F�radtan bukd�csoltam ki a konyh�ba. �tk�zben t�bbsz�r is megbotlottam �s levertem egy vir�got. Ez nem az �n napom.

K�v�. Ez volt az egyetlen �rtelmes gondolatom. Mik�zben betettem a b�gr�t a mikroba, azon gondolkodtam, mennyit aludhattam �jjel. Ak�rhogy osztottam-szoroztam, mindig arra jutottam, hogy nem �rdemes �r�kban sz�molni, j�val kevesebbet pihentem negyven percn�l. Eg�sz este csak forgol�dtam �s agyaltam.

Levettem a polcr�l a k�v�port, majd bele�nt�ttem a forr� v�zbe. F�jt a fejem, sz�d�ltem, minden bajom volt. Megfordult a fejemben, hogy kihagyom a mai dupla biol�gia �r�t, itthon maradok, �s �talszom a napot. Viszont hamar r� kellett j�nn�m, hogy nem a legjobb �tlet, mivel �gysem tudn�k aludni, csak agyaln�k. Csin�lnom kell valamit. El kell terelnem a gondolataimat, m�g van n�gy napom a kiv�gz�semig. Vagyis, m�r csak h�rom.

Hi�ba voltam fenn �r�kon �t, semmi �rtelmes tervet nem siker�lt kital�lnom. Egyed�l annyit, hogy nem ker�lgetem Jacob�t, besz�lek vele, megnyugszik �s hazamegy. Ennyi. Arr�l azonban halv�nylila g�z�m sem volt mit fogok neki mondani.

Azon kaptam magam, hogy sikeresen mell��nt�ttem a port. Mes�s. Odany�ltam a pult v�g�n hever�  rongy�rt, de term�szetesen ezt sem siker�lt egy sor b�n�z�s n�lk�l teljes�tenem.

Egy halk kuncog�st hallottam az ajt� fel�l. Eszembe jutott, hogy ma m�g nem is n�ztem t�k�rbe, sz�val biztos nagyon vicces l�tv�nyt ny�jthattam a k�m�s fejemmel...

- Hagyjad, majd �n megcsin�lom, m�g a v�g�n �sszet�r�d a berendez�st. Ink�bb menj el tusolni, nem n�zel ki t�l j�l – mondta.

- K�szi – emeltem fel a kezeimet. Min�l t�volabb vannak a helyis�gben tal�lhat�  mozd�that� t�rgyakt�l, ann�l kisebb a katasztr�fa es�lye.

- Bella... Valami baj van? Betegnek t�nsz – mondta agg�dva.

- Nem, semmi – v�gtam r�. – Csak nem aludtam valami j�l. Ennyi az eg�sz.

- Biztos? – k�rdezte. T�l figyelmes – gondoltam. Mindenesetre semmi kedvem nem volt besz�lgetni, ez�rt j� kisl�ny m�dj�ra kimenek�ltem a f�rd�szob�ba.

Angel�nak igaza volt, t�nyleg �gy n�ztem ki, mint egy zombi. A szemem alatt lil�s karik�k h�z�dtak, a b�r�m most a szok�sosn�l is s�padtabb volt, �s a homlokomon egy kisebb p�p �ktelenkedett – a tegnapi balesetem miatt.

Megmostam az arcomat hideg v�zzel, de nem sokat seg�tett. Soha nem sminkelem magam, de most tal�n j�l j�tt volna. Vagy lehet, hogy jobb �tlet lenne s� maszkkal be�ll�tani a suliba?

Be�lltam a zuhany al�,  �gyeltem r�, hogy ne cs�sszak meg, egy mesteri csemp�re v�g�d�s hi�nyzott m�r csak. A forr� v�z ellaz�totta az izmaimat, p�r percre v�gre siker�lt m�sra gondolnom. Legal�bb f�l �r�ig �ztattam magam miel�tt fogat mostam. Megf�s�ltem a hajam hely�n �ll� kusza valamit, majd �t�lt�ztem �s visszamentem a konyh�ba.

Lehuppantam az egyik sz�kre �s elvettem egy pir�t�st.

- Valamennyivel elfogadhat�bban n�zel ki – jegyezte meg Angela. Elengedtem a f�lem mellett a megjegyz�st, �s a k�v� ut�n ny�ltam. Forr�. Keser�. Ut�lom. De musz�j...

- Ne igy�l t�l sokat, nem b�rod a koffeint! – figyelmeztetett csendesen. Tiszt�ban voltam vele, el�sz�r j�l felp�rget, ut�na meg j�l ki�t.

- Tudom. Csak a bioszt �ljem t�l, ut�na ak�rmi j�het.

- Ugye nem felejtetted el, hogy... nemsok�ra... l�togat�nk lesz? – F�lrenyeltem.

- Nem – pr�seltem ki magamb�l k�t k�h�g� roham k�z�tt.

- Akkor j�. Ha nem b�nod, �n ink�bb kimaradok bel�le, mert...

