Tizennyolcadik fejezet 
 

     Nagyon f�ltem t�le, hogy Jasper a legrosszabbat fogja elk�vetni amikor el�sz�r tal�lkozunk, vagyis szemrebben�s n�lk�l r�m t�mad. Azt�n r� kellett d�bbennem, hogy annyira az�rt m�g nem ismerem, hogy ilyen dolgokat gondoljak r�la.

     Egyetlen sz� n�lk�l k�vetett, ki az �tteremb�l, el az utc�b�l. Kivezettem �t Philadelphia k�lv�rosi r�sz�be. L�ttam rajta, hogy iszonyatosan k�zd az �szt�neivel �s gondoltam megk�nny�tem neki, ha �gy sz�molok be mindenr�l, hogy k�zben nem fognak emberek ny�zs�gni k�r�l�tt�nk.

     Amikor ki�rt�nk a v�ros hat�r�ba le�ltem egy fa t�v�be, �s v�rakoz�an intettem neki, hogy tegye � is ugyanezt.

- Bocs�ss meg, hogy �gy r�d rontottam.  – sz�ltam kiss� sz�gyenl�sen – M�r t�bb mint f�l napja v�rtalak abban a kis �tteremben, �s azt hittem t�vedtem, hogy nem fogsz elj�nni. M�gegyszer bemutatkozom. Alice vagyok.

     A kezemet ny�jtottam �dv�zl�s k�ppen �s  b�tor�t�an r�mosolyogtam. � csak engem n�zett. Le sem vette r�lam a szem�t, de az�rt megfogta a kezemet.

     K�zfeje ugyanolyan volt, mint minden l�tom�somban. �rdes a sok hegt�l, de nekem pontosan t�k�letes.

- Gondlom �rdekelne, hogy mi�rt is v�rtam r�d, �s hogy mit szeretn�k k�rni t�led.

- Igen. –  mondta rekedten �s �jra engem n�zett. A szem�ben v�gyakoz�st l�ttam.

- Akkor el�sz�r is, nagy vonalakban elmes�ln�m  az �lett�rt�netemet.

- Rendben.

     Belekezdtem a mes�mbe �s � figyelmesen v�gighallgatott.

     Rengeteg �rzelmet fedeztem fel az arc�n, az eggyes kijelent�sekn�l. Meglep�d�tt azon, hogy semmire nem eml�kszem az emberi �letemb�l, csod�lt az�rt, hogy nem akarok t�bb� embereket �lni, � is hamar meggy�l�lte Noah-t, sajn�lta Clarissa-t, �s k�v�ncsi volt a Cullen csal�d t�rt�net�re.

- Sz�val ha j�l �rtem – sz�lalt meg k�r�lbel�l, �gy egy �r�nyi n�mas�g ut�n  - Neked is van k�l�nleges k�pess�ged. L�tod a j�v�t.

- Igen. –  mondtam csendesen.

- Emellett az is l�ttad, hogy te �s �n egy p�r lesz�nk, majd egy�tt fogunk csatlakozni, ehhez a Cullen csal�dhoz, �s ezut�n soha t�bb� nem fogunk emberekre vadsz�ni, helyette �llatok v�r�t fogjuk inni.

- J�l l�tod a helyzetet.

     Jasper gondolkod�ba esett. Hangulatv�ltoz�sai r�m is �tragadtak, �gy n�ha azon kaptam magam, hogy azt �rzem amit �. Ez hihetetlen dolog volt. Tetszett a k�pess�ge. Csak m�g vonz�bb� v�lt a szememben. Legink�bb att�l tartottam, hogy mit fog mondani a mi

,, k�z�s j�v�nk” t�m�ra.

- Tudom, hogy neh�z megem�szteni a dolgokat. Hidd el nekem sem volt k�nny�. De �gy v�lem, hogy szeretlek. �s ha te is viszont tudn�l szeretni, egy�tt legy�zhetn�nk minden akad�lyt!

     Ezeket a szavakat nagyon halkan, szinte suttogva ejtettem ki.

- Hihetetlen. – mondta v�g�l – Eg�sz eddig arra v�rtam, hogy tal�lkozzak egy szem�llyel aki kiutat k�n�l a b�nb�l. Aki felaj�nl egy m�sik utat. Erre j�ssz te, �s egyetlen pillanat alatt mindent megv�ltoztatsz.

- Nem akarlak s�rgetni a d�nt�sedben. Term�szetesen meg�rtem, ha �gy v�led, nincs �rtelme �sszefognunk.

- Hogy mi? – k�rdezte megk�nnyebb�lt nevet�ssel, �s vele egy�tt �n is megk�nnyebb�ltem.  – Azt k�n�lod fel nekem amire m�r �vek �ta v�gyom. Ne hidd, hogy nem �lek a lehet�s�ggel.

- Sz�val velem tartasz?  - k�rdeztem �r�mmel.

- Persze. Mond, hogy mikor akarsz indulni, �s m�r mehet�nk is.

- Jaj Jasper �n annyira boldog vagyok. – sz�ltam �s meg�leltem.

     Azt�n bocs�natk�r�en n�ztem r� �s elh�z�dtam t�le. Miel�tt v�gleg elfordulhattam volna el�le, gyeng�den megfogta a csukl�mat �s visszah�zott mag�hoz.

     A szemeink tal�lkoztak. Az �v� v�r�s volt, m�gsem ijedtem meg t�le. Az eny�mek feket�k lehettek.

     Mindkett�nkben l�ngolt az izgalom.  Tekintetem lassan az ajk�ra v�ndorolt �s  � r�gt�n kital�lta, hogy mit is szeretn�k. Kezeit az arcomra tette �s megcs�kolt. �n viszonoztam a cs�kot. El�sz�r csak gyeng�den, azt�n egyre vadabbul �rz�kelt�k egym�st. V�g�l letepert a f�ldre �s az �sszes ruh�mat ler�ngatta r�lam. �n sem t�tlenkedtem. Lecib�ltam r�la az inget, �s kezeimmel v�gigsim�tottam sebekkel tark�tott fels�test�n.

     Az es� k�zben �jra szemerk�lni kezdett, de ez minket egy cseppet sem zavart. Hemperegt�nk a s�rban �s nevett�nk. Olyan boldogok voltunk, mint m�g soha.

     Cs�kjai �desek voltak �s ig�z�ek. Azt�n hirtelen elvesztett�k a fej�nket, majd �jra �s �jra egyes�lt�nk a szerelm�nkben. Azokban a percekben k�ts�gem sem volt afel�l, hogy engem �s Jasper-t az Isten is egym�snak teremtett.  

*** 

     A reggeli Nap els� f�nysugaraival  k�sz�lt�nk �tnak indulni.

     Jasper az �ps�gben maradt ruh�inkat szedegette fel a f�ldr�l �s k�zben hangosan nevetett, amikor r�mutatott egy – egy igaz�n elny�tt, cafatokban l�g� darabra. �n is vele nevettem, majd megingattam a v�llam �s olyan ,, ez van „ kifejez�s suhant �t az arcomon.

- Sz�val tiszt�ban vagy vele, hogy merre is �lnek ezek a Cullen�k? – k�rdezte t�lem, miut�n le�lt mell�m, �s kez�vel �tkulcsolta a v�llaimat.

- Sajnos nem. T�bb l�tom�som is volt r�luk, de abban m�r mi is szerepelt�nk. Egyszer majd Forksban fogunk �lni.  – tettem hozz� csak �gy mell�kesen.

- Forks? – k�rdezte elgondolkodva  - Sosem hallottam r�la. El�g jelent�ktelen telep�l�s lehet. �n m�r az �llamok minden r�sz�n j�rtam, de sosem tal�lkoztam ilyen nev� v�rossal.

- K�r. Pedig rem�ltem, hogy tudsz valamit Forks-r�l. De semmi baj. Figyeld a mestert. –  mondtam �s r�kacsintottam.

