Kilencedik fejezet 

     A k�vetkez� napom Emmettel �gy telt el, mintha m�r eddig is ismert�k volna egym�st.

     Be kellett l�tnom, hogy els� l�t�sra bel�szerettem, �s �gy �reztem, ez az �rz�s t�nyleg �r�kk� fog tartani.

     Elhat�roztam, hogy mindenre megtan�tom, felk�sz�tem amire kell, hogy a lehet�  leghamarabb tudjunk majd menni vad�szni.

     �n kit�n� tan�r voltam, � pedig a lehet� legjobb tan�tv�ny.

     A szob�nkat m�r �gy is feld�ltuk egy�b okok miatt, ez�rt �gy hat�roztam felesleges lenne kimenni a szabadba �s kock�zatni, jobb lesz ha idebent gyakoroljuk az �nuralmat.

     N�ha Carlisle �s Esme is ben�ztek hozz�nk. Nagyon el�gedettek voltak Emmett eddigi teljes�tm�ny�vel, de valami�rt mindig hamar kimenek�ltek a helys�gb�l.

     Azt�n r�j�ttem, hogy tal�n Edward �rulkodhatott nekik valamit az egym�s ir�nt �rzett er�s v�gy�d� gondolatainkr�l.

     Mik�zben �ppen azt ecseteltem �jdons�lt szerelmemnek, hogy mik�nt a legegyszer�bb �sszpontos�tani, �s figyelmen k�v�l hagyni az embereket, hirtelen  a sz�mra tette a kez�t, �gy k�rte meg, hogy egy kicsit legyek csendben.

- Mi az? – k�rdeztem t�le suttogva.

- Kicsit elegem van a vad�szatr�l sz�l� mes�idb�l.

     S�rt�d�tten h�ztam ki magam az �gyon.

- Sajn�lom. – tette hozz� b�nb�n�an, �s megcs�kolt. – Ink�bb arra lenn�k k�v�ncsi, hogy mi is volt pontosan az a rochesteri eset?

     K�tkedve n�ztem r�, �s elh�ztam a sz�mat.

- Jobb lenne ha arr�l semmit sem tudn�l!   – mondtam nyers hangon.

- K�rlek Rose – bec�zett angyali hangon – Te m�r mindent tudsz r�lam. �n viszont szinte semmit. Azt sem akartad el�rulni, hogy mik�nt lett bel�led is v�mp�r!

- Ez nekem nagyon f�jdalmas eml�k. Meg m�r annyira nem is eml�kszem r�. – sz�ltam kit�r�en.

     Emmett  gyanakv�an felh�zta t�k�letes szem�ld�k�t, �s pimaszul n�zett r�m.

- Ezzel ne pr�b�lj meg beetetni. Hiszen csak k�t �ve t�rt�nt.

- Akkor sem akarom, hogy tudj�l r�la! – mondtam emelt hangon, �s r�szemr�l lez�rtnak tekintettem a vit�t. – Sz�val t�rj�nk vissza az �nkontrollra!

- Rendben. – mondta, �s �n m�r t�l naivan azt hittem, hogy ennyivel elint�zt�k a dolgot.

- Rendben.  –ism�telte �s karjait keresztbe fonta – Ha te is �gy, akkor �n is.

     Fel�llt, �s kisuhant a szob�b�l.

- Te meg hov� m�sz? – k�rdeztem t�le, �s r�gt�n ut�na rohantam.

     Ekkor l�ttam meg, hogy Edward id�k�zben hazat�rt.

     A konyh�ban diskur�lt nevel�sz�leinkkel, �s roppant elfoglaltnak t�nt.

- Megtetted amire k�rtelek? – k�rdezte t�le Emmett.

- Term�szetesen. –  v�laszolta Edward sz�ntelen hangnemben.

- Na tess�k! – d�rrentem fel, �s v�dl�n mutattam Emmett - re – Te sem mondtad m�g el, hogy mit titkoltok Edwarddal!

- L�tom hogy az elm�lt egy napban semmit sem v�ltoztatok. – mondta Edward elgondolkodva – Igaz mit is v�rtam. Csak egy nap volt. – sz�lt, �s ezt mintha m�r csak mag�nak c�mezte volna.

- Sz�val halljam! –  k�veteltem - Mir�l van sz�?

     Edward k�rd�n n�zett Emmett - re aki, b�lintott, hogy besz�lhet.

- Em meg�rt r�, hogy n�zzek ut�na, mi t�rt�nt  ami�ta  elt�nt Gatlinburg  - b�l.  �gy h�t elmentem �s megtudtam, hogy Emmett –et m�r a hegyi ment�k �s a sz�lei is kerest�k, de csak az apj�t�l lopott pusk�j�ra tal�ltak r�, �s a halott medv�re amit te int�zt�l el. – n�zett r�m Edward, majd folytatta – A v�rosb�liek �gy v�lik, hogy Emmett nem halt meg, hanem elege lett a sz�lei t�lf�lt�s�b�l, �s elsz�k�tt. Vil�gg� ment.

- Azt nem tudod, hogy a bar�taim…?  – kezdte Em, de Edward a szav�ba v�gott.

- Chuck �s Nate magukat hib�ztatj�k az elt�n�sed miatt. Mellesleg a sz�leid is �ket tartj�k a felel�snek. �gy v�lik rossz hat�ssal voltak r�d, �s ez�rt l�pt�l le.

- Te j� �g! –  forgatta idegesen a szemeit Emmett – Hogy is gondolhatnak ilyet?!

     Nagyon m�rges lett, d�h�ben  egy nagyot r�v�gott az asztalra, ami kett�t�rt.

