1. fejezet - Újrakezdés |
Zsuzsii |
|
|
A Bellával közös rétünkön ültem, az eget bámulva. Elgondolkodtam rajta, hogy amit teszek, azt helyesen teszem? Helyes-e itt maradnom Bellával, hogy egyszer Ő is olyan legyen, mint én? Egy vérszomjas szörnyeteg akar lenni, csak miattam. Tudtam hogy most is vele kéne lennem,- nem az időt pazarolni, ameddig még emberként láthatom, és még ő maga is emberként létezhet - nem emészteni magam. Egy dologban biztos voltam: szeretem Bellát, nem akarom el veszíteni, és soha többé nem tudnám magára hagyni. Charlie tiltása ellenére minden éjjel Bellával "alszom". Őrzöm az álmát, és hihetetlen magasságokba repít, amikor öntudatlanul is a nevemet suttogja. Felnéztem az égre. A csillagok végtelenségig elterültek az égen, én pedig csak bámultam.
|
2.fejezet - Angyal |
Zsuzsii |
|
- Hova megyünk? – kérdezte Bella, mikor már a kocsiban ültünk.
- Hova menjünk? Te döntesz – mondtam
- Menjünk hozzátok. Rég láttam Esmét – mondta
- Rendben – mondtam, majd bele tapostam a gázba.
Hideg volt, ezért felcsavartam a fűtést, hogy Bella ne fázzon. Az illata felerősödött a meleg hatására, a torkom kicsivel jobban égett, de nem bántam. A lényeg hogy Bellával voltam, csak ez számított. Bella a szemembe nézett.
|
3.fejezet - Kételyek |
Zsuzsii |
|
|
- Szia Bella – csókoltam meg már a házukban – aludj jól – mosolyogtam cinkosan.
Csak Charlienak játszottunk, aki a konyhaajtó félfájának dőlve figyelt minket. Ahogy haza vittem az autót, és Bella apja már aludt vissza jöttem őrizni szerelmem álmát. Charlie mérges sóhajjal, és elvörösödött fejjel ment vissza nézni a meccset. Még adtam egy puszit Bellának, és a fülébe suttogtam:
- Szeretlek. Egy óra múlva jövök, vigyázz magadra – mondtam, mire a fülemhez hajolt.
|
4. fejezet - Kötődés |
Zsuzsii |
|
|
Bella, mint minden éjjel, ma is beszélt álmában. A hangja még így is meggyötört volt, bár a szavaitól kicsit önelégült lettem, bár ez is csak az önzőségemből fakadt. Bellának ez fájt.
- Jacob, kérlek. Én Edwardot szeretem, az övé vagyok. Téged is szeretlek, de Jacob értsd meg, hogy nem tudok nélküle élni. Ő az életem – motyogta megtört hangon.
Elhatároztam, hogy mikor felébred beszélni fogok vele. Tudni akartam, miért kötődik Jacob Bellához. Úgy éreztem, megérdemlem, hogy e miatt szenvedjek, hisz én voltam a hibás. Ha akkor nem vagyok olyan idióta, most nem kéne ezen aggódnom.
|
5. fejezet - Jacob |
Zsuzsii |
|
|
Bella falfehér arccal nyitott ajtót, mikor meglátta a Jacobot a szeme könnybe lábadt. Szinte nekem is fel kellett néznem rá.
- Bells – mondta Jacob jókedvűen engem figyelmen kívül hagyva
- Szia Jacob – köszönt halkan Bella felnézve
- Mit akarsz itt, kutya? – igazán ideges voltam Jacob miatt. Miért tolakodik be a házba, ahol semmi keresnivalója? Bella persze nem így látja…
- Bellához jöttem – mondta. Máris remegett.
|
6. fejezet - Ajándék |
Zsuzsii |
|
|
Az ablakon belépve megpillantottam Bellát, aki az ágyon feküdt, az arcát egy párnába temetve sírt. Hang nélkül az ágy mellé léptem, és simogatni kezdtem a hátát. Láthatóan nem vette észre eddig a jelenlétem. Az érintésemtől kissé megugrott, majd felém fordult, és lehúzott az ágyra. Meg ölelt, majd szemeiben kérlelést láttam. Tudtam mit szeretne.
