1. fejezet - Minden hónap utolsó hetének vasárnapján ugyanaz...de most nem! |
Vivika95 |
|
|
Elvégeztem az utolsó simításokat magamon.A hosszú,azúrkék ruha igazán pompásan állt rajtam,mintha csak rám öntötték volna.Végigsimítottam a lágy selyemanyagon,eljátszadoztam a rajta díszként fénylõ ezüstös gyöngyöcskékkel.Még egyszer utoljára megigazítottam frizurámat,hogy aztán teljes pompámban mutatkozzak a vendégek elõtt.Nem volt sok kedvem ahhoz,hogy rengeteg köpcös,kopaszodó öregemberrel társalogjak több órán keresztül,akiknek az a legkedvesebb elfoglaltságuk,hogy vénségük ellenére folyamatos megfigyelés alatt tartják a dekoltázsomat.
|
2. fejezet - Halálos áldozatok |
Vivika95 |
|
|
Reggel,amikor felébredtem a szokásostól eltérõen nem hallottam azt a nagy zsivajt,amit minden egyes hétfõ reggel hallani lehetett.Hétfõn ugyanis már kora reggel nagy a hangzavar a vásár miatt,ezért soha nem aludtam olyan sokat ilyenkor,az ordítozó emberek állandóan felkelltettek.Most viszont a falon függõ kakukkos óra reggel kilenc órát mutatott.Szupergyorsasággal felöltöztem,bár ez nem igazán volt jó ötlet,a nagy kapkodásban bevertem a fejemet az egyik szekrény sarkába,így újabb púppal büszkélkedhettem.Megvizsgáltam a sérülésem a tükörben.
|
3. fejezet - A gyűlés |
Vivika95 |
|
|
Bíztam benne hogy elfogom kerülni a találkozást apámmal,nem akartam ugyanis végighallgatni hosszú és unalmas beszédét,miszerint egy hercegnõ nem köteles ugyanazokat a feladatokat véghezvinni mint egy közember.Az én életemben viszont nem volt része szerencsének,így mint ahogy elõre sejtettem belefutottam apám karjaiba.
|
4. fejezet - Vámpírok nem léteznek...vagy mégis? |
Vivika95 |
|
|
Visszafelé menet a szobámba még mindig ezen a vámpír dolgon gondolkoztam.Az agyam józanabbik fele teljességgel kizártnak találta ezt a dolgot.Viszont a másik fele érzett valamilyen különös izgalmat,amit nem tudtam minek tulajdonítani.Talán amiatt volt ez,hogy a gyerekkorom beli vámpír mániás Bella újra feltört bennem és valahogy el akarta hinni hogy ez nem mese,hogy valóban megtörténhet.Ha igaz lenne,akkor a régi mesék valóra válnának.Tudnom kellett mit gondol errõl más,valaki olyan,aki nem vett részt a tárgyaláson,egy külsõ szemlélõ,aki bizonyára már tud a dologról.
|
5. fejezet - A vacsora |
Vivika95 |
|
|
Még sokáig fekedtem odafent a kis réten a nagy fûben.Közben Edward kérdezgetett mindenfélérõl,hogy mi a kedvenc színem,virágom stb.Illedelmesen válaszolgattam neki,de amikor én akartam megtudakolni tõle valamit,mindig elterelte a témát arra hivatkozva hogy az õ élet kevésbe érdekes mint az enyém.Nem vitatkoztam vele,bár idegesített az hogy õ szinte mindent tud rólam,de én még alig ismerem.Lehet hogy nem lenne szabad megbíznom benne,de úgy éreztem,hogy nem kell tõle félnem.