     Megint nevetett �s kezeit m�g  szorosabbra fonta k�r�l�ttem.

     �n k�zben Cullen�k nev�t k�nt�ltam magamban �s pr�b�ltam el�re l�tni. Megpillantani, hogy hol �lnek most.

- Ez most az? – k�rdezte a f�lembe suttogva.

- H�. – csaptam neki oda gyeng�den – Ne z�kkents ki! – ingereltem – Am�gy meg mire gondolsz?

- Most a j�v� rezg�seit vizsg�lod?

- Igen. De mondom ez m�g  �j. �gyhogy engedj koncentr�lni.

- Eln�z�st.  –  sz�lt angyali arccal �s lassan engedett a szor�t�sb�l.

     �jra f�kusz�lni kezdtem. �reztem, ahogy a szemeim elnehez�lnek, �s azonnal valami sz�momra idegen dolgon akadt meg a tekintetem.

     A Cullenek egy csod�latos h�zban tev�kenykedtek. Ez is hasonl� volt, mint a forksi, de itt minden arr�l �rulkodott, hogy nem ez az �lland� lakhely�k. Mintha csak ideiglenesen �ltek volna itt.

     Rosalie �s Emmett a kanap�n fek�dtek �s azzal voltak elfoglalva, hogy egym�st cir�gatt�k. Carlisle szok�s�hoz h�ven egy k�nyvet olvasott, az el�szoba l�pcs�j�n. Esme,  Edward mellett �lt, a sz�p versenyzongor�n�l �s arra k�rte j�tssza el neki a kedvenc dal�t.

- Olyan r�g hallottam m�r t�led. K�rlek. – mondta sz�pen �s megcir�gatta neveltfia kezeit, amik a billenty�k�n t�tov�ztak.

- Nem b�nom. Legyen. –  egyezett bele a fi� �s lassan v�gigh�zta az ujjait a zongor�n.

     Rosalie most abbahagyta Emmett arc�nak pontos tanulm�nyoz�s�t �s felpattant a kanap�r�l. 

- Most komolyan? – k�rdezte inger�lten – M�r megint ez? Nem unod m�g Esme?

- Sajn�lom Rose. Ezt nem lehet megunni. – sz�lt j�s�gosan az ,, anyja” 

- Akkor �n ink�bb elmegyek egy kicsit.   –mondta a sz�ke l�ny �s elindult az ajt� fel�.

- V�rj Rosei.  –  sz�lt ut�na Emmett – Edward �s �n �gy is elakartunk menni vad�szni. Te csak maradj, mi meg ink�bb megy�nk.

     Edward, Esme legnagyobb b�nat�ra b�lintott �s fel�llt a zongor�t�l.

- Mit l�tsz?  -k�rdezte egy hang. Jasper hangja volt. Valahogy � is bekapcsol�dott a l�tom�somban, holott eddig nem volt jelen abban.

- Keress valami jellegzetess�get.  – n�gatott – Valamit, amir�l k�nnyen felismerhetj�k az adott v�rost.  – sz�lt halkan.

     �reztem ahogy lassan b�lintok �s tekintetemmel k�vettem Rosalie- t, aki most kil�pett a h�zb�l. Kik�s�rte szerelm�t �s mostohatestv�r�t, majd eg�szen addig k�vette �ket a tekintet�vel, am�g azok el nem t�ntek. 

     A Nap m�r lenyugv� f�lben volt, �gy nem kellett vigy�zniuk, hogy esetleg felt�nnek valakinek.

     Rose id� k�zben k�rben�zett �s �n is azt tettem.

     Szemeim egy f�b�l k�sz�lt gerenda kompoz�ci�n akadtak meg. A f�ldb�l  �t elt�r� magass�g� oszlop emelkedett ki, rajta egy hatalmas t�bla, melyen s�rga bet�kkel ez �llt:

Isten hozta Hoquiam –ban.

- Ez az!  - mondtam gy�zedelmesen �s tekintetem Jasper izgatott szemein akadt meg.

- Siker�lt? – k�rdezte, de az �rz�seimb�l m�r �gy is kiolvasta az igazs�got.

