1. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Megint egy napsütéses, iskolai nap fejeződött be. Bella Jessicával és Angelával vidáman beszélgetve sétált a parkolóig. Bella – bár ezt igyekezett nem kimutatni – nem volt teljesen boldog. Ugyan élvezte a napsütést, azt már kevésbé szerette, ha emiatt egész délelőtt nem találkozhat a Cullen testvérekkel. (...)
|
2. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella és Edward csak álltak így, összeölelkezve. Szemüket mindketten lehunyták és kiélvezték a pillanat gyengédségét. Mindketten tudták, ha Bella akkor nem kap Edward karja után, komolyabb gond keletkezett volna. (...)
|
3. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Mikor Bella felébredt, nyűgösen jutott eszébe, hogy immár hétfő van. Nyújtózkodott egyet, majd hogy felfrissítse magát, elindult a fürdőbe. Ott megmosakodott, felöltözött, végül lesétált a konyhába, hogy valamilyen étellel töltse meg korgó gyomrát. Mivel korábban kelt a kelleténél, így úgy döntött, hogy palacsintát csinál magának. (...)
|
4. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Alice és Jasper még mindig kissé döbbent arccal néztek Bellára. Ám mikor meghallották Edward kuncogását, ez az arckifejezés mindkettejükről eltűnt. (...)
|
5. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella és Edward a nappaliban, a kanapén ülve beszélgettek. Leginkább Bella kérdezgette Edwardot, mivel a vámpírlétről volt szó köztük. A lány kíváncsi volt, Edwardnak mennyire volt nehéz áttérnie az emberi vérről az állati vérre. (...)
|
6. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella nem tudta, mióta fekszik lenn a földön, a nyitott ablak alatt. Csak annyit érzékelt, hogy hajnalodott. Nem akart felkelni és lefeküdni a kényelmes, puha, meleg ágyra, mely a lánynak most amúgyis hideg és üres lenne. (...)
|
7. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Edward immár három napja, hogy megállás nélkül fut. Fut, bele a végtelenbe, az ismeretlenbe. Még ő sem tudja, konkrétan hova, csak minél messzebb, el a fájó emlékektől…
|
8. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Igen, én.
Edward még mindig megkövülten állt, és nézte a lassan közeledő lányt. A lányt, akinek hollófekete haja rövidre nyírt tincsekben meredezett szanaszét. Pár lépésre Edwardtól azonban megállt. Kutatóan nézett a fiú szemeibe, és úgy nézett ki, hogy vár valamire. Valamire, amit a fiúnak kellene megtennie, de még mindig nem tette meg. (...)
|
9. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella hitetlenkedve csóválta meg fejét, majd kidülledt szemeivel meredten bámulta Edwardot. Nem akart hinni a szemeinek, azt hitte, csak álmodja ezt az egészet. Hogy a fiú igazából csupán a képzeletei által űzött gonosz játék eredménye. Azt hitte, a reggeli álmosság tehet arról, hogy most maga mellett, az ágyon ülve látja a fiút, aki még mindig fogja fél kezével a kezét. (...)
|
10. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Edward éppen akkor nézett Bellára, mikor az elmosolyodott álmában. Ez mosolygásra késztette őt is, majd visszafordult a lány asztala felé, és tovább írta üzenetét. (...)
|
11. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Reggel Bella még a tegnapinál is később ébredt fel. Miután szomorúan konstatálta, hogy Edward ma sincs ott a szobában, felkelt és odalépett az asztalához. Azon ott állt a gyógyszere, amit tegnap vett be először. Bella szerint elfogadható íze volt, így nem esett nehezére bevenni azt. Főleg, mivel tudta, hogy hatásos, és ezáltal hamarabb fog meggyógyulni. (...)
|
12. fejezet - 1. |
Nikcimaci |
|
|
Bellát reggel meleg fények keltették fel álmából. Eltartott egy darabig, mire felfogta, hogy a napsütés miatt van ez. Mikor ez tudatosult benne, szemei kipattantak és olyan hirtelen ült fel az ágyában, hogy a padlóra esett párnája. (...)
