Kristen Curtis vagyok, egy �r�kk� 17 �ves v�mp�r. �gy d�nt�ttem, hogy nem akarok sz�rnyeteg lenni �s ink�bb felkerestem a Cullen csal�dot, hogy a legt�bbet megtudjam err�l a „veget�ri�nus” �letform�r�l.
F� k�pess�gem az emberek �rz�ktomp�t�sa, emeltet, hogyha egy szem�ly k�zel ker�l hozz�m �rzelmileg, ehhez m�g a gy�l�let is el�g, akkor l�tom a gondolatait. Sajnos ezt m�g jav�tanom kell. Plusz �ri�si er�vel rendelkezem. Fel�rek k�t �jsz�l�ttel.
Sok v�mp�r ut�lt meg ez�rt a szerencs�m�rt. H�rom fajta er� van a hatalmamban �s j�l fel is tudom ezeket haszn�lni.
N�h�ny v�mp�r fej�b�l meg tudtam ragadni p�r darabk�t. Toni, a r�gi haverom nem ut�lt a k�pess�gem miatt, hanem rettegett t�lem, amit gy�l�letk�nt tettetett.
 
 
1706-ban v�ltoztam �t. Az �desany�m terhes lett �s �n t�mogattam, m�r akkor tudtam, az embri� gyors n�veked�s�b�l, hogy ebb�l semmi j� nem fog kis�lni. Egyik nap arra keltem, hogy az any�m ord�t a f�jdalomt�l. �trohantam a szob�j�ba, de m�r halott volt, amit ott tal�ltam… az elk�peszt� volt. Egy csecsem�, v�llig �r� f�rt�s hajjal �s csokol�d�barna szemekkel, mint az any�m�.
Mellette �llt egy v�rv�r�s szem�, fekete haj� f�rfi. Aki mag�ban d�dolgatott �s r�h�g�tt. Mikor �szrevett engem akkor m�ly morg�s t�rt fel a mellkas�b�l.
Megragadta a kezemet �s m�lyen a szemembe n�zett.
Az utols�, amire eml�kszem, az �les fogainak belem�lyed�se a nyakamba, majd ahogyan kih�zta �ket… a sz�vemben a f�jdalom, ahogyan sz�tterjedt a testemen.
Mikor az utols� sz�vdobban�somat halottam, kinyitottam a szememet.
Az a sz�rnyeteg magamra hagyott �s elvitte a kish�gomat.
 
 
Mikor Forks hoz �rtem, megl�ttam egy bronzv�r�s haj� fi�t, fekete szemekkel. �ppen fel�m tartott �s aggodalmasan pillantott v�gig rajtam.
Nem meglep�, a karmazsinv�r�s szemem el�g felt�n�. Vil�gosbarna hajam el�g �tlagosnak mondtat�, de mivel napf�ny volt, a b�r�met kis gy�m�ntok bor�tott�k be. El�g alacsony voltam hozz� k�pest az �n 159cm-mel.
-          Szia, te biztosan Kristen Curtis vagy. –sz�lt l�gyan
-          Igen �s te…
-          Edward Cullen.
-          Edward. Ok�. –mosolyogtam. –Carlisle k�ld�tt el�m?
-          Igen, nem szabad, hogy a k�z�ns�ges haland�k megl�ssanak.
A fej�vel biccentett a helyes ir�ny fel� �s elindultunk. Eg�sz �ton Debussy ment a fejemben. Egy �tlagos ember, ilyen j� dolgot l�tre tud hozni, fantasztikus.
Edward kiss� kuncogott valamin, de nem �rtettem. Meg sem sz�laltam az �ton. Kiv�telesen nem csin�ltam semmi cikis dolgot. A magamban d�dol�son k�v�l.
-          Szerintem is j�… - mosolygott
Ink�bb nem is v�laszoltam. Volt k�t elm�letem. Az els�: mag�ban besz�l. A m�sodik: k�pzel�d�k.
Hirtelen kit�rt bel�le a r�h�g�s.
Nagyon ideges lettem.
-          Mi van m�r? Mi olyan vicces rajtam?
-          A gondolataid. –b�kte ki k�t leveg�v�tel k�z�tt.
-          Gondolatolvas� vagy?
-          Bocs, nem sz�ltam –mosolygott.