|
7. fejezet - Szülők |
Zsuzsii |
|
|
- Sajnos mennem kell. Charlie nemsokára hazaér –mondta Bella lemondóan sóhajtva
- Hazaviszlek – ajánlottam
- Rendben. Menjünk le, köszönök a többieknek
Lementünk a nappaliba, ahol csak Carlisle és Esme volt
- Hol vannak a többiek? – kérdeztem anyám felé fordulva.
|
8. fejezet - Rémálom |
Zsuzsii |
|
|
Bella ágyán fekve merengtem a jövőn, felidézve a legfájdalmasabb emléket az életemben. Pokolian kínzott, de úgy éreztem, meg kell ismételnem magamban, hogy többé – nem mintha meg tudtam volna tenni – eszembe se jusson, hogy Bellát itt hagyjam. Nem tudtam volna megtenni, de száz százalékig biztos akartam lenni magamban, bármi történik.
- Rendben, beszéljünk – mondta, a hangja eléggé magabiztos volt, hogy azt higgyem ki fogja bírni
Vettem egy nagy levegőt.
- Bella, elmegyünk.
|
9. fejezet - Elbódultság |
Zsuzsii |
|
|
Ránéztem az órára, ami már hajnali fél ötöt mutatott.
- Pihenj még egy kicsit. Fáradt leszel – néztem Bellára. Az arcán egy könnycsepp folyt lefelé, amit letöröltem
- Nem tudok aludni. Rémálmom lesz – mondta, de közben ásított
- Megígérem hogy nem lesz
- Rendben –mondta, majd mikor elkezdtem dúdolni az altatódalát elhelyezkedett az ölelésemben. Pá másodperc múlva már aludt is, de én tovább dúdoltam
|
10. fejezet - Kín |
Zsuzsii |
|
|
- Carlisle, gyere gyorsan ide – ziháltam. A telefon vonala recsegett
- Mi történt? – kérdezte az apám
- Baleset. Bella eszméletlen, nagyon siess, kérlek – kérleltem megtört, erőtlen hangon
- Rendben –mondta
Miután megadtam neki a pontos helyet letettem a telefont. Az én hibám! Nem figyeltem oda eléggé. Miattam nincs Bella eszméleténél, nem figyeltem az útra.
|
11. fejezet - Megkönnyebülés |
Zsuzsii |
|
|
A kórházi váróteremben ültünk. A feszültség, és a fajdalom lassan már elviselhetetlenné vált. Alice nem válaszolt. Húgomra pillantottam, aki elködösödött tekintettel meredt maga elé.
- Alice – mordultam rá. Megráztam a vállát, mire észhez kapott
- Mit láttál? – kérdeztem
- Semmi rosszat. Carlisle el fog intézni mindent, tíz perc múlva ki fog jönni. Edward, Bellának semmi baja sem lesz. Nyugodj meg – kérlelt
- Semmi? – megerősítésre volt szükségem
|
12. fejezet - Harc |
Zsuzsii |
|
|
- Apa – szóltam Carlisle-nak – beszélnünk kéne
- Mond, fiam. Mit szeretnél? – fordult el az ablaktól. A szakadó esőt figyelte. A gondolatai nyugodtak voltak
- Bellának volt egy ötlete. Azt szeretné, ha nálunk lábadozhatna, ha már nincs szükség a gépekre. Ez engem is nyugodtabbá tenne – mondtam halkan. Carlisle persze minden szavamat tisztán hallotta. Arra gondoltam, hogy Esme mennyire örülne ennek, és gondozná Bellát
- Fiam, ez elég kockázatos. Ha nem kellenek a gépek, akkor is állandó felügyeletre szorul
- Én csak a legjobbat szeretném neki – suttogtam. Persze elfogadtam apám döntését
- Tudom fiam. Ha nem izgatod fel túlságosan, talán működne. Bella is jobban érezné magát – sóhajtott Carlisle
|
13. fejezet - Nyugalom |
Zsuzsii |
|
|
Teltek a napok, Bella nálunk lábadozott, én pedig kissé megnyugodtam. Bár a bűntudat még mindig árnyékként követett, Bella boldog volt. Ettől én is jobban éreztem magam. Most is a nappaliban ültem Bella mellett. Már sokkal jobban érezte magát, Carlisle is elismerte, hogy jó ötlet volt őt ide hozni. Charlie egyszer átjött, megnézte Bellát. Kezdte elfogadni a helyzetet, hogy szeretjük egymást, és hogy Bellának most itt van a legjobb helye. Nem tudja, hogy én okoztam a balesetet, bár dühös rám, de Carlislenek hálás. Vagy ezerszer megköszönte neki, hogy megmentette Bella életét.
