Előszó |
Hencii |
|
|
Nem is emlékszem hogy kezdődött az éltem. De mégsem bántam meg hogy 3 évvel ezelött apámhoz költöztem. Nem hittem a mesebeli lényekbe. De mára nem tudom már mit gondoljak. Néha azt hiszem csak egy álomba csöppentem bele.De ha az élet valóra váltja a legfontosabb álmod , meddig is tarthat az ? örökké ? napokig ? hetekig? Évekig ? az én válaszom az örökké valóság lesz. Mert három személy mindig ott lesz velem,bármi is történik az idő során.És hogy kik is azok? Majd meglátjátok. |
1. fejezet - Emlékek |
Hencii |
|
|
1 év telt el vámpírrá születésem óta. Az idő csak úgy repül.Már a napokat se tudom számolni,hiszen Renesmee se a korához képest néz ki .Charlie minden nap meglátogat minket. Teljesen oda van Renesmeeért . Jacob és Nessie nagyon közel állnak egymáshoz, és most már nem bánom,hiszen Jacob mindig is az életem része volt és lesz..
-Pontosan szeptember 13.-at írunk a naptárba ,figyelmeztetett Alice
Alice mindig is imádta megszervezni a partikat,bármennyire is győzködtük őt Edwarddal ,tudtuk hogy úgysem fogja kibírni egy évfordulós parti nélkül. Leültem a számomra még mindig hatalmas nappaliba a családom házába,ültem és csak arra tudtam gondolni hogy már 1 éve Mrs.Cullenként ismernek az emberek.
|
2. fejezet - Furcsa napok |
Hencii |
|
|
Reggel amikor Renesmee felébredt, kikeltem Edward mellől az ágyból és bementem kicsi lányom szobájába. Egy éjszaka alatt ma Nessie körülbelül 4 évesre fejlődött. Kivettem a kiságyából felöltöztettem, és elindultunk a Cullen házba , Edward már ott várt minket. Alice a tegnap esti buli nyomait takarította el. Letettem Renesmee-t a karomból és elkezdtem én is takarítani.
-Még jó hogy már nem vagy ember. Kiáltott Emmett a nappaliból. Még a végén megvágnád magad, és valamelyikünk neked esne.
- Nagyon vicces Emmett!!
Rosalie elkezdte fésülni Nessie haját, imádta fésülgetni őt , és időként Renesmee is megfésülhette Rose-t. Lassacskán végeztünk Alice-szel a takarítással. Valaki kopogott. Esme ajtót nyitott,ki más lehetett volna , mint Jacob.
-Hello Bells.!
- Szia Jacob
|
3. fejezet - Idegen |
Hencii |
|
|
Az eső egyre gyorsabb ütemben kezdte verni az ablakot, az esőcseppekben felfedeztem a nem létező szívem dobogását. Kopogtak az ajtón, hirtelen rám tört egy érzés, egy olyan érzés , hogyha most az az ajtó kinyílik talán senki nem éli túl a mai napot.
- Majd én kinyitom mondtam Esme, semmit se sejtő hangon.
- Neeee!! Üvöltöttem. Amint Esme kinyitotta az ajtót , egy újszülött vámpír rontott a házba. Edward félre lökött , majd neki rontott az újszülött vámpírnak.
- Fogd Renesmeet és menj !!! üvöltötte nekem Edward.
|
4. fejezet -Renesmee és én |
Hencii |
|
|
A kezem nem tudott leállni egyre jobban ,gyorsabban kezdtem a vonalakat rajzolni.Még is mi ütött belém? Miért csinálom ezt?
-Szerelmem,szerelmem szólongatott újra és újra Edward. De én nem tudtam válaszolni.Majd hirtelen a kezem leállt. Az agyam visszaállt a normál kerék forgásba és megnéztem a papírlapot. Na ne a papír háttere teljesen fekete volt és olyan mintha ketté szakították volna, és az állt rajta Fogd! De mégis mi történt velem ? Vagy miért történt ez? Edward mellettem ült és olvasta a papírt.
