Ez egyvalamit jelentett. Csakúgy, mint előttem oly sokan, én is kilépek a nagybetűs ÉLETBE, és a kelendő kisasszonyok sorát fogom népesíteni.
Az apámnak és az anyámnak ezt jelentette a bál.
Nekem viszont azt, hogy mostantól el egyetlen szó nélkül kell eltűrnöm mindenféle férfi ( legyen az akár annyi idős mint én, vagy nálam jóval öregebb ) közeledését. Most már nem mondhatom, hogy még fiatal vagyok az ilyesmihez, nem képelhetem fel őket, pedig legszívesebben azt tenném.
Az ajtók döngve csapódtak fel előttem, mintha csak az akaratommal irányítottam volna őket. Persze tisztában voltam vele, hogy ez nem az én érdemem, csupán Félix és Dimitrij siettek előre, hogy tiszteletüket kifejezve kinyissák nekem a palotánk felé vezető ajtókat. Amikor a nagyteremhez értem kiabálás ütötte meg a fülemet.
- Mi az? – kérdeztem otrombán, és Félix aggódó arcába néztem.
- Semmi.– válaszolta az kitérően, de én láttam rajta, hogy mennyire retteg.
- Szerintem nem kell féltened a drágalátós Heidit!- mondtam unottan – Aro úgysem végezne vele. Túlságosan is fontos szerepet tölt be a családban, mintsem, hogy megölné!
- Daniel! Mi lesz most? Mi?- kérdezteijedten Elena, és közbenverítékeshomlokát törölgette egy gyönyörűen hímzett zsebkendővel.
- Nyugodj már meg! – rivallt rá a férje, és odament a feleségéhez, majd lefogta a nő remegő kezeit.
- Nem tudok megnyugodni! Visszatértek! A lányunkért jöttek! Mégiscsak beváltották az évekkel ezelőtti fenyegetésüket! Istenem!- szólt Elena, és kicsordultak az első könnycseppjei, majd néma, ám annál buzgóbb zokogásban tört ki.
- Az erkély felől fogjuk megközelíteni a házat! – jelentette be Aro, mint valami óriási stratéga.
- Miért nem megyünk egyenesen a bejárati ajtón? – kérdeztem bosszankodva.
- Talán azért, mert nem szeretnénk feltűnést kelteni! Ne feledd, hogy Volterrában vagyunk! Itt nem halhatnak meg emberek vámpírok miatt! Ezt már évekkel ezelőtt megfogadtuk!
A vámpírok most már meg sem próbáltak úgy tenni, mintha nem lepleztem volna le őket. Amikor elkiáltottam magam, az emberek sikoltozva rohantak kifelé, sőt volt aki az ablakokon át távozott.
Az egyik magas, deltás férfi, és egy hosszú, vörös hajú nő ,, apám barátjának” parancsára elállták az összes kijáratot, az a félelmetes kislány pedig,akivel már egyszer találkoztam, és a rá nagyon hasonlító, vele egyidős fiú védekező pózba álltak a három vörös palástos előtt.
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…