A telefonbeszélgetés |
Inka |
|
|
Ezt a részt Stephenie írta, és Niki fordította. Őt sajnos nem ismerem, így nem tudtam elérni. Remélem, nem haragszik, hogy felhasználtam.
A telefon vibrált a zsebemben. 25-ik alkalommal 24 órán belül. Arra gondoltam kinyitom, legalább megnézni, ki akar kapcsolatba lépni velem. Talán fontos. Talán Carlisle-nak szüksége van rám.
Gondoltam rá, de nem mozdultam.
Nem tudtam biztosan, hol vagyok. Valamilyen sötét, csúszós padlástérben, tele patkányokkal és pókokkal. A pókok figyelembe se vettek engem, a patkányok pedig nagy ívben kerültek. A levegő sűrű volt a sütőolaj nehéz szagától, avas hústól, emberi izzadtságtól; s a szennyezésnek ez a csaknem áthatolhatatlan rétege valóban látszott a nyirkos levegőben, fekete réteggel vonva be mindent.
Alattam a rozoga, lepusztult bérelt lakás négy történetbe foglalt élete. Egy négytagú spanyol család. Nem okozott nehézséget megkülönböztetnem a gondolatokat – nagy, hangos spanyol lármát csaptak. Nem figyeltem. Csak hagytam, hogy a hangok eltávolodjanak tőlem.
|
Prológus |
Inka |
|
|
És innen jön, amit én írtam.
A temetésen. Temetés. Halál. Bella halála. Az én halálom. A szerelmünk halála.
Nem lehet. Nem halhatott meg! Olyan világ nincs, amiben ő nem létezik.
Csak meredten bámultam magam elé.
Vége. Meghalt. Halál.
Már tudtam az információt, de az agyam még nem fogta fel. Nem tudtam elhinni, hogy Bella, az én Bellám meghalt. Megölte magát. Leugrott egy szikláról.
|
1. fejezet |
Inka |
|
|
Tej. El ne felejtsek holnap még tejet venni apunak.
Néha utálom, hogy tolószékhez van kötve, és mindent nekem kell csinálnom. Na jó. Elég sűrűn utálom. De hát mit tudok ellene tenni? Felkapni az öreget a hátamra, és körbe-körbe hurcibálni? Az már megint nekem munka. És különben, Bella biztosan hülyének nézne miatta.
Bella… Legszívesebben máris rohantam volna hozzá. Bár, jobban belegondolva éppen az teszem. Csak nem farkas alakban. Tényleg, vajon úgy gyorsabban vele lehetnék? Á, ötlet sztornó, a többiek hallanák, hogy miken töröm a fejem. Az pedig nem hiányzik. Így is eleget piszkálnak Bella miatt.
|
2. fejezet |
Inka |
|
|
Odakint alkonyodott. Megint.
Ez volt régen a legkedvesebb napszakom. De mostanra már csak egy pillanat maradt. Egy pillanat, ami jelezte az idő múlását. Minden egyes alkonyatkor ráébredtem, hogy még egy napot éltem kedvesem nélkül. És ez most már így is marad. Egy örökkévalóság nélküle. Lehetetlen. Túlélhetetlen.
Kedvem lett volna körbe-körbe rohangálni, a fejemet verni minden falba, és csak üvölteni, ahogy a torkomon kifér. Igen, egy századmásodpercig akartam ezt, de nem volt erőm hozzá. Aztán a következő pillanatban el is múlt.
Felváltotta a vágy. A halál vágya.
|
3. fejezet |
Inka |
|
|
Csak fetrengtem a bokorban, és bámultam ki a fejemből. Fájt. Hihetetlenül fájt. Azt hiszem, ha ember lennék, már régen belehaltam volna ebbe a kínba. Ha ember lennék… Mennyivel könnyebb lenne. Sírhatnék addig, amíg el nem apadnak a könnyeim, és pirosra nem dagad a szemem.
