1. fejezet - Fájdalmas emlék	Szandi
Apu, mint fél éve minden este mellettem feküdt, és anyu altatódalát dúdolta... Tovább…

2. fejezet - Az álom	Szandi
Álmomban egy olyan helyen jártam, ahol még soha az életem folyamán. Kis sötét rés volt, egy cella lehetet. Alig volt ez az egész nagyon hat négyzetméternél... A falakon nem volt semmi, csak sima kövekből álltak. Sehol egy ablak, sehol egy rés, ahol némi fény áradt volna be a sötét lyukba. Tekintetem körbe járta a kamraszerű helységet. Az egyik sarokba megpillantottam valamit. Hát azt a valamit nem mondhatnám valaminek, inkább valakinek. Az a valaki nyöszörgött és egy nevet suttogott. Közelebb léptem hozzá, de még mindig megtartottam az egy méter távolságot. Így se hallottam rendesen, mit mond. - Menj közelebb, Nessie. Érzed, hogy szüksége van rád - suttogva bíztattam magam. Tovább…

3. fejezet - A találkozás	Szandi
Ültem a nappaliban és vártam apu hívását. A családom és a barátaim pár nappal ezelőtt ment el Jacobért, de még mindig nem kaptunk róluk híreket. Mi ez a többes szám? Rosalie maradt vigyázni rám, mert akármennyit kiabáltam, hisztiztem, apa és anya nem engedte, hogy velük menjek. - Rose, nem hívtak mialatt aludtam? - kérdeztem szőke nagynénémet. Tovább…

4. fejezet - A szökés	Szandi
A kérdés hallatán egyszerűen leesett az állam. Nem hittem volna, hogy egyszer az én Jake-em, az ő kicsi (annyira már nem is kicsi) Nessie-jétől egyszer ilyet fog kérdezni. Egyszerre meg döbbentett, és elszomorított ez az egész helyzet. - Jake, mi történt veled? Megfáztál? Nem vagy lázas? - a kezem odaraktam a homlokához, de aztán rájöttem, hogy az ő "alap" testhőmérséklete felér egy lázas ember testhőmérsékletével. - Szerintem nem vagy lázas. De te komolyan nem emlékszel rám? Tovább…

5. fejezet - Hozzám jössz feleségül?	Szandi
Ki lehet az a lány? Ő ismer, de én nem ismerem őt. Miért nem emlékszem egy ilyen szépségre? Mindenki másra emlékszem, de rá nem. Hogy van ez? Miért? Azt mondta ő a legjobb barátom. Remélem, elfogadja a bocsánat kérésemet, amit levélbe írtam neki. Nagyon szép, ráadásul valami még vonz hozzá… de mi? - Jake - szakította félbe a gondolatmenetemet Bella. - Bella. Hát te? Tovább…

6. fejezet - Emmett meséje	Szandi
- Mi? - kérdezte Bella, olyan hangon, mint aki még nem fogta fel, hogy mi történt. - Hova ment? - Nem tudom. Annyit mondott, hogy elmegy egy kis időre. - Nem. Ilyen nincs. Az én kicsi lányom nem megy el szó nélkül... - De, Bella elment - szólt közbe Emmett. - Miért? - szólt közbe Rose. Edward szomorú szemekkel nézett rám. - Jacob miatt. - Miatta?! - nem értettem, hogy miért éppen miattam, hisz nem is ismerem. Tovább…

7. fejezet - Kérdések és válaszok	Szandi
- Apám - öleltem meg Billy Blacket a nappali közepén. Mikor Emmett-től elbúcsúztam, egyből rohantam is haza, hogy lássam az én öreg édesapukámat. Még időm se volt azon gondolkozni, amit az én drága Emmett barátom mondott. Majd ha egyedül leszek. - Annyira hiányoztál - ez egy picikét csöpögősen hangzik, de se gáz. Tovább…

8. fejezet - A falka	Szandi
Ő a lenyomatom. Azért volt olyan felemelő érzés, mikor megölelt és a karjaimba tartottam. Most pedig az én hibámból ment el. Mikor láthatom újra? Annyira szeretnék emlékezni rá, de egyszerűen nem bírok. Remélem, hamarosan visszajön, és az emlékeim is. Időközbe megérkeztem Samék házához. Hallottam, hogy bent egy egész hadsereg lehet. Ez azt jelenti, hogy mindenki itt van. Visszaváltoztam emberre, felkaptam a ruháimat. Lassan odabattyogtam az ajtóhoz, és már nyomta is le a kilincset. Tovább…

