Bella reggel arra �bredt, hogy valaki puszikkal halmozza el arc�t, nyak�t, v�ll�t, illetve karj�nak fels� r�sz�t. Elmosolyodott, mivel tudta, hogy csakis egy valaki szokta �gy �breszteni �t: szerelme.

– L�tom, fel�bredt�l – suttogta Edward, mik�zben apr� puszikat nyomott v�ll�ra.

Bella a fi� fel�  fordult, �s szorosan hozz�b�jt. Egyik l�b�val �t akarta kulcsolni annak l�bait, mire bosszankodva konstat�lta, hogy m�g �  be van takarva, addig Edward a takar�n fekszik, f�lmeztelen�l. Erre arc�t el�nt�tte a p�r, felvonta szem�ld�k�t, mik�zben kitakarta mag�t, r�fek�dt a takar�ra, majd l�b�t imm�r sikeresen tette r� a fi��ra.

Edward pedig a l�ny k�t l�ba k�z� tette l�b�t, karj�val k�zelebb vonva mag�hoz. Bella mindk�t kez�t a fi� mellkas�ra rakta, �s l�gyan, lassan simogatni kezdte.

– Mi�rt vagy f�lmeztelen? – bukott ki bel�le a k�rd�s, mikor feln�zett Edward arc�ba.

Az sejtelmesen elmosolyodott.

– Esetleg zavar? Akkor egy pillanat, m�ris felkapom az ingem.

Edward elengedte Bell�t, �s m�r �llt volna fel, mikor a l�ny a karja ut�n kapott. Az �rdekl�dve fordult vissza hozz�.

– Ne, hagyd. Nem kell, nem zavar egy�ltal�n – pirult el – Csak nem tudtam a mi�rtj�t, �s k�v�ncsi voltam.

Edward f�loldalasan elmosolyodott, de v�laszolni csak azut�n v�laszolt, mikor m�r �jb�l felvette el�bbi poz�ci�j�t.

– Elkezdtem �t�lt�zni, m�g te aludt�l, �s m�r egy inget kerestem magamnak, mikor megint megsz�lalt�l �lmodban. Nem b�rtam ki, hogy ne fek�djek be azonnal mell�d, �gy ink�bb engedtem a k�s�rt�snek. Az pedig, hogy fel�lr�l is fel�lt�zzek, teljesen kiment a fejemb�l.

– Mit mondtam?

Edward m�lyen belen�zett a l�ny szemeibe, �s p�r m�sodpercig nem is sz�lalt meg.

– Eml�tetted egyszer �desany�d nev�t.

Edward leste a l�ny reakci�j�t, mik�nt reag�l r�, de csup�n az arca r�ndult meg egy f�jdalmas pillanatra, valamint a szemeiben �tsuhant a szomor�s�g. A fi� �gy gondolta, Bella direkt nem akarja kimutatni a f�jdalm�t, �gy ink�bb tov�bb folytatta.

– Majd �ssze-vissza kezdt�l motyogni, kap�l�zt�l a kezeiddel, de miel�tt lefoghattalak volna, hogy nehogy k�rt tegy�l magadban m�g v�letlen�l se, abbahagytad. Ezut�n b�k�sen mosolyogva kimondtad a nevem, �s azt, hogy szeretsz.

Edward tekintete egyre gy�ng�debb� v�lt, ahogy besz�lt. Hiszen m�r nagyon r�g�ta nem hallotta, hogy Bella �lm�ban is kimondja: szereti �t. Ez m�rhetetlen�l nagy boldogs�got adott sz�m�ra.

Bella elv�r�s�d�tt a hallottakt�l.

– Hiszen tudod, hogy szeretlek – sim�totta meg a fi� arc�t.

– Tudom, de az�rt nagyon j�l esik hallanom, mikor alszol.

Edward v�gigh�zta ujj�t a l�ny als� ajk�n, mire az kiss� elny�lt a mozdulatt�l.

– Hmm… – mormolta Edward. – Meg akarlak cs�kolni – suttogta, mikor m�r csak p�r centi v�lasztotta el �ket egym�st�l.

– H�t cs�kolj! – lehelte Bella.

Edward l�gyan, finoman vette birtokba ajkait, j�tszadozva vel�k. Kez�t v�gigh�zta a l�ny oldal�n, �s �rezte, hogy �rint�se alatt a l�ny teste libab�r�s lesz, hi�ba volt rajta pizsama.

