Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Az utolsó gyilkosság	Liza	2009.10.05. 10:07
Szemeim vörösen izzottak. Tudtam, hogy szörnyű, amit teszek, ám mégsem parancsoltam megálljt magamnak. Azzal vigasztalódtam, hogy gyilkosok, azok, akiket én magam ölök meg. De ez egy idő után nem volt elég. Egy kis hang, mintha minden egyes lépésemnél, ahogy közelebb mentem áldozatomhoz azt skandálta, volna, hogy „Szörnyeteg, szörnyeteg” Tudtam, hogy nem fogom sokáig bírni, és egy idő után beleőrülök ebbe az életbe. Már bántam, hogy eljöttem Carlisle-tól, és Esme-től. De visszamenni hozzájuk, hogy megbocsátást kérjek tőlük, azt nem lehetett. Túl gyáva voltam ahhoz, hogy felvállaljam szégyenemet. Inkább öltem. Kegyetlenül gyilkoltam. Nevezd, aminek akarod. Lassú emberi léptekkel haladtam a táplálékom elé. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk