1. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Végre megint nem leselkedik veszély ránk minden pillanatban, és boldogan élhetjük a hétköznapjainkat. Már a körülményekhez képest, természetesen. Hiszen tökéletesen boldog sohasem lehetek. Az életem nem lesz teljes, mert nem adatik meg nekem, hogy gyermekem lehessen. Tudom, hogy nem lenne jogom panaszkodni, hiszen szép az életem. Emmett mellett nem is lehet búskomor az ember, illetve vámpír, de azért mégis csak más lenne, hogyha megadatna nekem, hogy kihordhassam a szerelmem, és az én gyermekemet. Tudom, hogy ez sosem lesz lehetséges, de jó róla legalább álmodozni.
|
2. fejezet |
Drusilla |
|
(Emmett szemszöge)
Már több, mint egy napja nem keltünk ki az ágyunk romjai közül, és őszintén szólva nem is terveztem semmi ilyesmit. Jó volt Rosalie-t végre megint egy kicsit felszabadultnak látni. Jót tett neki a táncos mulatság, amit Alice hozott össze Carlisle és Esme évfordulójára. Mostanában néha nagyon maga alatt van, és én nem igazán értem, hogy mi a gond. Bár arra tippelek, hogy azon elmélkedik, hogy milyen lett volna az élete, hogyha nem kell vámpírrá válnia. Gyerekek, kertes ház, esetleg még egy kutya is, fehér kerítés stb…
|
3. -4. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Az egész olyan furcsa volt. Megfogtam Nadine kezét, és átjárt egy különös bizsergés, majd újra 1933-ban találtam magam. Azon az éjszakán, amikor hazafelé menet összefutottam a vőlegényemmel, és a barátaival. Még mindig tisztán emlékszem arra az éjszakára. Csak azt nem tudtam, hogy miért pont ide kellett jönnünk. Ennél és sokkal jobb alternatív lehetőséget is tudtam volna ajánlani. Nem akarom külső szemlélőként végignézni, hogy mit tettek velem.
|
5. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Amikor kinyitottam a szemeimet, ki tudja, hogy mennyi idő után, pihenten, és nyugodtan ébredtem. Azonban a hely, ahol voltam nem a saját házam volt. Azonnal felismertem vámpírságom kezdetének helyszínét. Ugyanaz a vizsgálószoba, ugyanaz a ház, amiben Esme, Carlisle, és Edward a családjába fogadott. Tehát áthoztak magukhoz, amíg aludtam.
|
6. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Nem tudom, hogy mióta aludhattam, csak azt tudtam, hogy nyugodt voltam, és békés. Jól éreztem magam ott, ahol voltam. Álmaimból gyengéd rázogatás, és simogatás szakított ki. Nem volt sok kedvem felkelni, de tudtam, hogy csak okkal ébresztenének fel álmomból, úgyhogy próbáltam kinyitni a szemem, bár nagyon fáradt voltam.
|
7. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Már több, mint egy hete figyelem Edward és a saját bontakozó románcomat, és néha, hát mit ne mondjak, meglehetősen pirulásra késztet a látvány. Már nem csodálkozom rajta, hogy Bella annyiszor elpirult, amíg még ember volt, mert hát Edward tud valamit. Ezzel most nem akarom leszólni természetesen az én nagy mackómat, de lényeg a lényeg, hogy a bátyám másként bánik a nőkkel, mint az én Emmettem.
|
8. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Amint beértünk a házba, Edward rögtön a szobámba vitt, és gyengéden lefektetett az ágyra. Majd lágy csókot nyomott a homlokomra. Ezután pedig el akart fordulni tőlem, hogy kimenjen, de elkaptam a kezét.
|
9. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Fáradtan, de boldogan ébredtem, bár amikor meg akartam mozdulni nagyon kellemetlen érzés nyílalt a hasamba, és a lábam közé is. Megpróbáltam felülni, de nem sikerült.
|
10. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Az idő gyorsan telt, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy a lányom már mászik. Nem sokáig volt tehetetlen kis csöppség. Igaz, hogy még csak négykézláb tud kúszni, de ha egy pillanatra nem figyelek oda, akkor már el is tűnik a szemem elől. Mint ahogy most is. Csak a kis kuncogásaiból tudom, hogy merre ment, vagy a nevetésből, hogyha valaki elkapja őt szökés közben. Már meg is történt. Hallottam meg a kacagásokat a konyha felől.
|
11. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Ahogy megpillantottam a nappalit elmosolyodtam. Itt semmi sem változott. Ugyanaz a gyönyörű, kellemes árnyalatú fal, a csodálatos bézs, és fehér színű bútorok. Minden tökéletes, ahogy akkor is, amikor vámpír voltam. Az egyik fotelben ült Jasper, akinek az ölében Alice csimpaszkodott, Carlisle és Esme a kanapén helyezkedett el, egymást ölelve. Edward pedig Bellát tartotta a karjaiban, a másik fotelben.
|
12. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Az idő gyorsan telt, és én egyre jobban éreztem magam. Sally folyamatosan elhalmozott mindenféle finomsággal, hálából azért, mert annyit foglalkozom a kisfiával, aki nagyon boldog minden nap, mert van kivel játszania. Hiába mondtam, hogy egyáltalán nem szükséges a tenyerén hordoznia ezért, hiszen boldogan foglalkozom gyerekekkel. Alex annyira aranyos, és kedves, ráadásul nagyon okos is.
|
13. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Emmett szemszöge)
A változatosság kedvéért anyám már megint teheneket fej, apám pedig elment valami üzleti útra, úgyhogy nekem szabad a terep garázdálkodni, és tóban fürdőző hajadonokra frászt hozni. Olyan kis édesek, amikor fejvesztve, sikoltozva menekülnek. Mindig sikerül őket megijeszteni, utána pedig meghívhatom őket egy randira, és így előbb-utóbb megtalálom a nekem való nőt. Sajna ez az elméletem eddig még nem jött be, de ami késik, nem múlik.
|
14. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Emmett szemszöge)
Amint Rosalie elbicegett én is azonnal haza indultam, hogy előkészüljek a vacsorára, amit ezek szerint Rose társaságában lesz szerencsém eltölteni. Ahogy szegénykém bicegett elgondolkoztam rajta, hogy inkább hazaviszem, és hagyom magam lebuktatni Sally által, hogy mi megyünk hozzájuk vacsorára, de aztán úgy döntöttem, hogy nem sértem meg azzal a lányt, hogy gyengének tüntetem fel a vendéglátói előtt.
|
15. fejezet |
Drusilla |
|
|
(Rosalie szemszöge)
Későn feküdtem le az éjjel, mert sokáig gondolkoztam a mostani valóságon, amibe csöppentem. Egyszerűen csodálatos ez a hely, de valami mégis félelemmel tölt el. Túlságosan is tökéletes ez a világ. Emmett és én emberként, ráadásul még udvarol is nekem, ahogy mindig is kívántam.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…