- Bella, úgy se fogja kinyitni - mondta Emmett - Egyszerű lenne, ha betörthetném az ajtót - nevetettet.

- Emmett - szólt rá Rose -, nem fogjuk betörni az ajtót.

- De akkor is, mást nem tudunk vele csinálni - morogta  a nagybátyám.

- Tesó - szólalt meg Jasper idegesen - fejezd már be a mérgelődést, mert így alig érzem, hogy milyen érzések kavarognak Nessie-ben.

Na már csak ez hiányzott, hogy még Jasper is utánam szaglásszon.

Miért nem lehet megérteni, hogy nem akarok kimenni?!

Már vagy egy órája álltak az ajtóm előtt, és dörömböltek, arra várva, hogy kinyitom nekik az ajtót. Az a baj, hogy várhatják...

- Reneesme Cullen, azonnal nyisd ki ezt az ajtót - hallottam kívülről apám dühös hangját -, és meséld el nekünk, mit is kerestél te a Volturinál.

Mikor eldöntöttem, hogy elmegyek itthonról, még nem tudtam hova vezet majd utam. De mikor eszembe jutott Jake, az, hogy nem emlékszik rám és, hogy kinél is volt utoljára, rájöttem, hogy el kell mennem Olaszországba.

- Mit csináltatok Jacobbal? - rontottam be az ajtón. A szobában Aro állt, meg a többiek, de ők nem érdekelnek. Aro ugyanolyan volt, mint az emlékeimben. - Mondd el miért nem emlékszik rám!

- Miről beszélsz, kedves Nessie? - kérdezte értetlenül.

Úgy látszik tényleg nem tudja miről van szó.

- Tényleg nem tudom.

- Miután, Jake visszajött innen, nem tudta, hogy ki vagyok. Nem emlékszik rám.

- Sajnálom - mondta, de egy cseppnyi sajnálkozás sem volt a hangjában. Vámpírok. Még az a szerencse, hogy amikor akarom, akkor blokkolni tudom a gondolataim.

- Nem tudom mi történhetett, de mi nem csináltunk vele semmit.

- Nem csináltatok vele semmit?! - visítoztam. - Dehogynem, csináltatok vele valamit. Miért nem emlékszik rám?! Ez a te hibád... Ha nem raboltad volna el, akkor emlékezne rám.

- Mi?! Én nem raboltam el... Pont az, hogy én mentettem meg! - mondta Aro.         Mi? Ez nem lehet, de hát akkor most mi van?!

- Nem raboltad el? Akkor ki volt? És az mi, hogy pont, hogy te mentetted meg? - nem értek semmit... Nem a Volturi rabolta el, hát akkor ki volt az, aki elrabolta.

- Igen, nem én raboltattam el. Nem tudom ki lehetett az, aki elrabolta. Olyan két-három hónapja talált rá Felix, amikor behatolókat érzett a palota közelében lévő erdőben. Kimentek megnézni mi vagy ki lehet az, és akkor ott találták a barátodat. Vámpír harapás nyomát találtunk rajta, ami alig lehetett pár órás. Mivel tudtam, hogy ti nagyon közel álltok egymáshoz, ezért kiszívtam belőle a mérget.

- Miért nem szóltatok nekünk? - valahogy sejtettem, hogy mi lesz a válasz.

- Kíváncsi voltam, hogy mikor jössz rá, hogy az életed szerelme hol is van, de pár nappal ezelőtt sikerült.

- De mit csináltatok itt vele?

Kérdésemre Jane halkan kacagott. Megkínozta, és Aro pedig hagyta.

Ezek szadisták... Jacob, szegény Jacob...

- Jane megkínozta - jelentettem ki.

- Igen - felelte Aro mosolyogva.

- Már csak egy kérdésem lenne és megyek is.

- Parancsolj.

- Tényleg nem tudjátok, hogy mi történhetett Jacobbal, hogy nem emlékszik rám?

- Csak rád nem emlékszik?

- Úgy tudom igen.

- Nem tudom mi történhetett vele. Mi nem csináltunk vele semmit.

- Leszámítva azt, hogy majdnem halálra kínoztátok - dünnyögöm az orrom alatt.

- Mondtál valamit?

- Nem.

Az emlékkép szertefoszlott.

Két hónap alatt nem találtam meg azt, aki elrabolta az én egyetlen Jacobom. Ha megtalálom letépem a fejét.

Nem fogom elmondani senkinek, hogy nem is a Volturi rabolta el őt. Ezt nekem kell megoldanom. Egyedül nekem.

Ebben a pillanatban Emmett kiszakította az ajtót a helyéről.

- Nem tanítottak meg kopogni, bátyus? - vigyorgtam rá. Emellett a jelenet mellett nem sétálhattam el csak úgy.

Emmett bent áll a szobámba az ajtóval a kezébe és vigyorgott, mint a tejbetök.

- Szerinted? - kérdezte vissza. - Úgy látszik, te kis tökmag?

- Na azért még megöllek...

Mikor mögé nézek látom, hogy rajta és Jasperen kívül, no meg rajtam kívül, senki sem vigyorog. Mindenkinek az arcán felháborodás, félelem és düh van...

- Na és most mindent elmondasz, hogy hol voltál, és hogy mit is csináltál - mondja szigorúan apám.

- Olaszországba voltam és Aróval beszéltem.

- De minek voltál te ott? - kérdi anyám.

- Hogy megtudjam mi történt Jacobbal.

- Mi történt vele?

- Megkínozta Jane...

- Na és mit mondtak, miért rabolták el? - kíváncsiskodott Carlisle.

Na most erre mit feleljek? Nem mondhatom el nekik az igazat.

- Isten és a többi isteni személyiség, tudom hogy sosem voltam hívő, de most kérlek segítsetek - könyörögtem.