Amikor felsz�llt a rep�l�g�p, m�r tudtam, hogy �ri�si hib�t k�vettem el. Egyszer�en nem �rtettem, hogy nem gondolhattam a legegyszer�bb magyar�zatra!

A rept�rig eg�sz �ton azon agyaltam, mi�rt maradt Demetri m�g az �llomokban. Nem �rthettem mi�rt nem k�s�rt vissza, mi�rt b�zott bennem. Honnan tudta, hogy t�nyleg megteszem, amit �g�rtem, �s visszamegyek a Volturihoz?

Azt�n minden megvil�gosodott, de akkor m�r k�s� volt. A rep�l�g�p motorjai m�r z�gtak, �s a kig�rd�lt a kifut�p�ly�ra. Legsz�vesebben fel�lltam volna �s �v�lt�ttem volna: hogy lehettem ennyire naiv?

H�t persze, hogy Leah kell nekik. � az egyetlen, akivel zsarolhatnak.

Csak �ltem a rep�l�n �s n�ztem ki az ablakon. N�ztem, hogy emelkedik fel a g�p, hogyan hagyjuk el a repteret, �s hogyan hagyom cserben a szerelmemet. Most m�r csak abban rem�nykedtem, hogy Leah nem veszi be Demetri csel�t �s nem indul ut�nam. Sajnos reggel nem �gy t�nt, mint aki t�tlen akar maradni, ha egy cs�b�t� aj�nlatot kap.

Nem! Leah okosabb ann�l, minthogy ut�nam j�jj�n a biztos hal�lba.

Igen, �n tudtam hova indulok. Nem v�rtam t�l sok j�t Ar�t�l �s a t�bbiekt�l. meg fognak b�ntetni.

F�ltem. Nem a hal�lt�l vagy a b�ntet�st�l. F�ltettem Leaht �s a t�bbieket, akikre vesz�lyt hoztam azzal, hogy idej�ttem. Azzal, hogy ostoba m�don bel�ptem a v�mp�rok k�z�, pedig nem oda val� vagyok. Ezt egyesek t�bbsz�r is a tudtomra hozt�k, am�g a Volturit szolg�ltam, de nem �rdekelt. R�szben �n is v�mp�r voltam, �gy �reztem k�zt�k a helyem. H�t persze, hogy rosszul d�nt�ttem. Nem �rtem el vele semmit, maximum annyit, hogy bajba sodortam a szeretteimet.

Aggaszt� �s f�lt� gondolatok k�z�tt nyomott el az �lom, �gy nem is pihentem nyugodtan. Folyamatosan a halott Leah, Carlisle �s Esme k�pei bukkantak fel el�ttem. Az �jszaka sor�n t�bbsz�r is fel�bredtem. Minden egyes alkalommal kin�ztem az ablakon: m�g mindig a tenger felett vagyunk. M�g mindig. M�g mindig.

Meg akartam �rkezni �s szembes�lni akartam tetteim k�vetkezm�nyeivel. Enn�l a szenved�sn�l m�g az is jobb lett volna. Azt�n v�gre valah�ra ereszkedni kezdt�nk. Nem tudtam mire sz�m�tsak �s a landol�s k�zben t�bbsz�r �tfutott az agyamon a menek�l�s. Azt�n hamar el is kergettem m�g a gondolatot is. Ez az egyetlen lehet�s�g, hogy valahogyan meg�ll�tsam a Volturit a Cullenek elleni hadj�ratban. Tudtam, hogy Aro f�lig �r�lt m�r, de meg kellett pr�b�lnom. Ez volt az utols� dolog, amit tehettem.

A rept�ri v�r�csarnokba bel�pve m�r l�ttam, hogy nincs sok v�laszt�som: Felix �s egy sz�momra ismeretlen v�mp�r (ebben biztos voltam) v�rtak r�m. Felix g�nyos mosollyal l�pett oda hozz�m:

-Matt! R�g l�ttuk egym�st! �r�l�k, hogy �jra itt vagy.