|
14. fejezet - Vadászat |
Zsuzsii |
|
|
A szemem megakadt az előttem békésen legelő szarvascsordán. Az illatuk csábította a bennem lakozó szörnyet, ölésre sarkallta. Közelebb léptem, majd lassan vadászguggolásba ereszkedtem. Láttam a kidudorodó, pulzáló eret a nyakán. Ahogy még egy lépést tettem az illata egyre erősebb és erősebb lett. A torkom lángolt, mintha csak ezer fokon izzó parazsat nyomnának le rajta, a szám pedig megtelt méreggel. Az ösztöneimtől vezérelve két lépéssel áthidaltam a köztünk lévő távolságot, és rá vetettem magam az állatra, majd a fogaimat vaj puha húsába mélyesztettem. A vére a számba ömlött, csillapítva a torkomban a lángokat. Az utolsó cseppig kiszívtam belőle a vért, majd felálltam. Jasper valahol máshol vadászott.
|
15. fejezet - Döntés |
Zsuzsii |
|
|
Átfogtam Bella derekát, és az ablakhoz sétáltunk. Már alkonyodott, a nap lassan eltűnt, s a helyébe sötétség férkőzött. A hold bevilágított az ablakon, a bőröm tompán fénylett a sugaraitól. Bella az ujjaival köröket rajzolt az alkaromra. Szórakozottan fordítgatta a karomat, hogy nézze, ahogy csillog. Az arcán elbűvöltség tükröződött, a szemeiben láttam a szeretet csillogását. Végig simítottam az arcán, kizökkentve a kezem tanulmányozásából.
|
16. fejezet - Béke |
Zsuzsii |
|
|
Bella nyugodt arcát nézve sétáltam be a házba. Békésen aludt a karjaimban, ilyenkor kicsit irigyelem. Ő aludhat, ha csak pár órára is, de el felejtheti az élet gondjait, és a terheket, melyek a vállára nehezednek. Hisz döntenie kell, vámpírlét és halandóság közt. Nem tudom, én hogy döntenék. Rákényszerítettem magam, hogy az ő látószögéből nézzem a dolgokat. Hogy megtenném - e érte, és a válaszom természetesen egyértelmű igen volt. Ezerszer kibírnám érte azt a fájdalmat, és a torkomban a lángokat.
|
17. fejezet - Váratlan csábítás |
Zsuzsii |
|
|
- Edward – jött oda hozzám Bella az ablakhoz – beszélhetnénk, a családoddal? – kérdezte félénken. A fejét lehajtotta, nem nézett rám. Félt a reakciómtól
- Hát persze – próbáltam elővenni a legmegnyugtatóbb hangomat. Bella rám nézett, és az arca meglepetést tükrözött
- Mi az? – kérdeztem végig nézve magamon
- Téged ez most nem zavar? – ámuldozott
- Nem. Bella, megmondtam, hogy nem fogok ellenkezni. És tudod az okát. Különben pedig úgy is annyira makacs vagy, hogy elérnéd a célod. Miért nehezíteném meg az utat a célig? –mosolyogtam, próbáltam oldani a hangulatot
|
18. fejezet - Fájdalmas mese |
Zsuzsii |
|
|
Mikor Carlisle teljesen ellátta Bellát fellélegeztem.
- Gyere Bella – hívtam magam után a szobámba. Közben megfogtam a kezét, és így sétáltunk. Bella keze most is remegett, de most nem a szédüléstől. Tisztán éreztem, még így is, hogy nem láttam a fejébe, hogy fél. Színtiszta félelem ült az arcán, ami el érte a szemét, és fájdalomtól torzult arckifejezésbe csapott át, amikor a szobám ajtajában megállva a szemébe néztem.