|
5. fejezet |
Hencii |
|
Nap kelte volt. Az ablakban ültem és néztem az erdőt, a nap bevilágította, néhol látni lehetett ahol a mókuskák ugrándoznak, és hát érezni is, Renesmee hamarosan felkel mondtam magamnak. Neki döntöttem az üvegnek a fejem , és egy mély lélegzetet vettem. Mit jelenthet az az üzenet? Nem értem. Bármennyire is töröm magam nem jutok semmire, sőt tragikusabb lesz a hangulatom. Én ebbe bele fogok őrülni mondtam magamnak. Majd hirtelen egy forró ajkat éreztem a nyakamon, mindig is csalódottan ér hogy Edward bőre számomra már nem hideg. Elkezdte csókolgatni a nyakam. Édes volt.
|
6. fejezet - Renesmee |
Hencii |
|
|
Csak rohantam , nem tudtam merre tartok,de nem is érdekelt, már a könnyeim is elkezdtek folyni , egyre gyorsabban, és gyorsabban. Nem láttam már semmit, zokogtam. A könnyeim, mint egy köpeny egy hatalmas fekete köpeny, amin nem tudsz átlátni, ezekkel a könnyekkel meg telt a szemem. Nem érdekelt hogy nem látok semmit, még talán jó is. Legalább nem látom azt a szörnyűséget ami rám vár ha kinyitom a szemem.
|
7. fejezet |
Hencii |
|
|
Tessék ez még is hogy lehetséges? Kérdzetem magamtól. De ez , ez képtelenség. Most már Alice is minden döntésemről tudni fog, ez , ez annyira nem fer. A legjobb barátnőm úgy érzem el árúlt. Tudom ez hülyeség , de még is tudni foglya mi történik épp velem. Már a jövőm sincs biztonságban. Éreztem valamit, de nem tudtam semmihez se hasonlítani, nem szomjúság, nem bánat, semmi , egyszerűen a szeretetem küzdött a dühöm ellen.
|
8. fejezet |
Hencii |
|
|
Na jó, most már tényleg nem értek semmit. Jacob Renesmeenek szólított?
Ez érdekes. Remélem valami jó dologgal fog előállni. Valakinek még is
szolnom kellene hogy elmegyek itthonról, mondjuk Alice úgy is látni
fogja mi történik…
- Héé Emmett hol van Alice ?
- Nem tom.
- Kösz, sokat segítettél.
Azt hiszem talán a konyhával kezdem. Nem találom sehol Alice-t. De
nekem most már mennem kell. Ahj mit csináljak? Mindegy én eltűnök.
|
9. fejezet - Váratlan esemény |
Hencii |
|
|
- Igen, én vagyok az.
- Visz. hall. És ezzel le tette a telefont az ismeretlen személy.
Ki ő? És mit akarhat TŐLEM ?? Még több kérdés. Pompás. Egyre jobb az életem mit ne mondjak. A telefonom újra megcsörrent. Vajon megint az a valaki lesz?
- Szia Nessie!
- Oh, szia Jake!!
- Mi újság?
- Á, semmi valaki gúnyt űz velem..
|
10. fejezet - A boldogság |
Hencii |
|
|
- Hallgatlak apa.
- Szóval.. – kezdett bele.. Azon gondolkodtunk anyáddal hogy.. szóval.. hogy…
Apa nem jutott egyről a kettőre szavaival. Így hát anya folytatta. - Apád csak azt szeretné mondani hogy nem fog beleszólni a ti dolgotokba legyen szó bármiről is.
Azt hiszem értem anyát, szóval, valahogy sikerült apánál elérni a célom. Akaratlanul apa ölébe ugrottam,szorosan átöleltem, nem találtam a szavakat, könnyeim utat törtek arcomon, de ezek most már örömkönnyek voltak.
|
11. fejezet - Örök boldogság |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
A lépcső felé vettem az irányom, Jake és Nessie a szobájában, talán nem kellene zavarnom őket. Átmegyek inkább Aliceékhez. Edward vadászni ment Emettell. Igaz még csak egy órája ment el, de nekem ez az egy óra a végtelenségnek tűnt. Felvettem egy pulcsit hogy ruhám ne ázzon el teljesen, már az ajtót nyitottam, amikor Nessie sietett le a lépcsőn, Jakkel az oldalán.
|
12. fejezet - Karácsonyi előkészületek |
Hencii |
|
|
Holnap karácsony,Alice már pár napja a lázas szervezkedésben ég. Szegény Jasper csak kapkodja utána a fejét. Ma délután valamit meg szeretett volna kérdezni Edward, de én nem hagytam. Vajon mi lehet az? Az ablak elött állok, és bámulok ki a szakadó esőbe mely a hideghatására hó formájában hullik a földre. Edward az ágyban fekszik, oda sétálok hozzá, és látom megzavartam gondolatát.