�n csak egy k�nyszeredett mosolyt eresztettem meg. A hideg k�zfog�s ut�n Felix �tkarolta a v�llamat �s �gy terelt a kij�rat fel�. A m�sik v�mp�r is oda�llt mell�m, �gy bojkott�lva esetleges sz�k�semet.

-Merrefel� v�ndorolt�l, ami�ta elhagyt�l minket? – k�rdezte udvariasan Felix, de k�zben tov�bbra is g�nyosan mosolygott.

M�g mindig nem v�laszoltam, �gy tov�bb folytatta idegeim feszeget�s�t. az az igazs�g, hogy t�nyleg egyre idegesebb lettem. Igaz�b�l nem kellett volna csod�lkoznom azon, hogy a Volturi k�l�n �dv�zl�bizotts�got k�ld�tt el�m, m�gsem �r�ltem, hogy az �t tov�bbi r�sz�t egy�tt kell megtenn�nk.

-Ejnye Matt! �gy l�tom kikopott bel�led az udvariass�g. Vagy tal�n csak f�radt vagy? Jajj! – n�zett a t�rs�ra Felix. – Milyen figyelmetlenek vagyunk…biztos kimer�tette az utaz�s. – K�zben a kocsihoz �rt�nk, amibe Felix szab�lyszer�en bel�k�tt. A m�sik v�mp�r mell�m �lt, m�g Felix a vezet��l�sre.

A v�mp�r tov�bbra is besz�lt, �gy t�nt nagyon �lvezi a helyzetet. Eg�sz �ton be nem �llt a sz�ja, �n pedig �gy �reztem ezzel akar lef�rasztani. Az igazat megvallva t�nyleg kimer�tett az �t, pedig majdnem v�gig aludtam. De h�t az �lmok nem voltak �pp nyugodt �s csendes �lmok, �gy pihentet�nek sem nevezhettem �ket.

Egy �jabb v�gtelen�l hossz�nak t�n� aut��t ut�n meg�rkezt�nk Volterr�ba. �reztem, innen m�r t�nyleg nincsen vissza�t, ha most bel�pek a Volturi birodalm�ba, akkor v�gem. �s akkor v�ge Leahnak is, mert ki tarthatja vissza �t �s ki mentheti meg. Agg�dva n�ztem k�r�l, kerestem a lehets�ges menek�l�si �tvonalat, de Volterr�ban ennek a lehet�s�ge null�val volt egyenl�.

Minden rem�nyemet vesztve l�ptem be a „f�hadisz�ll�sra” a k�t v�mp�r k�z�tt. Legsz�vesebben megfordultam �s kirohantam volna, de ezt m�r nem tudtam megtenni, amikor d�ng� l�ptekkel becsap�dott m�g�ttem a fal.

Itt m�r sz�tlanul l�pkedt�nk egym�s mellett, m�r Felixnek sem volt kedve hangosan fecsegni. Nagy leveg�t vettem �s �gy l�ptem be a nagyterembe, ahol m�r az eg�sz Volturi kl�n v�rt r�m.

Alig l�ptem be rettenetes k�n csapott bel�m. �v�ltve a padl�ra roskadtam �s ott v�rtam, hogy el�rkezzen a v�g. Rem�lem min�l hamarabb elj�n, de akkor megsz�nt a f�jdalom.

-Ejnye Jane! – hallottam Aro hangj�t. – �gy illik �dv�z�lni r�gi bar�tunkat.

Zih�lva n�ztem fel. T�lem p�r m�terre ott �llt a kisl�ny, aki minden k�nom okoz�ja volt. M�rgesen, gy�l�lk�d� tekintettel n�zett r�m.

-El�rult minket! Hal�lt �rdemelne! – �v�lt�tte, mik�zben r�m mutatott.