|
4. fejezet |
Inka |
|
|
Gyalog vágtam neki az útnak. Nem is néztem, merre megyek a néptelen területen. A kidöntött fákon áttaposva, az avart feltúrva bandukoltam. Semmi kedvem nem volt a futáshoz. Az elhatározásomon gondolkodtam. Vajon Alice már látta? Lehet, hogy mégis jobb lenne futni, mert ha megneszelte, hogy mit tervezek, akkor azonnal indul megállítani.
|
5. fejezet |
Inka |
|
|
Nem volt kedvem a repülőhöz, hogy az emberek vizslató tekintetükkel pásztázzanak, és azon tanakodjanak hangosan – számomra hangosan -, hogy mi a fene bajom lehet. Így hát továbbra is két lábon ballagtam a halálom felé.
|
6. fejezet |
Inka |
|
|
- Rendben – feleltem. Reméltem, hogy ebből megértik, és nem kell kimondanom. Tévedtem.
- Rendben mi? Rendben, öljünk meg, vagy rendben, velünk maradsz? – kérdezte Aro. Teljesen hidegen hagyta mit is választok. Most már. Régebben mindenáron magához akart kötni, de így, hogy tudja, vagy az övé leszek, vagy senkié, így már annyira nem is érdekelte.
|
7. fejezet |
Inka |
|
|
- Alice? Mit keresel itt? – kérdeztem a döbbenettől nem túl kedvesen. Persze, tudhattam volna, hogy el fog jönni értem, de… gondolhatott volna magára. Eszébe juthatott volna, hogy Aro egy megszállott gyűjtő, és Alice a kollekciója legértékesebb darabja lenne. És Aro pont ezt akarja. De én nem. Nem fogom engedni.
|
8. fejezet |
Inka |
|
|
- Edward! Edward! – siránkozott Alice valahol messze lehetetlenül magas frekvencián. – Valaki! Segítség! Nem igaz, hogy nem hallja senki!
El akartam neki mondani, hogy de, igen hallják, csak nem érdekli őket. A Volturinál ez egy kimondatlan szabály: nem lát, nem hall, nem beszél.
|
9. fejezet |
Inka |
|
|
Csendben ballagtam vissza a kastély felé, miközben hallgattam az éjszaka neszeit. Éjfél körül járhatott az idő. Pár kivétellel az emberek nagy része már aludni tért. Zavaros álmaik egymást kergették a fejemben. Próbáltam őket kizárni, és a családomra gondolni, hogy mi lehet velük, de nem sikerült. Sokkal egyszerűbb volt nem rájuk gondolni, mint elviselni azt a rengeteg érzést, amit a hiányuk váltott ki.
|
10. fejezet |
Inka |
|
|
Mintha pofán vágtak volna. Ez az egy kérdés zakatolt a fejemben, mint valami visszhang: „Ismerlek?” „Ismerlek?” „Ismerlek?”
Mi az, hogy nem tudja ki vagyok?! Hogy lehet, hogy nem emlékszik rám? Az együtt töltött időre? Utáljon, pofozzon meg, ne álljon velem szóba, de könyörgöm, emlékezzen rám!
|
11. fejezet |
Inka |
|
|
- Renata Volturi, milyen régen láttalak! – kiabálta Aro, miközben boldogan szaladt a jövevény felé, mintha elfelejtett volna az előbb lezajló jeleneteket.
|
12. fejezet |
Inka |
|
|
- Miről szeretnél beszélgetni? – kérdeztem mohón. Tudom, az illem határozottan tiltja, hogy szemmel láthatóan csüngjünk valakinek a szaván, de… Azt hiszem, ez ebben a helyzetben megbocsátható nekem.
- Nem is tudom – mondta óvatosan.
- De hát te mondtad, hogy szeretnél beszélgetni valakivel – kuncogtam halkan.
|
13. fejezet |
Inka |
|
|
- Renata! Renata, hol vagy? – kiabálta valaki szakadatlanul. Elég messze volt még, de tisztán hallottam, ahogy a lépéseivel felkavarja az avart. Szinte bántóan hangos volt. Csodálkoztam, hogy hogy lehet valaki ennyire figyelmetlen? Bár, oké, jobban belegondolva saját terepen volt, akkor meg minek játsszon kommandóst?
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…