Mondj�k az emberek:

�n vagyok a sz�ps�g

Te pedig a sz�rnyeteg.

De ha tudn�k az igazat,

nem lenne k�ts�g,

hogy azok vagyunk mindketten:

Sz�pek �s sz�rnyetegek.  

( R�cz T�nde Klaudia: Sz�pek, de vesz�lyesek )  

  …Vad�tott, s tasz�tott, bolondd� v�ltam melletted.

Magamban feladtam, m�gis k�red k�zdjek �rted m�g! ... 

…Ne v�ltozz, s ne �tkozz, bolondhoz kell egy m�sik m�g...  
Tehetn�m, t�r�ln�m �r�kre vonz�s t�rv�ny�t.  
Feladtam, nagyon r�g!  
Mi�rt is k�red, k�zdjek �rted m�g? 

( Groovehouse: �r�lt lenn�k )  
 

Els�  fejezet 

     A h� nagy foltokban esett, betakarva az utc�kat, a h�zakat, a k�rny�ket, �s vele egy�tt engem is.

     Ez a havas t�j egyszer�en l�legzetel�ll�t� lehetett volna , ha az utca k�zep�n nem fek�dt volna, egy teljesen mozdulatlan, gy�ny�r�, sz�ke l�ny.

      Egysz�val: �n.

  M�g eszm�letemn�l voltam.

      Hagytam, hogy lassan r�m telepedjen a h�, betakarjon teljesen, hogy n�ma csendben, minden gyenges�g kimutat�sa n�lk�l halhassak meg.

     Ez volt m�r csup�n az egyetlen v�gyam. Csendben meghalni, nem �rezni a fizikai �s lelki f�jdalmat. B�r, hogy �szinte legyek sosem voltam az az �rzelg�s t�pus.  Tudtam, hogy ami velem t�rt�nt az elm�lt f�l �r�ban azt  tulajdonk�ppen magamnak k�sz�nhettem.

       �ltal�ban �gy volt ez. Ak�rmit kaptam, vagy �rtem el eddig az �letben, az csak �s kiz�r�lag saj�t magamnak k�sz�nhettem meg.

     �n tettem meg �rte mindent, �gy hogy tulajdonk�ppen nem is k�zd�ttem. Csup�n sz�p voltam. Nem is sz�p. Csod�latos. Gy�ny�r� �s kecses. 

     M�r megszoktam, hogy amit akartam azt el is �rtem. Mindig is �gy volt ez. Nem is lehetett m�sk�ppen.

     Hiszen �n voltam Rosalie Lillian Hale.

     A mindig magabiztos, sosem szer�ny, er�s akarattal rendelkez�  l�ny, aki egy egyszer� bank�ri csal�db�l j�tt. Any�m meg olyan volt, mint azok a n�k akiket nem �rtettem, megvetettem �s len�ztem. Al�rendeltje a f�rfiaknak, �s h�ztart�sbeli. Semmi karrier. Semmi v�gy�lom. Csak egy egyszer�, h�tk�znapi �let.

     A sz�leim sosem �ltek csillog�sban, de pr�b�ltak mindent megadni nek�nk. Volt m�g k�t �cs�m is, de any�m �s ap�m is mindig engem r�szes�tettek el�nyben. Im�dtak, �s bennem l�tt�k a lehet�s�get, hogy kit�rjenek az egyszer�, al�zatos p�rn�p k�z�l.

     Ezt sosem r�ttam fel nekik, hiszen �n is ezt akartam. Kir�lyn�  lenni, hogy m�sok csak csod�ljanak, �s azt akarj�k, ami nekem m�r r�g megvan, de �k sosem kaphatj�k meg.

     Mikor azt�n a  legjobb bar�tn�m, Vera, ( akit magamban szint�n semmibe vettem ) megh�zasodott, �s gyermeket sz�lt megv�ltozott a v�lem�nyem.

     R�j�ttem, hogy �n is olyan csal�dot akarok, mint amilyen Ver�nak jutott. Nekem is kell egy becs�letes f�rj, �s egy olyan kis t�k�letes baba, aki majd �r�kli a sz�ps�gemet.

     Erre eddig sosem gondoltam, de amikor l�ttam, hogy Ver�ra milyen j� hat�ssal volt a h�zas �let �n is r�gt�n arra v�gytam.

     Sosem vallottam volna be neki, hogy irigy voltam r�.