|
13. fejezet - Az ünnep |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
Edward meztelen testén „ébredtem”. Bőre bársonyos, puha volt, teste melege, közelsége megnyugtatta nem létező szívem. Tudom ma van karácsony, nehéz rejtegetni Alice elől az ajándékokat. Nem határoztam el semmit az elmúlt napokban, de még is meglátta Edward ajándékát a jövőmbe és csak annyit tudott mondani: „ Ennyire mi se lehetünk egyek.” Nem értettem reakcióját, de azt mondta idővel mindenre fényderűl. Megígérte hogy szerelmem elől rejtegetni fogja ezen gondolatát. Kikeltem az ágyunkból, és a gardróbom felé szegeztem az utam. Mi előtt már a két lábamon állhattam volna egy hűvös érintés kapta el a kezemet.
|
14. fejezet - Események |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
Esmetől kapott házunkban álltam a gardróbomban, életemben talán először vaciláltam azon milyen ruhát vegyek fel. Ma érkezik meg Tanya családja. Már most irtózok a gondolattól is, és ott van még Alice furcsa látomása is… annyira érdekes ez a dolog.
- Anya. Lépett mellém Nessie.
- Igen? Kérdeztem.
- Miért ment el olyan hamar Charlie?
- Nem tudom. Válaszoltam őszintén.
- Anyu. Mondta újra lányom.
|
15. fejezet - Esőben a napsütés |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
A nővérke nagyon segítőkész volt, Edwarddal szembe, felém folyamatosan gyilkos pillantásokat lövelt. És hallottam is gondolatit, a hideg rázott, csak szerelmem jelenléte tartott vissza attól hogy ne szedjem le a fejét, és igyam ki minden csepp vérét. Apa a második emeleten fekszik. Féltem bemenni, mert féltem a következményektől. Szerencsére a folyósón egyetlen ismerős arccal sem találkoztunk. Lenyomtam a szobájának ajtajának kilincsét, és Edwarddal az oldalamon beléptünk a kórterembe.
|
16. fejezet - Átkozott kígyó |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
- Tanya haza ment? Ujjongtam.
- Igen. Vigyorgott Edward.
- De hát miért? Köpni-nyelni nem tudtam.
|
17. fejezet - A kegyetlen valóság |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
Neeeem!!! Üvöltöttem gondolataimban, az az átkozott kígyó mit művelt a lányommal?! Nem, megölöm! Nem veheti el tőlem Nessiet.
A földre hulltam, mint egy őszi sárga falevél, amire már senkinek sincs szüksége. Könnyek nélkül zokogtam. Amikor azt hiszed az életed rendben van, minden megváltozik, és egy villámcsapásra tönkre megy minden.
Aki nem emlékszik Leonára , tessék : Leona az én kitalált személyem a Twilight Saga hivatalos köteteiben nem szerepel!! A Brilliant Moon 3. vagy 4. fejezeteében található a rá vonatkozó leírás. Aki figyelemmel kísérte és olvasta az összes fejit, annak úgy is rémleni fog, hogy ki is ő !! :):):)
|
18. fejezet - Franciaország |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
- Bella !! – Hallottam meg Rosalie hisztérikus hangját.
- Rosalie kész van. Indulhattok. – Mondta dörmögve szerelmem.
- Uhm. – nyögtem.
- Nem muszáj elmenned. – kérlelt Edward.
- De igen, Tamya… Renesmeee… - mondtam lehajtott fejjel.
Szerelmem ujját állam alá tette és felemelte fejem, hogy a szemébe nézhessek.
|
19. fejezet - A nap és a hold |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
Már csak arra eszméltem, föl hogy Rose mérgesen levágja a telefonkagylót.
- Ki volt az? – kíváncsiskodtam.
- Tanyácskával kellett bájcsevegést végeznem. – fintorgott Rose.
