- De �r�l�k neked, apu! – ki�ltottam nem t�l nagy lelkesed�ssel.

- �n, is neked, sz�vem! – mondta Charlie, �s meg�lelte hideg testemet. – Nagyon j�, hogy v�gre Forksban vagy!

    A nevem Isabella Swan, f�lv�r v�mp�r vagyok. Az any�m egy v�mp�r, az ap�m, pedig haland�. �n furcsa eset vagyok, m�g a rendes f�lv�rekt�l is k�l�nb�z�m, mert az any�m v�mp�r, �s nem az ap�m. Any�m valahogy – m�ig rejt�ly, hogy, hogy – k�pes volt teherbe esni, �s engem megsz�lni. A v�rt szeretem, az emberi �telt viszont ut�lom, ez�rt soha nem is ettem. Ahogy emberi v�rt se. Nem k�vetem any�m p�ld�j�t, aki embereket �l. Rene� nem tudja, hogy �n mi�rt vagyok ilyen, de tiszteletben tartja az �letemet, �s t�pl�lkoz�si szok�saimat. Ami medv�kb�l, �s nagyobb ragadoz�kb�l �ll. Nem kell sokszor ennem csak, mint egy rendes v�mp�rnak. Kb. tizenhat-tizenh�t �vesnek, n�zek ki, m�r 4 �ves korom �ta. Most �pp ennyi is vagyok. Tizenh�t. �s �gy is fogok kin�zni �r�k id�kig. A napf�nyben, mint egy rendes v�mp�r csillogok. A b�r�m hideg, van sz�vem �s v�rem is. De, a sz�vem nagyon lassan, �s rendszertelen�l ver. M�g a rendes f�lv�mp�roknak, nagyon gyorsan ver a sz�ve, �s rendszeresen, addig nekem van, hogy egy f�l napig meg sem moccan, azt�n dobban egyet, majd megint csend, de van, hogy egy �r�ba ak�r 10-szer, 20-szor is megdobban, de csak akkor, ha valami�rt izgatott vagyok, ami nem fordul el� gyakran. �s a v�rem, olyan kev�s, hogy ha v�rt adn�k, el is fogyna, �gyhogy kb. �gy f�l liter, van. Ez�ltal azt�n elpirulni sem tudok, mert mire a fejembe, �rne a v�r addigra nincs mi�rt elpirulnom.

Van k�l�nleges k�pess�gem is, l�thatatlann�, tudok v�lni, �s ha m�r az vagyok, tudok m�sok gondolataiban olvasni. Ez egy nagyon hasznos k�pess�g, ha el akarok t�nni egy id�re, vagy ha csak nyugalmat akarok, de akkor m�r nem, amikor meghallom minden egyes ember gondolat�t, aki csak elmegy mellettem. Az�rt k�lt�z�m most ap�mhoz, mert egy kicsit elegem lett any�mb�l. Eddig ugyanis, semmi baja nem volt a di�t�mmal, de most valahogy r�j�tt az a m�nia, hogy r�szoktat engem is az emberi v�rre. Val�sz�n�leg, ha er�ben, �s gyorsas�gban, hasonl�tan�k a norm�lis f�lv�rekhez, vagyis ha gyeng�bb lenn�k a rendes v�mp�rokn�l meg�ll�tott, volna, de �gy, hogy ugyanolyan er�ben vagyok, mint a rendes v�rsz�v�k neh�z volt neki, ez�rt meg sem pr�b�lta. Adok neki egyp�r �vet, m�g lenyugszik azt�n haza, megyek. Rene� m�r csak ilyen, ez ellen nem lehet mit tenni.