- Persze. �n sem sz�vesen m�szn�k bele, ha Ben megjelenne Londonban.

- A puszta gondolatt�l is bors�dzik a h�tam. Meg tudlak �rteni...

- Mindegy, addig m�g van p�r napom. Hanyagoljuk a t�m�t – k�rtem. Angela egy�tt �rz�n b�lintott.

* * *

A percek csigalass�s�ggal teltek. Bizonytalanul firk�lgattam a f�zetembe, nem tudtam jegyzetelni. M�skor mindig odafigyelek Mr. Watson szavaira, de ma egyszer�en nem tudtam koncentr�lni. Fel sem fogtam, amir�l besz�lt, pedig a t�bbiek szerint eddig ez a leg�rdekesebb t�ma. Nem, �n teljesen m�shol j�rtam.

Forksban voltam. Edward mellettem volt, fogta a kezemet. Mosolyogva s�t�ltunk, az eg�sz vil�g l�thatta, mi egy�tt vagyunk, mi szeretj�k egym�st. Nem sz�laltunk meg, felesleges volt, hiszen szavak n�lk�l is �rtett�k egym�st. Mindenki minket n�zett, de nem �rdekelt. Sokkal fontosabb volt, hogy ott volt nekem. Nem csak �. A csal�dja is. L�ttam Emmettet �s Rosalie-t, �s Jaspert Alice-szal. Mind boldogok voltunk. �s akkor az utols� kocka, az utols�, de fontos, Jacob. Vid�m volt, nem t�nt csal�dottnak, sem m�rgesnek. K�zelebb j�tt, k�sz�nt, majd meg�lelt. A bar�tom volt. A t�bbiek nem n�ztek r� rossz szemmel, senki nem tett megjegyz�seket. Az eg�sz... t�k�letes volt.

Angela �bresztett fel az �lmodoz�somb�l. K�v�ncsian n�zegette a f�zetemet, pedig egy sz�t sem �rtam le az el�ad�sb�l. �szint�n, azt sem tudtam mir�l volt sz�. A lapjaimon csak �ssze-vissza elhelyezked�, egym�st�l f�ggetlen firk�lm�nyok voltak.

Akkor vettem �szre, hogy telirajzoltam sz�vecsk�kkel. T�bbsz�r is el�fordult m�r, hogy tudat alatt �rogattam szavakat, mondatok, vagy – mint most is – rajzoltam. Ut�lag pedig elcsod�lkoztam rajta, hogy ezt �n alkottam. Biztos van valami pszichol�giai jelent�s�k, de nem �rdekel.

Szem�gyre sem vettem �ket, kit�ptem a lapot, �sszegy�rtem �s beledobtam a t�sk�mba. Angela �gy n�zett r�m, mint egy uf�ra, de nem t�r�dtem vele. �jra elkezdtem fant�zi�lgatni, de r�videsen �jra megszak�tott.

- Bella, sz�net van. Azt hiszem, j�t tenne neked egy kis friss leveg� – mondta tapintatosan. K�rben�ztem. A terem lassan ki�r�lt, m�r csak n�h�ny hallgat� maradt benn, a legt�bben kimentek.

- J�l vagyok – hazudtam. Felpattantam a helyemr�l �s kimentem a folyos�ra. Elhat�roztam, hogy a m�sodik �r�n, m�g ha piros h� esik, akkor is figyelni fogok.

Vettem egy �jabb k�v�t a b�f�ben �s visszamentem, le�ltem Angela mell�. Agg�dva n�zett r�m, de szerencs�re nem kezdett el k�rdez�sk�dni.

- Ha akarsz r�la besz�lni, sz�lj – mondta csendesen. B�lintottam, de m�r akkor eld�nt�ttem, hogy nem �lek a lehet�s�ggel.

Nagy nehezen legy�rtem azt a fekete l�tty�t, de csak ut�na vettem �szre a doboz�n, hogy koffeinmentes. Kedvem lett volna a falba verni a fejemet, de �gy sem volt a megfelel� �ps�g�ben, sz�val ink�bb felhagytam az �tlettel.

A m�sodik �ra ugyanolyan sikertelen�l telt, mint az els�. Semmit nem fogtam fel, ami k�r�l�ttem t�rt�nt, megint teljesen m�shol j�rtam. Amikor Edwardot v�gre siker�lt ki�zn�m a fejemb�l, akkor Jacob jutott eszembe. Azon ritka percekben, amikor nem a szerelmi b�natomra gondoltam, Alice-on �s Jasperen j�rt az agyam. Valami�rt rossz el��rzetem t�madt, amikor r�juk gondoltam, de nem tudtam megmagyar�zni mi�rt. Biztos csak bediliztem.