Bocsi, de ezt csak 2 részletben engedi feltölteni! (szerk.)
|
12. fejezet - 2. |
Nikcimaci |
|
|
Bár Bella csendben volt, a többiek élénken társalogtak. A lány is megpróbált összpontosítani arra, hogy miről is van szó, de kísérlete kudarcba fulladt. Így beletörődötten sóhajtott, amit Edward megérzett és fejét megpróbálta úgy fordítani, hogy rálásson arcára. Félig sikerült is neki. (...)
|
13. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Mintha egy rózsaszín burokban élnék. Már két hete, hogy Edward visszatért, és ezzel együtt újra együtt vagyunk. Immár iskolába is járhatok, így szerencsére nem kell otthon feküdnöm egész nap és gusztustalan gyógyszereket bevennem. Most már kijelenthetem, hogy teljesen egészséges és boldog vagyok. És ezt mind neki és a családjának köszönhetem. (...)
|
14. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Edward! Te… hogyan… Alice… – zavarodott össze Bella.
A fiú elmosolyodott, majd egy könnyed mozdulattal magához húzta és átölelte. Bella érezte, hogy az előbbi baljós előérzete elhalványul, majd teljesen eltűnik szerelme karjai közt. (...)
|
15. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bellát másnap reggel hideg, kissé nedves érintések ébresztették fel. Álmosan nyitotta ki csokoládébarna szemeit, majd mikor fejébe bekúszott pár emlék a tegnap esti viharról, azon nyomban felült az ágyban, mire megszűntek az érintések az arcán és kulcscsontján. (...)
|
16. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Forksba immár egy hónapja beköszöntött a nyári iskolai szünet.
Immár Bella és a Cullen család iskolás tagjai számára is befejeződött az iskola, igaz, nekik véglegesen. Többet nem kell visszatérniük a Forksi Középiskolába, mint gimnáziumi tanulók - legalábbis egy jó ideig biztosan nem. Mind az öten főiskolára, egyetemre mehetnek tovább tanulni. (...)
|
17. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Délután Charlie telefonált Bellának, hogy megkérdezze, minden rendben van-e a lánnyal, és elmondja, hogy nagyon sajnálja, de elhúzódott az ügy, így még egy hetet biztosan távol kell töltenie lányától és Forkstól. (...)
|
18. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Másnap délelőtt az egész Cullen család - beleértve Bellát is - és a Denali klán a nappaliban helyezkedett el, hogy beszélgessenek, felelevenítsék a közös, szép múltat és hogy az újonnan érkezettek is megismerkedhessenek Bellával. (...)
|
19. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella este Edward mellett aludt el.
A fiú viszont még azelőtt megemlítette a lánynak, hogy nem lesz mellette egész éjszaka, mielőtt az elaludt volna. Mikor Bella rákérdezett, hogy hova fog menni, megnyugtatta, hogy a házban marad, csak mivel a Denali klán náluk tartózkodott, élvezve vendégszeretetüket, neki csatlakoznia kell hozzájuk, egyfajta régidőket felelevenítő beszélgetésre. Bella jó szórakozást kívánt, majd pár perc múlva már el is aludt. (...)
|
20. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella továbbra sem tudott megnyugodni. Miután a Denali klán elment, Carlisle vezetésével az egész család bement a házba, és tekintettel a napfelkeltére mindannyian a nappaliban gyűltek össze. (...)
|
21. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella, gyere már, különben az összes jó ruhát elviszik! – kiabált fel Rosalie a lépcső aljáról. (...)
|
22. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bellát reggel a nap fényesen sütő sugarai keltették fel. Régen sütött már a Nap Forksban, így boldog mosoly terült szét arcán, miközben a szokásos reggeli tevékenységeit végezte. (...)
|
23. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Sötétség. Mindent felemésztő, szörnyű sötétség. Hol vagyok? Miért van ilyen sötét? Mi történt velem? Ah… Olyan ismerős minden, mégse jut eszembe semmi sem. Sötétség, mélység… (...)
|
24. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella reggel arra ébredt, hogy valaki puszikkal halmozza el arcát, nyakát, vállát, illetve karjának felső részét. Elmosolyodott, mivel tudta, hogy csakis egy valaki szokta így ébreszteni őt: szerelme.
– Látom, felébredtél – suttogta Edward, miközben apró puszikat nyomott vállára.
Bella a fiú felé fordult, és szorosan hozzábújt. Egyik lábával át akarta kulcsolni annak lábait, mire bosszankodva konstatálta, hogy míg ő be van takarva, addig Edward a takarón fekszik, félmeztelenül. Erre arcát elöntötte a pír, felvonta szemöldökét, miközben kitakarta magát, ráfeküdt a takaróra, majd lábát immár sikeresen tette rá a fiúéra.
|
24. fejezet - folytatás |
Nikcimaci |
|
|
A nap további részét Edward szobájában töltötték, a fiú kanapéján. Ugyanúgy feküdtek rajta, ahogy még délelőtt a nappaliban, csupán Edward még a simogatás mellett a lány hajával is játszadozott.
|
25. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Cssh, cssh, nyugalom, Bella!