Bella jobb karj�val a fi�  h�t�t simogatta, kitapintva rajta minden egyes izmot. M�sik kez�t v�gigh�zta a fi� mellkas�n, majd meg�llapodva a k�ld�k�n�l, apr� k�r�kkel rajzolta k�rbe ujj�val.

Edward felny�g�tt, �s szenved�lyesebben kezdte cs�kolni Bell�t.

Bella ism�t felb�torodott; Edwardra g�rd�lt, megkapaszkodva v�llaiba, mik�zben folyamatosan cs�kolta.

Edward ism�telten felny�g�tt, mikor Bella eg�sz teste szorosan hozz�simult. Mindketten hevesen zih�ltak, de Bell�n�l ez csak feler�s�d�tt, mikor a fi� a gerince ment�n v�gigh�zta ujj�t a h�t�n.

Bella hirtelen fel�lt, r�n�zett Edwardra, akinek szem�ben v�gyat �s szerelmet l�tott. V�gigh�zta mindk�t kez�t a fi� mellkas�n, elakad� l�legzettel hallgatva, mik�nt Edward k�jesen felny�g.

�jb�l r�fek�dt, de most a sz�ja helyett a nyak�t kezdte cs�kolgatni. V�gigcs�kolta annak jobb fel�t, majd Edward kulcscsontj�n �thaladva a bal fel�t is apr� puszikkal hintette be.

– Bella… M�gis… mit… m�velsz? – k�rdezte Edward, mikor a l�ny lejjebb kezdte cs�kolgatni test�t.

– H�t nem egy�rtelm�?

– T�ls�gosan is az – ny�gte.

Megragadta Bell�t, kiss�  felemelte, de csak annyira, hogy ki tudjon g�rd�lni al�la.

Mikor m�r az �gy mellett �csorgott, len�zett az �ppen fel�l� Bell�ra.

– Tal�n te nem akarod? – k�rdezte a l�ny.

Edward idegesen belet�rt a haj�ba.

– Dehogyisnem! Hogyne akarn�m, ki ne akarn�? Csak…

– Csak?

– Csak f�ltelek… nagyon. Nem akarom, hogy bajod essen.

– Ne f�lj, nem lesz baj!

– Ha ezt folytatn�nk, abb�l csakis baj lenne – v�gott Edward egy f�jdalmas grimaszt.

– Nem hiszem. K�l�nben is, te mondtad, hogy te is akarod. �s �n is akarn�m…

– Bella…

– Szeretj�k egym�st, �s te nem b�ntan�l engem.

– Bella…

– K�rlek, pr�b�ljuk meg! K�rlek! – k�ny�rg�tt Bella.

– Nem – mondta hat�rozottan Edward.

– K�rlek!

– Bella, ez vesz�lyes r�d n�zve. Komoly bajod eshet.

– Nem �rdekel.

– De engem igen! Nem tudn�k azzal a tudattal �lni, hogy b�ntottalak! K�rlek, �rtsd meg, hogy nem lehet…

Bella lehajtotta fej�t.

Edward idegesen fel� l�pett, de megtorpant, majd visszal�pett.

– Most megb�ntottalak, ugye? – k�rdezte.

Bella nemlegesen megr�zta fej�t; lassan fel�llt. Megpr�b�lt Edward mellett kimenni a szob�b�l, de az �tj�t �llta.

– Bella, �n…

– Ne, hagyd! – n�zett fel r�. – �n meg�rtem, ha te nem… nem akarod. Felejts�k el, j�? �s most, ha megengedn�d, megkeresn�m Alice-t.

Edward hitetlenkedve b�mult Bell�ra, de m�g miel�tt b�rmit is mondhatott volna, Alice rontott be az ajt�n.

– �, Bella, h�t fel�bredt�l? Gyere, �ssze�ll�tottam neked egy �lt�z�ket, im�dni fogod! – lelkendezett Alice a l�nynak, l�tsz�lag fel sem fogva, mennyire k�nos a leveg� Edward �s Bella k�zt.

Bella f�jdalmas tekintettel n�zett Edwardra, aki m�g mindig ugyan�gy �llt - d�bbenten, hitetlenkedve.

– Megyek – mondta Bella, elszak�totta tekintet�t Edwardr�l, �s Alice nyom�ban kil�pett a folyos�ra. 

