Az egész ház pompásan festett. Minden gyönyörűen fel volt díszítve, olyan érzése volt az embernek, mikor belépett ide, mintha egy világsztár lakásán járna éppen, aki egy hatalmas partira készül ebben a pillanatban. Mi nem voltunk sztárok, de mégis képesek voltunk arra, hogy ilyen fényűző partikat szervezzünk. Vagyis, ez legnagyobb részben Alice érdeme. Ő mi saját szervezőnk.
- Milyen zene legyen? Pop vagy inkább rock? - tartott elénk két CD tokot, elgondolkodva nézegette őket.
Rámutattam a szolidabb kinézetűre, ami reményeim szerint a pop volt.
- Ezt szeretnéd? Nem akarsz inkább... tombolni? - nézett rám reménykedve.
Halkan felnevettem.
- Alice, tudtommal ez egy eljegyzési parti, nem pedig... tini diszkó. Jobban illene ide valami romantikusabb - válaszoltam.
Alice nem tetszően elhúzta a száját, de a rock CD-t letette az asztalra, és elindult, hogy betegye a lejátszóba a pop-ot. Hamarosan egy férfi gyönyörű hangja csendült fel a lejátszóból, s egész testemet átjárta a késztetés, hogy ott helyben nekiálljak táncolni. Pedig nem voltam a bulizás híve, de most mégis, valahogy magával ragadott a hangulat.
- Táncolunk? - fogta meg kezemet Jake, s szélesen elvigyorodott.
- Igen, persze! - mondtam, és már húztam is a kiépített tánc parkett felé.
A zene ritmusára mozogtunk mindketten, s most először figyeltem meg úgy igazán, hogy Jake milyen jól táncol. Pedig nem most láttam először zenére mozogni, de ez most valahogy más volt.
- Hol tanultál meg táncolni? Én soha nem voltam olyan profi mint te, és nem is leszek! - kérdeztem tőle nevetve.
Jake újra elvigyorodott, közelebb húzódva hozzám válaszolt.
- Tudod, mikor fiatalabb voltam, többször jártam általad tini diszkónak nevezett bulikba. A srácokkal imádtunk bulizni, fergeteges éjszakákat csaptunk! - hangosan felnevetett, mikor meglátta hitetlenkedő arc kifejezésemet.
- Egyszer engem is elvihetnél egy ilyen buliba - kértem.
Jake megsimogatta az arcomat, s megpörgetett. Mivel hirtelen ért, egy kicsit megszédültem, de szerencsére Jake megtartott, így nem estem el.
- Te soha nem buliztál még úgy igazából - jelentette ki komolyan.
Megvontam a vállamat.
- Honnan veszed? Nem tudsz te mindent rólam - böktem meg a mellkasát, mire hátrahajlított, úgy mint a profi táncosok szokták a partnerüket.
Közelebb hajolt az arcomhoz annyira, hogy lehelete csiklandozta az arcomat.
- Szívesen a tudomásodra hozom, ha esetleg nem emlékeznél rá, de életed minden percét velem töltötted - büszkélkedett.
Megforgattam a szemeim, de tudtam, hogy igaza van. Mióta élek, mindig csak vele lógtam. Először csak mint legjobb barátok, most meg együtt vagyunk.
- Elnézést, hogy megszakítom a táncotokat, de megérkeztek a vendégek - kocogtatta meg a vállam Alice.
Bosszúsan kibontakoztam Jake karjából. Szerettem még volna táncolni vele, hogy megmutassam, én is profi táncos lehetnék. Bár, ezt mindenki tudja, hogy nem igaz. Megfogtam szerelmem kezét, és az ajtóhoz sétáltunk. Kinyitottam az ajtót, s szó szerint ledöbbentem.
- Helo haver! - köszöntötte Jake-t vidáman Paul.
Szinte szóhoz sem jutottam, és Jake is ugyanígy volt ezzel.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezett rá szerelmem, mikor az összes farkas egymás után, gondolkodás nélkül besétált a házba.
- Hát, valakinek el kell pusztítania a kaját, nem igaz? Mondjuk úgy, hogy takarítani jöttünk! - viccelődött újra Paul.
Tekintetemmel Alice-t keressem, nem akartam, hogy baj legyen abból, hogy itt vannak a farkasok.
- Nessie nyugi - lépett hozzám közelebb Embry - Alice hívott meg minket.
Az említett azonnal megjelent, s illedelmesen köszöntötte a farkasokat.
- Gyertek csak beljebb. Odabent van nagy mennyiségű étel, ital, fogyasszatok kedvetekre - mutatott a nappali irányába Alice.
