1. fejezet - Boldog születésnapot Renesmee! |
Vivika95 |
|
|
A nap sugarai utat törtek maguknak az elhúzott függönyön át, hogy bevilágítsák fényükkel az egész házat. Nem is volt szebb dolog a ragyogó napsütésnél, főleg akkor, ha valaki a világ egyik legesősebb városának a lakója. Forks-ban nagy ritkaságnak számított ez a fajta jelenség, így hát ahogy rájöttem, hogy a szemeimet a nap éles fénye készteti arra, hogy visszacsukódjanak, erőt vettem magamon, és ülőhelyzetbe tornáztam magam az ágyon. Macska módjára nyújtózkodtam, az alvástól a végtagjaim kissé elgémberedtek. Nem volt szükségem arra, hogy sokat pihenjen, elég volt, ha hetente egyszer elmegyek aludni, ilyenkor viszont képes voltam 24 órán keresztül nyomni az ágyat. A vastag tölgyfaajtón való kopogtatásra azonnal felfigyeltem, s már rohantam is, hogy feltépjem azt, beengedve vendégemet.
|
2. fejezet - A nyaklánc |
Vivika95 |
|
|
Még sokáig hallgattam a kedvenc zenéimet, s eközben minden gondomat elfelejtettem. Csak élveztem, ahogy a zene ritmusa átjárja egész testemet. Az énekessel együtt énekeltem a számok szövegét, olyan hangosan, amennyire csak tudtam. Nem érdekelt, hogy mindenki hallja, most semmi nem számított. A tekintetem önkéntelenül a halom ajándékra tévedt, melyek mellettem az ágyon foglaltak helyet. Szemeimet forgatva törökülésbe ültem, és kezembe vettem az első csomagot. Mindet kibontogattam, úgy, hogy a csomagolásnak ne essen baja, mert még jól jöhet.
|
3. fejezet - A farkas és a vámpír harca |
Vivika95 |
|
|
Mivel nem volt szükségem jelen esetben arra, hogy aludjak, úgy döntöttem, hogy elmegyek a szokásos törzshelyemre, melyen órákat töltöttem már el egymagamban. Ez az a rét volt, melyen apa egykoron megmutatta anyának, hogy mi történik akkor, amikor a bőrünket fény éri. Engem is sokszor elhoztak ide, s valamiért, talán a hely titokzatos varázsának köszönhetően, de megszerettem ezt a tájat. Amikor itt voltam, úgy éreztem, hogy nincsen semmi gondom, az életem felhőtlen. Jelen pillanatban tényleg így éreztem. Boldog voltam, végre valahára igazán boldog. Nem bírtam elrejteni a mosolyomat, így hát szélesen belemosolyogtam a napba.
|
4. fejezet - Lélekvihar |
Vivika95 |
|
|
A szívem a szokásos helyre húzott. A rét nyugalma azonnal átragadt rám, s egy kissé tényleg megnyugodtam. A gondjaimat, és az elmúlt pár napban történt dolgokat nem bírtam kiverni a fejemből, akármennyire is próbálkoztam. Két nap telt el azóta, hogy apa és Jake összeverekedtek egymással. Azóta nem tértem még haza. Gondolkodnom kellett, s ehhez csendre, magányra volt szükségem. A szüleim megérthették ezt, hisz nem kerestek, biztos úgy gondolták, hogy visszamegyek, amint lenyugodtam. Már alkonyodott, mikor úgy határoztam, hogy ideje lenne visszamennem a házba. Lehet, hogy aggódnak értem, és nem akartam még nekik is gondot okozni. Elég az, ha én szenvedek egy kicsit. Nem tudom, hogy hogy fogok majd egyáltalán ránézni apára vagy Jake-re, de valahogy meg kell próbálnom.
|
5. fejezet - Nahuel - Jake ellen |
Vivika95 |
|
|
Azt hiszem végre sikerült leráznom. Az erdőben ültem, az egyik fa tövében, és imádkoztam a jó istenhez, hogy szabadítson meg ettől az idiótától, név szerint Nahueltől. Egy hete mutatta be Alice nekem, s ő azóta a nap minden percén itt lebzsel. Olyan mintha itt élne velünk. Nem tudom, mit gondolhatott Alice akkor, amikor elhatározta, hogy összehoz engem ezzel a... nem mondok már semmit sem rá. Mert tudom, hogy az volt a szándéka.
