Tizenkettedik fejezet 

     Jasper j�l �rz�kelte, amint Mon�n a r�m�let, a bizonytalans�g, majd �jra a r�m�let hull�ma s�p�rt v�gig. � m�g mindig csendben �lt a fat�rzs�n, kezeit a hal�nt�k�ra helyezte �s megpr�b�lt uralkodni a r�t�r� gyanakv�son. 

- Vajon mi a titka? – gondolta mag�ban – V�g�l is sosem �rulta el eddig a c�lj�t.

     Mona remeg� t�rdekkel j�rk�lt fel – al� �s n�ha r�pillantott Jazz - ra. Fogalma sem volt, hogy mik�nt kezdjen bele a t�rt�net�be. V�g�l er�t vett mag�n �s belefogott. A fi� fel� fordult, cs�p�re tette a  kezeit, �s besz�lni kezdett.

- Mint m�r azt mondtam, mi sokban hasonl�tunk egym�sra. El�sz�r is: a kudarcokat illet�en. M�sodszorra: a mag�nyt �s azt, hogy mindketten kutatunk valaki ut�n. Te abban a szem�lyben akit keresel, a megv�lt�st �s az �j �let rem�ny�t l�tod, �n pedig a szerelmet �s az odaad�st.

Harmadszorra pedig: Mindketten v�ltoztattunk m�r �t a m�ltban embereket v�mp�rr�, �gy, hogy nem az � �rdekeiket n�zt�k, hanem a saj�tunkat.

     Jasper tekintet�t a l�nyra emelte �s csal�dottan n�zett r�. 

- Sz�val te is valamelyik �jsz�l�tt v�mp�rsereg katon�ja volt�l?! –  k�rdezte bossz�san.

     Mona azonnal a fej�t r�zta.

- Nem. De k�rlek hallgass v�gig, azt�n �t�lkezz!

- Rendben.

- Nos az eg�sz k�r�lbel�l �gy �tven �ve kezd�d�tt.  – Jazz a pillant�s�t, megint Mon�ra helyezte.

- Te m�r ilyen id�s vagy? – k�rdezte csod�lkozva.

- K�rlek! – intette csendre a l�ny, majd folytatta – Az, hogy mik�nt lett bel�lem v�mp�r egy�ltal�n nem l�nyeges. A saj�t hib�m volt. Csak magamnak k�sz�nhetem. Err�l ennyit.  – Mona megvonta a v�llait – Miut�n t�ljutottam az �jsz�l�tt f�zison, amir�l azt hiszem te igen sokat tudsz, elkezdtem a vil�got j�rni. Megsz�llott voltam ak�rcsak te.

     Jasper d�h�sen forgatta a szemeit a kijelent�sen, de nem v�gott k�zbe.

- �gy �reztem ez az eg�sz sokkal elviselhet�bb lehet, ha mellettem van valaki. �n nem v�gytam arra, hogy megmentsem az emberek �let�t. Nem akartam j�t�konykodni. Csup�n egy f�rfit kerestem. �veken �t kutattam a F�ld�n, de senkit sem tal�ltam. Azt�n r�j�ttem: ha nem tal�lok, majd ink�bb csin�lok magamnak egy t�rsat. �gy h�t emberek k�z� mer�szkedtem �s sok ifj� fi�t hidegg� v�ltoztattam, �m egyik sem nyerte el a tetsz�semet.

Senkivel sem maradtam sok�ig, csak �ppen addig, hogy elmagyar�zzam nekik, mi is t�rt�nt vel�k. Csal�dott voltam.

- H�t �gy sem �rtem el semmit! – gondoltam keser�en – De k�r�lbel�l h�sz �vvel ezel�tt egy v�s�ron tal�lkoztam valakivel. Mer�sz volt, akaratos, de �reztem, hogy kellek neki, �s nem tagadom �n is �t akartam. Miut�n �tv�ltoztattam r�gt�n r�j�ttem, hogy mekkora hib�t k�vettem el. A fi�, ifj� hidegk�nt k�l�nleges k�pess�g birtok�ba jutott. Ir�ny�tani tudott m�sokat. Puszta szavakkal. Er�szakos lett �s durva. �gy h�t f�j� sz�vvel, �s j� sok b�ntudattal, de �t is mag�ra hagytam, mint el�tte oly sokakat.

