Bella szemszöge

Esmetől kapott házunkban álltam a gardróbomban, életemben talán először vaciláltam azon milyen ruhát vegyek fel. Ma érkezik meg Tanya családja. Már most irtózok a gondolattól is, és ott van még Alice furcsa látomása is… annyira érdekes ez a dolog.
- Anya. Lépett mellém Nessie.
- Igen? Kérdeztem.
- Miért ment el olyan hamar Charlie?
- Nem tudom. Válaszoltam őszintén.
- Anyu. Mondta újra lányom.
- Tessék?
- Jake a nappaliban vár…és szeretnénk neked és apának adni valamit… hadarta gyorsan Renesmee.
- Rendben már is megyünk. Válaszoltam fülig érő szájal.
Nessie kisétált a szobámból, és elindult lefelé a lépcsőn.
- Hova is megyünk? Teremt mellettem szerelmem.
- Edward. Bújtam szorosan karjai közé. Hirtelen egy érdekes érzés fogott el, szemeim összeszűkültek, és féltem, féltem hogy többé nem látom a családom, Edward még szorosabban magához ölelt, és hátam kezdte cirógatni.
- Szerelmem minden rendben?
- Edward. Nyögtem újra. Nem bírtam elhúzódni tőle. Szükségem volt ölelésére, mélyen magamba szívtam édes illatát, hagytam hogy a közelsége lenyugtasson, de az érzés még mindig nem engedett el, sőt egyre szorosabban kezdte elmém szorítani, beleharaptam ajkamba, próbáltam koncentrálni, kitolni elmémből a védelmet hogy feltárjam szerelmem előtt gondolataimat, tudnia kell mi történik velem, magyarázatot kell adnom. Koncentráltam, örjítő fájdalmat okozott a pajzs eltüntetése, éreztem hogy a „buborék” szépen lassan hagyta védetlenül elmém.
- Bella. Vont még szorosabban mellkasára férjem.
Akaratom ellenére visszacsattant pajzs. Ismét a feladatát betöltő helyére. A különös érzés is kezdett távozni, de még nem hagyott el teljesen, Edward még mindig szorosan magánál tartott, mint egy óvó anyaoroszlán.
- Le kell mennünk. Mondtam.
- De hiszen Bella te remegsz. Ellenkezett Edward.
Hirtelen lábaimra emeltem szemem, és egész testem rázkódott, pedig a fájdalom már nem is kínozta testem.
- Le kell mennünk. Ismételtem meg magam.
- Bella. Szólt rám Edward erőteljesebben.
- Nessie számít ránk. Érveltem
Megadva magát sóhajtott férjem, karjait derekam körül fonta és elindultunk a lépcső irányába.
- De ezt még megbeszéljük. Vetett rám egy szúrós pillantást. Bólintottam egyet, és lesétáltunk a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol várt már ránk Renesmee, ás Jake.
Lányom Jacob kezét foga lépett elénk, kezében ügyetlenűl tartva egy ajándékzacskót.
- Tudom tegnap kellett volna. –kezdett bele Nessie- De olyan hamar eltűntetek. Így hát alkalmunk sem volt átadni az ajándékotokat.
Majd felém nyújtotta Renesmee az ajándékot. Kíváncsian kiemeltem a benne szereplő tárgyat. Amikor szemügyre vettem, szemem viszketni kezdett, tudom most sírtam volna, ennél gyönyörűbb ajándékot nem kaphattunk volna. Egy gyönyörű, szép kézzel faragott képkeret volt. - mely biztos Jake műve. – És a képkeretben a mi családi fotóink, hol emberként álltam, hol vámpírként tündököltem, az én csupa szeretett férjemmel. Edward elvette kezemből a képkeretet. Hé. Azt hittem nem tud olvasni a gondolatimban. Közelebb léptem lányomhoz és erős, de még is lágy szeretetteljes ölelésembe zártam.
- Köszönöm. Suttogtam fülébe.
Szája egy hatalmas vigyorra húzódott, és visszalépett Jacob mellé.