-Jane! Mindent a maga idej�ben. – �gy �reztem, mintha egy v�d�r j�ghideg vizet �nt�ttek volna r�m. Nem tudtam mit v�rtam, de titkon rem�ltem, hogy �letben hagynak. Hi� �br�nd volt, most m�r tudom.

Felt�rdeltem, de nem n�ztem Ar�ra. A f�ldet n�ztem �s nem sz�laltam meg. M�g mindig lihegtem, �s �reztem mennyire megal�zott helyzetben vagyok.

Halk l�pteket hallottam, �s hirtelen �rny�k borult f�l�m. Ekkor m�r k�nytelen voltam feln�zni. Aro ott �llt el�ttem �s kifejez�stelen arccal n�zegetett.

-�llj fel!

Pr�b�ltam teljes�teni parancs�t, de nehezen ment. Kimer�tett az el�z� k�nz�s. V�g�l remeg� t�rdekkel b�r, de ott �lltam a Volturi vezet�je el�tt.

-El�rultad a Volturit. Tudtad, hogy mit akarunk csin�lni, m�gis elment�l a Cullenekhez �s elmondtad nekik a terveinket. M�gis mit gondolt�l? Azt hitted, elmenek�lhetsz el�l�nk? Azt hitted, a Cullenek majd megv�denek? T�nyleg k�v�ncsi lenn�k Matthew, m�gis mire sz�m�tott�l?

�n csak �lltam ott, mint egy kisgyerek, akit elkaptak valami cs�nytev�s k�zben. Hirtelen �ri�si �t�st �reztem �s nekirep�ltem a falnak.

-K�rdeztem valamit! – ki�ltotta Aro.

Miut�n meggy�z�dtem arr�l, hogy semmi bajom nincs �jra fel�lltam. Addigra m�r k�r�m gy�ltek a v�mp�rok �s azt hittem, itt van v�ge az �letemnek. De azt�n utat nyitottak Ar�nak, aki �jra ott �llt el�ttem.

-Hib�t k�vettem el. – mondtam halkan. – Azt hittem, meg tudom v�ltoztatni a v�lem�nyeteket.

-Hallott�tok? – mondta g�nyos kacajjal Aro. – Megv�ltoztatni a v�lem�ny�nket? M�gis mir�l?

Ott remegtem a v�mp�r el�tt �s �rtetlen�l n�ztem r�. Mi�rt nem n�z bele a fejembe? Mi�rt nem �rint meg egyszer�en �s olvassa ki mindezt a gondolataimb�l?

-H�t… - kezdtem �vatosan. – A Cullenekr�l. �k…�k nem akarnak titeket megt�madni.

-Komolyan azt hiszed, hogy ezt elhissz�k neked? Gondolhattam volna, hogy te a Cullenek nagy bar�tja vagy. Nem is �rtem, hogy b�zhattunk benned.

Morg�s �s suttog�s hallatszott. A v�mp�rok sajnos vezet�j�kkel �rtettek egyet. Most m�r biztos voltam benne, hogy nem sok�ig �lhetek m�r, csak azt nem tudtam mikor fog elj�nni hal�lom ideje.

-Jane! – n�zett r� a l�nyra. – Szeretn�l egy kicsit j�tszani?

A kisl�ny csak elmosolyodott �s g�nyosan n�zett r�m. Megr�m�ltem. J�tszani? Akkor az azt jelenti, hogy m�g nincs v�ge? Jane b�lintott, �gy Aro mag�hoz intette.

-Ne �ld meg! – suttogta neki �gy, hogy csak �n �s Jane hallottuk. – Hadd l�ssa, hogy pusztul el az a szuka, akivel �sszesz�rte a levet.

Ezzel megfordult �s kettesben hagyott minket Jane-nel. Aro int�s�re mindenki elhagyta a termet, Jane pedig elkezdte perverz j�t�k�t.