Prológus |
zsuzska |
|
|
(Bella szemszöge)
Az erdőben futottam sírva a szakadó esőben. A ruhám ázott volt és sáros, de nem érdekelt. Csak futottam, hogy elérjem célomat. Meghaltak mindketten és én rám pedig árvaház vár. Inkább meghalok.
|
1. fejezet - Várakozás |
zsuzska |
|
|
(Edward szemszöge)
Épp vadászni készültem, amikor meghallottam egy ember szívverését, és lépteit. Elgondolkodtam mit kereshet egy ember ilyenkor az erdőben, november végén, -5 fokban és szakadó esőben. De hirtelen rossz előérzetem támadt, ami be is igazolódott, amikor a szél felém hozta az illatát. Egy lány. Elmémet elborította a vörös köd.
|
2. fejezet - Ébredés |
zsuzska |
|
|
(Bella szemszöge)
Mi ez a sötétség? Talán meghaltam? Nem… biztos nem, mert még emlékszem arra a hangra. Elmém kezdett kitisztulni én pedig felébredtem. Akkor láttam meg egy embert, aki épp egy kis jegyzetet nézegetett, amikor meglátta, hogy felkeltem pedig megszólalt.
- Végre! Már azt hittük nem ébredsz fel többet. – mondta nyugodt, bár egy nagyon kicsit kivehető aggodalmat a hangjából.
|
3. fejezet - Bella Cullen |
zsuzska |
|
|
(Bella szemszöge)
Az én családom is most már. Olyan jó ezt mondani. Olyan boldog vagyok hogy azt ki sem tudom fejezni szavakkal.
- Bella had mutassam be neked a családot. Ő itt Esme, a feleségem. - kedvesen rám mosolygott Esme, de Carlisle folytatta.
- Jasper és Rosalie Hale. - mutatott a két szőke vámpírra. Rosali nagyon ellenségesen méregetett. Jasper... hát ő is furcsa volt, de viszont kedves mosollyal.
|
4. fejezet - Most kellen fejvesztve elrohannom |
zsuzska |
|
|
(Bella szemszöge)
Felmentünk a lépcsőn és Alice sorban az összes szobát megmutatta. Az utolsó szoba gondolom Edwardé volt. Mivel csak az ő szobáját nem láttam. Majd Alice megszólalt.
- Bella menj el megfürdeni, én pedig hozok neked ruhát mert biztos kezdesz fázni. A tiédet pedig hagyd itt kint, és a többieknek pedig szólok, hogy ne jöjjön most be senki ide. Edward pedig úgyse fog haragudni. - mondta 1000 wattos mosollyal. Mire én csak bólintottam és bementem, de utánam szólt.
|
5. fejezet - Mesemondás, és amire nem számítanál |
zsuzska |
|
|
(Bella szemszöge)
-Vámpírok vagyunk, mind. - mondta halál nyugodtan én meg néztem mintha az mondták volna nekem, hogy vámpírok... te jó ég azt mondták vámpírok, de... nem.
-Ő... azt mondjátok, hogy vámpírok vagytok. - mondtam ki én is.
- Hol itt a tréfa? - kérdeztem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyet kérdezni.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…