      Irigyeltem egy h�tk�znapi  k�ls�vel rendelkez� n�t, holott eddig engem irigyelt mindenki, �s �n szerettem ha az emberek s�v�rogva n�ztek r�m, �s azt k�v�nt�k magukban: B�rcsak az �n helyemben lehetn�nek.

     Azt�n amikor m�r azt hittem, hogy magamnak kell f�rjet keresni, j�tt Royce King.

     A f�rfi akinek az apja, az  ap�m f�n�ke volt.

     A f�rfi, aki kir�lyi csal�db�l sz�rmazott, hiszen �k voltak New York �llam, Rochester v�ros�nak leggazdagabb �s legel�kel�bb sarjai. 

     Amikor el�sz�r megl�tott engem r�gt�n bel�m szeretett. B�kokkal �s aj�nd�kokkal halmozott el. Majd v�gre valah�ra megk�rte a kezemet.

     Fiatal voltam m�g a h�zass�ghoz, de �n r�gt�n igent mondtam. Minden olyan hamar t�rt�nt. Nem ismertem ki igaz�n Royce szem�lyis�get, �s most m�r nem is fogom!

      Sosem szerettem igaz�n, de arra j� volt, hogy v�gre �n is h�zass�got k�thessek valakivel.

     Csak kihaszn�ltam, tudom, de szerintem ezzel � is tiszt�ban volt lelk�nek legm�ly�n. Tal�n ez�rt tette ezt most velem.

     Nagyot s�hajtottam.

     B�r ez a s�hajt�s ink�bb olyan volt, mintha a lelkem egy r�sz�t leheltem volna ki. M�r kezdtem f�zni, mert a v�r ami k�r�lvett, �s a testemb�l sziv�rgott nem meleg�tett, olyan kit�n�en mint az el�bb.

     A testem nagy r�sz�t vert sebek bor�tott�k. A ruh�mat leszaggatt�k r�lam, �s azok szanasz�t hevetek k�r�l�ttem. Az oldalam nagyon sz�rni kezdett, �s most m�r nem b�rtam tov�bb.

     Felsikoltottam. Nem hangosan. Csak �ppen, hogy kiadjam magamb�l a sok d�h�t, gy�l�letet �s csal�dotts�got.

- J�jj�n m�r a hal�l! –  k�ny�r�gtem.

     Ez ritkas�gsz�mba ment n�lam, �n ugyanis sosem k�rtem  semmit, senkit�l.

- Gratul�lok Rose. –  gondoltam egyre f�radtabban, a kezeimet m�r nem �reztem, viszont az arcom t�zelt a f�jdalomt�l, ez�rt �vatosan a h�v�s h�ba nyomtam.  – A sz�ps�ged miatt jutott�l el id�ig!

     Viszont ez�rt nem tudtam gy�l�lni magamat. Ki ne akart volna, olyan csod�latos lenni, mint �n?

     Ink�bb azokra az �tkozottakra gondoltam akik ezt tett�k velem.

     Megal�ztak, elvett�k a becs�letem, sz�gyent hoztak r�m. �s ami a legsz�rny�bb: El�rt�k, hogy gyenge �s kiszolg�ltatott legyek, olyann� pedig sosem akartam v�lni!

     Ekkor halk neszez�sre lettem figyelmes a h�tam m�g�tt. Lass� �s megfontolt l�ptek voltak.

     Aki fel�m tartott, az biztosan hal�lra r�m�lt a v�rbe fagyott testem l�tt�n. Tal�n azt hitte, hogy m�r meghaltam.

      K�l�n�sebben nem �rdekelt a dolog.

- Biztosan hallucin�lok. Ez m�r a v�g! – gondoltam lelkesen – H�la az �gnek! M�r nem akarom tov�bb h�zni ezt az eg�szet!  - gondoltam t�relmetlen�l.

- Rosalie? – k�rdezte az illet� b�rsonyos, �s lehengerl� hangon – Hallasz engem?

- Hogyne hallan�m. –mondtam magamban – Ilyen hangon csak az angyalok sz�lnak, azokhoz, akik�rt elj�ttek, hogy a mennyorsz�gba vigy�k �ket.

 – J�hett�l volna hamarabb is!  - sz�lalt meg egy kim�rt, k�vetel�z� hang, azt�n r�j�ttem, hogy, �n ny�gd�cselek elhalt hangomon.

- Te tudod, hogy �n ki vagyok? – k�rdezte az illet�  kiss� ijedten, �s most v�gre valah�ra a l�t�terembe l�pett.

     Barna, hossz� sz�vetkab�tot viselt, �s sz�ke haja vil�g�tott a s�t�tben. Szemei alatt lil�sk�k karik�k h�z�dtak. S�llal takarta el a nyak�t a hideg sz�l el�l.