Mikor bel�ptek Alice szob�j�ba, az ott tal�lhat� kanap�n m�r val�ban ott volt a Bella sz�m�ra kik�sz�tett aznapi ruha.

Bella k�zelebb l�pett hozz�, majd a legkisebb figyelemre sem m�ltatva felkapta, �s a f�rd�  fel� vette az ir�nyt, hogy felvehesse.

Mikor v�gzett mind az �lt�zk�d�ssel, mind a reggeli tiszt�lkod�ssal, visszas�t�lt a szob�ba, ahol Alice m�r az �gyon �lve v�rt r�. Bella s�hajtva csatlakozott bar�tn�j�hez.

– Tudom, hogy a reggel nem �pp �gy indult a kett�t�k sz�m�ra, mint ahogy tervezt�tek – utalt Alice az el�bbi, Edward szob�j�ban lezajlott esem�nyekre.

– Remek – ny�gte Bella, majd h�t�ra fekve elter�lt az �gyon, a plafont f�rk�szve.

– Hidd el, Bella, Edward igazat mondott. Val�ban csakis az�rt nem meri megtenni, mert f�l. K�l�nben belement volna � is.

Bella �rezte, hogy arca b�borv�r�s lesz, de pr�b�lt hat�rozottnak t�nni.

– Nekem nem igaz�n t�nt �gy… Sokkal ink�bb �gy, hogy � nem akarja.

– Val�ban ezt gondolod? – sz�lalt meg egy Alice-�n�l j�val m�lyebb hang az ajt� fel�l.

Bell�nak nem kellett odan�znie, hogy tudja, Edward sz�lalt meg �s �ll az ajt�ban. Viszont k�v�ncsis�ga - miszerint, hova t�nt Alice - nagyobb volt, �gy felk�ny�k�lve az �gyon k�rben�zett a szob�ban. Pillant�sa az ajt�ra esett, melyen �t Alice csendesen t�vozott. Edward k�zelebb s�t�lt hozz�.

– Igen, ezt – n�zett a szemeibe.

Edward szomork�san felnevetett.

– Akkor el�g nagy t�ved�sben vagy. Hidd el, �n ezer �r�mmel megtenn�m, f�leg, mivel l�tom, hogy te is akarod. De egyszer�en nem b�rom… annyira f�lek m�r a puszta gondolatt�l is, hogy b�nthatlak, hogy nem b�rom megtenni. Nevezhetsz gyeng�nek vagy ak�r gy�v�nak is, de f�ltelek. Ez a dolog n�lunk sokkal intenz�vebben j�nne le, mint ahogy minden m�s is, tekintve a fajt�nkra. Carlisle besz�lt r�la m�g r�gebben, onnan tudom mindezt. Nem tudom, k�pes lenn�k-e kontroll�lni magam. Bizonytalanul, a legkisebb bizonytalans�g mellett pedig nem merem megtenni. F�lek, hogy b�rmi bajod esne, mivel ahogy neked is, �gy nekem is teljesen �j dolog lenne. Sz�rnyen f�ltelek, Bella… F�lek, hogy elvesz�thetlek…

Edward szemeibe n�zve Bella nem l�tott m�st, csakis �szinte szeretetet, szerelmet �s hatalmas mennyis�g� bizonytalans�got, f�lelmet.

– Sz�val te is akarn�d, csak f�lsz, hogy b�nt�d�som esik?

Edward b�lintott.

– �s b�rmit megtenn�l annak �rdek�ben, hogy m�gis siker�lj�n?

– Igen, ha te is akarod – v�gta r� azonnal.

– Akkor v�ltoztass �t, k�rlek!

Bella k�ny�rg�n n�zett Edwardra, aki erre a k�r�sre megdermedt. Hosszan, m�lyen f�rk�szte �t, mik�zben leguggolt az imm�r az �gy sz�l�n �l�  Bella el�, kezeit a t�rdeire rakta.

– Mi�rt szeretn�d ezt ennyire makacsul? Hogy �tv�ltoztassalak? – k�rdezte Edward, le nem v�ve Bell�r�l a szemeit.

– Egy�rtelm�. Mert szeretlek, �s szeretn�k �r�kre veled lenni.

Edward h�trasim�totta a l�ny haj�t.