   Elindultunk a kocsi fel� a csomagjaimmal, amik sim�n elf�rtek a csomagtart�ba. A hazavezet� �ton nem nagyon besz�lget�nk. Charlie, csak annyit k�rdezett, mikor sz�ll�tj�k a kocsimat ide. �n meg mondtam, hogy k�t h�ten bel�l. V�ltottunk m�g egy p�r sz�t az id�j�r�sr�l, meg�llap�tottuk, hogy esik azt�n az �t h�tra l�v� r�sz�ben csendben maradtunk. �n a kocsimon gondolkodtam, jobban mondva azon, hogy nem lesz-e nagyon felt�n� egy fekete porche, az oldal�ra v�rv�r�s bet�kkel r��rva, hogy: Vampire. Ezt egy kis po�nnak sz�ntam, - �s hogy felh�zzam anyut -. Ez m�g Phoenixben el is ment, de itt, ahol a lakoss�g sz�ma alig haladja meg a h�romezer f�t? Vajon mit fognak gondolni? Mindegy – d�nt�ttem el magamban – ezen nem most probl�m�zok, hanem akkor, ha majd valaki gyanakodni kezd. V�gre oda �rt�nk a h�zhoz. Egy �r�ba telt. Charlie irdatlan lassan vezet, �s ez nem is meglep� hiszen, � a forksi j�n�p sz�m�ra, csak Swan rend�rf�n�k. Felvittem a szob�mba a cuccaimat, ami az �vek sor�n egy cseppet sem v�ltozott. K�k falak, haj�padl�, megs�rgult csipke f�gg�ny. Igen, ez az �n gyermekkorom. �s itt, Forksban, m�ris jobban �reztem magam. Otthon Arizon�ban, csak �jszaka m�szk�lhattam, mert folyton s�t�tt a nap, �s csak is az�rt �lt�nk ott, mert any�m szerette a napot, �s �n ett�l majd’ meg�r�ltem.

- H�, apu, �lnek ebbe a v�rosban v�mp�rok? – Ap�m rendesen megh�kkent.

- Nem tudom, Bells, eddig egyel, sem tal�lkoztam, de nemr�g k�lt�z�tt ide egy �j csal�d, �ket egy�ltal�n nem l�ttam, �gyhogy, majd kider�l. – B�lintottam, �s felmentem a szob�mba kicsomagolni. Ut�na felh�vtam a megfelel� embereket, �s addig �gyeskedtem, am�g el nem �rtem, hogy a kocsi holnap, reggel hatra itt legyen. Azt�n elmentem f�rdeni, �s am�g a nedves hajamat f�s�ltem, a t�k�rben n�zegettem magam. H�feh�r b�r�m volt, pont olyan, mint egy v�mp�r�. A hajam gesztenyebarna, �s a h�tam k�zep�ig �r. A szemem, pedig aranysz�n�, n�ha egy �rnyalatnyival s�t�tebb, de sohasem fekete. Sz�p vagyok, de f�lni fognak t�lem. Ebben biztos voltam. Ezt h�vj�k az emberek �nfenntart�si �szt�nnek.

Miut�n v�geztem a f�rd�szob�ban, lefek�dtem az �gyamba. Elhat�roztam, hogy ma aludni fogok. �letemben eddig, k�tszer-h�romszor volt szerencs�m ilyet cselekedni, �s akkor sem volt marad�ktalan az �r�m. Viszont a j� benne, hogy nem kell v�rnom arra, hogy elaludjak, hanem ha �n �gy gondolom, ki tudom kapcsolni az agyam, �s az olyan, mintha elveszten�m az eszm�letem. De az�rt van benne rossz is. P�ld�ul, nem valami szerencs�s csalhatatlan v�mp�r �rz�kekkel aludni. Mivel ugyanolyan j� a hall�som, a szagl�som, �s a l�t�som is, mint egy norm�lis v�mp�rnak, neh�z minden apr�-csepr� neszre nem fel�bredni. Most t�z �ra van, tudtam, hogy fel�bredek, de az�rt be�ll�tottam az �r�m, hogy n�gy �rakor keltesen. Lefek�dtem aludni, b�r cseppet sem voltam f�radt. Igaz soha �letemben nem voltam f�radt, �s val�sz�n�leg ezut�n sem leszek. L�nyegtelen. Sz�val, lefek�dtem, �s behunytam a szemem, �s belezuhantam a s�t�ts�gbe…

Reccs!

Francba! �gy �ltem fel, mint ha mellettem robbantottak volna fel egy atombomb�t, pedig csak az erd�ben t�rt le egy fa�g. R�n�ztem az �r�ra. T�z �tvennyolc. Pazar! �jra lefek�dtem, �s megint elaludtam. N�gykor az �r�ra �bredtem. Fel�ltem, �s abban a pillanatban f�ldh�z v�gtam a vekkert. Majdnem sz�vrohamot kaptam, amikor megsz�lalt. Felugrottam az �gyb�l, �s nem �reztem semmi k�l�n�set, Semmi olyat, amit egy ember �rez alv�s ut�n. Pontosan �gy �reztem magam, mint lefekv�s el�tt. Bementem a f�rd�szob�ba, �s megint letusoltam. F�l �r�t �ztattam magam, azt�n megt�r�lk�ztem. Hajsz�r�t�s, f�s�l�s, �lt�zk�d�s, �s hat �ra lesz �t perc m�lva. Lerobogtam a nappaliba, majd onnan ki az udvarra, amikor pedig kil�ptem az ajt�n, �pp l�ttam befordulni a sarkon a kocsimat. �gy integettem, mint akinek elment az �p esze, de h�t mit tettem volna, a legjobb bar�tn�m hozta a kocsit! Meg�llt el�ttem, �s kisz�llt.