-          Oh. –�tgondoltam, de buta vagyok itt d�dolgattam Debussyt � meg halotta. �s val�sz�n�leg ezt is. Csak mosolyogj! Mondtam magamnak, majd Edward m�g jobban r�h�g�tt. H�t persze hogy r�h�g. V�gign�ztem �nmagam a fejemben �s vele r�h�gtem.
-          Bocsi. –mondta
-          De ciki…
-          M�r megszoktam, b�r a t�bbiek m�st d�dolgatnak… viszont Debussy t�nyleg j�.
Bement�nk az �ri�si h�zba �s egy alacsony koboldszer� l�ny j�tt oda hozz�m.
-          Szia Kristen! Alice vagyok. Nagyon �r�l�k neked.
-          Szia, Alice. – mosolyogtam
Eln�ztem a v�lla felett �s egy gy�ny�r� sz�ke v�mp�r j�tt velem szembe, sz�r�s tekintettel �s ennek hat�s�ra, elkapott egy �rzelemhull�m �s egy r�szletet ki tudtam olvasni a fej�b�l.
„Minek j�n ez is ide? Vesz�lybe sodorja az �lc�nkat.”
-          Rosalie!- sz�lt r� egy kedves f�rfi. –Szia Kristen Carlisle vagyok.
-          Hello. – v�gre.
-          �r�l�k, hogy te is ink�bb leszel olyan mindt mi.
-          Nem szeretn�k b�ntani t�bb �rtatlan embert. Soha.
-          Szeretem ezt hallani. –mondta �nfeledten.
-          Hello, kisl�ny –sz�lt egy magas fekete haj� sr�c. – Emmett vagyok. Azt mondj�k er�s vagy. Mi lenne ha…
-          Persze. –egyeztem bele. Olyan unalmas mindenkit legy�zni, senkiben sem tal�lok ellenfelet, de ez a sr�c er�snek t�nik. Tal�n vele jobb lesz a „j�t�k”
-          Emmett! Kristen m�g csak most j�tt.
-          Semmi gond Carlisle. Igaz�n �r�l�k.
-          P�nteken. –mondta Em.
-           �gy legyen.
Carlisle felvezetett a dolgoz�szob�j�ba �s mutatott az egyik sz�kre, de �n megr�ztam a fejemet. �t�lok �lni. Csak emberek k�zel�ben teszem meg �s persze a kocsimban. Fanatikus vagyok.
-          K�sz�n�m, de nem. Ink�bb �llok.
-          Ahogy neked j�. –mosolygott. –Fogjunk is hozz�. Pr�b�lt�l m�r �llatra vad�szi?
-          Nem. Nem mertem, h�tha nem siker�l �s nem leszek el�g er�s ahhoz, hogy megpr�b�ljam.
-          �rtem. Mikor vad�szt�l utolj�ra?
-          F�l �ve.
-          �rdekes… a szemed karmazsinv�r�s, ami azt jelenti, hogy nem olyan r�gen vad�szt�l… mik�nt tett�l szert ekkora ellen�ll�sra?
-          Mi? Eddig… soha. M�rmint �s nem is vettem �szre.
-          B�mulatos.
-          Elmes�ln�d az �letform�dat Carlisle?
-          Persze. Mikor �tv�ltoztam, nem voltam k�pes embereket �lni. Lelkileg. �s ink�bb elt�volodtam t�l�k. Azut�n tal�lkoztam a Volturival, akik maguk mellett akartak tartani �s nagyon kedvesen fogadtak emellett eld�bbentek az �nmegtart�ztat�somon.
�n nem akartam az � �letform�jukat, azut�n elszakadtam t�l�k �s r�tal�ltam a megold�sra. K�t �vsz�zad alatt immunis lettem az emberi v�rre. A csal�dom pedig gyarapodott.
-          Neh�z �llati v�ren �lni?
-          Eleinte nagyon… de id�vel jobb lesz.
M�g �r�kon kereszt�l besz�lgettem vele a t�rt�netemen, az � t�rt�net�n �s a vad�szatis st�lusom kifejleszt�s�n.
Azut�n megmutatt�k a szob�mat �s Alice lelkesen bemutatta a h�z t�bbi r�sz�t, majd mindent elmes�lt nekem Bell�r�l �s Edwardr�l. R�la �s Jasperr�l. Rosalier�l �s Emmettr�l. Esmer�l �s Carlisler�l.