- Nyugodj meg!  - mondtam neki, �s m�r nem is haragudtam r�.

     Odamentem �s �t�leltem.

- Sajn�lom, hogy �gy alakultak a dolgok. – mondta Esme.

- Lenne egy �tletem.  –sz�lalt meg hirtelen Emmett, arca �jb�l felragyogott.

- Szerintem ez nem t�l j�  �tlet.  –mondta Edward azonnal. Arca szigor� kifejez�st �lt�tt.

- Mi az? – k�rdeztem.

- Tal�n jobb lesz ha Carlisle enged�ly�t k�rem.  –mondta Em, Edward fel� n�zve, majd a doktorra n�zett aki b�lintott.

- Hallgatlak fiam! –  sz�lt Carlisle.

- Mi lenne ha elmenn�k  Gatlinburg– ba, �s megmutatn�m magam. Csak, hogy l�ss�k a sz�leim nem sz�ktem el. Nem szeretn�m ha a bar�taimat hib�ztatn�k az �let�k v�g�ig.

- �s mit mondan�l mi�rt nem maradsz a v�rosban? – k�rdezte gondterhelten Carlisle.

- Elj�nne velem Rosalie is, �s bemutatn�m �t, mint a mennyasszonyomat, majd k�z�ln�m a sz�leimmel, hogy elveszem feles�g�l, de nem maradunk abban a porf�szekben. Elk�sz�nn�k t�l�k, �s m�r j�nn�nk is vissza.

- Ezt nem tartom j� �tletnek! – sz�lt hat�rozottan Carlisle – M�g nem is vad�szt�l. Mi lenne ha megt�madn�d �ket?

- El�tte vad�szunk. Rosei m�r mindent elmondott amit tudnom kell! �gy nem ijedn�nek meg a v�r�s szemeimt�l sem. A sz�leim biztosan meg�rten�k a dolgot. Ha kell azt hazudjuk, hogy Rose terhes csak higgy�k el, hogy musz�j lesz otthagynom Nashville-t.

- Nem tudom. – sz�lt tan�cstalanul Carlisle – Rose? – sz�l�tott meg hirtelen – Szerinted k�szen �ll m�r Emmett egy eff�le kiruccan�sra?

     Mindenki engem figyelt.

     Emmett  - re n�ztem, aki v�rakoz�an �s szinte k�ny�r�gve n�zett r�m.

     �gy v�ltem m�g lenne mit tanulnia, de mindent megtettem volna, hogy t�bbet ne k�rdezzen a rochesteri esetr�l, �s �r�met is akartam neki szerezni.

- K�szen �ll! – v�gtam r� hirtelen.

- K�sz�n�m. – mondta, �s felrohant a szob�nkba, hogy �sszek�sz�tse a cuccainkat az �tra.

- Biztos? – sz�lt Esme, �s k�tkedve n�zett r�m.

- Biztos. – b�lintottam, de nem n�ztem a szem�be.

     Carlisle csak ennyit mondott:

- M�r az �tv�ltoztatat�sakor is megmondtam: � a te felel�ss�ged!

- Tudom. – s�hajtottam gondterhelten.

     Elindultam  fel az emeletre, Emmett ut�n, de Edward ut�nam j�tt.

- Rosalie… - mondta, de a szav�ba v�gtam.

- Azt mondtad soha t�bb�  nem fogod megk�rd�jelezni a d�nt�seimet!

- Akkor megszegem ezt az �g�retemet!  - sz�lt hevesen – Te is tiszt�ban vagy vele, hogy Emmett m�g �jsz�l�tt. Hi�ba fog vad�szni a szervezete t�bb �s t�bb v�rt fog k�vetelni! Hi�ba m�sz vele, ha r�j�n a m�mor nem tudod majd le�ll�tani!

- Ez hadd legyen az �n gondom! – mondtam, �s gyorsan felmentem az emeletre.

- Jaj Rose – sz�lt Em, �s r�m mosolygott. – Annyira h�l�s vagyok neked! Elk�sz�nhetek a sz�leimt�l, �s a bar�taimat sem keverem bajba! T�nyleg h�l�s vagyok!

- De �g�rd meg, hogy ha ezt most megteszem �rted, soha t�bb� nem fogsz k�rdezni a m�ltamr�l!

- �g�rem. – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l, �s h�t�ra kapott egy h�tizs�kot.

- Akkor induljunk. –  mondtam, �s k�sz�n�s n�lk�l t�voztunk a Cullen h�zb�l.

     Tiszt�ban voltam vele, hogy tilosban j�runk.

     Hi�ba kaptunk enged�lyt Carlisle  - t�l, megint r�m t�rt a b�ntudat.

- El�sz�r vad�szunk, azt�n indulunk Gatlinburg –ba ! – sz�ltam szigor�an, �s Emmett engedelmeskedett.

- J� kis muri lesz. –  mondta, �s r�m vigyorgott – Most v�gre elint�zek egy medv�t. Befejezem azt a megzavart meccset.

- Ez nem j�t�k! –  mondtam szigor�an  - Vedd komolyan!

- Ne agg�dj Rose. Minden rendben lesz. Egy nap az eg�sz. Azt�n m�r j�v�nk is vissza. Nem okozok majd gondot.

     Emmett megcs�kolt, majd belevetette mag�t a s�r� boz�tosba.

     Nagyot s�hajtottam, �s k�vettem.

- Lehet, hogy meghoztam �letem m�sodik legrosszabb d�nt�s�t? – k�rdeztem magamt�l.

     Rem�lni mertem csup�n, hogy az el��rzetem, ami a legrosszabbat sugallta, csak Edward lebesz�l� hadm�velet�nek volt k�sz�nhet�.