Nyolcadik fejezet 

     M�g mindig d�bbenten n�ztem a fi�t, akinek az �let��rt harcoltam, �s egyszer�en k�ptelen voltam felfogni, hogy minden meglepet�s, vagy borzalom n�lk�l fogadta el a t�nyt, hogy: v�mp�r lett.

     Ez a fi� egyszer�en vonzotta a tekintetemet.

     Nem tudtam levenni r�la a szemeimet. �gy �reztem, minden mozzanat�t, arc�nak, minden rezd�l�s�t figyelnem kell, mert b�rmelyik pillanatban esz�be juthat, hogy tulajdonk�ppen mibe is r�ngattam bele, �s akkor tal�n az �letemre t�r.

     De � nem volt ilyen.

     Szemrebben�s n�lk�l hallgatta v�gig, ahogy a tudt�ra adtam, hogy mostant�l m�sk�ppen fog alakulni az �lete, hogy soha t�bb� nem tal�lkozhat a csal�dj�val, a bar�taival, mert a mi fajt�nk vesz�lyt jelent  az emberekre.

- �n 1933 �ta vagyok ilyen, vagyis pontosan k�t �ve. – mondtam neki, �s �  csak engem n�zett, b�lcsen hallgatott, minden inform�ci�t gondosan m�rlegelt, �s t�bbsz�r is �tgondolt egy – egy dolgot. Legal�bbis erre k�vetkeztettem jutottam arcvon�sainak hirtelen v�ltakoz�s�t�l.

- T�ged is Isten mentett meg? – k�rdezte m�ly, f�rfias hangj�n.

     Meglepetten n�ztem r�. 

- Isten? – k�rdeztem, �s felvontam a szem�ld�k�m.

     � elnevette mag�t, a mosolya egyszer�en t�k�letes volt, a l�legzetem is el�llt t�le, majd gyerekesen megr�zta a fej�t, �s kiss� elsz�gyellte mag�t.

- Ne haragudj! – szabadkozott – Amikor r�m tal�lt�l, �s megmentett�l a medv�t�l, azt hittem, hogy te egy angyal vagy Carlisle, pedig maga az Isten.

- Oh. – sz�ltam meglepetten- �rtem. Ezzel �n is �gy voltam egykoron. – eml�keztem vissza k�d�s emberi eml�keim egyik legrosszabbik�ra.

- Carlisle nem Isten, holott � t�nyleg teremt�. M�rmint � tett v�mp�rr� engem, Esme – t, �s Edwardot is. Az eg�sz csal�dot.

- Most pedig engem. Mi�rt nem te v�ltoztatt�l �t?

- Nos...  – most rajtam volt a sor, hogy elsz�gyelljem magam – �n is megtehettem volna, de nem voltam el�g biztos magamban.

- F�lt�l, hogy elragad a h�v, �s meg�lsz? – k�rdezett r� a l�nyegre a fi�.

- Igen.  – v�laszoltam, �s m�g jobban elsz�gyelltem magam.

- K�rlek ne gondold azt, hogy most haragszom r�d, vagy undorodom t�led. – mondta, �s kez�vel felemelte az �llamat. Ezzel el�rte, hogy pontosan a v�r�s szemeibe n�zzek.

- Te t�nyleg nem vagy d�h�s?  - k�rdeztem meglepetten.  – Hiszen ha �gy n�zz�k elvett�k az �letedet.

- Az lehet. – mondta elgondolkodva – Viszont ha te nem j�ssz, akkor a medve martal�ka lettem volna. �s v�mp�rk�nt tov�bb �lni m�g mindig jobb, mint halottnak lenni!  - �rvelt egyszer�en.

- A szomj�s�g nem gy�t�r? – k�rdeztem r� az egyik legfontosabb dologra.

- Most hogy mondod nagyon kapar a torkom. Ki van teljesen sz�radva. Ez arra utal?

     B�lintottam.

- Akkor v�rt kellene innom.

     Megr�ztam a fejem, �s hitetlenkedve meredtem r�.

- Mi az? – k�rdezte l�gy hangon.

- Csak m�g mindig csod�lom, hogy �gy viselkedsz. Arra sz�m�tottam, hogy majd d�h�s leszel, �s s�rt�d�tten bez�rk�zol a szob�ba, mondv�n, hogy l�tni sem akarsz minket.

- Ha te vagy az angyalom, Carlisle, pedig az Istenem, akkor  fel�lem b�rmi j�het.

- Nyugi Rose – sz�lalt meg Edward a szoba ajtaj�b�l  - Nem mindenki olyan mint te.

     D�h�sen n�ztem mostohatestv�remre, �s gondolatban j�l megszidtam, hogy kopog�s n�lk�l j�tt be hozz�nk.

- Szia.  – k�sz�nt bar�ts�gosan a fi�, �s kezet ny�jtott Edward fel�. 

- �dv Emmett. – mondta Edward, �s viszonozta az er�s k�zfog�st.

- Honnan tudod a nevem? –  csod�lkozott Emmett, mik�zben halov�ny mosoly suhant �t az arc�n.