– Ez�rt k�pes lenn�l sz�rnyetegg�  v�lni. Csakis �n miattam.

– Olyann� szeretn�k v�lni, mint te. Te nem vagy sz�rnyeteg.

Edward egy keserves fintort v�gott, mik�zben v�gigsim�tott a l�ny fedetlen nyaka ment�n, meg�rintve a nyaki art�ri�j�t, melyre a l�ny sz�ve hevesebben kezdett verni.

– �r�kre velem akarsz lenni…

– Igen.

– R�ad�sul szeretsz is…

– Mindig szeretni foglak.

Edward �jb�l belen�zett a l�ny szemeibe, �m kez�t nem vette el annak nyak�r�l, csup�n k�zelebb hajolt arc�hoz.

– Megteszed? – bukott ki a k�rd�s k�v�ncsian Bell�b�l.

Edward elmer�lt a barna szemp�rban, m�g annak tulajdonosa az � szemp�rj�t f�rk�szte. Azt�n v�laszad�sra nyitotta sz�j�t…

– H�, fiatalok! – robbant be az ajt�n Emmett, el�rve, hogy Bella gyilkos tekintet�vel �s Edward d�h�dt arckifejez�s�vel tal�lja szembe mag�t. – �hm… rosszkor j�ttem, hogy �gy n�ztek r�m, mint akit menten sz�t akartok t�pni? B�r Bell�t sz�vesen megn�zn�m, ahogy megpr�b�ln� ezt – vigyorgott a l�nyra Emmett.

– Mi�rt j�tt�l, Emmett? – k�rdezte s�rget�n Edward, mivel Emmett gondolatai k�zt most csakis azt l�tta, amint Emmett elk�pzelte, Bella mik�nt t�madn� �t meg. Illetve mik�nt nem siker�lne neki…

– Ja, igen – kapott �szbe a fi�. – Alice vihart j�solt est�re, �s kedv�nk lenne j�tszani egy j�t v�gre. Benne vagytok?

Edward k�rd�n r�pillantott Bell�ra, aki b�lintott, kimutatva ezzel beleegyez�s�t a j�t�kot illet�n. Ezut�n visszafordult b�tyj�hoz.

– Sz�m�thattok r�nk.

– Szuper – csapta �ssze lelkendezve hatalmas tenyereit Emmett.

M�r �pp ment volna ki a szob�b�l, mikor megint esz�be jutott valami, �gy visszafordult Edward�k p�ros�hoz.

– �, majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! Carlisle k�rte Bella, hogy menj le a nappaliba, szeretne veled besz�lni.

– Rendben, m�ris lemegyek.

Emmett b�lintott, majd a leend�  j�t�kt�l izgatottan l�pett ki v�gre a szob�b�l.

Edward ism�t Bell�ra n�zett.

– Menj�nk, ne v�rakoztassuk meg Carlisle-t! – �llt fel, kez�t kiny�jtva Bell�nak, hogy felseg�thesse.

Bella elfogadta, �s mikor m�r �llt, megfogta Edward arc�t, maga fel� ford�totta, majd v�rakoz�n n�zett a szem�be, utalva m�g Emmett el�tti k�rd�s�re.

Edward fels�hajtott.

– K�s�bb m�g megbesz�lj�k, �g�rem.

Bell�n l�tszott, hogy nem igaz�n tetszik neki a dolog, mire Edward mag�hoz h�zta �s egy gyors cs�kot nyomott a sz�j�ra.

Mikor sz�tv�ltak, Bella tettetett s�rt�d�ssel n�zett r�.

– Azt hiszed, egy cs�kkal egyb�l meg tudsz puh�tani?

Edward f�loldalasan elmosolyodott, el�rve, hogy Bella sz�ve egy �t�st kihagyva �r�lt temp�ban verjen.

– Egy cs�kkal meg egy mosollyal – mosolygott m�g mindig.

Bella j�t�kosan belebokszolt a mellkas�ba, mire Edward k�rd�n felvonta szem�ld�k�t.

– Nem sz�p dolog meg�tni a m�sikat, h�lgyem!

– �, eln�z�st – kapott a sz�v�hez r�gt�n Bella, felv�ve ijedt arc�t.

– Eln�zem, ha most megtisztel engem azzal, hogy lek�s�r a nappaliba – ny�jtotta fel� a k�ny�k�t Edward.