9. fejezet - Újra otthon	Szandi
Már két hónapja, hogy eljöttem otthonról. De még nem akarok arra a helyre visszamenni. Sok ott az emlék ,és ott van Jake is. Az én Jakem, aki nem emlékszik rám. Ez fájt a legjobban. Hogy lehet ez? Egyszerűen nem tudom elhinni, még két hónap után is. Mindenkire emlékszik, csak rám nem. Fáj ez nekem, nagyon fáj... Letettem a táskám az ágyra. Felborult. A táskában lévő holmik leestek a földre. Gyorsan összekapkodtam a földön heverő dolgaimat. Pénztárca, mobiltelefon, smink cuccok és egy boríték. Na hát ez mi? Tovább…

10. fejezet - Nem én raboltam el ...	Szandi
- Kislányom - kiabált anyám - , nyisd ki az ajtót, most azonnal. - Bella, úgy se fogja kinyitni - mondta Emmett - Egyszerű lenne, ha betörthetném az ajtót - nevetettet. - Emmett - szólt rá Rose -, nem fogjuk betörni az ajtót. - De akkor is, mást nem tudunk vele csinálni - morogta a nagybátyám. - Tesó - szólalt meg Jasper idegesen - fejezd már be a mérgelődést, mert így alig érzem, hogy milyen érzések kavarognak Nessie-ben. Na már csak ez hiányzott, hogy még Jasper is utánam szaglásszon. Tovább…

11. fejezet - Sárga tulipán
De ha nem a Volturi, akkor kirabolta el Jacobot? Már egy ideje keresem a választ, még mindig nem mondtam el senkinek. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elmondjam nekik, és amúgy is ezt egyedül szeretném elintézni. Tovább…

12. fejezet - Az új iskolatársak	Szandi
- Szia Vick! Mi történt veled a nyáron?   Nessie! - kiáltja el magát a barátném. - Annyira hiányoztál. Mi történt veled? Amúgy velem semmi sok. Voltunk anyuékkal Ausztriába. Nagyon szép hely, és annyi jó pasit láttam... - áradozott tovább vagy fél órán keresztül.   Már megszoktam, hogy mindig sokat beszél, ráadásul ezért ő a legjobb barátnőm. Ő is vámpír. Két évvel ezelőtt jöttek a szüleivel a városba. Miután bekerült az iskolába összebarátkoztunk. Tudtunk egymásról mindent. Egyszerűen imádom. Tud mindent rólam, kivéve persze, ami a nyáron törént. Tovább…

13. fejezt - A harcos	Szandi
- Szerintem nincs miről beszélnünk - vágtam a fejéhez az egyetlen mondatot, ami az eszembe jutott. - Mi az, hogy nincs miről beszélnünk? - kérdezi vissza. - Nagyon is van. Mióta itt vagyok Forksban és te is visszajöttél, nem is beszélhettem veled, pedig szerettem volna... Tovább…

14. fejezet - Rég nem látott ismerős	Szandi
Jó napot, édes hugocskám - kiállt be a szobámba Jasper. - Volt valami jó okod, hogy felébressz - rápillantok a falon lévő órámra - hajnali tizenegykor? - De még milyen nyomós okom - vigyorogva becsukta az ajtót. Még vagy tíz percen keresztül próbáltam visszaaludni, de nem sikerült, ezért felöltöztem rendbe szedtem a hajam és már el is indultam a nappaliba. Mikor a lépcsőhöz értem azt hallottam, hogy Emmett kiabál. Tovább…

15. fejezet - Örökké	Szandi
- Szerintem nézd meg a rózsaszínt - mondta nekem V, miközben egy butikban nézegettük a ruhákat a bálra.  - Ha én a rózsaszínt nézem, akkor te pedig a zöldet.  - Stipi-stopi, az a próbafülke - rohan vigyorogva az említett kis helység felé az én kis barátnőm.  Beléptem a fülkébe, és magamra vettem a ruhát. Nem akarok egoistának tűnni, de nagyon jól állt rajtam, bele is pirultam a látványba. Tovább…