- Tudod vannak v�mp�rok akik k�l�nleges k�pess�ggel b�rnak. �n gondolatolvas� vagyok.

- Azt a mindenit. Az sz�p lehet. – f�ttyentett Emmett csod�lkozva.  – A csal�dban van m�g valakinek ilyen k�pess�ge?

- Tudtommal nincs.  –  v�laszolta Edward, �s lehuppant az egyik fotelba.

- Nem menn�l ki?! –  mondtam neki szemreh�ny�an – Csak megr�miszted Emmett –  et.

- Engem ugyan egy kicsit sem. – mondta az eml�tett, �s �jra �t�lelt.

- Akkor maradok.  –  sz�lt vigyorogva Edward �s �gy sz�lt:  - Az �n nevem egy�bk�nt…. 

- Edward, tudom. – mondta Emmett.

- Mindent hallott�l. –  �llap�totta meg Edward.

     Emmett b�lintott.

     Ekkor Esme �s Carlisle is bel�ptek a szob�ba. Emmett nagyon meg�r�lt nekik. Felpattant mell�lem, �s azonnal meg�lelte Carlisle-t.

- K�sz�n�m, hogy megmentett�l. – h�l�lkodott.

- Nincs mit.  –sz�lt a fi� vaskos szor�t�s�ban a doktor.

- Isten hozott a csal�dban. – mondta Esme.

- �r�l�k, hogy itt lehetek.  – v�laszolta Em.

     Mindannyian k�tkedve n�zt�nk r�, de �gy t�nt, � t�nyleg komolyan gondolta amit mondott.

- J� hogy vel�nk maradsz. – mondta Edward.

     A sz�m mosolyra h�z�dott, �s Emmett – re n�ztem. � meg, mintha meg�rezte volna, hogy r�pillantottam, visszan�zett r�m, �s b�lintott.

- Persze csak ha nem baj? –  k�rdezte Esme  - nek �s Carlisle – nak c�mezve.

- Engem nem zavar. �r�l�k ha b�v�l a csal�d. – v�laszolta nevel�ap�m.

- Mindig is nagy csal�dra v�gytam. – sz�lt boldogan Esme,�s nem hazudtolta meg �nmag�t.

     B�tran odalibbent,  �s anyai szeretettel �lelte �t Emmett –et.

     A fi� a haj�ba f�rta az arc�t, �s viszonozta az �lel�st.

     �n meg m�r megint azon kaptam magam, hogy t�tott sz�jjal csod�lkozom.

- Ajjaj. Jobb lesz ha megy�nk. – sz�lalt meg hirtelen Edward, �s fel�llt a sz�kb�l.

     Esme �s a doktor b�lintottak, majd elhagyt�k a szob�t.

- Isten hozott Emmett Cullen. – sz�lt Edward, �s � is igaz�n vid�mnak t�nt.

- K�rhetn�k t�led valamit? – k�rdezte Emmett Edwardot.

     Az a szemeibe n�zett, majd lassan b�lintott.

- Vedd �gy, hogy el van int�zve. – titokzatoskodott, majd � is k�vette nevel�sz�leinket.

- Neked is k�sz�n�m, hogy �rtem j�tt�l. – mondta Emmett, �s �jra mell�m telepedett az �gyra.

- Nem kell k�sz�nn�d.  – mondtam gyeng�den. – �r�l�k ha csatlakozol hozz�nk. De ugye tudod, hogy mi nem emberi v�ren �l�nk?!

- Igen, igen.  –  �rtem. – v�laszolta gyorsan, �s �gy l�ttam v�r�s szemei felcsillantak egy pillanatra.

- Nem kell agg�dnod. �n majd mindenre megtan�talak.

- Ez igaz�n kedves t�led.

     Kezdtem kiss� zavarba j�nni, mert Emmett arca sokkal k�zelebb volt hozz�m, mint eddig b�rmikor. �reztem felgyorsul� zih�l�st, �s azt is �szrevettem, hogy v�gyakoz�an n�z r�m.

     A k�vetkez� pillanatban azon kaptam magam, hogy grabanc�n�l fogva megragadtam, �s teljes er�b�l megcs�koltam.

     Olyan hevesen cs�kol�ztunk, mintha m�r �vek �ta egy p�r lett�nk volna.

     Testem minden porcik�ja r� v�gyott, �s � is �gy lehetett ezzel.

     Kezeimmel v�gsim�tottam izmos v�llain, majd tov�bbbandukoltam has�ra, �s �gy tov�bb.

     � meg megragadott, �s az �gyt�ml�nak nyomott.  Az �l�be kapott, majd szokny�mat teljesen felhas�totta eg�szen a cs�p�mig.

     Let�ptem r�la a m�r �gy is v�res ingj�t, �s megcs�koltam sebes nyak�t.

- Azt hiszem bel�d szerettem.  –suttogtam a f�leibe, �s nevettem.

- Azt hiszem �n is. –  v�laszolta, �s m�g jobban mag�hoz h�zott.