- Gyere – mondtam, és megpaskoltam mellettem a helyet az ágyon. Bella még mindig az ajtóban állt, majd mikor szóltam remegő térdekkel elindult felém.
|
19. fejezet - Vágy |
Zsuzsii |
|
- Edward, jól vagy? Szólalja meg! Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom – Még mindig az ágyamon ültünk, és én csak akkor vettem észre, hogy zihálok, amikor Bella kezdett pánikba esni. A mozdulatlan arckifejezés eltűnt az arcomról. Nem tudtam, mit láthatott ott.
- Nem, nem. Semmi bajom, és el kellett mondanod. Tudnom kell – magyaráztam
- De… - kezdett volna újra ellenezni, de megakadályoztam egy csókkal
|
20. fejezet - Büszkeség |
Zsuzsii |
|
|
Miután Bella befejezte az evést kézen fogtam, és visszasétáltunk a szobámba. Útközben egy helyen megálltam.
- Alice, kéne pár ruha – kopogtam be hozzá. Fülig érő mosollyal ajtót nyitott, majd rám kacsintott, de a gondolataiból csak különböző olasz divattervezők neveit tudtam kiolvasni.
- Nem összetépni – nevetett, majd Bella kezébe adott három farmert, és pár felsőt. A felsők csak feketék, és kékek voltak. Honnan tudja Alice mi a kedvenc színem Bellán?
- Köszi – motyogta Bella fülig pirulva. Alice nem bírta ki, megölelte, és a fülébe suttogta, hogy „ne félj”. Alice azt hitte, tervezünk valamit.
|
21. fejezet - Beszélgetés |
Zsuzsii |
|
|
Hiányozni fogsz – ölelte meg Esme Bellát, mikor már az ajtóban álltunk
Majd sokszor átjövök – ígérte Bella
Ajánlom is – szólalt meg Alice Esme háta mögül, majd Bella elé sétált, és átölelte
Nagyon is gyakran gyere – mondta Alice, még mindig Bellát ölelve
|
22. fejezet - Örökké |
Zsuzsii |
|
|
Bella ágyán fekve néztem a békés arcát. Néha-néha mosolygott, és sóhajtozott, és volt mikor a nevemet motyogta. Szerettem volna belelátni a gondolataiba, hogy együtt élvezhessem vele az álmait. Ehelyett becsuktam a szemem, és újra levetítettem magam előtt azt a fantasztikus estét. Minden mozdulatot egy külső szemlélő szemszögéből láttam. Minden egyes érintést, minden sóhajt.
|
23. fejezet - Bonyodalom |
Zsuzsii |
|
|
- Jól vagy? – kérdeztem mikor Bella már egy ideje már a vállüregembe temette az arcát. Már nem éreztem, hogy a forró könnyei az ingemet áztatják.
- Igen – szipogta kedvesem.
Újra sikerült felszakítanom a sebeit, semmit nem tudok úgy csinálni, hogy ne okoznék neki lépten-nyomon fájdalmat.
- Ne haragudj – suttogtam a fülébe, de egyből felkapta a fejét, és vadul rázta azt.
|
24. fejezet - Döntés |
Zsuzsii |
|
|
Csendben, Bella dereka köré fonva a kezeimet követtük Alicet. Többször körbe pillantottam, veszély vagy bármi fenyegető után kutatva, de semmit nem érzékeltem. Nem tudtam koncentrálni, a látomás mintha ledermesztette volna az agyam. Rettegés lett rajtam úrrá, hogy meg van az esélye, hogy elvesztem, ami számomra a legfontosabb a világon; hogy elvesztem Bellát. Még szorosabban öleltem meg az életem derekát, s szorosan magam mellet tudva megálltunk a nappaliban. Bellára néztem, holdsápadt arca rettegést tükrözött.
|
25. fejezet - Döntés II. |
Zsuzsii |
|
|
Újra az erdőben rohantam, olyan gyorsan, mint egy félőrült. De cél nélkül. Nem tudtam, miért jöttem el, már úgy is megígértem Bellának. Talán mert a friss levegő segít? Vagy, mert ha Bella nincs velem, jobban tudok gondolkodni? Nem, nem ez volt az ok. Nem tudtam a családom szemébe nézni a kitörésem után, főleg nem Belláéba. Hogy menjek most vissza? Bella biztosan összeomlott. Újra megbántottam. Elképesztő, hogy mennyire érzéketlen tudok lenni vele, azok után, amit vele tettem. Én vagyok a beteg oroszlán, aki elrabolja a lelkét. Most pontosan ugyan úgy éreztem magam, mint a születésnapi bulija után. De nem tehetem meg vele még egyszer, hisz súlyos következményei lettek az akkori döntésemnek.