|
6. fejezet - Szerencsétlen utazás |
Vivika95 |
|
|
Nem éreztem egy kis izgalmat sem La Pushba látogatásom miatt. Jobban örültem volna annak, ha a mai napot Edward társaságában tölthetem, de ez sajnos lehetetlen volt. Edward ugyanis a családjával együtt nyaralni ment, valahová a hegyekbe, bár szerintem ez egyáltalán nem nevezhetõ nyaralásnak, mivel õsz közepe van. És különben is, apa szerint Cullenék nem repesnének az örömtõl ha meghívást kapnánal La Pushba, Carlisle Cullen ugyanis nem éppen a legjobb viszonyban áll Billy Blackkel. Mindezt a saját informátoromtól, apától tudom.
|
7. fejezet - A megmentő |
Vivika95 |
|
|
Erõtlenül feküdtem azon a helyen, ahol becsapódott gyenge testem. A hideg egyre jobban megemésztette a testemet, lassan falta, mint valami vadállat. Merev végtagjaimat mozdítani sem tudtam, mindenem csupa jég volt. A ruha is rámfagyott, a fejem pedig még mindig õrülten fájt, úgy dübörgött, mintha bármelyik pillanatban szétrobbanhatna. A szél hangosan süvített, az esõ még azóta sem állt el, megállás nélkül zuhogott tovább. Alig bírtam nyitva tartani a szememet, de minden erõmet latba vetve nem hagytam lecsukódni, féltem, hogy akkor tényleg soha többé nem nyitnám majd ki.
|
8. fejezet - Fájdalom örömmel vegyítve |
Vivika95 |
|
|
Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt azután, miután Edward hazahozott engem. Teljes sötétség. Azzal tisztában voltam, hogy a szobámban vagyok, az ágynemûm tapintását így is, hogy csukva van a szemem, megismerem. Kellemes vanillía illat lengte be az egész szobát, mélyet szippantottam belõle.
|
9. fejezet - A zene gyógyító ereje |
Vivika95 |
|
|
Az történt, amitõl féltem. Tüdõgyulladást kaptam, és másfél héten keresztül nyomtam az ágyat. Amíg beteg voltam, Edward minden nap bejött hozzám, beszélgettünk, és mindig hozott nekem valamilyen kis apróságot, apró kis ajándékokat, amelyeket én teljesen feleslegesnek tartottam, de közben nagyon jól esett a gondoskodása. Az ágyamban feküdtem, immár valamivel jobb állapotban, kezemben a kedvenc könyvemet, az Üvöltõ szeleket tartottam, azt olvastam, amikor kopogtatás hallatszott. Már automatikusan mondtam azt, hogy ,,szabad", sejtettem, hogy ki lehet a vendégem.
|
10. fejezet - La Push |
Vivika95 |
|
|
A legjobban most arra vágytam, hogy belevethessem magam egy kád, forró vízbe, s miközben a víz teljesen szétáztatná a testemet, nem másra, mint arra a dalra gondolnék, és a dallal együtt Edwardra. Felejthetetlen érzés volt, amikor mellette ültem, s õ oly könnyedén, lágyan játszott, mintha évszázadok óta gyakorolta volna. Pedig korban ugyanannyi körül lehetett mint én. Hirtelen nagyon tehetségtelennek és butának éreztem magam, de hát ki ne érezne így, amikor egy ilyen profi zongorista közelében lehet, aki ráadásul a leggyönyörûbb emberi lény, akit valaha láttam.
|
11. fejezet - Kutatások |
Vivika95 |
|
|
Még késõbb is Edward, és ez a vámpír dolog járt az eszemben. Nem tudtam sokat ezekrõl lényekrõl, csak annyit, hogy vérrel táplálkoznak, de ezenkívûl semmi. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a városi könyvtárba, ott minden bizonnyal lesz valamilyen könyv a vámpírokról. Korán keltem, nem akartam összefutni senkivel, és magyarázkodni sem akartam, hogy a saját könyvtárunk helyett miért a városiba megyek. Igazából azért, mert a mi kis könyvtárunkban nem hinném, hogy lennének ilyesfajta könyvek, másrészrõl pedig azért, mert ha ide mennék, akkor valamelyik szolgáló biztosan a nyomomban loholna, fõleg a könyvtárfelelõsünk, Liza.