Bella elfogadta.

– R�szemr�l a megtiszteltet�s, uram.

– Tudja, hogy mag�cska meg�rj�t engem? – k�rdezte Edward, mikor m�r a folyos�n s�t�ltak.

– Val�ban? Ezt eddig m�g nem vettem �szre. Sajn�lom, hogy kellemetlens�get okozok �nnek.

– Kellemetlens�get? Sz� sincs err�l! �n ezt b�knak sz�ntam.

Bella elpirult, f�leg, mert m�r a nappaliban j�rtak, ahol mindenki ott �lt. Alice Jasper mellett �lt, egy m�sik kanap�n Rosalie foglalt helyett Emmett mellett, m�g Esme egyed�l �lt az egyik nagyobb kanap�n, Carlisle pedig az azzal szembeni fotelban foglalt helyett.

Bella �szrevette, hogy - f�leg a csal�d n�nem� tagjai - minden l�p�s�t agg�dva figyelik. Erre k�zelebb h�z�dott Edwardhoz - aki egyb�l �szrevette Bell�n a v�ltoz�st, �s tudta a kiv�lt� okot is -, mire az kiss� haragosan meredt a helyis�gben �l�kre.

Bella lehajtott fejjel tette meg a megmaradt l�p�seket a kanap�hoz, de mikor le akart �lni r�, a b�tor kellemesen s�pped� �rz�se helyett egy kem�nyebb „dologra”  �lt le, mire a h�ta m�g� n�zett.

T�le f�l centire Edward mosolyg� feje l�tsz�dott, aki az �l�be h�zta, s karjait a l�ny dereka k�r� fonta, meg�llapodva annak has�n�l.

Bella f�lszegen viszonozta a mosolyt, majd �rdekl�d�n fordult Carlisle fel�, kezeit a fi��ra helyezve.

– Mir�l szeretn�l besz�lni?

– Egy nem �ppen vid�m, �m v�lem�nyem szerint ann�l fontosabb t�m�r�l lenne sz�. De, persze, meg�rtem, ha nem akarsz r�la besz�lni.

– Anyur�l lenne sz�, igaz? – k�rdezte, kezei egyre szorosabban fogt�k k�zre Edward kez�t.

– Igen, r�szben.

Bella szor�t�sa m�g er�sebb �s g�rcs�sebb lett. B�r Edwardnak cseppet sem f�jt, f�lt, hogy az � m�rv�ny kem�nys�g� teste esetleg megsebes�ti �t, ha az m�g szorosabban fogja szor�tani. �gy feljebb �lt, mellkas�t hozz��rintette a l�ny h�t�hoz, fej�t pedig annak v�ll�ra t�masztotta. Megcs�kolta nyak�n�l, mire �rezte, hogy Bella pulzusa az egekbe sz�kik, �m ezzel egy�tt enyh�lt a szor�t�sa.

– Rendben – motyogta Bella.

Lehunyta szemeit, pr�b�lva arra koncentr�lni, hogy ne gyeng�lj�n el. �rezte Edward hideg lehelet�t a nyak�n, mire j�l es� borzong�s futott v�gig rajta. A fi� k�zels�g�b�l akart er�t mer�teni a folytat�shoz, ahogy egykor azt Edward tette az anyj�val. 

Mikor kinyitotta szemeit, pr�b�lt csakis Carlisle mondanival�j�ra koncentr�lni, �s nem arra, hogy h�nyan figyelik f�rk�szve az arca minden egyes kis n�gyzetmillim�ter�t.

– Charlie felh�vott engem.

– Mi? Mikor? Mi�rt nem sz�lt�l? – k�rdezte Bella. – Hiszen r�la eg�szen el is feledkeztem… Hogy lehettem ilyen �nz�? – suttogta maga el�.

– Nem vagy �nz�.

– Dehogyisnem vagyok az! Saj�t magam el�bbre helyeztem, m�g Charlie-t m�g csak fel sem h�vtam. Meg sem k�rdeztem, � hogyan viseli. Mi ez, ha nem �nz�s�g?

– Logikus reag�l�s. Ha elveszted azt, akit szeretsz, akkor sok�ig csak r� tudsz gondolni, senki �s semmi m�sra nem. Ez n�lad r�ad�sul azzal is p�rosult, hogy n�gy napig �jultan fek�dt�l. Senki nem hib�ztat t�ged, Bella, Charlie sem teszi ezt. L�tem sor�n r�j�ttem, hogy az emberekn�l, *amikor valaki meghal, akkor nem az � �lete az, amelyik meg�llt abban a pillanatban.

