Prológus |
Anna |
|
Chicago,1901,Szent József kórház
|
A hír |
Anna |
|
|
Chicago,1917, Gyermekekért nevelőotthon
|
A fiú |
Anna |
|
Reggel korán keltettek. Sarahval hamar felöltöztünk, és egyetlen szó nélkül reggelizni mentünk. (...)
|
A titokzatos látogató |
Anna |
|
|
Már megint csak nagy nehezen tudtam elaludni az este.
Órákig fetrengtem, végül valami groteszk, fájdalmas pózba keveredtem,így le tudtam állítani magamat. Az alvás nem tartott sokáig… Hallottam, hogy valaki a szobában van, de féltem felkelni. Lopakodott, de nem elég halkan. Betörő?
Oké, gondolkozz Emma.
Semmi tompa tárgy nem jutott az eszembe, ami a kezem ügyébe lett volna.
Kinyitom a szememet, és miután meggyőződtem rajta, hogy télleg van ott valaki, sikítok – határoztam el magamat. Szerencsére csak nagyon kicsit kellett elfordítanom a fejemet, szinte semennyire, hogy belássam a szoba többi részét. Résnyire kinyitottam a szememet. Igazam volt. Valaki az ajtóban állt, és valami hegyes volt a kezébe. Amint eljutott a tudatomig, hogy egy kés az felszisszentem…butaság volt. Mielőtt még sikíthattam volna a keze már a számra tapadt. A szívverésem leállt, a félelem a zsigereimig hatolt. Ekkor valami kattant, és hirtelen egy gyér fényű lámpa világította meg a betolakodó arcát.
|
Cukor |
Anna |
|
Reggel nehezemre esett elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.
Viszont Sarah azt állította,hogy hallott valamit,de bemeséltem neki,hogy csak álmodott. Nem tudhatta meg, hogy Edward itt járt. Nálam.
|
Egy régi titok |
Anna |
|
|
A kezem elernyedt az övéibe.
|
Vég |
Anna |
|
|
- Uram, üljön le!- Kérte kedvesen Ms.Meckenzee.
Edward megrázta a fejét.
- Inkább nem, köszönöm – Felelte fagyosan.
Az igazgatónő megvonta a vállát, és leült.
- Szóval, szöktetünk, he? – Kérdezte lekezelő hangsúllyal.
Egyikőnk se felelt.
- Emma mindig is nehéz eset volt, de az utóbbi időbe úgy tűnt, hogy sikerült betörnünk. Ezek szerint mégsem. – Tűnődött hangosan.
|
Érzelmek nélkül |
Anna |
|
|
Talán soha nem kellett volna megismernem. Talán igen.
Egy hónapja már, hogy nem láttam. Azóta mintha egy porcelánbaba lennék. Az arcomon semmiféle jele annak, hogy élnék. Minden percben őt várom.
Hiszen ezt mondta: Akkor is kihozlak! Várj rám, és bízz bennem. Szeretlek!
|
Erdei kirándulás |
Anna |
|
|
El kellett, hogy mosolyodjak. Hát ez tényleg nem érint engem.
Sarah viszont nem emiatt mosolygott. Nagyon örült a hírnek.
- Pár nagyon kedves ember jóvoltából szinte az egész otthon elmehet egy viszonylag távoli, kedves kis faluba, és ott is tölthetünk egy éjszakát! Holnap hajnalban indulunk!
Pár ember könnyezni kezdett, olyan felfoghatatlanul jó volt nekik. Titkon én is irigyelni kezdtem őket. Ilyet régebben miért nem lehetett csinálni?
|
Beszámolók |
Anna |
|
|
Magához szorított.
- Hát nem meg mondtam, hogy vissza fogok jönni? – Kérdezte dorgálón.
- Igen… de én csak… én azt hittem, hogy soha, hogy soha többé nem foglak…
- Emma, kicsit jobban bízhatnál bennem! Nem csak te tartod meg az ígéreteidet! Apropó, ígéretek, léptél már előre valamit a Sarah ügyben? Mert én igen! – Vigyorgott.
Értetlenül néztem rá.
- Mire gondolsz? – Kérdeztem tompán.
- Egyet találhatsz. Szerinted ki finanszírozza a kis túrátokat?
Leesett az állam.
|
Szökés |
Anna |
|
|
- Kész vagy?- Kérdezte Edward.
- Én-én nem tudom… félek! – motyogtam remegő hangon.
Megragadta, és enyhén megrázta a vállamat.
- Emma, minden rendben lesz! Megígérem!
Kifújtam a levegőt, és bólintottam. Edward újra kinézett az ajtón. A táskámat a vállára rakta, majd megfogta a kezemet.
- Csak halk legyél! – Kérte suttogva, majd kihúzott a folyosóra.
|
Rajtakapás |
Anna |
|
|
Éjjel hangtalanul szálltam le az ágyról.