|
12. fejezet - A bál |
Vivika95 |
|
|
Egy teljes hete nem beszéltem Edwarddal. Szándékosan került engem, amikor megláttam valahol, és oda akartam hozzá menni, elrohant. Nem is látogatott meg, és nem is írt egy darab levelet sem. Nagyon elszontyolódtam, úgy éreztem magam, mint egy hulla. Most komolyan ezt akarja csinálni továbbra is? Kinek jó az, ha menekül elõlem? Csak rosszul érzem magam miatta. A családja többi tagját sem láttam, kivéve Carlisle-t, aki nap mint nap járta a várost egyik betegtõl a másikig menve.
|
13. fejezet - Életveszélyben |
Vivika95 |
|
|
Tudtam, mit kell tennem. El fogok menni a Cullen házhoz, hogy beszéljek Edwarddal. Még ma. Gyorsan beszaladtam a szobámba, hogy átöltözzek valami kevésbé kihívó ruhába. Lehet, hogy a látogatáshoz már késõ van, de valahogy úgy éreztem, hogy a vámpíroknak sosincs késõ. Felvettem s lovaglónadrágomat, ugyanis úgy döntöttem, hogy lóval fogok menni. Lementem az istállóba, és megkerestem a legszelídebb példányt, amelyik létezik. Mint a legtöbb dologban sem, úgy ebben sem voltam tehetséges, rengetegszer estem le a lóról régebben is, s mikor tizennégy éves koromban leestem a lóról, és eltört a kezem, abbahagytam a lovaglást. Nem akartam több sérülést szerezni. Most viszont a szükség azt kívánta, hogy lóval menjek. Ha hintóval megyek, tudni fogják, hogy az úticélom a Cullen ház.
|
14. fejezet - Az igazságra mindig fény derül |
Vivika95 |
|
|
Edward idegesen járkált körbe-körbe a szobában, szemét le nem vette rólam. Szerettem volna, ha végre elkezdi a beszédet, és nem csinálja ezt tovább, de most nem akartam megzavarni. A végén még meggondolja magát, és nem mond semmit. Hosszú percekig csak állt a fal mellett, és a cipõje orrát vizsgálgatta elmélyülten.
- Edward... kérlek kezd már el! - kértem végül, mert nem bírtam tovább várni.
Felemelte a fejét, és hangosan felsóhajtott.
- Mennyi mindent tudsz? - kérdezte.
|
15. fejezet - Edward és Bella |
Vivika95 |
|
|
Sokáig nem tértem magamhoz a csók után, ajkaimon még utána is éreztem Edward ajkainak hidegét. A mennyekben éreztem magam, szinte szálltam a boldogságtól. Edward azt mondta szeret engem. Csak engem szeret, senki mást. Ennél szebbet, s jobbat senki nem mondhatott volna nekem. Hosszú ideig ültünk még ott, egymással szemben. Volt, hogy csak néztük egymást, s volt, amikor Edward mesélni kezdett a családjáról, s annak életéről.
|
16. fejezet - Rossz hírek |
Vivika95 |
|
|
Reggel, mikor felébredtem, Edward még mindig itt volt, én a mellkasához bújtam, kezeimmel egész testét átfogtam. Nagyon nyújtózkodtam az ágyon, Edward érdeklődve figyelte, mit csinálok. Kotárászni kezdtem a szekrényemben, valami elfogadható ruhadarabot kerestem, végül egy térdig érő barna szoknyára esett a választásom. Ez nem volt túl feltűnő.
- Edward elfordulnál egy kicsit? - kérdeztem elpirulva, ő megtette ami kértem.