Mr. Watsont b�multam, pr�b�ltam a hangj�ra �sszpontos�tani, de csak f�l mondatokat cs�ptem el. Untatott minden, ami elhangzott. Jelent�ktelennek, �rtelmetlennek t�nt. Szinte percenk�nt lestem az �r�ra, alig v�rtam, hogy v�gre v�ge legyen. A f�zetemet a padon hagytam, a tollaimat elraktam, h�trad�ltem, �s �gy tettem, mintha figyeln�k. Az el�ad�s �ll�t�lag roppant �rdekes volt, �gy mindenki fesz�lten figyelt. Csak �n mer�ltem el a gondolataimban, az �ra fennmarad� r�sz�ben ism�t azon r�gtam magam, mit kellene mondanom Jacobnak...

* * *

Az �g kicsit bor�s volt, amikor kil�ptem a sulib�l, de szerencs�re nem esett az es�. J�  id� sem volt, alig s�t�tt a nap mostan�ban. Ennek ellen�re szerettem Londont. Jobban az otthonomnak �reztem, mint Forksot.

Angel�t ler�ztam valami er�ltetett kifog�ssal. Szerencs�re � vette a lapot �s b�k�n hagyott. Nem tudtam hova akarok menni, mit akarok csin�lni, egyszer�en csak egyed�l akartam lenni. M�r nem is pr�b�ltam elfoglalni magam semmivel, szabad foly�st engedtem a gondolataimnak. �gy �szre sem vettem, hogy bele�tk�ztem valami hideg �s kem�ny dologba.

- Bella! – hallottam Jasper hangj�t. Furcsa volt, arca idegess�gr�l tan�skodott �s mintha agg�dott is volna.

- ��... Hogy ker�lsz ide? Nem suliban kellene lenned?

- L�gunk – felelte egyszer�en, mintha ez term�szetes lenne. Igen, nekik az, de ma nem s�t a nap. Miel�tt sz�v� tehettem volna, folytatta. – Bella, neh�z lenne egyszer az �letben felvenni a telefont? – k�rdezte szemreh�ny�an.

- V�letlen kikapcsolva hagytam. Mi�rt? T�rt�nt valami? - Fels�hajtott.

- Igen – v�laszolt kurt�n.

- Mi?

- Felh�vom Alice-t, biztos m�r hal�lra agg�dta mag�t miattad. – �rtetlen�l n�ztem. Semmi nem t�rt�nt velem, legal�bbis nem tudok r�la. Tal�n Alice l�tott valamit? M�gis mit, hiszen semmit nem d�nt�ttem el a k�zelm�ltban. Jasper olyan gyorsan besz�lt a telefonba, hogy nem �rtettem bel�le semmit.

Egy k�v�h�z terasz�n  �lt�nk. Alice arca fesz�lt volt, ami miatt k�nyelmetlen�l �reztem magam. Amikor oda�rt hozz�nk, gyorsan mell�m t�ncolt �s �t�lelt. T�le is megkaptam a fejmos�st, hogy a telefon arra val�, hogy az embert el lehessen �rni. Amikor befejezte, hirtelen k�nos csend t�madt. V�ltottak egy gyors pillant�st, de nem akartak megsz�lalni.

- Most m�r el�rulj�tok, mi folyik itt? – k�rdeztem. Volt egy olyan �rz�sem, hogy valamit pr�b�lnak elhallgatni el�lem. Mintha f�lnem kellene valamit�l. Ez az agg�d�ssal vegy�tett �rzelemhull�m idegen volt sz�momra, nem volt okom r�. Val�sz�n�leg Jasperr�l ragadt �t r�m, �szre is vette, sz�pen lassan elkezdett �radni bennem a nyugalom.

- Bella, ne ijedj meg –  kezdte Jasper.

- Mit l�tott Alice? –  tettem fel a k�rd�st g�piesen.

- Semmit – felelte az eml�tett. �szint�n rem�ltem, hogy nem n�z ennyire �t�d�ttnek.

- Akkor mi�rt agg�dtatok? Ha semmit nem l�tt�l, akkor tudnod kellett volna, hogy j�l vagyok.

- F�lre�rted – mondta Jasper cs�ndesen. – T�nyleg nem l�tott semmit. Sz� szerint.

- Az... hogy lehet? Eddig m�k�d�tt rajtam a k�pess�ged – mondtam elf�l�n. Tudom, hogy valami nincs rendben velem. Edward k�pess�g�re immunis vagyok, de Alice-nek eddig nem jelentett probl�m�t a j�v�m.

- Tudod – kezdte bizonytalanul. – Gyorsan v�ltogatod a terveidet. Sok gondolatod olyan hirtelen elt�nik, ahogy j�tt. A legt�bb v�laszt�sodat nem is l�tom. T�l hom�lyos, t�l r�vid. Semmi konkr�tat nem l�tok. Ezek a k�pek is nagyon ritk�k, egyszer�en olyan... mintha... mintha elt�nt volna a j�v�d.

- Ez pedig csak akkor lehets�ges, ha valaki meghal – fejezte be Jasper.