- Khm. Köszörülte meg Edward a torkát. Kérdőn felvonta egyik szemöldököm és felé fordultam.
- Tanyáék megérkeztek. Fújta ki a levegőt.
- Én megyek. Jelentette be Jake, arcára eltűnt a mosoly.
- Ne, Jacob kérlek. Kérlelte Nessie.
- Késöbb látlak súgta Renesmee fülébe, és újból felvette hatalmas mosolyát, majd el is tűnt a lakásból.
- Jobb ha én is megyek. Mondta Edward.
- Rendben majd utánad megyünk Nessievel. Mondtam gyorsan.
Megcsókolta mindkettőnk homlokát és már ő is eltűnt látóteremből.
- Anya mesélned kell. Szorította meg Renesmee csuklóm, és húzni kezdett a kanapé felé, majd lehuppant arra.
- Még is mit? Kérdeztem.
- Ahj anya!! Mit kaptál apától? Tért a lényegre Nessie.
Előhúztam garbóm alól az aprócska ezüst oroszlán medált és megmutattam neki. Szája tátva maradt, szemei csillogtak. Ámult, és bámult lányom.
- Ez gyönyörű. Bökte végül ki. – Már értem miért mondta Alice azt hogy mennyire tökéletesen összeilletek.
Szám akaratom ellenére is hatalmas mosolyba burkolódzott.
- Köszönöm. Nyöszörögtem. – És te mit kaptál Jacobtól ? – érdeklődtem.
Nessie kezét az enyémbe helyezte. Jobb kezén, a gyűrűs ujján egy saját kézzel faragott gyűrű helyezkedett el. Csodálatos volt. A gyűrűbe egy farkas fej volt faragva, tökéletes volt.
- Ez csodaszép. Mondtam meghatódva.
- Köszönöm. Vigyorgott Nessie. – És tegnap még is hova tüntetek? Faggatott tovább lányom.
- A mi helyünkre, ahová téged is elvittünk már. Mondtam.
- Oh. Értem már. Alkonyatkor igaz?
- Igen, de erről még is honnan tudsz? Kérdeztem meglepődve.
- Tudod anya, Alice már sok mindent mesélt a múltról, tudod rólad és apáról. És hát az alkonyat is benne szerepelt, hogy az a ti kettőtök napszaka. Mint Alicenek és Jaspernek a napsütéses napok, mivel Jaspernek a napsütésről Alice felhőtlen mosolya jut eszébe… ecsetelte Renesmee.
- Aliceszel látom sok időt töltesz… mondtam meglepve…
- Igen. Imádom őt. Mosolygott Nessie.
- Roppant kicsi, de roppant bosszantó. Erre már mind a ketten nevetésbe törtünk ki.
- Most már ideje mennünk. Tanyaékkal is találkoznunk kell. Renesmee a mondatom után elhúzta száját, szeretett velem lenni, és én is vele, nem mondanám hogy olyan anya-lánya kapcsolatunk van. Inkább olyan mint két legeslegjobb barátnő. Renesmee felállt, példáját követtem én is.. és pár perc múlva már az erdőt szeltük fénysebesen. Nessie félvér létére is nagyon gyorsan tudott futni, hát igen, az apjától örökölte. Éreztem szerelmem illatát, rabul ejtette minden porcikám. Mikor lelassítottunk a Cullen ház előtt megláttam Edwardot. Gyorsan mellé szökkentem. És tekintetem elveszett az ő arany szemiben. Ez nem fair. Ő csak egy pillantásával le vesz a lábamról. 
- Hiányoztál. Súgta édes hangjával fülembe.
- Te is. Válaszoltam.
Karját vállamra helyezte és a bejárati ajtó felé lépett.
- Jól vagy? Kérdezte szerelmem.
Valójában nagyon nem voltam jól. Úgy éreztem helyből összeesek. Megint az a furcsa érzés fogott el, és rabjaként magánál tartott. Összeszedtem minden erőm, és próbáltam hazudni Edwardnak.
- Igen. Nyögtem ki.