Gyorsan felkaptam magamra a ruhát, és befészkeltem magam Edward ölébe. A teste megmerevedett egy pillanatra, és még keményebbnek tűnt mint volt. Aggodalmasan pillantottam rá, de ő csak mosolygott.
|
17. fejezet - A versenyen |
Vivika95 |
|
|
Kelletlenül követtem apáékat az istállóba, ahol kiválasztottak nekem egy nagy, fehér kancát. Olyan hatalmasnak tűnt, hogy féltem rámászni, de apa addig piszkált, míg végül feltornáztam magam a ló szélés hátára. Remegő kezekkel fogtam meg a kantárt, úgy szorítottam, hogy elfehéredtek az ujjaim. Ez a ló magasabb volt azoknál a lovaknál, amelyeken életemben ültem, és ahogy megindult, teste jobbra-balra billegett.
|
18. fejezet - Jacob, a kém |
Vivika95 |
|
|
Edward még sokáig nem tudott lenyugodni, végig Jake-en, és a csókon járt az esze. Mindennek elmondta Jacobot, ami csak éppen az eszébe jutott, mi, a többiek csak ültünk, és csendben hallgattuk szidkozódásait. Még akkor is remegett a dühtől a keze, amikor nyugtató csókot nyomtam ajkaira. Bár nagyon gyengéden ő is visszacsókolt, engem megint elragadott magával egy különös, de annál hatalmasabb érzés, a vágy, hogy megérinthessem őt, hogy csókolhassam, így hát szó szerint letepertem a kanapén, és hatalmas szenvedéllyel csókoltam.
|
19. fejezet - Másik Jake? |
Vivika95 |
|
|
Félve néztem Jacob szemébe. Annyira félelmetes volt, féltem tőle, azt hittem, hogy bántani akar. Soha nem láttam még ilyen dühösnek és zaklatottnak, mint amilyen most volt. Megszorította a karomat, és egyre jobban odaszorított a fához.
- Te tudtad ezt végig igaz? Bella válaszolj! - ordította.
- Jake, eressz el kérlek! Mit akarsz tőlem? Semmi közöd hozzá, hogy én mit tudok! - belerúgtam a lábába, és tovább rugdostam folyamatosan.
|
20.fejezet - Pörögnek az események |
Vivika95 |
|
|
Jake Jake és Jake. Csak ő járt most az eszemben. Valahol legbelül éreztem, hogy nem ő az, aki bántani akart engem, hanem valaki más, egy idegen lény. Önkéntelenül is egy vámpírra gondoltam, annak a másik vámpírnak a társára, akit Edward nem régiben elpusztított. Lehetséges volna, hogy ő akar rajtam bosszút állni? Biztos nem Edwardot támadná meg, hanem engem, mert tudná, hogy ezzel fájdalmat okozhat neki.
|
21. fejezet - Újabb gondok |
Vivika95 |
|
|
Amikor Edward a karjaiban tartott, elfeledtem minden gondomat, és csak ő járt az eszemben. Egyetlen egy szó, egyetlen egy név ismétlődött folyamatosan a fejemben, mintha vízhangzana. Edward, Edward, Edward. Minden érintése, minden csókja, a legapróbb gesztusa olyan nagy hatással volt rám, hogy szinte szóhoz sem jutottam, a szívem zakatolni kezdett, gondolkozni egyáltalán nem tudtam. Bár eddig még sosem gondolkoztam ezen, most valahogy eszembe jutott, és ez az egyetlen gondolat befészkelte magát a fejembe, nem hagyott nyugodni. Hogy mi volt ez? Nos... az, hogy Edward és én mikor fogunk egymással lefeküdni. Lehet, hogy ez korai még, de úgy érzem, hogy Edward mellett megtaláltam a boldogságot, hogy ő nekem a nagy Ő, senki más nem tehet boldoggá.
|
22. fejezet - Felejthetetlen éjszaka |
Vivika95 |
|
|
Edward az elmúlt egy hétben kevesebbszer látogatott meg, mint eddig. Tudtam, hogy mi ennek az oka. Azért került, hogy még véletlenül se keljen újra arról a bizonyos dologról beszélnünk. Én viszont nem voltam olyan, aki csak úgy feladja. Egyik nap, mikor Edward éjszaka bemászott az ablakon, azt hitte hogy alszok, viszont én voltam olyan cseles, hogy ébren maradtam. Jobb alkalmam nem biztos hogy nyílik rá, hogy beszéljek vele.
