Fel akartam vidítani őt. Azt akartam, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Éppen azon igyekeztem, hogy megfelelő vastagságúra vágjam a hagymát. A hagyma miatt sírni kezdtem, s ez a számomra nem mindennapi érzés nagyon kellemetlen volt. Nagyon csípte a szememet a lé.
- Nyugi, Nessie, semmi baj! Menni fog ez neked, elvégre csak egy kis vacsorát akarsz főzni! - bíztattam magam hangosan, de én magam is kételkedtem a szavaimban.
Soha életemben nem főztem még sült csirkét. Nagyon semmi normális ételt sem, csak egyszerű dolgokat. Ma ki akartam tenni magamért. Odasétáltam a rádióhoz, és megnyomtam a bekapcsolás gombot. Azonnal megszólalt egy kellemesen csengő énekes hangja. A zene által sikerült egy kissé ellazulnom, de a feszültség még nem szűnt meg teljesen.
- Akkor, a felaprított hagymát a serpenyőbe tesszük... - mormogtam a szakácskönyvet tanulmányozva.
Az összes hagymát beleborítottam a serpenyőbe, melynek következtében hangosan sercegni kezdett. Büdös hagyma szag töltötte meg az egész helyiséget, sőt a házat is. Köhögve és megint könnyezve rohantam ablakot nyitni, a hagymákat meg kidobtam a francba. Valamit nagyon elszúrtam. Ennek nem ilyennek kellett volna lennie... , morfondíroztam a kuka mélyén fekvő megégett hagymákat. Durcásan, s most már kevésbe lelkesen mentem vissza a konyha pulthoz, hogy legalább összetudjak hozni egy kis salátát a sütőben már sülő csirkéhez. Mikor végeztem a salátával, leültem egy kicsit tévét nézni, mert a csirkének még kellett egy kis idő, hogy ki lehessen venni. A tévében egy bugyuta, romantikus vígjáték ment, így inkább elkapcsoltam egy másik csatornára. Itt éppen egy szerelmes pár csókolózott szenvedélyesen. Rábambultam a képernyőre, s önkéntelenül is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha ennek a párnak a helyében Jake és én lennék. Gyorsan megráztam a fejem, kikapcsoltam a készüléket, s visszamentem a csirkémhez, még mielőtt még furcsább gondolatok kezdenének el megfogalmazódni a fejemben.
- Hmm... de finomnak nézel ki! - dicsértem a csirkémet, de mikor megéreztem az illatát, már kevésben gondoltam így.
Azt gondoltam, hogy talán csak amiatt érzem rossznak, mert nem szeretem annyira az emberi ételt. Attól még Jake finomnak is találhatja.
- Most jöhet a takarítás! - sóhajtottam, s kicsit megdöbbentem magamon.
Magamban beszélek. Vagy legalábbis olyan dolgokról tájékoztatom magamat, amiket úgy is tudok. Például ,, most jöhet a takarítás". Nevetséges lehetek. Megfogtam az összes konyhában található szemetet, s belegyömöszöltem a kukába. A konyha pultot, s a szekrényeket vizes ruhával letöröltem, majd megfogtam a felmosót, s az egész házat felmostam. Ezután jöhetett a porszívózás. Mindent sarokból kiszívtam vele a legapróbb porszemet is.
- Szeretni bolondulásig... na na na na na! - énekeltem a rádióval együtt.
Elrendezgettem a nappaliban a párnákat, megöntöztem a virágokat, sőt, még az elszáradt leveleket le is vágtam róluk. Ezután jöhetett a hangulat világítás. Lekapcsoltam a nagy lámpát, s az időközben Embry által felszerelt szív alakú falilámpát bedugtam a konnektorba. Az egész nappali rózsaszínes színben kezdett el játszani. Feltettem a legromantikusabb számokkal teli CD-t, s a kis asztalra felraktam az egyik piros terítőt. Két tányért helyeztem el rajta, na meg az evőeszközöket. Középre gyertyát tettem, s meggyújtottam. Elégedetten néztem körül. Minden annyira szép volt. Reméltem, hogy Jake-nek is tetszeni fog.
- Megjöttem! - kiáltott be a házba, s elállt a szava, mikor a nappaliba ért.
- Szia! - ugrottam boldogan a karjaiba, mindig megkönnyebbüléssel töltött el, mikor hazaért a járőrözésről.
- Hát itt meg mi történt? - kérdezte csodálkozva.
Tettetett sértettséggel húztam beljebb.
- Ez az én művem! - mutattam büszkén körbe.
Jake csodálkozva, de büszke mosollyal nézett rám, s gyengéd csókot nyomott ajkaimra.
- Unatkoztál, szívem? - kérdezte kedvesen.
Megráztam a fejem, s azonnal az asztalra mutattam.
- Vacsora. Nyami... már nagyon éhes vagyok! - vigyorgott.