- Te j� �g! –  gondoltam riadtan – A szemei…

     �s val�ban. A szemei aranybarn�k voltak. Sosem l�ttam m�g ilyen sz�p szemeket.

- Sz�val? – k�rdeztem olyan hangosan amennyire, csak b�rtam – Mi�rt v�ratt�l eddig? Meg�rtem a hal�lra. Vigy�l magaddal! Most!

- Rosalie – sz�lt elf�l� hangon a f�rfi, szem�ben sajn�lat csillant.  –N�zd el nekem, hogy ezt fogom veled tenni! Rem�lem, amikor magadhoz t�rsz k�szen �llsz, majd a megbocs�t�sra!

- Haladjunk m�r!  - unszoltam, �s a v�rz� oldalamhoz kaptam – Csin�lj v�gre valamit!

- Biztos, hogy ezt akarod? – k�rdezte k�tked� tekintettel.

- Ezer sz�zal�k! - v�laszoltam ny�sz�r�gve.

     Ekkor a angyal mag�hoz h�zott, �s hangos h�rg�s szakadt fel a tork�b�l. Szabadd� tette az egyetlen sebmentes fel�letet a testemen.  A  nyakamat, majd beleharapott.

     Azt�n fokozatosan haladt lefel� a testemen ,�s ott ahol a sebeket kaptam, mindig megejtett egy – egy harap�st. A kezeimn�l, a v�llam t�j�k�n vagy az oldalamn�l.

     �n meg verg�dtem, ord�tottam �s az utols� gondolatom azt volt:

- �n nem ezt akartam! Ez a f�rfi nem egy angyal volt! Ann�l valami sokkal rosszabb!

     Majd el�jultam.  

***

     Dr. Carlisle Cullen m�r egy �r�ja �llt a h�es�sben, elrejt�zve egy s�t�t sik�torban �s �ri�si harcot folytatott mag�val. Mindig ezt csin�lta miel�tt d�nt�tt volna.

     M�sf�l  �r�val ezel�tt m�g nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe fog ker�lni.

     � csak hazafel� indult a rochesteri egyetemr�l, ahol most klasszika – filologik�t tanult. Otthon m�r v�rta a feles�ge �s a nevelt fia, ez�rt is d�nt�tt �gy, hogy nem �gyel annyira az �vatoss�gra, �s szupergyors reflexeit kihaszn�lva hazarohan hozz�juk.

     Ekkor botlott bele egy �t f�s r�szeg t�rsas�gba.

     Gyorsan lass�tott, �s �vatosan t�volabb h�z�dott t�l�k.

     Carlisle sosem szerette az alkoholt, �gy v�lte az emberek ennek hat�s�ra csak kivetk�zik �nmagukat, �s olyat tehetnek, amit addig sosem k�vettek volna el. �gy halotta, hogy ez a t�rsas�g is valami ilyesmit tehetett.

- Biztosan kiraboltak egy utcai vegyest. – tanakodott mag�ban, �s a fej�t cs�v�lta.

     Azt�n megl�tta a hahot�z� f�rfiak k�z�tt, a v�ros �j �dv�sk�j�t, Royce Kinget. Azt a fiatal milli�rdost, aki minden vagyon�t �s t�rsadalmi rangj�t az apj�nak k�sz�nhette.

     Ismerte ezt a csal�dot, hiszen a fi� n�ha - n�ha, mikor kedve tartotta bej�rt az egyetemre. 

- Ostoba k�ly�k. Vajon mibe kevert�k bele? – tanakodott.

- Most meg mi van Royce? – k�rdezte egy s�t�t haj� f�rfi.

- Semmi. –vont v�llat a vil�gos haj�, gazdag �rfi.

- Tudom, hogy van valami bajod. �nnepelhetn�nk, te meg erre le vagy t�rve.

     A t�bbiek hars�nyan kacagtak a h�tt�rben, �s ide – oda d�l�ng�ltek.

- Csak nem sajn�lod a n�t? – k�rdezte az egyik hangosan. Szinte m�r ord�tott.

- Fogd be! – d�rrent r� Royce – Fogd be, k�l�nben m�g meghal minket valaki!

     Carlisle most m�r meg�llt, �s elrejt�z�tt k�t hatalmas h�z k�z�tt. Hallani akarta, hogy mir�l folyik a vita.

     Valami rossz �rz�se t�madt.