- Nessie! Bújócskázni akarsz? Akkor megyek és megkereslek! - hallottam Nahuel kiabálását a ház felöl, s megráztam a fejem.
Dühösen előbújtam, és gyorsan berohantam a szobámba. Nahuel most kint fog keresni, így lesz néhány nyugodt percem.
Kinéztem az ablakon, s láttam, hogy éppen elindul az erdőbe. Akár haza is mehetne. Jaj, de örülnék neki.
|
6. fejezet - Emberi viselkedés tanóra |
Vivika95 |
|
|
Nagyon izgatott voltam, hisz holnap lesz életem első sulis napom. Le sem lehetett vakarni arcomról a vigyort, mely éjjel-nappal ott virított.
- Nessie, állj már le! - szólt rám most már idegesebben Jake, amikor sokadszorra is elkezdtem neki ecsetelni, hogy milyen jó lesz a suliban.
- Most miért? - vontam fel a szemöldököm sértődést színlelve.
Jake felém fordult, szemeit forgatva megrázta a fejét. Átlátott rajtam, tudta, hogy egyáltalán nem sértődtem meg.
- Ez csak suli, semmi más. Majd ha túl leszel az első napon, azt fogod kívánni, bárcsak ne akartál volna annyira odamenni! - magyarázta.
|
7. fejezet - Ismeretlen érzés |
Vivika95 |
|
|
Furcsa gondolatok kavarogtak a fejemben, melyeket nem tudtam mire vélni. Furcsa érzések fészkelték be magukat a szívembe, átvéve az irányítást testem felett. Már azt sem tudtam, hogy mit is érzek igazából, vagy hogy mi is történik most velem. Az Jacob-bal való tanórám után még rengeteget beszélgettünk egymással, és mindvégig annyira zavarban voltam mellette, mint még soha.
|
8. fejezet - Döntésképtelen |
Vivika95 |
|
|
Amióta tudomást szereztem erről a bevésődés dologról, folyton csak azon töröm a fejem, hogy vajon most mit is kellene tennem. Szívem szerint elmondtam volna mindent Jake-nek, de az eszem azt súgta, hogy ez nem éppen helyes döntés lenne. Ki tudja, hogyan reagálna? És mi van akkor, ha Embry elmondja neki, hogy nekem elmondta? Vagy gratulál Jake-nek olyan dologhoz, amihez nem is kellene?
|
9. fejezet - Döntésképtelen II. - A vita |
Vivika95 |
|
|
Jake nagyon meg volt lepve, szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől. Csak köztem és Chris között kapkodta a tekintetét, próbált rájönni, mi is folyik itt tulajdonképpen. Lassan eltolta magától Christ, majd szépen, lassan végigmérte. Akaratlanul is észrevettem, hogy a tekintete egy pillanatra megállapodott a lány dekoltázsán. Valamiért nagyon rosszul esett, hogy ezt csinálja.
|
10. fejezet - Szívzűrök |
Vivika95 |
|
|
Jake folyamatosan hátrált előlem, közben fejét rázta, mint aki nem hiszi el azt, amit az előbb hallott. És talán tényleg így volt. Mikor hátramenetben egy fának ütközött, megállt, és olyan nagy harag gyűlt a szemében, amely megijesztett engem.
|
11. fejezet - Anyja lánya |
Vivika95 |
|
|
Nahuel leültetett a kanapéra, ő pedig megállt a fal mellett, s mereven bámult maga elé. Félve tekintettem rá, várva, mikor kezdi el szörnyűséges terveit, már ha vannak, s közben menekülési útvonalat kerestem. Ablakok nem voltak ebben a picinyke házban, az egyetlen út kifelé az ajtón keresztül vezetett, de ahhoz, hogy odáig eljussak, Nahuelt le kellett volna győznöm.
