A kezdetekkor |
Wámpírlány |
|
|
A nevem Mary Even. 17 éves árva lány vagyok, akinek a szülei egy autóbalesetben haltak meg, így nekem 16 éves koromig árvaházban kellett élnem. Van egy ikertestvérem Sarah, aki egyben a legjobb barátnőm is, így elválaszthatatlanok vagyunk. Nekem hátközépig érő barna hajam, és étcsokoládé színű szemem, testvéremnek viszont gyönyörű derékig érő, szőke haja volt, viszont a szeme tengerkék.
|
Vámpírrá válásom |
Wámpírlány |
|
|
Mikor hazaértünk a szüleink igen feszültek voltak, amit mi nem nagyon értettünk. Nem válaszoltak a kérdéseinkre, így még jobban aggódni kezdtünk. Azt mondták, hogy menjünk fel a szobánkba és csináljuk, meg a leckénket. Nem kaptunk házit, de úgy gondoltam, hogy jobban járunk, ha nem leszünk most láb alatt, így felmentünk.
|
Egy új élet kezdete |
Wámpírlány |
|
|
Annyira boldogok voltunk. Kiderült, hogy testvérem és én, hihetetlen önuralommal rendelkezünk, így két hónap múlva már mehettünk emberek közé. Viszont a suli az egy más kérdés. Aztán a vadászat sem rémített meg minket. Szerettük az állatokat, de szüleink elmondták, hogy csak a vér tart életben minket, így muszáj volt állatokat ölnünk. Mondjuk jobb, mintha embereket öltünk volna. Armand és Poppy elmesélt mindent, ami a vámpírrá válással kapcsolatos.
|
Amikor Wood lettem |
Wámpírlány |
|
|
Te nem vagy szomjas? Mert én kezdek az lenni. – mondta Sarah.
De igen, én is kezdek. – válaszoltam. Lementünk a nappaliba, ahol Armand telefonált, Poppy pedig még csinosítgatta a nappalit.
|
Az első találkozás |
Wámpírlány |
|
|
Miután elkaptunk két-két szarvast úgy döntöttem, hogy én oroszlánra fogok most vadászni. Mivel Sarah nem igazán volt oda a nagyobb állatokra, ő szarvasra vadászott továbbra is. Elváltunk, majd én a hegyekbe rohantam. Megéreztem áldozatom édes vérét, és egy szempillantás múlva már a földön harcoltam vele.
|
Az ismerkedés |
Wámpírlány |
|
|
Rendben. Köszönjük a meghívást, elfogadjuk. – mondta végül Armand. Marius elmosolyodott, és elkezdett az erdőbe futni. A családja utána, majd mi zártuk a sort. Két perc se telt bele, hirtelen egy hatalmas fehér ház előtt találtuk magunkat. Négy emeletes volt, tökéletesen megfelelt egy hattagú családnak. A ház belül majdnem úgy nézett ki, mint nálunk, persze a falak színe különbözött. A nappaliba invitáltak minket, majd leültünk a kanapéra. Mindenki leült, majd a gondolataiba merült, senki nem mert megszólalni. Persze ikrem ezt is félre értette, szóval ő szólalt meg.
|
Első szerelem |
Wámpírlány |
|
|
Beszélhetünk négyszemközt? – sétált mellém Mark.
Hát… igen, persze. – válaszoltam, majd rám mosolygott. Így még sokkal helyesebb. Na jó, mindegy próbáld ki verni a fejedből őt. Biztos, hogy nem tetszel neki, sőt biztos, hogy nem. De akkor is, ha a közelemben van, olyan, mintha a szívem újra életre kelt volna és dobognak, iszonyatosan gyorsan.
|
A boldogság csúcsán |
Wámpírlány |
|
Azt hiszem már éjfél körül is lehetett, mikor megláttam a holdat, amely gyönyörűen megvilágította szerelmem és az én arcomat. Csillogtunk mindketten, majd szerelmem olyan lágyan nézett rám, hogy azt hittem elolvadok.
- Mi az? Van rajtam valami? Igaz, hogy a ruhám nem éppen a legtökéletesebb. Tudod az oroszlán kissé, letépte rólam, de úgy veszem észre, hogy nem azt nézed. – kuncogtam.
|
Egy újabb költözés |
Wámpírlány |
|
|
Már a kocsikban ült mindenki, mikor elindultunk. Mi voltunk legelöl, így mindent tökéletesen láttam. Nem kellett mutatnom az utat Marknak, ugyanis azt mondta, hogy követi a csodálatos illatomat, ahogy ő fogalmazott, és így hamar oda talál. Öt perc múlva már a házunk előtt álltunk.
|
A történetekben mindig van valami rossz |
Wámpírlány |
|
|
Marius gondoltai között csak annyit láttam, hogy valami fontosat akar mondani, aminek nem biztos, hogy örülni fogunk.
- Nos, úgy gondoltuk, hogy ideje lenne megint iskolába mennetek. – közölte.
- Ne már! – mondtuk egyszerre Benoval, Markkal, Ashleyvel, Jacksonnal, és ikremmel, majd felnevettünk.
|
Egy újabb iskola |
Wámpírlány |
|
|
Köszönöm. – ziháltam. Felkuncogott, majd még mindig kézen fogva bementünk az első órára, ami biológia volt. Szerettem ezt a tárgyat, jó is voltam belőle és érdekelt is. Mikor beértünk a terembe az összes tekintet ránk szegeződött, amit nagyon is utáltam. A lányok elolvadtak a fiúk látványától, ami nem nagyon tetszett Sarahnak, Ashnek, de nekem kifejezetten nem. Leültünk a legtávolabbi padba. Elénk Sarah és Beno, mellénk pedig Ashley és Jackson ült. Egy darabig csak firkálgattam a füzetemben, mikor meghallottam egy lány gondolatait.
|
Egy visszaemlékezés |
Wámpírlány |
|
|
Nos, velem történt már egy ilyen eset. – kezdtem bele, mire Mark teste megfeszült. – Még régen az árvaházban. Még Poppy és Armand se tudnak róla. Szóval, mikor betöltöttünk a tizenhatodik életévünket, egy kis időre külön kellett válnunk. Azt hiszem, hogy két napra. Szóval, egyedül sétáltam az udvaron és egy 18 éves srác megállt előttem és nem engedett tovább. Azt mondta, hogy már egy ideje figyel és, hogy szerelmes belém.
|
Minden történet hasonlít kicsit |
Wámpírlány |
|
|
Akkor nyomás! – mondta Beno, majd kézen fogva felvezette Saraht. Mi is követtük őket, de mielőtt bekopogtam volna Ashley előzött meg.
Gyertek csak! – kiabálta. Benyitottunk, majd körbenéztem. Csodálatos szoba volt, talán nagyobb, mint a miénk. Egy gardróbjuk volt és egy fürdőszobájuk. A színek tökéletesen passzoltak egymáshoz. A bútorok diófa színűek voltak. A hatalmas franciaágy, ami keleti falnál állt, kiemelte a szoba nagyságát. A kellékek sem maradhattak ki, amik szerintem Ash ötletei voltak, a hangulatot hozták a szoba számára.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…