Archibald a másik szobában volt, így nem kellett annyira vigyáznom, és a szívemet sem tettem ki újabb zűrzavarnak. Óvatosan résnyire kinyitottam az ajtót. Elég hangos volt, de hamar ki tudtam rajta oldalazni. Lábujjhegyen az ajtóhoz masíroztam, és lenyomtam a kilincset. Már félig kint voltam, amikor hátulról visszahúztak.
|
Kidolgozás |
Anna |
|
|
- Most megint mi bajod van? – Kérdeztem dühösen.
- Nem fogok anyáéknak hazudni! – Csattant fel Edward.
- Miért? Kit féltesz?
- Szerinted? Téged! Így soha nem tudnák meg, hogy te vagy az igazi lányuk!
|
Kalandok |
Anna |
|
|
Reggel nagyon hamar felkeltem, és megreggeliztem. Épp akkor jött meg Edward, mikor az ágyamat rendezgettem. Mielőtt észrevehettem volna, már hátulról átölelt, én meg boldogan nevettem rá.
- Hogy aludtál? – Kérdezte halkan, miközben a fejét a vállamon pihentette.
- Kifejezetten jól, imádom ezt az ágyat.
|
Masen család |
Anna |
|
|
A lábam nem bírt leállni, az ujjaim idegesen doboltak az ágyon.
Arra vártam, hogy végre kinyitódjon az ajtó, és Edward zsebébe ott lapuljon a hamis nyilatkozat, mely szerint én vérszerinti rokona vagyok nekik.
|
Az első találkozás |
Anna |
|
|
Akkorát nyeltem, hogy azt hittem, a torkom kiszakad a helyéről, és Elizabeth elé pattog. Most, hogy élőben láttam, újra kisgyerek lettem. Méghozzá az ő kisgyermeke. Hihetetlenül erős vágyat éreztem rá, hogy bevalljak neki mindent, és napokig ölelhessem úgy, hogy közbe senki se zavar meg. Csak nagy erőfeszítések árán tudtam megállni, hogy ne sírjam el magamat, még arra sem tudtam gondolni, hogy Edward úgy néz rám, mintha az előbb öltem meg volna valakit, aki számára nagyon fontos volt.
|
Egy új világ |
Anna |
|
|
Még csak egy hete vagyok Edwardéknál, de az életem máris teljesen felborult. Az életnek egy új rétegét ismertem meg. Bálokba jártam, vásárolgatni, teázni, táncolni, egyszóval egy csomó olyan helyre, amiről világéletemben csak álmodozni tudtam. Álmélkodva bámultam minden ismeretlen dolgot, és ez tökéletesen illett a szerepemhez, amit nap mint nap el kellett játszanom. Edward is látszólag elkezdett bízni bennem, de ez persze csak a szülei felé irányult.
|
Mutatványosok |
Anna |
|
|
Minden bizonnyal érdekesen nézhettünk ki Edward-al.
Mindketten szájtátva bámultuk, ahogy egy elképesztően hajlékony nő minden nehézség nélkül ugrál a köteleken, és egy állatidomár úgy táncikál a sok oroszlán előtt, mintha azok teljesen veszélytelenek volnának. Bár őszintén megvallva élőben még sosem láttam oroszlánokat. Csak képről, így amikor rendes valójukba láttam őket, ösztönösen összehúzódtam. Edward bíztatóan rám mosolygott, és egy ne félj-t suttogott a fülembe.
|
Szökés |
Anna |
|
|
Este esélyem sem volt elaludni.
Egyrészt dühös voltam, másrészt már annyira vártam az éjszakát, hogy nem tudtam elálmosodni.
Tudtam, hogy őrültség, amibe kezdeni akarok. De eddig minden lépésem őrültnek bizonyult, de az összes bejött. Így kockáztatok, és beszökök a hivatalba.
Meg kell tudnom a részleteket Jack-ről, különben télleg nem történik majd semmi.
|
Csalódás |
Anna |
|
|
Fél órája értem haza. Csöndben.
Edward az ágyamon ült, és semmit sem kérdezett, amikor beléptem a szobámba. Leültem mellé, mire átkarolta a vállamat, és magához húzott.
Nagyon sokáig maradtunk úgy, mozdulatlanul.
Jól esett hozzábújnom, és hagynom, hogy vigasztaljon. Rám fért.
|
Archibald |
Anna |
|
|
- Ha bármire szükséged van, szólj Margaretnek! – mondta vagy úgy ezredszerre Elizabeth.
Az egész Masen család a kirándulásra igyekezett, kivéve engem. Én amolyan kis búcsúztatónak álltam ott, aki addig integet, amíg el nem tűnnek az utca végében. Jobban belegondolva nagyon is tetszett a szerep.