|
12. fejezet - Egy másik vámpír |
Vivika95 |
|
|
Az erdőben jártam. Elég messze lehettem háztól, hisz azóta, mióta eljöttem onnan, már besötétedett. A Hold és a csillagok feljöttek az égre, ezüstös fényükkel világították meg a tájat. Milyen szép ilyenkor minden. Ha nem lettem volna lelkileg teljesen összetörve, még örültem is volna annak, hogy telihold van.
|
13. fejezet -Apa kerestetik |
Vivika95 |
|
|
Helena és én elmentünk a könyvtárba, ahol azonnal nekiláttunk a keresésnek. Olyan férfiakat kerestünk, akik 1900 és 1910 között születtek. Ez volt az első lépés. Mindketten szorgalmasan túrtuk fel az iratokat, kutattunk, hogy minél gyorsabban megtaláljuk Helena apját. S minél hamarabb találjuk meg, annál hamarabb fogok meghalni.
|
14. fejezet - Az igazság |
Vivika95 |
|
|
Zavartan bámultam magam elé, és azon gondolkoztam, hogyan is kezdhetnék bele. Elég kínos ez az egész, és szeretnék minél hamarabb túl lenni rajta.
- Szerintem kezd a legelején - sietett a segítségemre Carlisle - mondjuk onnan, hogy miért is akartál öngyilkos lenni.
|
15. fejezet - A nagy beszélgetés |
Vivika95 |
|
|
Néhány percig csak némán ültünk egymás mellett. Idegességemben a hajamat csavargattam az ujjamra. Ez legalább elvonta a figyelmemet a mellettem ülő Jake-ről. Nem mertem ránézni, nem tudtam ugyanis, hogy mi járhat most a fejében, s hogy mit érezhet.
|
16. fejezet - Gyógyulj meg Billy! |
Vivika95 |
|
|
Döbbenten néztem én is, és Jake is Christinára. Jake úgy állt mellettem, mint egy szobor, kezemet görcsösen szorította, annyira, hogy az már szinte fájt, de nem szóltam érte. Egyszerűen nem bírtam felfogni azt, amit Christina az imént mondott, és szerintem ezzel Jake is így volt. Óvatosan ránéztem az arcára, s megrettentem attól, amit ott láttam.
|
17. fejezet - Szent a béke |
Vivika95 |
|
|
Charlie kocsijával mentünk. Egész úton annyira izgatott voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Tudom, hogy nem lenne szabad boldognak lennem Billy miatt, de mégis, ha arra gondoltam, hogy Charlie és anya végre kibékülhetnek, s én és anya is, akkor elöntött egy nagyon jó érzés. Csak remélni tudtam, hogy minden sikeresen le fog zajlani, és nem lesz semmi gond.
|
18. fejezet - A múlt árnyai |
Vivika95 |
|
|
Döbbenetemben szóhoz sem tudtam jutni. Nauhel és Helena egykor együtt voltak? Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész. És most Helena mérges rám egy olyan dolog miatt, amit nem is követtem el.
- Nem is gondoltam volna, hogy ismeritek egymást - mondtam neki csendesen.
Helena mérgesen összeráncolta a homlokát.
|
19. fejezet - Vámpír vagy ember? |
Vivika95 |
|
|
Nem bírtam kinyitni a szemem. Minden sötét volt, csak egy halvány fénypontot láttam a csukott pilláim közül. Fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok, élek e még, vagy meghaltam. A fejem iszonyúan zúgott, mintha odabent egy rockzenekar dobolna éppen. Sajgott a halántékom is, de valamiért nem volt erőm felemelni a kezemet, hogy kissé enyhítsek a fájdalmon. Csak feküdtem, teljesen mozdulatlanul, kábultan.
|
20. fejezet - Nessie vágya, Jake esélye |
Vivika95 |
|
|
Esmével és Alice-szel elmentem a városba amolyan női dolgokat vásárolni. Most, hogy a testem nagyot változott, szükségem volt bizonyos dolgokra. Alice és Esme ebben voltak a segítségemre. Mindketten fel voltak dobódva, mintha valami csoda történt volna velem. Esmén látszott, a fejében már kis Jake-ek és Nessie-k képe jelenik meg. Apa is valami ilyesmiket olvashatott ki a fejéből, ugyanis még elindulásunk előtt nagyon zaklatottan távozott.