- Azt elismerem, hogy csinos kis n�cske volt, de ugyan m�r.  - legyintett a s�t�t haj� f�rfi  - Annyi ilyen n�t kapsz m�g a vil�gon!

- Gondolod, hogy meghalt? –  k�rdezte Royce, �s egy �ri�si nyelt. �gy t�nt kezd kitisztulni a feje.

- Persze, hogy meghalt.  – v�laszolta a bar�tja, �s �tkarolta a v�ll�t.  – J�l elint�zt�k szeg�nyt!  - nevetett. A f�rfi olyan j��z�en nevetett, mintha csak egy viccet mes�lt volna.

- Rose… Te j�  �g! – ki�ltott fel Royce – Mi a fene lesz most velem? Veletek?

- Mi lenne?! Majd a h�rek bemondj�k, hogy a j�vend�belid meghalt egy sajn�latos utcai rabl�sban �s k�sz. A csal�dod elgy�szolja, te meg �gy teszel, mintha semmir�l sem tudt�l volna, �s tov�bbl�psz!

- De John… - akadt el a mondat k�zep�n, �s a fej�t cs�v�lta.

- Ne t�r�dj semmivel! Menj�nk! – mondta John �s h�zni kezdte bar�tj�t.

     A t�bbiek m�g mindig hangosan kacar�sztak.

     Lassan t�volodtak, majd elt�ntek a k�vetkez� sarok m�g�tt.

     - Ezek meg�ltek egy n�t! – mondta Carlisle, �s harag �nt�tte el a lelk�t.

     Gy�l�lte azokat az embereket akik ilyet tettek. � m�r �vsz�zadok �ta volt v�mp�r,  de m�s volt, mint a t�bbi. Sosem ivott emberi v�rt, �s sosem oltott ki egyetlen �letet sem. M�s elveket vallott, �s ez�rt b�szke is volt mag�ra.

     Mindig �vatos volt �s vigy�zott az emberekre. De ezek itt helyette is elk�vettek egy gyilkoss�got.

     Mivel j�hiszem�, megfontolt volt eg�sz �let�ben,   minden lehet�s�get gondosan m�rlegelnie kellett.

     Azt�n elindult abba az ir�nyba, amerr�l a r�szegek j�ttek �s szimatolni kezdett.

     Ekkor v�r szag�t �rezte. Nagyon er�sen, intenz�ven. Viszont hallott is valamit. Lass�, de m�g egyenletes d�r�mb�l�st.

     Sz�vdobog�s.

     A l�ny akit megt�madtak m�g �lt. Azok a sz�rnyetegek t�vedtek, �s itt hagyt�k, mert azt hitt�k, hogy v�geztek vele. De nem.

     Rosalie, ( mert m�r t�volr�l felismerte a l�nyt ), m�g �letben volt.

     Rosalie Hale volt az. Royce mennyasszonya. H�rom hete csak r�luk sz�ltak a h�rek az egyetemen �s az �js�gokban is. Az eljegyz�s�kr�l, arr�l, hogy milyen boldogok.

     Megvitatta mag�val, hogy a haldokl� l�ny mivel j�r jobban. Ha most itt hagyja �s engedi meghalni? Vagy ha megharapja �s olyann� teszti, mint amilyen � maga is volt?

     Feles�g�t, Esm�t, �s nevelt fi�t, Edwardot a hal�l tork�b�l mentette meg, �s d�nt�tt, �gy hogy �ket is halhatatlann� teszi.

- De mi legyen ezzel a szerencs�tlen l�nnyal? – v�v�dott mag�ban.

     Mikor m�r ide�rt nem menthette meg. A f�rfiak akik ezt tett�k vele, m�r r�gen elt�ntek a k�rny�kr�l. Persze nem lett volna �rtelme ut�nuk menni �s v�gezni vel�k.

     Helyette itt maradt, �s azon tanakodott mit is mondana Esme ha itt lenne.

     Szinte hallotta feles�ge r�besz�l� �s agg�d� szavait:

- Nem kell magadat hib�ztatnod Carlisle! Ink�bb cselekedj! Tedd azt, amit helyesnek v�lsz. Tudom, hogy ak�rhogyan is d�ntesz, az csak j�l fog els�lni!

     Carlisle ekkor m�r cselekedett is.

     Sz�pen lassan Rosalie teste fel� fordult, �s bocs�natk�r�sek k�zepette harmadj�ra is megtette azt, amit eddig csak k�t emberrel m�velt.

       �r�k �letet adott egy sz�m�ra eddig ismeretlen szem�lynek.