Az újonnan érkezett vendégek rögtön arra vették az utat, hogy annyira kaját faljanak fel, amennyi csak beléjük fér. Én is utánuk indultam, magam után húzva Jake-t, aki kissé lelassított, s mikor Alice elé ért, megállt.
- Köszönöm - nyújtotta felé a kezét.
Alice habozott, de végül apró mosollyal az arcán elfogadta a felé nyújtó kezet.
- Semmiség - vonta meg a vállát, de tudtam, hogy legbelül nagyon büszke magára amiatt, hogy egy farkas köszönetet mondott neki.
Újra elindultunk a nappali felé, ahol a többiek már nagy pusztítást végeztek. Csak úgy tömték magukba az ételeket.
- Ígérem, majd befogom őket takarítani - vigyorodott el Jake.
Halkan felkuncogtam, s leültem mellé a kanapéra. Fejemet a vállára hajtottam, és figyeltem, ahogy esznek. Jake sem habozott, neki látott ő is az evésnek, bár kevesebbet fogyasztott, mint a többiek.
- Annyira boldog vagyok - suttogtam mosolyogva.
Jake leállt az evéssel, s felhúzott az ölébe.
- Hidd el, én is az vagyok, de az örömöm még nagyobb lesz akkor, ha a feleségem leszel! - mosolygott.
Felsóhajtottam, s a mellkasához húzódtam.
- Azt én is várom. Ha már itt tartunk... - emeltem fel a fejem - mikor kapok gyűrűt?
Jake elvigyorodott, megsimította arcomat.
- A kis kíváncsi. Majd ha eljön az ideje! - nevetett, s megpuszilta a homlokom.
Nem hagytam annyiban a dolgot, tovább kérdezgettem.
- Jake, kérlek, mondd el! - könyörögtem neki, eljátszadoztam egy haj tincsével.
Jake elgondolkodva ráncolta össze homlokát. Nem tudta, hogy elmondja e nekem, vagy sem.
- Kérlek! - próbálkoztam még egyszer, mire halkan felnevetett.
- Milyen bosszantó nőszemély vagy te néha! - viccelődött - Nagyon nem bírsz várni?
Úgy csináltam, mint aki alaposan megfontolja a választ, de közben tudtam, hogy a válaszom nem.
- Sajnálom, de nőből vagyok. Érdekel, milyen gyűrű fog az ujjamon fényleni - vontam meg a vállam.
- Akkor gyere! - húzott fel a kanapéról, és elindult az ajtó felé.
- Hová? A gyűrű odakint vár az udvaron? - nevettem.
- Nem emlékszel rá, hogy megbeszéltük, együtt veszünk egyet? Most oda megyünk. Egy ékszerészhez - jelentette ki, kinyitotta előttem a kocsi ajtót.
A fejemre csaptam. Hát persze! Most már eszembe jutott. Kissé lelombozódtam, hogy nem lehet meglepetés ez az egész gyűrű dolog, de a legfontosabb az, hogy Jake menyasszonya vagyok. Nem számít, hogy kapom meg a gyűrűt.
- Nem akarok drága gyűrűt - figyelmeztettem.
Jake elvigyorodott.
- Én veszem meg, úgy hogy én döntök az ára felől. Azt veszem meg, amelyik a legjobban tetszik neked. Az ár nem számít.
- Lehet, hogy neked nem, de nekem igen. Én úgy emlékszem, hogy nincs munkád, és ezáltal nincsenek millióid sem, akár tetszik akár nem! - erősködtem, nem akartam, hogy sokat költsön rám.
Ha meg akartunk élni saját magunk, segítség nélkül, akkor nem szabad gyűrűre elpazarolni a pénzt, akármennyire is fontos.
- Ne törődj most ezzel. Ez a te napod. És ígérem, szerzek munkát, ha annyira zavar, hogy nem dolgozom - válaszolta sértetten.
Azonnal mentegetőzni kezdtem, hisz én nem akartam őt megbántani.
- Dehogy kell munkát keresned! Én nem azért mondtam! Kérlek, ne haragudj... - motyogtam kétségbe esve.
- Semmi baj. Igazad van. Csak lopom a napot otthon.
- És közben ember életeket mentesz, vagy valami hasonló. Ez sokkal fontosabb, mint egy hülye munka! - simítottam végig izmos karján.
Jake megvonta a vállát, s nem fűzött hozzá semmit. Az út további részében nem szólt hozzám egy szót sem, mereven bámulta az utat. Mikor megérkeztünk, illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, kézen fogott, és megindultunk a kis ékszer bolt felé.
- Haragszol? - kérdeztem óvatosan.