|
21. fejezet - Szerelem vagy kötelesség? |
Vivika95 |
|
|
Amíg az autóban ültem, s La Push felé tartottam, az idegesség úrrá lett rajtam. Idegesen doboltam a kormányon, a gázt teljes erőből nyomtam. Minél hamarabb odaérek, annál hamarabb tudhatok meg minden egyes információt ezzel a dologgal kapcsolatban. Kissé nyugodtabb lettem, mikor La Push-ba érvén Jake már várt rám. Odaszaladtam hozzá, jó szorosan megöleltem.
|
22. fejezet - Mindig úgy dönts, ahogyan helyes |
Vivika95 |
|
|
Megint sikerült kialudnom magam. Ahogy felkeltem, az első dolgom az volt, hogy rohantam a szekrényen heverő mobilomhoz, s megnéztem, hívott e valaki. De sajnos a válasz nem volt. Jake se nem hívott, se nem írt üzenetet. Nem tudtam ezt mire vélni, s kezdtem félni. Bár elhatároztam magamban tegnap este, hogy fel fogom hívni, most mégis féltem. Nem tudtam mi vár rám, hogy mit fog válaszolni, hogy hogy döntött.
|
23. fejezet - La Push körül |
Vivika95 |
|
|
Szerencsére mindenki a házban volt, így nem kellett várnom egy perccel sem tovább arra, hogy bejelenthessem:Jake és én összeköltözünk. Alice a szobájában éppen a ruháit próbálgatta, Jasper pedig őt vizslatta. Esme a konyhában tüsténkedett, s közben egy főző műsort nézett a tévében. Anya miatt egy kissé főzés mániás lett, pedig ő soha sem eszik.
|
24. fejezet - Szerződés |
Vivika95 |
|
|
Jake nagyon hülye képet vágott, s ha nem gondoltam volna olyan komolyan azt, amit az imént mondtam, még el is nevettem volna magam.
- Hahóó!!! Föld hívja Jake-t! - lengettem meg a kezemet az orra előtt, mert eléggé elbambult.
- Bocs. Kicsit elkalandoztak a gondolataim - válaszolta - komolyan mondtad azt amit mondtál?
|
25. fejezet - A terv |
Vivika95 |
|
|
Már másnap belekezdtem az én kis akciómba. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, s felkészültem a legrosszabbra, hogy esetleg nem fog sikerülni a tervem. Jake és én megbeszéltünk, hogy hogy is kellene meggyőzni a farkasokat arról, hogy ez a legjobb megoldás. Többször elpróbáltam magamban, hogy mit fogok mondani, s kezdtem egyre idegesebb lenni.
|
26. fejezet - A temetés |
Vivika95 |
|
|
Egy hét telt el azóta, hogy tervemmel kudarcot vallottam. Elérkezett Billy temetésének a napja is. Jacob és én már javában készen álltunk a vendégek fogadására. Rossz volt látni, hogy Jake mennyire szomorú lett megint, pedig az elmúlt hetekben úgy éreztem, kezdi kiheverni apja halálát.
|
27. fejezet - Honnan tudod, hogy készen állsz? |
Vivika95 |
|
|
Fel akartam vidítani őt. Azt akartam, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Éppen azon igyekeztem, hogy megfelelő vastagságúra vágjam a hagymát. A hagyma miatt sírni kezdtem, s ez a számomra nem mindennapi érzés nagyon kellemetlen volt. Nagyon csípte a szememet a lé.
|
28. fejezet - Kérés |
Vivika95 |
|
|
Jake nem tudta, miért megyek anyához. Igazából először még én sem voltam tisztában vele. Aztán rájöttem, hogy azért látogatom meg éppen most, hogy tanácsot kérjek tőle. Hogy beszélgessek valaki olyannal, aki nálam sokkalta tapasztaltabb.
|
29. fejezet - Eljegyzési parti I. |
Vivika95 |
|
|
- Szerinted mit fognak szólni? - kérdeztem Jake-t, miközben magamat bámultam a tükörben
Sehogy sem tudtam eldönteni, hogy a kék vagy a zöld ruhát vegyem e fel.