- H�, Izzy! – k�sz�nt�tt, �s � is intett nekem, csak � h�vott Izzynek, az ismer�seim k�z�l

- Hello, Allie! – ki�ltottam izgatottan. – �gy �r�l�k, hogy j�tt�l!

- Nekem �r�lsz vagy a kocsinak? – k�rdezte tettetett komolys�ggal.

- H��t… mindkett�nek! – adtam az �rtatlan, �s diplomatikus v�laszt. V�gig n�ztem a kocsimon, �s ha tehettem volna, most azonnal v�gigsz�guldok Forkson, de nem akartam felt�n�st kelteni. Ehelyett beinvit�ltam Alliet a h�zba.

- Nem, nem most nem mehetek be Izz! Sietek haza, vigy�zz magadra, itt, ok�? Ne keveredj bajba! –  V�r�s szem�ben agg�d�s bujk�lt. �n meg felnevettem.

- �, ugyan m�r All, csak nem gondolod, hogy itt bajba ker�lhetek? – k�rdeztem m�g mindig kacagva.

- Nem a hellyel van a baj, hanem veled! – mormogta Allie, �gy hogy tal�n nem is akarta, hogy meghalljam.

- Majd igyekszem, vigy�zni arra, nehogy rosszul viselkedjek, j�? – k�rdeztem g�nyosan

- Persze, de t�nyleg l�gy �vatos! – Azzal meg�lelt, �s futva t�vozott, �gy ugyanis gyorsabban haza�r, mint kocsival. Mire be�rtem a h�zba m�r Charlie is felkelt.

- J� reggelt, Bells! –  mondta

- Neked is, Apu! – v�laszoltam. Felmentem a szob�mba �sszepakolni a cuccaimat, majd belen�ztem a t�k�rbe. Hajam ki bontva, �s egy hajp�nttal h�tra t�zve. Egy farmer, �s egy barna bl�z volt rajtam, meg a fekete dzsekim. Meg�llap�tottam, hogy �tlagosan n�zek ki. Az egyenes sz�r� farmer nem felt�n�, a barna bl�z sem, a fekete kab�t sem, valahogy m�gis �gy �reztem, mindenki engem fog majd n�zni.  
Mik�zben ezen gondolkodtam, elindultam a kocsi fel�. Be�ltem, �s elhajtottam a sulihoz. Mikor oda�rtem behunytam a szemem, kinyitottam a kocsiajt�t, �s kisz�lltam.  Az emberek illata azonnal megcsapott, �s elk�b�tott. Soha nem voltam, m�g ennyi emberrel egy helyen. Azt hittem tudom, majd t�rt�ztetni magam, de �gy ennyi illatra nem sz�m�tottam. Vettem egy nagy leveg�t, �s elhat�roztam, hogy napk�zben ink�bb meg sem sz�lalok, de leveg�t nem veszek. M�g szerencse, hogy ak�r az id�k v�gezet�ig is tudok �lni visszatartott l�legzettel. Elindultam a tanulm�nyi iroda fel�, �s bel�ptem. Itt gyorsan v�geztem, kaptam t�rk�pet, �rarendet, �s egy kis cetlit, amit minden tan�rral al� kell �ratnom, majd visszahoznom tan�t�s ut�n.

    A nap f�  esem�nyei ezzel v�get is �rtek. Eg�sz nap szinte alig vettem leveg�t. A tan�rok a bemutatkoz�sdit elhanyagolt�k. �gy nekik is jobb volt, �s nekem is. Mikor haza�rtem elhat�roztam, hogy aludni soha t�bbet nem fogok, �s ezen az �jszak�n elmegyek vad�szni. �gy gondoltam itt �gysem t�rt�nhet semmi kalamajka.

De ekkor, m�g nem ismertem �t…