Amikor elváltunk reméltem, hogy egyszer megint látlak,
és íme,elérkezett az idő:
újra itt vagyunk egymásnak.
Amikor először láttalak csodáltam az arcodat, a szemeidet,
irántam tanúsított tiszteleted.
Amikor elváltunk reméltem, hogy egyszer megint látlak,
és íme,elérkezett az idő:
újra itt vagyunk egymásnak.
( Rácz Tünde Klaudia:Újra itt vagyunk egymásnak )
Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
És néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
( Ákos: Ilyenek voltunk )
1. fejezet
klaudya
Azt hiszem egy ismerősöm mondta egyszer, hogy amikor valaki a halálán van, annak a szeme előtt lepereg az élete.
Eddig sosem hittem volna, hogy ez velem is megtörténhet.
Kinevettem és nem hittem neki.
Most meg itt fekszem egy ágyon,a testem rángatózik és úgy érzem, hogy vér helyett valami ólmos, nehéz anyag kering a szervezetemben.
Minden porcikámat tűz égeti, és én csak kiabálok:
- Kérlek! Könyörgöm! Segíts rajtam! Ne engedd, hogy meghalljak!
Az a valaki aki mellettem van, pedig folyton- folyvást ezt suttogja:
- Minden rendben lesz Esme. Tarts még ki egy kicsit! Szeretlek.
Másnap apám hatalmas kerti partit rendezett, ahová meghívta Charles Evenson – ékat is.
Charles egy huszonöt év körüli, magas, rövid, feketehajú férfi volt.
Két hatalmas virágcsokorral állított be hozzánk.
- Az egyiket Allison – nak – adta oda egy hatalmas mosoly kíséretében az anyámnak – A másikat Esme – nek. – mondta, és mielőtt átadta volna a csokor rózsát kezet csókolt.
- Köszönöm szépen. – mondtam, és zavartan mosolyogtam.
Két éve telt el, amióta behívták Charles-t a seregbe.
1919- ben aztán minden megváltozott.
Egy nap, amikor éppen hazaértem a tanításból, egy levél várt rám a küszöbön. Azonnal megismertem a férjem kézírását. Remegő gyomorral bontottam ki a borítékot, amiben csak egy piszkos, és tépett papír volt.
Az első vadászatom elég hosszúra, és kissé nehézkesre sikeredett. Ám nem azért, mert bénáztam volna, vagy nem találtunk állatokat.
Éppen az volt a baj, hogy olyan állatokat találtunk, amiket eddig aranyosnak véltem. Így miután kérésemre, az ötödik szarvascsordát is magunk mögött hagytukkicsit szégyelltem magam, de azért örültem.
Habár még újszülött vámpírnak számítottam, és rengeteg minden volt amit nem tudtam erről a világról, szerelmem mindent elmesélt a Volturiról.
Tisztában voltam vele, hogy a Volturi, egy királyi család volt, akik Olaszországban laktak, és Carlisle egy ideig ott élt velük, ám végül eljött, amikor nem tudott megegyezni a diétát illetően a klán három vezető fejével, akik az Aro, Marcus és Caius nevet viselték.
A Volturi hozta a szabályokat a vámpírok öröklétében, és sokszor előfordult már, hogy beleavatkoztak egy – egy másik hidegéletébe, ha ők helytelenítették, amit az éppen csinált.
Carlisle azt is elmondta, hogy a három vezért különleges képességgel megáldott testőrség védelmezte.
- Fogalmam sincs. – mondtam, és a fejemet csóváltam – Annyira sajnálom! – tettem hozzá.
- Esme!- nézett rám szigorúan – Nem a te hibád! Inkább az enyém!
- Hagytam, hogy egyedül nézzen szembe azzal a nővel, és ő meg persze rögtön bevetette ellene a képességét!
- Nem tudhattad, hogy Edward mire is készült!
- Nekem azt mondta, hogy vadászni megy. – panaszkodtam – Aztán hangokra lettem figyelmes az udvaron. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy Edward a fülét fogja, miközben Jasminne beszélt hozzá. Iszonyú volt. Rengeteg hazugságot mondott neki!
Némán és megilletődve vettem szemügyre az idesereglett Volturi tagokat.
Jelenlegei vezetőjük, Marcus úgy festett, mintha egy reneszánsz korabeli festményről lépett volna elő.
Hosszú, hullámos, holló-feketeszínű haja leért egészen a derekáig. Nagyon fiatalnak tűnt. A szemei rubintvörösen izzottak.
A köpeny amit viselt megkülönböztette őt a másik négy vámpírtól, mert övé az sokkal elegánsabb volt, valamint latin nyelvű hímzettszövegek díszítették.
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…