- Drágám, indulnunk kell, különben elkésünk – mutatott rá Apa.
- Mindjárt jövök, ne siettess! Nem fogsz unatkozni, Emma? – kérdezte vívódóan Elizabeth.
Mosolyogva megráztam a fejemet.
|
Jó vagy rossz? |
Anna |
|
|
Az agyam valamiféle elfeledett része érzékelte, ahogy valaki óvatosan lefektet egy ágyra, és betakar. Jóízűen aludtam tovább, és próbáltam elnyomni az émelygést, meg a hányingert, amit tudtam, hogy azonnal visszatér, ha felkelek.
Sokáig aludtam, egyrészt féltem felkelni, másrészt a kimerítő éjszaka után nagyon jót tett. Egy kicsit gondolkoztam Edwardon, Elizabethen, Archibaldon és Margareten.
|
Hazatérés |
Anna |
|
|
Miután átvészeltem azt a szörnyű napot, hányásokkal, és egyéb fájdalmakkal együtt, inkább nem mentem sehova sem Archieval. Habár szinte a nap 24 órájába nálunk volt, kijelentettem neki, hogy nem megyek el vele a város egy bizonyos határain túlra. Ezt mosolyogva elfogadta.
Mindezekkel együtt nagyon jól éreztem magamat vele. Egy csomó dologban a gyökeres ellentéte volt Edwardnak, és ez meglepett. Edwardhoz képest tényleg nagyon felvilágosult volt…
|
Dr. Carlisle Cullen |
Anna |
|
|
- Megjött a Doktor úr! – jelentette be Margaret.
Én pattantam fel elsőnek, majd azon nyomban követett Elizabeth és Apa. Sebes léptekkel kimentem az előszobába, és lefékeztem az orvos előtt.
Bármennyire is aggódtam, és dühös voltam Edwardra, amiért nem mondott semmit, Carlisle teljesen megdöbbentett.
Annyira gyönyörű volt! Tökéletes vonásokkal, lehetetlenül szép arccal és olyan őszinte tekintettel, hogy azt hittem, remegve az ölébe borulok.
|
Jack sorsa |
Anna |
|
- Nem akarsz sétálni? – kérdezte Archie vagy úgy harmincadszorra azon a napon.
Némán megráztam a fejemet.
Bevittek. Mindenkit. Elizabethet, Edwardot, Apát, mindenkit. Egyedül maradtam Archieval, aki elkeseredett próbálkozásokat tett arra, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsen.
|
A kórházban |
Anna |
|
|
Amikor megérkeztünk a kórházhoz, a kocsis mogorván hátrafordult.
- Én figyelmeztettelek! És még valami, egy kicsit még sétálnod kell egyenesen előre, nem akartam közelebb menni…
Csak forgattam a szememet, majd odaadtam neki a pénzt és jól hallhatóan becsaptam a kocsi ajtaját.
A férfi megcsóválta a fejét, majd egy helytelenítő arckifejezéssel odébbállt, én meg elindultam arra, amerre irányított.
|
Elizabeth levele |
Anna |
|
Mikor felkeltem, még mindig egyedül voltam. A takarómat és a párnámat eláztatta a sok könny, amiről azt hittem, hogy soha többé nem fog elállni. De elaludtam, és ezzel beléptem abba a bizonyos semleges zónába, ahol semmit sem éreztem.
|
Veszélyben |
Anna |
|
- Emma, hol voltál? – kérdezte egy nagyon dühös hang.
Öt, azaz öt nap után először mentem haza, és már számítottam egy ilyesmi reakcióra.
- Én csak… egy fogadóba az erdő szélén! – motyogtam a padlót nézve.
|
Titok |
Anna |
|
- Rendben, semmi baj sem lesz! – suttogta a fülembe egy hang.
Éreztem, hogy zötykölődünk és valaki a kezében tart. Komoly erőfeszítések árán kinyitottam a szememet, és észrevettem, hogy Archie védelmezőn fölém hajol, és megnyugtatóan simogatja az arcomat.
- M… mi? – hörögtem és megpróbáltam felülni.
|
Megmagyarázhatatlan dolgok |
Anna |
|
A név hallatára kihajolt, és már láttam teljes valójában.
Az első reakcióm az volt, hogy hátrahőköltem, és lassan távolodni kezdtem tőle.
Mert az a fiú tényleg Edward volt, de mégsem. A vonásaiból tisztán kirajzolódott, hogy ki is ő, de az arca… az arca embertelenül gyönyörű és veszélyes volt, emellett magasabb és izmosabb is volt. A legjelentősebb változás azonban a bőre és a szeme színe kapta. Azok a jól ismert, fürkésző smaragdzöld szemek most vörösesben játszottak, a bőre meg egy halotthoz hasonlítva is sápadtabb volt.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…