Bella zihálva felnézett az őt fogó alakra, mire megnyugvással töltötte el a tudat, hogy Edward az.
– Edward! – kiáltotta ijedten, majd olyan szorosan hozzábújt, ahogy csak tudott. – Én… megijedtem… nagyon!
Edward védelmezőn vonta magához, érzékelve félelmét.
Bella kikukkantott a fiú válla fölött, az árny után kutatva, de az sehol sem volt.
|
25. fejezet - folytatás |
Nikcimaci |
|
|
Bella teljes értékűen csupán másnap reggeltől bizonyosodott meg afelől, hogy Edward koránt sem tréfált a huszonnégy órás felügyelet felől.
Mikor reggel felébredt, Edward behívta Alice-t, hogy kísérje el a lányt a fürdőbe, míg az felöltözik és elvégzi a többi reggeli dolgát.
|
26. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Amint mindannyian hazaértek, Carlisle rögtön az étkező felé indult, családi megbeszélésre. Átvágott a nappalin, míg a többiek követték. Befordult a sarkon, belépett az ebédlőbe.
Az ebédlő is magas, fehér falú helyiség volt, akárcsak a nappali. Középen, az alacsonyan függő csillár alatt nagy, polírozott, ovális asztal állt, körülötte nyolc szék.
|
27. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Edward, mikor szállunk már le? – kérdezte Bella, miközben megragadta a fiú jobb karját.
Immár öt órája úton voltak Pennsylvania és az új életük felé. Alice mindannyiuknak az első osztályra váltott jegyeket, így a kényelmes, puha ülésekbe süppedhettek az út során. Mindenki a párja mellett foglalt helyet, és halk beszélgetéssel ütötték el az időt.
– Öt óra múlva – válaszolt Edward, szája sarka megrándult az elfojtott mosolytól.
|
28. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella reggel egy hideg fuvallatot érzett a hátán, mire összeborzongott, és álmosan motyogni kezdett.
– Edward… Edward, te vagy?
– Ébren vagy, Bella?
Az utóbb kérdezett érezte, hogy két hideg kéz rázogatja őt finoman, ezzel késztetve arra, hogy kinyissa álomtól ittas szemeit.
Kába tekintettel nézett maga mellé, ahol azonban nem az ült, akire számított.
|
29. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Bella?
A kérdezett legelőször az új életében azt a gyönyörű hangot hallotta meg, melynek tulajdonosa jelenlététől mindig hevesen dobogni kezdett a szíve. Ez ugyan immár nem lehetséges, de azt érezte, hogy szaporábban kezdi szedni a levegőt, holott már arra se lett volna szüksége.
Bella továbbra is lehunyt szemmel feküdt az ágyban, az Edwarddal közös szobájukban.
|
30. fejezet - 18+ |
Nikcimaci |
|
|
– Bella, ha nem haragszol, szeretnék még megkérdezni valamit – Hallották meg Carlisle hangját.
Edward továbbra is hátulról ölelte Bellát, aki a mellkasának dőlt. A fiú szorosan átölelte derekánál, kissé megemelte a földtől, egy szempillantás múlva pedig már a kanapén ült, ölében a lánnyal.
Azonban most Bellának nem folyt össze egyetlen zavaros csíkká a mozdulatsor, ugyanolyan könnyedén tudta nyomon követni azt, mintha normál tempóban történt volna meg.
Rosalie és Emmett is leültek egy díványra, míg Jasper Bella és Alice közötti helyen ácsorgott, felügyelve Bella érzelmeit.
|
31. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella és Edward egészen addig feküdtek ott egymás karjaiban, míg a Hold be nem vonta ezüstös fényével az eget. Akkor aztán nehezen ugyan, de felálltak, hogy felöltözhessenek és visszatérjenek a többiekhez.
Edward már ingjének utolsó gombját gombolta be, mikor kedvese felé fordult.
Bella még csak fehérneműben volt, kezei közt egy szétszabdalt kék anyagot tartott.
Edward felhúzta szemöldökét.
– Nem hiszem, hogy ezt már fel tudnám venni – állapította meg Bella, mikor maga elé tette a ruhát, melyen épp, hogy akadt sértetlen rész.
|
32. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Hosszú hetek teltek el viszonylag nyugodt légkörben.