|
26. fejezet - Szívdobbanások |
Zsuzsii |
|
|
Dúdolni kezdtem Bella altatóját, s mikor elhelyezkedett mellettem már pár perc múlva aludt is. Alice benézett, hogy jól van-e. Csak legyintettem egyet, majd visszafeküdtem a párnára. Még sokáig dudorásztam, igaz, már csak magamnak, de nem akartam abba hagyni. Talán így Bella szépeket fog álmodni. Talán meggondolja magát, és ember akar maradni. Talán van esély rá…
Bella egy mély sóhaj kíséretében felült az ágyon. Nem értettem, hisz még csak hajnali három óra lehetett.
- Bella, mi a baj? – kérdeztem
- Semmi, de már kialudtam magam. Menjünk le a többiekhez. – mondta, de közben árulkodó ásítás hagyta el a száját.
|
27. fejezet - Érvek |
Zsuzsii |
|
|
Egész éjjel Bella mellkasán pihentettem a fejem, és hallgattam, ahogy a szíve dübörög. Kezeim végig az ő kezeit fogták, halk szuszogása megnyugtató volt. Egyszer csak sikoltozni kellett, majd zihálva kapkodta a levegőt. Magamhoz szorítottam, és nyugtatás képpen a hátát kezdtem simogatni.
- Bella, Bella minden rendben van. Biztonságban vagy. – motyogtam a fülébe.
- Csak egy álom. Csak egy nagyon rossz álom – még mindig zihált, és magának ismételgette a szavakat.
|
28. fejezet - Sors |
Zsuzsii |
|
|
- Beszélhetnék Jacobbal négyszemközt? – kérdezte Bella mikor leért a lépcsőn.
- Persze. – mondtam, majd mellé sétáltam. Lágyan megcsókoltam, majd kimentem az ajtón.
Még egyszer visszanéztem az ajtóból, még pont láttam, ahogy Bella arcán újabb könnycsepp gördül le.
Kiléptem az ajtón, és nem tudtam, hova menjek. Futni akartam megint, de az semmire sem jó.
|
29. fejezet - Egy új élet kezdete |
Zsuzsii |
|
|
- Két lehetőséget látok. – kezdett bele hosszas gondoldás után apám – az egyik, hogy elutazunk, és azt mondjuk, hogy Bella nagyon megbetegedett. A másik, hogy az hazudjuk, hogy meghalt.
- Charlie mindkettőbe belepusztul. – suttogta Bella talán csak magának.
- Bella, még mindig változtathatsz a döntéseden. – húztam közelebb magamhoz. Szemeiben újra könnyek csillogtak.
- Nem, ezt akarom! – jelentette ki.
- Rendben, akkor vagy választanunk kell, vagy kitalálni valami mást. – mondtam
|
30. fejezet - Vadászat |
Zsuzsii |
|
|
Egész éjjel Bella kezét fogtam, de ő egyszer sem mozdult meg. Emlékeztem az én átváltoztatásomra. Emlékeztem rá, milyen érzés volt a méreg, és hogy mennyit ordítottam, és mozogtam közben. Gyötrő érzés volt, hogy tudtam, hogy Bella ugyan azt a kínt éli át most. Másodpercek, percek, órák, és újabb órák teltek. Nem voltam tisztában az idővel, de egyszer csak Alice táncolt be az ajtón.
- Öt perc múlva felébred! Már tisztán látom, nézd csak meg! – örvendezett a mindig hiperaktív húgom. Lassan felé fordítottam a tekintetem, és olvasni kezdtem a gondolataiban. Levetítette nekem a látomását, amiben Bella megölel engem.
- Köszönöm, Alice – mondtam, majd újra – mint az eltelt idő alatt többször – Bellát kezdtem szólongatni.
- Bella, itt vagy? Hallasz engem? Itt vagyok veled, szerelmem, Ne aggódj semmiért, itt vagyok melletted.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…