- Mihez? - kérdezett vissza Jake értetlenül.
Rosszallóan megcsóváltam a fejem. Mintha nem erről beszélnék neki vagy egy órája.
|
30. fejezet - Eljegyzési parti II. |
Vivika95 |
|
|
Az egész ház pompásan festett. Minden gyönyörűen fel volt díszítve, olyan érzése volt az embernek, mikor belépett ide, mintha egy világsztár lakásán járna éppen, aki egy hatalmas partira készül ebben a pillanatban.
|
31. fejezet - Pörögnek az események |
Vivika95 |
|
|
- Istenem... ez... ez gyönyörű! - dicsérte meg Alice a gyűrűmet, szinte szóhoz sem jutott.
Büszkén néztem az én csillogó eljegyzési gyűrűmet, mely a családom minden tagjának tetszett. Örültem, hogy ez a csodás ékszer az enyém, de az még fontosabb volt, hogy ez fejezte ki Jake-hez való tartozásom.
|
32. fejezet - Kérdések |
Vivika95 |
|
|
- Helena... - suttogtam rekedten, nem értettem, mi folyik itt.
- Helló Nessie! Remélem élvezted a kis életed, amíg nem voltam itt, mert tudod, nem sok időd van már hátra! Azt hiszed, hogy mindent megtehetsz? - kérdezte vérben forgó szemekkel, nagyot rúgott az oldalamba.
|
33. fejezet - Gyakorlás |
Vivika95 |
|
|
Jasper beleegyezett abba, hogy tanítani fog engem. Nagyon örültem ennek, bár Jake kevésbé. Folyton, már egy teljes hete azt hajtogatja, hogy nem kellene ezt csinálnom. Hogy nem kellene harcolni tanulnom. Nem tudom megérteni, hogy miért csinálja ezt. Abban nincs semmi rossz, hogy meg akarom védeni magam. Jasperrel eddig még csak átbeszéltük a harccal kapcsolatos dolgokat, ma pedig eljött a gyakorlás napja.
|
34. fejezet - Csapda |
Vivika95 |
|
|
Jake nincs sehol. Már több órája kutatok utána, járom az erdőt, kiabálom a nevét, de semmi. Mintha a föld nyelte volna el. A szívem őrülten dobogott, ha arra gondoltam, talán valahol a földön fekszik elgyengülve, vérző sebekkel, és megpróbálja magára valahogy felhívni a figyelmet, de még ahhoz sincs ereje. A sírás kerülgetett, valahányszor eszembe jutott ez. Inkább igyekeztem nem is gondolni rá, de ahogy múlt az idő, egyre biztosabb voltam abban, hogy valami nincs rendben.
|
35. fejezet - Szerelmi bajok |
Vivika95 |
|
|
Egy ideig szótlanul meredtünk egymásra. Idegesen kezdtem el rágni az alsó ajkam, de a feszültség csak nem akart eltűnni. Jake is majdnem olyan feszült volt, mint én, de a szemében rémületet láttam. Mitől félne? Fél attól, amit sejt, hogy mondani fogok? Valójában még azt sem tudtam, hogy mit akarok mondani. Jake hosszas hallgatás után törte csak meg a csendet.
|
36. fejezet - Minden jó ha a vége jó ... |
Vivika95 |
|
|
Egy hét. Egy fájdalmas hete már, hogy nem láttam őt. Nem jött ide, és én sem mentem hozzá. Nem hívtam még csak fel sem, pedig a telefont folyamatosan a kezemben szorongattam, de nem volt erőm tárcsázni. Jake gyűlöl engem. Legalábbis én ezt gondoltam. Ha a helyében lennék, én sem lennék boldog. A fejemben folyamatosan az a kép lebeg, amikor Jake a földön térdelve zokog, és szorítja a kezem. A szívembe minduntalan őrjítő fájdalom hasít, ha ez eszembe jut. Bocsánatot kellene kérnem tőle.
|
37. fejezet - Nahuel bosszúja |
Vivika95 |
|
|
Nahuel kitért Jake támadása elől újra meg újra, de Jake folyamatosan, szünet nélkül támadta. Látszott rajta, hogy nagyon dühös, ezt igazoltál a torkából kitörő, vad morgások is.