Bella Rosalie-val való beszélgetése után sokkal óvatosabb volt mindenkivel; nem akarta, hogy újból elveszítse fejét vagy önkontrollját és emiatt valakit megtámadjon. Ő szerette a családtagjait, a Culleneket, egytől-egyig, így még jobban figyelt saját magára.
|
33. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Másnap este mindannyian a nappaliban gyűltek össze, kivétel nélkül.
Alice-nak még délután volt egy látomása, miszerint ahogy azt már előre sejtette, aznap este érkeznek meg Denaliból.
Mikor Bella és Edward nagy nehezen levonultak a nappaliba, Alice nekik is elújságolta, mire Bella ideges lett. Senki sem bírta lenyugtatni őt teljesen, még Jasper és Edward együttes ereje sem segített sokat. Ideig-óráig ugyan elfelejtette, de mindig újból felszínre tört.
– Bella, esküszöm, az Edward felé irányuló vágyaidat sokkal jobban bírom, mint ezt az idegeskedést, ami most benned van! – szólalt meg Jasper.
Emmett kuncogni kezdett, míg Bella csak feszengett.
– Sajnálom, Jasper – motyogta aznap már sokadjára.
|
34. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella zihálva szakította meg a csókot, és nézett szét zavartan a helyiségben, az után kutatva, ki távozhatott az előbb olyan hevesen. Nem is kellett sokáig keresnie, elég volt ránéznie az Irina melletti megüresedett helyre, rögtön tudta, hogy sejtése, miszerint Tanya távozott, beigazolódott.
Edward azonban nem gondolta úgy, hogy ennyi elég volt a csókból. Többet akart. Vágyott a lányra, minden porcikájával. Csípőjénél fogva újból magához rántotta, féltőn, mégis hevesen, de mivel Bella nem nézett rá, így a nyakát kezdte csókolgatni.
Nem törődött azzal, hogy a nappaliban mennyire sokan vannak, akik feltehetőleg tanúi ennek; semmi sem érdekelte. Bella keze önkéntelenül végigsiklott Edward tarkójánál, mire a fiú felbuzdulva folytatta tevékenységét. A lány nyakát finoman harapdálni kezdte, kezeivel simogatta annak csípőjét.
Bella halkan felnyögött erre, azonban neki valamelyest kitisztult az agya Tanya viharos távozására, és próbált elhúzódni a fiútól. Kísérlete nem volt túlságosan sikeres, hiszen ő is ugyanúgy kívánta szerelmét, de tudta, hogy nem kellene ezt csinálniuk most.
Gondolatait Emmett kaján hangja szakította meg.
|
35. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Az egész Cullen család és a Denali klán ott maradt négy tagja kivonult az udvarra, ahol Kate és Bella addigra már egymással szemben álltak, és amíg az előbbi magyarázott, addig Bella figyelmesen hallgatta őt.
– Ha a feltevésünk helyes, és neked is hasonlóképp működik a képességed, mint nekem, akkor elmagyarázom, én hogy csinálom.
– Rendben.
– Tehát. Én leginkább visszaszorítom magamba, egy nagyon kicsike kis részre ezt a képességet. Mikor viszont mégis azt akarom, hogy szétterjedjen, akkor arra koncentrálok, hogy fokozatosan egy úgymond réteg borítsa a testemet. De ez tényleg nagyon nagy koncentrálást igényel. Sok időmbe telt, mire megtanultam könnyedén kezelni.
– Mégis mennyibe? – kérdezte szorongva Bella.
– Ötven év – vigyorodott el Kate.
|
36. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Mindenki döbbenten meredt hármójukra. Egyikük se tudta, mi célból, vagy éppen miért pont most jönne a Volturi. De legfőképp azt nem, hogy egyáltalán mi olyat tettek, amiért jönnének?
Legelőször Eleazar ocsúdott fel a döbbenetéből.
– A Volturi? Ez biztos?
– Sajnos igen – bólintott Alice.
– Miért jönnek, Alice? – kérdezte Carlisle.
– Nem tudom… azt nem láttam.
– Azt tudod, hogy kik jönnek? – hallatszódott a következő kérdés Esmétől.
Alice bólintott.
– Igen. Aróék Jane-t, Dimitrijt és Félixet küldik.
|
37. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Carlisle és Eleazar egy lépéssel előrébb léptek, így ők voltak a legközelebb az erdő azon részéhez, ahonnan Alice szerint kilépnek.
Emmett és Jasper Kate-tel, Carmennel, Irinával, Rosalie-val, Esmével és Alice-szal álltak tőlük hátrébb egy vonalban, míg Edward Bellát maga mögé, védelmezően átölelte. Ők ketten Carlisle és Eleazar takarásában voltak, mellettük pedig rögtön Emmett és Jasper volt.
Edward megfeszülve figyelte az erdőt, ugyanúgy, ahogy a többiek is. Nem kellett sokat várniuk arra, hogy meglássák őket.
Legelőször egy alacsony, fiatal fiúnak kinéző lány lépett ki onnan, akinek sima, világosbarna, rövidre nyírt haja és karcsú, fiús teste volt, hatalmas szemekkel és telt ajkakkal párosítva.
|
38. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Két hónap telt el a Volturi távozása óta. Azóta a Denali klán tagjai közül Irina távozott, arra hivatkozva, hogy hiányzik neki Tanya és Laurent társasága. Azonban Kate, Carmen és Eleazar továbbra is a Cullenek vendégszeretetét élvezték.
Ezt egyikük sem bánta, főleg nem Bella, aki miden alkalmat megragadott, hogy gyakorolhasson Kate-tel. Szerette volna tökéletesre elsajátítani a képességét, hogy ne lehessenek olyan pillanatok a jövőben, amikor nem tud uralkodni természetének ezen részén. Legfőképp a Jane-től szerzett képessége miatt aggódott. Undorodott attól, hogy ezt is a magáénak tudhatta; legszívesebben eldobta volna magától, ám erre nem volt lehetősége.
|
39. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Kate, Carmen és Eleazar csupán másnap délutánra értek vissza a vadászatból. Távolabbra mentek, így több napig voltak el. Azonban mikor visszatértek a Cullenekhez, Alice, Rosalie és Esme trióját látták meg rögtön, amint a gyötrelmes, megkínzott arcot vágó Bella körül sündörögnek.
Eleazar átkarolta Carmen derekát, mikor belétpek a nappaliba.
– Mi folyik itt? És hol hagytad Edwardot, Bella? – mosolygott Eleazar Bellára.
Bella egy fájdalmas grimaszt vágott, de helyette Alice szólalt meg, az érkezők felé fordulva.
– Belláék összeházasodnak! – csapta össze lelkesen apró tenyereit a lány, szélesen vigyorogva.
|
40. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Az éjszaka a Cullen házban aznap különösen mozgalmasra sikeredett mindenkinek.
Eleazar Carlisle-lal beszélgette át ezt az esti időszakaszt, felelevenítve a múltat, illetve összehasonlították a régi életüket, mikor még Volturikként éltek, a mostanival. Mindketten egyetértettek abban, hogy semmilyen módon nem lehetne őket arra rávenni, hogy újból a Volturi szolgálataiba álljanak.
|
41. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Mindannyian elhűlve meredtek Tanyára, aki ijedt, fájdalmas kifejezéssel nézett mélyen Edward szemeibe.
A nőben érzelmek sokasága játszódott le. Újra felidéződött benne az az alkalom, mikor legelőször találkozott Edwarddal, Carlisle-lal, illetve Esmével. Neki már első alkalommal megtetszett Edward: magával ragadta a fiú tökéletesre csiszolódott vonásai, aranyszín szemei, bronzvörös, kusza haja. Leginkább a mosolya volt az, ami olyannyira felkeltette benne az érdeklődést iránta. Mivel akkoriban még elég ritkán lehetett mosolyogva látni, de még ennél is ritkábban nevetve, nagy kincsnek számított. Úgymond szerelem volt első látásra.
|
42. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Sajnálom, nem tudtam, hogy nem igazán alkalmas az időpont arra, hogy vendégeket vigyünk fel hozzátok! – mondta bocsánatkérően Alice, már vagy századjára, miközben a lépcsőfokokat rótták a nappali felé.
Edward és Bella vezetésével a kanapék felé indultak, hogy ismét ott foglaljanak helyet. Kéz a kézben jöttek ki a szobából, és még akkor is egymás kezét szorongatták, mikor leültek. Edward fél karjával közelebb is vonta magához, mintegy kimutatva, hogy Bella csakis az övé, és senki más nem veheti el tőle.
|
43. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Az esküvőt megelőző nap már minden meghívott vendég a Cullen házban tartózkodott. Egytől egyig kíváncsiak voltak Edward Cullen választottjára, hogy kit is vezet oltár elé. Tekintve, hogy a Cullenek barátainak mondhatták magukat, mindegyiküknek ismerték a történetét, így azt is, hogy Edwardnak majd’ száz évig nem volt társa.
|
44. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Alig tettek meg pár lépést, mikor is Alice-ba ütköztek.