Én is elvigyorodtam, és megpróbáltam tudomást sem venni a gyomromban verdeső pillangókról. Vajon ízleni fog neki a vacsora? Nem fog elmenekülni, ha kiderül, egy kicsit sem tudok főzni? Elvégre, ha valaki egy vérfarkassal él, akkor tudnia kellene minél finomabb ételeket készíteni.
- Ülj le nyugodtan, én addig hozom a húst! - mondtam, s ő azonnal levetette magát az egyik székre.
Nagyon kimerült lehetett, s ez látszott is rajta. Kirohantam a konyhába, s remegő kézzel vittem ki a tálat az asztalra. Jake a csirke láttán elvigyorodott. Nem tudtam, mit talál rajta annyira viccesnek, de most nem számított semmi más, csak az, hogy legalább egy kicsit ehető legyen az a nyamvadt csirke.
- Egész jól néz ki - dícsért meg, s megszorította asztalon nyugvó kezemet.
- Kösz, de jobb lenne, ha nem dicsérnéd előre. A szaga szerintem pocsék... - fintorogtam.
- Az nem számít! - legyintett, s levett egy combot a tálról.
Gyorsan a szájához emelte, s mohón beleharapott. Az első harapás utána az arca iszonyúan elsápadt, s azt hittem, mindjárt összehányja magát.
- Jake! Jake, jól vagy?! Jake! - szólongattam, s ütögetni kezdtem a hátát.
Erőlködött nagyon, hogy lenyelje azt az egy falatot, de sehogy sem ment neki, így hát a tányérjára köpte.
- Sajnálom... - nézett rám bocsánat kérően, enyhén rekedtes hangon - de pocsék íze van.
Szomorúan haraptam az alsó ajkamba, de Jake felemelte a fejem, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Tudod, nem azért szerettem beléd, mert jól tudsz főzni. Örülök, hogy legalább megpróbáltad - mosolygott rám kedvesen.
- De akkor mit fogsz enni? - kérdeztem bánatosan. - Azt mondtam, éhes vagy!
- Van még a tegnapi makaróniból. Majd eszek azt! - mondta, s már fel is állt, hogy szedjen magának egy kicsit.
Szomorúan hajtottam a fejem az asztalra. Annyira béna vagyok.
- Nessie, hagyd abba! - kérte Jake.
Összerezzentem, észre sem vettem, hogy már visszatért. Pedig ott volt mellettem megint, csak ezúttal egy hatalmas tálnyi makarónit falatozott.
- Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Most bűntudatod van amiatt, hogy nem ízlett nekem a csirke, de ez nem a te hibád. Senki sem tökéletes, még te sem, sőt még én sem! - vigyorgott két falát között.
- De nem ábrándultál ki belőlem azért, mert nem tudlak... öhm... eltartani? - nyöszörögtem.
Jake majdnem félrenyelte az éppen szájába tett falatot, majd mikor sikerült leküzdenie, hangos hahotába kezdett.
- Nessie, néha nagy butaságokat tudsz mondani! Soha, semmiért nem lennék képes kiábrándulni belőled, te is nagyon jól tudod! - lett egy árnyalattal lágyabb a hangja.
- Igen tudom.
- Akkor meg arra kérlek, még csak ne is gondolj arra, hogy bármiért kiszeretek belőled. Marhaság az egész! - bosszankodott, s visszatért az ételhez.
Mikor befalta az egészet, elvettem mindent az asztalról, s nekiálltam mosogatni. Jake ha jól gondolom, még mindig a nappaliban van, mert hallottam a tévé halk zúgását. Lassan sétáltam vissza hozzá. A kanapén feküdt, s mereven bámulta a műsort. Ugyanaz a szerelmes vígjáték ment benne, mint amit nem rég én néztem. Ilyen hosszú ez a film?
- Tetszik? - kérdeztem vigyorogva.
- Dehogy! Mekkora egy marhaság! - motyogta - gyere ide!
Odaültem mellé, s a mellkasához szorítottam a fejem.
- Mit akarsz nézni? - kérdezte kíváncsian.
Azonnal felröppent a fejemben az a gondolat, hogy nézzük együtt azt a csókolózós filmet, amiből épp csak villanásnyit láttam, de ezt azonnal elhessegettem.
- Nekem mindegy... - mondtam zavartan, s megszemléltem észrevétlenül Jake felsőtestét, mely mint oly sokszor, most is csupasz volt.
- Majd keresünk valamit, oké? Csak szerintem lefürdök. Addig te válassz valamit! - kérte, s felállt.
Mielőtt bement volna a fürdőszobába, lassan megcsókolt, annyira gyengéden és romantikusan, mint még soha.
- Tíz perc és jövök - ígérte, s becsukta maga mögött az ajtót.