- Jakie, Jakie, Jakie... nem értem, Nessie mit eszik benned, mikor ilyen gyenge vagy - gúnyolódott, miközben felugrott az egyik fára.
Ott Jake nem tudta elérni.
|
38. fejezet - Aggódó szívek, szerető lelkek |
Vivika95 |
|
|
Jake-l hazamentünk a saját, La Pushi házunkba, de előtte még tettünk egy kis kitérőt a Cullen házban. Megbeszéltük a többiekkel, hogy este tartunk egy megbeszélést, arról, hogy mit is kellene most tennünk a Volturival. Otthon készítettem ebédet, hogy egy kicsit lefoglaljam magam, és ne kelljen Jake folyton aggodalmas szemeibe néznem.
|
39. fejezet - Megbeszélés |
Vivika95 |
|
|
Már csak mindenki várt ránk. Egy kicsit késtünk is, de ezért senki tett megjegyzést. Ahogy beléptünk a házba, apa jelentőség teljes pillantást váltott Jake-l, amit én egyáltalán nem értettem. Ilyen jóban lennének mostanában, hogy Jake hagyja, hogy apa a fejében olvasson?
- Nessie! - Alice vidáman szökdécselt felénk, mintha nem is valami nagyon fontos dologról lenne szó.
|
40. fejezet - Esme - szigete |
Vivika95 |
|
|
Már korán reggel eljött értünk apa és anya az ezüst színű Volvóval, amibe szuper gyorsasággal bepakoltuk azt a kicsiny kis cuccot, amit Jake-l összeszedtünk. Mindannyiunkon erőt vett a hatalmas feszültség, a félelem attól, hogy bármelyik pillanatban szembetalálhatjuk magunkat Aroval, vagy bármelyik másik Volturival. Alice szerint, aki végig figyelte a Volturit, még nem készülnek arra, hogy ,,látogatást" tegyenek nálunk, de ez engem nem tudott teljesen megnyugtatni.
|
41. fejezet - Csak mi ketten... |
Vivika95 |
|
|
Jake-el még nagyon sokáig kint maradtunk a parton. Rengeteget úsztunk, annyit, amennyit egész életemben sem úsztam még, de nem számított az idő, és a mennyiség, amíg mi ketten együtt voltunk. Fáradhatatlanok voltunk, csak lubickoltunk a vízben, vidáman, mint két buta kisgyerek.
|
42. fejezet - Várni oly nehéz |
Vivika95 |
|
|
Reggel, mikor felébredtem, olyan kellemes, jóleső érzés töltött el, amelyet már rég nem éreztem. Első dolgom volt, hogy megfordultam arra, amelyre Jake-t sejtettem, de nem volt mellettem. A gyűrött lepedőből arra következtettem, hogy nem álmodtam azt, ami az este történt. De akkor hol van? Tudom, néha túlságosan is paranoiás vagyok, de most hirtelen félni kezdtem. Itt hagyott engem?
|
43. fejezet - Fájdalom |
Vivika95 |
|
|
A másnap nem indult valami jól. A fájdalom, amire előző nap azt hittem, hogy végleg megszűnt, másnap újra előtűnt. De ezentúl sokkal rosszabb volt, és sehogy sem akart elmúlni. Éppen a partra mentünk volna ki Jake-el fürödni, mikor hasamba újra belehasított a fájdalom.
|
44. fejezet - Tanácstalanság |
Vivika95 |
|
|
Aznap hajnalban már a repülőn ültünk. Igyekeztem nem figyelni a fájdalmaimra, nem akartam ugyanis még jobban megnehezíteni Carlisle és Jake életét. Így is csak rám figyeltek, láttam rajtuk, mennyire aggódnak, és ha tudták volna, mennyire szenvedek a visszafojtott fájdalmaktól, csak még rosszabbul érezték volna magukat. Azt hitték volna, hogy az ő hibájuk, mert nem tudnak rajtam segíteni. Ezt akartam megelőzni.