- Nem úgy nézel ki Bella… nem muszáj ezt csinálnod… - Hadarta
- Menni fog. Ellenkeztem.
Nessie elénk lépett és besétált a nappaliba. Gyűlölöm Tanyát. Egy álnok kígyó, és még ráadásúl Edward iránt erős érzelmeket táplál. Tanya gyönyörű nő, de nem szebb Rosalienál. Szőke göndör haja vállara simul, eper színű tincsekkel megbolondítva. Arany szemei vannak. És hibátlan alakja. Be léptűnk a házba. Mindenki a nappaliban volt kivéve legjobb barátnőm, Alice.
- Sziasztok! Köszöntem. – Hol van Alice?
- Sziasztok! Hangzott a visszajelzés mindenkitől.
- A szobájában pár perc múlva ő is csatlakozik. Hallottam Carlisle higgadt hangját.
- Rendben. Köszönöm suttogtam.
Tanya, Kate , Eleazar , és Carmen a nappaliban ültek a kanapén. Tanya egy gyilkos pillantást lövellt felém amitől még gyengébbnek éreztem magam. Jasper tanulmányozta az érzelmeim, Edward pedig kiolvasta azokat a Jazz fejéből. Szerelmem karja le erezkedett derekamra szorosan azt övéhez nyomva.
- Nyugalom. Suttogta fülembe. Úgy hogy csak én legyek képes meghallani azt.
- Öröm téged újra látni. Állt fel Eleazar, és felénk kezdett sétálni. Renesmee mellém lépett megszorítva kezem.
- Téged is. Léptem előre, és egy forró ölelést kaptam a férfitól.
- Mekkorára nőttél. Nézett Nessiere. – Csodálatosan szép vagy. Suttogta. – Anyukádra ütöttél.
- Köszönöm. Válaszolt lányom. Majd őt is egy meleg ölelésben részesítette Eleazar.
- Bellaaaaa!!! Ugrott a nyakamba Carmen. – Úgy hiányoztatok.
- Ti is. Válaszoltam megszeppenve.
- Sziasztok! Mondta Kate, és ő is szeretetteljesen megölelt minket.
Tanya a helyén maradt. Tekintetetem a földre szegeztem. Vajon mi járhat a fejében? Elmélkedtem. Mikor felemeltem fejem. Arra eszméltem hogy Tanya Edward előtt áll, kezét végig húzza férjem tarkóján.
- Hiányoztál Edward. Suttogta.
Nekem se kellett több. Tanyát egy szempillantás alatt a földre kényszerítettem mellkasomból egy vad morgás tört elő. Két kezét erősen a padlón tartottam. Edward hideg kezét éreztem hátamon.
- Bella ne tedd ezt! Bella ez nem te vagy! Hajtogatta kétségbe esetten. Hiszen tudta hogyha bántom Tanyát önmarcangolásba kezdek. És az egyikőnknek se tenne jót. Mellkasomból megint előtört egy vad morgás melyet egyenesen Tanyának céloztam. Szemeimben égett a féltékenység, és a düh. Igen féltékeny voltam, hiszen Edwardot szeretem a világon a legjobban, és Tanya nem veheti el tőlem. Tekintetem az övébe fúrtam figyelmeztetve őt arra hogy hagyja békén férjem, vagy megbánja! Edwardért képes vagyok fenyegetőzni is. Érte, és a családomért mindig mindent meg fogok tenni. Jazz. És Emm. Erős karját éreztem a vállaimon melyek folyamatosan azzal küzdöttek hogy leráncigáljanak a földre szorított vámpírról. Kezeiket leráztam magamról, és kecsesen felemelkedtem, egy utolsó pillantást vetve a lányra kinek arcáról lerít a döbbentség.
- Igen már is megyek! Hallottam egy hangot.
- Mi az Carlisle? Kérdezte Esme. Ekkor már Edward mellettem állt és kezét szorosan a derekam köré csavarta. Arcáról szomorúságot bírtam leolvasni.
- Mennem kell. Edward elmond mindent! Elnézést! Sziasztok! Rohant el Carlisle.