Ahelyett, hogy a tévét néztem volna, hallgattam a víz folyását, amint Jake zuhanyozik. Felrémlett az a kép, amikor visszaváltozáskor meztelenül láttam őt. Most is meztelen. Annyira meglepett akkor az a tény, hogy mennyire bátran sétál előttem meztelenül, hogy nem is voltam képes jobban megfigyelni a testét. Most magamban elképzeltem. Lehunytam a szemem, s elképzeltem, milyen lehet Jake teste, mikor meztelen. Nagy gondolkozás közben észre sem vettem, hogy kinyílt az ajtó, ami előtt én álltam, s hogy Jake áll meg benne.
- Nessie, jól vagy? - kérdezte aggódva, s megsimította az arcom.
A szemeim felpattantak, s a tekintetem végigsiklott izmos mellkasán, aztán a dereka köré csavart törölközőn.
- Én... én csak... - dadogtam zavartan, a fejemben nagy volt még mindig a köd.
- Rosszul vagy? - kérdezte most már félve.
Megráztam a fejem, s nem tudom, hogy mi okból, de a karjaiba vetettem magam, s olyan hévvel és szenvedéllyel csókoltam meg, mint még soha. Majdnem beesett a fürdőszobába, olyan lendülettel ugrottam rá, de nem ellenkezett. A keze a derekamra csúszott, éreztem, ahogy a pólóm alja felgyűrődik, s megéreztem a csupasz hátamon Jake kezének forró érintését. A lábaim a dereka köré fontam, egész testem hozzányomtam. Érezni akartam a közelségét annyira, amennyire csak lehet. Jake keze most lejjebb siklott, egészen a fenekemig, s éreztem, amint gyengéden simogatni kezd ott is. Hangosan sóhajtoztunk, kapkodva szedtük a levegőt, de nem hagytuk abba a csókolózást. Jake a kanapé felé tartott, s hamarosan már megéreztem a hátam alatti puha párnát. Egyre szorosabban öleltem magamhoz, s zavartan vettem észre, hogy a törölköző lecsúszott Jake derekáról, szabaddá téve most oldalt a testét, pont azon a ponton az én testem még tartotta a törölközőt.
- Jake... - sóhajtottam hangosan, rekedtes hangon.
Aztán a köd, amely eddig ellepte az agyamat, most felszállt, s képes voltam tisztán gondolkodni. Mi most éppen arra készülünk. Nem, én még nem vagyok kész erre. Még nem.
- Jake! - kiáltottam elhúzódva tőle.
Idegesen húzódtam a kanapé másik végébe, s félve néztem Jake szemeibe. Értetlenség tükröződött az arcán, de nem volt jelem haragnak vagy sértettségnek amiatt, hogy elutasítottam.
- Nessie, jól vagy? - zavartan a derekára csavarta újra a törölközőt, de közelebb húzódott hozzám.
A fejem a vállára hajtottam, s halkan sírni kezdtem.
- Nessie, csss... nincs semmi baj
- Sajnálom... - nyöszörögtem.
- Mit sajnálsz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Azt, hogy nem voltam képes, hogy megtegyem. Sajnálom, de én még... azt hiszem még nem készültem fel eléggé rá - sóhajtottam.
- Nessie, mondtam, hogy csak akkor kell, ha mindketten fel vagyunk készülve. Nem haragszom rád emiatt, hogy még te nem akarod - mondta, de azért hallottam a hangján a vágyakozást.
- Tényleg nagyon sajnálom! - húzódtam hozzá közelebb.
Jake nagyot sóhajtott, még mindig szaporán szedte a levegőt és a szíve is nagyon gyorsan vert.
- Nessie, szeretlek, és képes vagyok örökké várni rád - hangja nagyon őszintének tűnt.
- Én is szeretlek. Nagyon - csókoltam meg a nyakát, de mivel ettől csak még gyorsabban kezdett el verni a szíve, inkább abbahagytam.
Nem kellene tovább kínoznom szegényt, mikor tudom, hogy mennyire kíván. Annyira furcsa volt belegondolni, hogy valaki ennyire vágyik arra, hogy hozzámérjen, hogy megcsókoljon.
- Le kell nyugodnom... - jelentette ki Jake - megyek sétálni!
Én is felálltam, s kikísértem az ajtón.
- Én meg meglátogatom anyát! - mondtam, majd megcsókoltam.
Mindketten mentünk arra, amerre kellett. Jake integetett, mikor elhajtottam a kocsival, s arra kért, ne maradjak sokáig el. Annyira szerencsésnek éreztem magam Jake miatt. Sok lány megveszne érte, de ő engem választott. Engem. Ráadásul még elviseli minden hülyeségem, bajomat. Nem haragszik rám semmi miatt. Annyira tökéletes, hogy az már szinte lehetetlen. Ő számomra a tökéletes férfi. Ő a nagy Ő.