- Bella! Hát te miért nem alszol? - kérdezte meglepetten, mikor észrevette, hogy csípőre tett kézzel állok az ágyam mellett.
- Téged vártalak - mondtam, igyekeztem elnyomni egy feltörőben lévő ásítást.
- Na de Bella... alig állsz a lábadon - mosolyodott el, közelebb jött, felkapott a karjaiba, és az ágyra fektetett.
|
23. fejezet - Szökés |
Vivika95 |
|
|
Csak ültem a szobában csendesen, és azon gondolkoztam, hogyan is juthaták ki innen, de semmilyen lehetőség nem jutott az eszembe. Ha vámpír lennék én is, csak simán kitörténem az ajtót, vagy letépném az ajtókról a rácsot, a baj csak az, hogy én egy gyenge kis ember vagyok. Csak remélem Edwardnak nem estett semmi baja. Nem mintha annyira féltenem kellene, hisz ő vámpír, ráadásul a leggyorsabb a családban, én mégis nagyon aggódtam érte. Hangokra lettem figyelmes odakintről, így hát kinyitottam az ablakot.
|
24. fejezet - Irány Denali! |
Vivika95 |
|
|
Megkezdtük az utunkat Denali felé. Edward a hátán vitt engem, úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha futva megyünk, így gyorsabban odaérünk min autóval. Én csak feküdtem a karjaiban, élveztem, ahogy a szél meglobogtatja a hajam, s határtalanul boldog voltam. Nem vágytam semmi másra, csak hogy örökké vele legyek, a szerelmemmel, akit midnennél jobban szeretek. Még nem beszéltük meg, hogy mikor fogjuk megtartani az esküvőt, de én arra voksolok, hogy minél hamarabb, mert nem bírok sokáig várni. Alice nagyon lelkes, megkért rá, hogy engedjem, hagy szervezze meg ő az esküvőt, amely szűk családi körben lesz tartva. Vagyis... szűk vámpírcsaládi körben, az én ember rokonaim ugyanis nem igazán lelkesednének, ha el kellene jönniük ide, ráadásul azonnal nekitámadnának Cullenéknek.
|
26. fejezet - Menekülés |
Vivika95 |
|
|
Csak futottam, futottam és futottam. Egyetlen egy valami akadályozott meg abban, hogy rátámadjak egy emberre. Az az érzés, hogy ezzel csalódást okoznék Edwardnak. Őt kerestem most is, miközben menekültem önmagam, és a vámpír elől. Én nem vagyok szörnyeteg, és nem is leszek az. Képes leszek uralkodni a szomjamon, csak úgy mint Cullenék. De hol lehetek, és vajon ők merre vannak? Mennyi ideje vagyok már itt? Valahogy meg kellett tudnom mindezt, de hogy?
- Elnézést kisasszony, kit keres? - kérdezte egy alacsony férfi, kinek illata megcsapta az orromat.
|
27. fejezet - Az igazi Edward |
Vivika95 |
|
|
A két Edward már nagyon régóta küzdött, és én nem bírtam segíteni szerelmemnek, mivel nem tudtam, hogy melyik lehet az igazi. Csak álltam ott megkövülten, és figyeltem a harcot.
- Bella! Gyerünk támadd meg őt! Én vagyok Edward! - kiáltotta az elsőszámú Edward.
Nem mozdultam, csak próbáltam rájönni, hogy melyik a szerelmem.
- Bella, maradj ott ahol vagy! - kiáltott rám a másik Edward, akiről már le volt szaggatva az ing.
A félmeztelen Edwardra vetettem magam, elrepítettem az egyik fához, és ő hangos puffanással ért földet.
- Na végre Bella, hogy rájöttél hogy én vagyok az! - mosolyodott el az inges Edward.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…