- Rosalie én sajnálom… - kezdtem bele.
|
20. fejezet - A hold nem ragyog |
Hencii |
|
|
Bella szemszöge
A repülő út nem volt hosszú, vagy csak én merültem el a gondolataimban. Miért kerülnek mindig szeretteim halál közeli helyzetbe miattam? Ez így annyira nem fair. Jacobnak élnie kell az életet, ha valakinek meg kell halnia az én leszek és nem ő. Hiszen a napnak tovább kell sütnie. A Cullen villában ültünk az ebédlő asztalnál. Családi tanácskozást tartottunk. Edward Nessie-vel folytatott telefon beszélgetése óta nem kommunikált velem. Nem értettem miért, és nagyon bántott. Lányom szemei pirosra feldagadva helyezkedtek el arcán.
|
21. fejezet - Minden rosszban van valami jó |
Hencii |
|
|
Mindig lesz valami az életemben, mely mágnesként vonzza magához a bajt. Soha nem lehet napos- és felhőtlen. Valami mindig beárnyékolja majd azt. Úgy látszik, én soha nem lehetek boldog majd.
- Bella- szólt egy édes hang a hátam mögül. – Bella én sajnálom, ami történt, de ezen is túl leszünk, mint már minden máson. Együtt. Így- vagy úgy, de mi mindig egymáshoz fogunk tartozni.
- De most nem – szűrtem ki szavaim.
|
22. fejezet - Dűlőre jutás |
Hencii |
|
|
(Bella szemszöge)
Odakint szakadt az eső. Engem a falak elzártak a hideg esőcseppek elől. Az otthonom falai. Edward régi szobájában, az üvegfalnak támaszkodva figyeltem ezt a korántsem boldog természeti jelenséget.
Minden tündérmesének egyszer vége szakad. Az én mesém is lassan véget ér. Nincs mit tenni, az én sorsom meg van pecsételve.
|
23. fejezet - Te mit tennél, ha elvesztenéd az életed értelmeit? |
Hencii |
|
A nap a lehető leglassabban kezdett felvánszorogni az égre. Nem tudtam, hogy mi fog történni családommal a következő napokban, de nagyon féltem. Féltem, hogy elvesztem azt, ki az én életem közepe. Nem akartam senkinek se elmondani mennyire rettegek, de ez lehetetlennek bizonyult. Apa kiolvasta gondolataimból bizonytalanságom.
|
24. fejezet - Levegőtől megfosztva |
Hencii |
|
|
(Bella szemszöge)
Már csak pár perc, és ismét a szerető családom otthonában lehetek. Nessie teljes erejével le akart beszélni a hazatérésemről, de én hajthatatlan voltam. Szerinte ez az egész nem jó ötlet, és még Tanya a Cullen házban van, addig én maradjak Alaszkában. De szerintem ez fölöslegesnek bizonyult volna, hiszen Jake már a lányom mellett van.
|
25. fejezet - A sors fintora - avagy mikor lesz ennek már vége? |
Hencii |
|
|
(Bella szemszöge)
TÖBB NAPJA MÁR; hogy Tanya-t megölték a többiek, én akartam őt megleckéztetni, hogy őrült lassúsággal haljon meg. Tudom, ez nem én vagyok, de ami az enyém az az enyém! Kőkeményen megharcoltam Edwardért, a szerelmemért. Nem fogom csak úgy feladni, mint lassú csiga a futóversenyt. Nem! Az nem Bella Cullen-re vall. Túl sok mindenen mentem már keresztül az életben, túl sokat szenvedtem mikor Ő nem volt velem. Nem akarom ezt újra, és újra átélni.
|
26. fejezet- Elterelő hadművelet: éljen az édes játékszer! |
Hencii |
|
|
(Edward szemszög)
Elveszíteni egy tárgyat az életünkben semmi. Bármennyire is fontos lehetett számokra is az a tárgy, mégsem érhet fel azzal az érzelmi traumával, mint amikor egy szerettünket veszítjük el. Én is átéltem ezt, nehezen de átvészeltem, hiszen itt volt Esme, ki anyám helyett anyám volt és Carlisle, ki a világ legcsodálatosabb pótapjának bizonyult. Örök hálával tartozok feléjük, és a testvéreim felé.
|
27. fejezet - A szerelem az egyetlen gyógyír a szívnek |
Hencii |
|
|
(Renesmee/Nessie szemszöge)
Szörnyű ez az állapot, ami napok óta uralkodik itthon. Fagyos a légkör, mintha a boldogság leghalványabb szikráját is eltűntették volna az életünkből. Anyu szenved, és ez által apu is.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…