     Az �gy alattunk reccsenve megadta mag�t, �s kett�t�rt.

     Mi legurultunk a f�ldre, �s ott folytattuk a heves egy�ttl�t�nket.  

*** 

     Edward �s Carlisle a  f�ldszinti konyh�ban  �ld�g�ltek �s  �ppen besz�lgettek, mik�zben Esme kijelentette, hogy van m�g egy kis dolga a h�z k�r�l ez�rt vir�gokkal, �s egy zs�k t�pl�l� tr�gy�val a kez�ben kisuhant a h�zb�l.

- Ha ezek �gy folytatj�k meg�r�l�k! – mondta hangosan Edward, �s a f�leire helyezte a kezeit.

- Mi az? – n�zett r�  aggodalmasan Carlisle.

- J� neked, hogy nem hallod.

     A doktor m�g mindig �rthetetlenkedve n�zett neveltfi�ra. 

- Emmett �s Rose gondolatai.  Kiss� t�lf�t�ttek.  – mondta c�lzatosan a fi�. 

- Oh. �rtem m�r.   –sz�lt Carlisle, �s tekintet�t az egyik  emeleti szoba pallat�ra emelte.  – Nos gondolhattad, hogy ez lesz. – sz�lt, �s j��z�en kacagott.

- Nan�, hogy gondolhattam volna. S�t… - legyintett Edward – Tudtam is, hogy ez lesz. Rosalie m�r Emmett megment�se �ta csak erre v�gyott. Emmett meg h�t…  - elh�zta a sz�j�t, mik�zben a doktor tov�bb nevetett – Annyi legyen el�g, hogy neki is ezen j�rt az esze.

     Ekkor megremegett a h�z, �s odafentr�l hatalmas csattan�sokat lehetett hallani.

- Jobb lesz ha indulok. �n ezt nem fogom sok�ig b�rni! Kicsit ideges�t�ek.  – r�zta meg mag�t Edward.  – M�g te �s Esme sem voltatok ennyire vadak.

     Carlisle az asztalra csapott, �s sz�gyenl�sen n�zte a padl�t.

- �r�ln�k ha nem szemtelenkedn�l. – mondta Edwardnak.

- Eln�z�st.  –  szabadkozott a fi�  - De ami igaz, az igaz.

- Azt mondtad dolgod van. –  sz�lt Carlisle, �s kiment az udvarra.

     Edward k�vette, �s k�zben a fej�t cs�v�lta.

     Esme �ppen egy csokor bazsar�zs�t �ltetett a h�z k�r�.

      Im�dta a vir�gokat. Ez volt az egyik kedvenc programja. Mindent elk�vetett, hogy szebb� tegye a h�zakat, ahol eddig laktak.

- Mi a baj fi�k? –  k�rdezte boldog mosollyal.

-� semmi. – mondta Edward, �s az emeletre mutatott, ahol a vakolat nagy �vben repedezni kezdett.

     Esme zavartan nevetett,  �s �gy d�nt�tt ink�bb tov�bb folytatja a kert rendezget�s�t.

- Akkor �n indulok is. Egy nap alatt megj�rom. Holnap ilyenkorra m�r itt is leszek.

- Tudja meg min�l t�bbet. – mondta Carlisle.

- Rendben.

     Edward b�lintott, �s kisurrant az �jszak�ba. Nevel�sz�lei m�g t�bb kilom�terr�l is hallott�k megk�nnyebb�lt s�haj�t.

- Neh�z neki megbirk�zni ilyen intenz�v gondolatokkal. – mondta Carlisle a feles�g�nek.

- Szeg�ny Edward. �gy szeretn�m ha neki is jutna m�r egy rendes l�ny.

- Annak is elj�n majd az ideje dr�g�m.  – suttogta Carlisle.

- Mi a v�lem�nyed Emmettr�l?

- Rem�lem, hogy Rosalie tudja majd korl�tozni.

- �r�l�k, hogy egym�sra tal�ltak. Rosei m�r igen mag�nyos volt.

- Tudom.  –v�laszolta Carlisle – Ez�rt is rem�ltem, hogy � �s Edward, majd olyanok lesznek, mint mi.

- Az�rt csod�lom, hogy ezt ilyen sok�ig el tudtad titkolni Edward el�l.  –v�laszolta Esme.

- �gyeltem r�, hogy ha a k�zelemben volt, semmi rem�nykelt� dologra  ne gondoljak.

- Rosalie �s Edward nem igaz�n illettek volna �ssze. �k olyan k�l�nb�z�ek.

- Na igen. Erre hamarabb is r�j�hettem volna.

- Ne hib�ztasd magad Carlisle. Most m�r minden rendben lesz.  – sz�lt Esme, �s egy gyeng�d cs�kot nyomott f�rje sz�j�ra.

     A h�zb�l ekkor �jabb d�rren�sek hallatszottak ki.

- Tal�n nem kellene ennyire d�sz�tened a h�zat. Ezek ketten a v�g�n m�g lerombolj�k.  –mondta Carlisle, �s feles�ge nevet� arc�ra meredt.