- Üljünk le. Ajánlotta fel szerelmem. Mindenki visszasétált a kanapékhoz, és helyet foglaltak. Edward az ölébe húzott és cirógatni kezdte hátam.
- Még is mi történt? kérdeztem.
- Apád korházba került. Mondta férjem.
- Mi??? Kérdeztem. Hangom két oktával feljebb került.
- Autóbalesetet szenvedett hazafelé tartva szolgálatból. Mondta férjem egy nagy sóhajjal a keretében. Éreztem hogy Jasper mocorog, és nyugalom hullámokat küld felém. Megint rázkódni kezdtem, Szorosabban magamhoz húztam Edwardot.
„Nyugalom Bella. Istenem hogy segítsek?!” Hallottam meg Edward gondolatát. Elmémből kitoltam a pajzsom, most nem okozott akkora fájdalmat mint délelött, könnyedén elhagyta elmém, teljesen védetlenül. Így hát feltettem szerelmemnek szánt kérdésem. „Hallom a gondolatod, és a többiekét is. Még is hogy lehet ez?!” Edward megdöbbenve, és kérdően nézett rám.
- Te hallod a gondolatokat? Szegeztem felém kérdését.
- Igen. Azt hiszem. Mondtam. Utáltam ha rám terelődik a középpont.
- Ez remek, még egy agyturkász a családban, már nem csak Edward elől kell titkolódznunk…. Mondta Emmett. Mire Alice és Rosalie fejbe kólintották.
- Hogy lehet ez? Kérdeztem még mindig nem értve a helyzetet.
- Egy megoldás van erre mondta Elezear. A pajzsod képes magába szívni a többi vámpír képességét.
- És miért csak most mutatkozik ez? Kérdeztem még mindig meglepődve.
- Újszülött voltál, és még vagy is Bella, ne várd hogy mindig minden egyszerre fog történni. Válaszolta Elezear.
Biccentettem egyet fejemmel.
„ Látnom kell apát!!” üzentem Edwardnak gondolatomban.
„Bella túl veszélyes még a végén meglát valaki…”
„Óvatosak leszünk” könyörögtem.
„Rendben legyen” adta meg magát.
- Remek, megosztanátok velünk is a fejleményeket? Mondta gúnyosan Emm.
- Bellával elmegyünk a kórházba. Mondta szerelmem.
- Edward ez túl veszélyes, sok ott az ember! Mondta Jasper.
- Túlélem .mondtam. - Látnom kell apámat!
- Bella. Mondta Alice. – Esetleg én is mehetnék ha szeretnéd… tudod… még egy vámpír nem árt ha esetleg… és Charlie is szeret…. És….
- Persze Alice köszönöm. Suttogtam.
- Akkor induljunk! Mondta Edward.
- Bocsánat. Néztem mindenkire. – De látnom kell apukám!
- Ugyan Bella menj csak, nekünk van időnk. Válaszolt megértően Kate.
- Köszönöm. Próbáltam mosolyogni, mely nem jött annyira össze.
- Én vezetek! Mondta Edward.
- Tudom. Láttam. Sóhajtott Alice.
Beszálltunk szerelmem Volvójába, és elindultunk a kórház felé. Még el se értük azt. De már éreztem az erős ember vérszagot. Őrjítő volt. Égett a torkom. De tudtam kezelni a helyzetet hiszen apa bent fekszik. Most nem szabad másra gondolnom. Küzdenem kell. Le kell győznöm a vérszomjam. Apa fontosabb! De a tűz…nem akart elaludni… egyre jobban fojtogatta torkom, nagyobb és nagyobb lángokat csapva abba. Amikor már teljesen elértük a kórházat még nehezebb lett kontrolálni magam. Kiszálltunk az autóból. Edward szorosan átölelt.
- Menni fog. Erős vagy. Suttogta.
- Nem látok semmi bajt Bella. Mondta Alice tündérien nevetve.
Feszült voltam, de nem amiatt hogy valakit legyilkolhatok a következő másodpercben hanem az miatt hogy apunak életre szóló baja esik.