- L�ttam. Hoquiam. Ott vannak most.

- �gyes vagy. – dics�rt vigyorogva �s megcs�kolt.

     Ezt nem volt k�nny� megszokni. �gy hogy  mindig el�g hevesen reag�ltam a cs�kjaira.

     Kuncogott �s keze a derekamra v�ndorolt.

- Te azt�n nem vagy semmi!  - mondta lelkesen.

- Mi az?  - k�rdeztem moh�n.

- Az �rzelmeid olyan hevesek ir�ntam, hogy legsz�vesebben most r�gt�n… - elharapta a mondatot �s kigombolta a bl�zomat.

     De azt�n kezeit �k�lbe szor�totta �s elt�volodott t�lem.

- Tal�n jobb lenne ha most m�sra koncentr�ln�nk. Nem?

- Igaz. – nevettem �s gyorsan megpr�b�ltam visszafogni magam. K�zben visszagomboltam a bl�zomat.

- Sz�val akkor ir�ny �jra Washington �llam. – mondta fennhangon �s a h�t�ra kapta a h�tizs�kj�t.

- Te m�r volt�l ott?  - k�rdezem meglepetten.

- � igen. Nem is olyan r�gen. Tal�lkoztam p�r ,, bar�tommal”.

     A bar�t sz�n�l elh�zta a sz�j�t, �s r�gt�n felfogtam, hogy ezt csak k�pletesen �rtette.

- Induljunk! Sietn�nk kell, ha ott akarjuk �rni �ket, m�g miel�tt Forksba k�lt�zn�nek.  – sz�lt �s elsz�ntan n�zett r�m.

- Addig nem fognak elk�lt�zni, m�g mi vel�k nem lesz�nk.  – mondtam magabiztosan.

- Ez biztos?

- �n aj�nlom majd, hogy menj�nk oda lakni.

- L�tom�s. Ja �rtem.  –v�gta r� Jasper �s felseg�tett �l� helyzetemb�l.

- Egy�bk�nt halottam a hangodat, mik�zben a j�v�t f�rk�sztem. – sz�ltam.

- T�nyleg besz�ltem hozz�d,de nem gondoltam volna, hogy siker�l is.

- Pedig seg�tett. -   bizonygattam lelkesen  - Mostant�l ha l�tok valamit, �n jelzek majd neked, te pedig k�rdezel, ir�ny�tasz. �gy val�sz�n�leg t�bbet tudhatunk meg.

- Ha �gy v�led, hogy ez seg�t, akkor benne vagyok.

     B�lintottam majd megpusziltam az arc�t.

- Am�g utazunk mes�lhetn�l m�g magadr�l. Mi�ta tal�lkoztunk csak �n besz�ltem. – sz�ltam kurt�n – �rdekel az �leted. Milyen volt?

     Jasper tal�lkoz�sunk �ta,  most  el�sz�r elszomorodott.

- Nem biztos, hogy minden r�szletet szeretn�l hallani. Nem voltam mindig ilyen.  – tette hozz�  c�lzatosan.

- Az elej�n senki sem sz�letik �gy mint mi. Csodabogarakk�nt, akik m�sk�nt akarnak �lni. K�rlek semmit se sz�gyellj el�ttem.

- Rendben �s k�sz�n�k mindent. – h�l�lkodott gyeng�d hanghordoz�ssal.

- Nincs mit k�sz�nn�d. �n is h�l�s vagyok, hogy veled lehetek.

- Akkor induljunk �s k�zben mindent elmes�lek.

     B�lintottam, majd �tnak indultunk az �j csal�dunk fel�.

     Kiss�  muris volt a sz�momra a t�ny, hogy �n m�r csal�domnak tekintettem �ket, s�t tal�n m�r Jasper is, de �k m�g semmit sem tudtak r�lunk.

- Sz�p kis tal�lkoz�s lesz. – gondoltam, de  eszembe jutottak a j�v�k�pek �s k�vettem Jaspert Hoquiam fel�.