– Hát ti hova készültetek indulni? – vonta őket kérdőre csípőre tett kézzel.
Edward és Bella egymásra néztek, aztán a fiú húga felé fordult, és bocsánatkérően fogott magyarázatba.
– Sajnálom, Alice, de már nem bírok magammal, és megkértem Bellát, hogy jöjjön velem, hadd mutassam meg neki azt – hangsúlyozta az utolsó szót, mélyen Alice szemébe nézve.
A pöttöm lány arcán mindentudó mosoly terült szét. Odaszökkent bátyja oldalához, majd fél karjával átkarolta annak nyakát.
|
45. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Hogyan?! – Rosalie éles, szinte már sikító hangjára mindenki az ajtóban ácsorgó két lányra kapta fejét.
Edward szeme megvillant, miközben fenyegető morgással újból Félixre nézett. Kihúzta magát, jobb karját előre nyújtotta, majd így szólt:
– Bella, kérlek, gyere ide hozzám! – kérte őt halkan.
Hangjából kihallatszódott a düh, illetve a féltés is, ami miatt kissé megremegett.
Bella kitágult szemekkel bámulta még mindig Félixet, aki szintén nem tudta levenni szemeit a lányról. Azonban a férfi nem annak tekintetét vizslatta, sokkal inkább testét.
|
46. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Alig telt el pár perc, Edward lépett be a szobába. Idegesen beletúrt hajába, miközben odasétált a kanapén ülő Bellához, fáradtan leülve mellé.
|
47. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– Nagyon jól csináltad, Félix! Ötven év múlva akár már lehetsz olyannyira rutinos vegetáriánus vámpír, mint én – vigyorgott szélesen Emmett.
Ő, Jasper, valamint Félix a nappaliba sétáltak be, lehuppanva a kanapéra. Bár nem voltak fáradtak lényüket tekintve, mégis jólesett hosszú órák után kényelembe helyezkedni a puha kanapén.
|
48. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– 1843-ban születtem a texasi Houstonban. Az én neveltetésem merően különbözik a többiekétől. Egészen másmilyen. Én már egész fiatal korom óta katonának készültem, ahogyan az apám is az volt. Büszke voltam rá, de még büszkébb voltam a sikereire, amiket katonai pályafutása alatt ért el. Jómagam még nem töltöttem be a tizenhetet, amikor 1861-ben csatlakoztam a Konföderáció seregéhez.
|
48. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
– 1843-ban születtem a texasi Houstonban. Az én neveltetésem merően különbözik a többiekétől. Egészen másmilyen. Én már egész fiatal korom óta katonának készültem, ahogyan az apám is az volt. Büszke voltam rá, de még büszkébb voltam a sikereire, amiket katonai pályafutása alatt ért el. Jómagam még nem töltöttem be a tizenhetet, amikor 1861-ben csatlakoztam a Konföderáció seregéhez. Ez viszont csak úgy volt lehetséges, hogy a toborzó tisztekkel elhitettem, hogy elmúltam húsz éves.
|
49. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Edward Bella haját simogatta, miközben a lány a távolba meredve figyelte a naplementét. Nyugalom és békesség honolt körülöttük a levegőben; az erdő is csendes volt. Csupán egy kis szellő borzongatta meg a fák ágait.
– Talán ideje lenne visszamenni – kockáztatta meg a fiú, leejtve kezét a fűbe.
– Én is ezen gondolkoztam – mosolygott rá Bella.
|
50. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Két hét telt el Rosalie és Emmett veszekedése óta. A szőke lány pedig pontosan ennyi ideje használja saját szobájaként hol Alice-ék fürdőszobáját, illetve gardróbját - ahol képes akár két teljes napot is eltölteni -, hol Edwardék szobáját. Ezalatt Emmett számtalanszor próbált felesége kedvére tenni, kibékíteni őt, ám eddig minden próbálkozása sikertelen volt.
|
51. fejezet |
Nikcimaci |
|
|
Bella Rosalie unszolására csatlakozott Alice-hoz, aki a jacuzziból vadul integetett feléjük. Óvatosan mászott be a megemelt földbe épített sokkal kisebb medencébe. Ez a medence ugyanis nem tömegek számára készült, amire szinte miniatűr méretei figyelmeztették a felüdülni vágyókat.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…