Jake nagyot sóhajtott, és maga felé fordított, még mielőtt bekopogott volna.
- Nem. Csak ráébredtem, hogy tényleg nem teszek semmi értelmeset, vagy hasznosat. Oké, farkasként megvédem az embereket, de mit teszek simán Jake-ként? - tette fel ezt a kérdést.
- A farkas és Jake ugyanaz - válaszoltam habozás nélkül.
Jake legyintett egyet.
- Azt akarom, hogy normális életünk legyen. Hogy boldog legyél - húzott magához közelebb.
- De én az vagyok. Pénz ide vagy oda, tényleg az vagyok! - bizonygattam, és nem hazudtam neki.
Én voltam a világon a legboldogabb, csak nem bírtam felfogni, hogy Jake miért nem hiszi el ezt nekem.
- Figyelj, szerintem inkább menjünk be! - mondtam, nem akartam vele veszekedni ilyen hülyeség miatt.
Jake egyetértően bólintott, s végre bekopogott. Egy őszes hajú nő dugta ki az ajtó résen a fejét. Kíváncsian nézett végig rajtunk, majd szélesre tárta az ajtót, és utat nyitva beengedett minket.
- Üdvözöllek titeket! Gyertek beljebb! - köszöntött.
Nagyon kicsi volt az egész bolt, de annál szebb. Mindenhol csillogó-villogó ékszerek voltak, szinte elvesztem bennük. Nehéz lesz ezek közül választani.
- Mit szeretnének? Karkötőt, nyakláncot? - kérdezte kedvesen az eladó.
- Eljegyzési gyűrűt - felelte Jake mosolyogva.
Úgy éreztem, hogy kezd felengedni. Remélem hamar elfelejti ezt a munka dolgot. A nő arca ellágyult, s rögtön barátságosabb lett.
- Hadd gratuláljak! Remélem boldogok lesznek! Jöjjenek csak közelebb, itt vannak a legszebb gyűrűk! - mutatott egy üveg vitrinbe.
Közelebb mentünk, s megnéztük mindent. Tényleg nagyon szépek voltak, nem is kérdés, mennyire.
- Ez gyönyörű! - mutattam az egyik arany gyűrűre, melyen egy hatalmas ezüst kő díszelgett.
- Igen, ez különleges példány - helyeselt a nő - Jó ízlése van.
Jake kíváncsian nézegette őket, majd felém fordult.
- Melyiket szeretnéd? - kérdezte kedvesen.
Önkéntelenül is a gyönyörűen csillogó köves gyűrűre néztem, de mikor megláttam, hogy mennyibe kerül, inkább rámutattam az egyik egyszerű arany gyűrűre.
- Azt? - kérdezte Jake döbbenten. - De hisz annyi szép gyűrű van itt!
- Nekem ez tetszik. Egyszerű, de szép - hazudtam.
Az a gyűrű igazából förtelmes volt.
- Tudod mit? Menj ki a kocsihoz, addig én megveszem neked, ezt itt! - ajánlotta.
Bólintottam, s lassan elhagytam az üzletet. Bántam, hogy nem mondtam meg neki az igazat, hogy melyik gyűrű tetszik, de nem akartam, hogy sokat költsön rám. Néhány perc múlva meg is jelent, egy apró, piros bársony dobozzal a kezében.
- Akarod, hogy letérdeljek, vagy elég, ha szimplán kérem meg a kezed? - kérdezte vigyorogva.
- Elég a szimpla! - nevettem.
- Hát jó. Akkor a kérdés: Renesmee Carlie Cullen. Hozzám jössz feleségül? - kérdezte nevetve.
Szélesen elmosolyodtam, s hangosan elkiáltottam magam.
- Igen!
Jake kinyitotta a kis dobozt, és azt hittem, menten elájulok. A förtelmes gyűrű helyett a gyönyörű köves gyűrű feküdt a puha, fehér párnán.
- Ez meg hogy? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Láttam rajtad, hogy ez tetszik neked a legjobban. Örömet akartam okozni neked - válaszolta egyszerűen.
- De hisz ez egy vagyonba került! - motyogtam zavartan.
- Érted bármit! - felelte, s magához húzott.
Megcsókoltam, s olyan hálás voltam neki, mint még soha. Megvette nekem, pedig nem kértem. Tudta, hogy mire vágyok. Akaratlanul is eleredtek a könnyeim. Nem tehettem róla, sírnom kellett. Nem azért, mert szomorú voltam. Hanem azért, mert rá kellett döbbennem, hogy Jake bármit megtenne értem. Akár még az életét is kockára tenné miattam.