- Erre gondolhatt�l volna. – sz�lalt meg Jasper m�rgesen - Aki m�r emberk�nt fog�kony bizonyos �rzelmekre, �llapotokra, az v�mp�rk�nt m�g er�sebb lesz, f�leg ment�lis szinten.

- J�, j�. Tudom hib�ztam. – mondta Mona sz�gyenkezve.

- De j�  nagyot. – fokozta b�ntudat�t a fi�.

- Eg�szen p�r nappal ezel�ttig egyed�l voltam. De azt�n tal�lkoztam  Tommal �s minden megv�ltozott. Els� l�t�sra beleszerettem, r�ad�sul � m�r v�mp�r volt.

- Tom? –  k�rdezte a fi� fokoz�d� aggodalommal.

- Igen. M�sk�ppen Thomas. – tette hozz� Mona.

     Jasper abban a pillanatban felugrott, �s egy p�rducot megsz�gyen�t� mozdulattal n�gyk�zl�bra ereszkedett. Az erd�t �s a f�kat k�mlelte. Vicsorgott.

- �llj! –  k�rte t�le a l�ny �s kezeit v�ll�ra tette – Hadd magyar�zzam meg!

- M�r semmit sem kell megmagyar�znod. Thomas- t �n tan�tottam mindenre. � is katona ak�rcsak �n. Maria embere. � k�ldte, hogy likvid�ljon. J�l ismerem �ket.

     Mona kez�t a sz�ja el� kapta, �s most rajta volt a sor, hogy le�lj�n.

- Te t�nyleg nem tudtad? – k�rdezte Jazz gyanakodva, �s fesz�lt testhelyzet�b�l egy centit sem engedett.

- Nem. T�nyleg nem. Tom csak annyit k�rt. K�vesselek, tartsak veled, t�mogassalak  mindenben �s tereljelek �szak fel�. 

- �rthet�.  – kapott �szbe a fi� �s kez�t a homlok�hoz csapta  - M�r akkor gyanakodnom kellett volna, amikor k�z�lted velem, hogy az idegen aki nem b�ntja az embereket Washington �llam fel tart. Hiszen miel�tt elj�ttem, Maria pontosan annak az �llamnak a lerohan�s�t tervezte.

     Jasper most kicsit elmosolyodott.

- L�tom �vek teltek el, de az�ta sem siker�lt neki. Legal�bb ez egy j� h�r.

     Mona sz�rny�lk�dve n�zett mag�ra, majd �gy sz�lt:

- Tom kihaszn�lt ugye? Nem is szeret? Csak kap�ra j�ttem neki, amikor tal�lkoztunk. �, m�ris nem mert megt�madni t�ged, ez�rt m�g el�tte  bevetett engem, mint valami piti�ner tr�kk�t!

- Sajn�lom. – mondta Jazz �s hirtelen �jra megenyh�lt arccal n�zett bar�tn�j�re.  – Minden sz� igaz amit mondt�l.

     Mona d�h�sen felszisszent �s, �kl�t a f�ldbe �t�tte. Talpuk alatt megrepedt a talaj.

- K�rlek bocs�ss meg. T�nyleg nem hittem, hogy meg akar �lni? Most mit csin�ljunk?

- Nem haragszom. Az egyetlen b�n�d, hogy beleszerett�l. De nem kell semmit sem tenn�nk.

- Hogy hogy?

- Ha most n�lk�lem �ll�tasz be Washington �llamba Thomas �s Maria azonnal gyan�t fog. V�gezn�nek veled.

- De ha odamegy�nk akkor te halsz meg!

- Tudom. –s�hajtott elkeseredetten a fi�,  �s arc�t �jra el�nt�tte a tehetetlens�g �s a letargia.  – Elmegyek �szakra �s annyi.

- De Jasper? Nem eg�szen �rtelek.

- Pedig pofon egyszer�. Te megmenek�lsz, �n pedig betartom a bar�taimnak tett �g�retemet.

- �s mi az? Bossz�t �llsz?  - k�rdezte Mona harcra k�szen.

- Nem. Dehogy.  – r�zta a fej�t Jazz, tekintete �res �s rem�nyvesztett volt. - Meg�letem vel�k magamat.