|
45. fejezet - A döntés a kezemben van |
Vivika95 |
|
|
Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de mikor felébredtem, már nem az orvosi ágyon feküdtem, hanem a saját szobámban, a saját ágyamban. Pontosabban a Cullen házi szobámban. A nap éles sugarai arra késztették szemeim, hogy újra meg újra visszacsukjam őket, pedig általában nem voltam a fényre érzékeny. Nos... úgy látszik, egyre több változás megy végbe a testemben. Várjunk csak... változás.
|
46. fejezet - Terhesség |
Vivika95 |
|
|
Az ágyban feküdtem, és Jake percenként járkált be hozzám, hogy megnézze minden rendben van e, pedig apám megtiltotta neki, hogy a közelembe menjen. Persze ez őt nem zavarta, meg akart bizonyosodni arról, hogy jól vagyok e. Gondoskodása nagyon jól esett, bár aggódtam is miatta, mert alig aludt valamit, és ez meg is látszott rajta. Szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek a kialvatlanságtól, mintha vámpír lenne, pedig egyszerűen csak át kellene aludnia egy teljes napot.
|
47. fejezet - Váratlan dolgok |
Vivika95 |
|
|
Két hét elteltével olyan hatalmas hasam volt már, mint egy lufi, sőt még annál is nagyobb. Egy óriás méretű lufi. Most voltam körülbelül három és fél hetes terhes. Carlisle szerint nem volt sok idő hátra a szülésig. Nagyon izgatott voltam, de az erőm annál kevesebb volt. Alig bírtam lábra állni, egyrészt azért, mert a hasam miatt mindig elvesztettem az egyensúlyom, másrészt amiatt, hogy a szervezetem nagyon gyenge volt.
|
48. fejezet - Élet vagy halál? |
Vivika95 |
|
|
A fájdalom óriási volt. Csak feküdtem a földön, kezem között a felgyűrődő szőnyeget markolásztam, és megpróbáltam elviselni a hatalmas fájdalmat, amely minduntalan belém hasított. Fájdalmamban hangosan ordítoztam, egyszerűen elviselhetetlen volt. Tudtam, hogy nem tehetek semmit, de mégsem szenvedhettem csak tétlenül, valamit tennem kellett.
|
49. fejezet - A Volturi fogságában |
Vivika95 |
|
Felix, nem törődve ellenkezésemmel, erőszakkal elhurcolt magával Olaszországba, mintha valami zsákmány lettem volna. Még az sem számított neki, hogy akármelyik pillanatban megszülhetem a gyermekem. A fontos csak az volt neki, hogy elvigyen Arohoz, aki ki tudja mit fog velem csinálni. Az egész repülőút kín szenvedés volt számomra. Magán géppel mentünk, mert kissé feltűnőek lettünk volna egy utas szállítón.
|
50. fejezet - A vég |
Vivika95 |
|
|
Világos volt, mikor értem jöttek. Felix ,,látogatott" meg Jane-el és két másik, számomra ismeretlen vámpírral. Éppen aludtam, a hideg földön összekuporodva, mikor meghallottam a cella ajtajának nyílását. Azonnal felugrottam, és támadó állásba helyezkedtem, de könnyedén eltudtak fogni. Felix karjaim a hátam mögé csavarta, s míg Jane képességét használta rajtam, kivonszoltak a trón terembe.
|
51. fejezet - Családi kör |
Vivika95 |
|
Szinte azonnal hazaindultunk Volterrából. Nagyon sok rossz emlék kötött mindannyiunkat oda, így nem akartunk sokáig ott maradni. Jake végig karjaiban tartotta Jeremy-t, egy percre sem vette le róla a tekintetét, se rólam, végig a közelemben volt. Nagyon jól esett, hogy ennyire vigyáz rám, és aggódik értem, de azért féltem, hogy túlságosan is sokat aggodalmaskodik.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…