– De �n t�ltettem magam rajta, mert seg�tettetek, legf�k�pp Edward – ellenkezett Bella.

– Val�ban t�ltetted magad rajta, vagy csak fel�nk akarod ezt mutatni? – k�rdezett r� Carlisle, el�rve, hogy Bella a padl�t kezdje fix�rozni. – Bella, a vesztes�g egyszer�, m�gis hatalmas sz�. **Ha az ember nem tanul meg b�nni vele, �s elfojtja az emiatt �rzett f�jdalm�t, az eg�sz �let�re r�telepedhet.

A szob�ban csend �llt be. Mindannyian Bella lehajtott arc�t figyelt�k, melyet f�lig eltakart el�l�k a l�ny arc�ba hull� haja.

Bella tudta, hogy Carlisle igazat mondott. Val�ban pr�b�lta mindenki fel� azt mutatni, hogy k�sz�ni, de vele m�r minden rendben van. Csakhogy Carlisle-on k�v�l az eg�sz csal�d l�tta rajta, hogy ez m�gsem igaz teljesen. K�z�l�k pedig Carlisle volt a sz�kimond�, aki tudatta a l�nnyal az �ltaluk �szrevett dolgokat.

Igaza van Edwardnak. Val�ban rossz sz�n�szn� voln�k…

Bella er�t vett mag�n, majd felemelte a sz�gyent�l elv�r�s�d�tt fej�t. Sz�gyellte mag�t, mert megpr�b�lta elhitetni vel�k, hogy t�ll�pet a dolgon. �s az�rt is �rzett sz�gyent, mert kider�lt.

– Sajn�lom, bocs�ssatok meg, csak… nem igaz�n szeretem kimutatni a gyenges�gem. De ezt lesz�m�tva most �gy �rzem, val�ban k�nnyebb m�r.

Carlisle b�lintott.

– Persze. Napr�l napra k�nnyebb lesz, megl�tod.

– �s nem haragszunk, kedvesem – s�gta Edward a l�ny f�l�be.

– K�sz�n�m – pirult el �jb�l. – Hogy viseli Charlie? Besz�lt r�la? – k�rdezte k�v�ncsian Carlisle-t�l.

– Hasonl�n megy kereszt�l, mint te. Csup�n � ***azzal �ltatja mag�t, hogy nagyon elfoglalt, de val�j�ban csak �rz�stelen�t�nek haszn�lja a munk�t a hirtelen j�tt vesztes�g ellen. Szinte haza se j�r. �jjel-nappal dolgozik, hosszabb bevet�seket v�llal. Ezzel pr�b�lja elterelni a gondolatait, a figyelm�t, m�g te ink�bb Edwarddal.

Bella elv�r�s�d�tt, �s  �nk�ntelen�l r�sand�tott a v�ll�n pihen� fi� arc�ra. Annak tulajdonosa egy f�loldalas mosoly k�s�ret�ben r�kacsintott.

– Csak azt nem �rtem, mi�rt hoztatok egyb�l ide. F�lre ne �rtsetek, �n rendk�v�l �r�l�k ennek, csak nem tudom a mi�rtj�t. Hiszen a k�rh�z logikusabb megold�s lett volna abban az �llapotban – fintorgott Bella.

Edward csendesen felnevetett. Bella k�rd�n r�pillantott.

– Azt hiszem, ennek �n vagyok az oka. Carlisle el�sz�r k�rh�zba akart vinni t�ged, de �n nem engedtem, hiszen tudom, mennyire ut�lod azokat – mosolygott.

– Oh… k�sz�n�m – lep�d�tt meg Bella.

– Nem tesz semmit – f�rta homlok�t a l�ny nyak�ba.

– Nos, igen. Charlie pedig megk�rt r�, hogy addig maradj n�lunk, m�g nem leszel teljesen j�l. Azt mondta, hogy � �gyse tudna akkora hat�st el�rni n�lad. Megk�rt, hogy vigy�zzunk r�d.

– De mi�rt nem l�thatom �t?

– De hisz’ l�thatod �t, sz� sincs arr�l, hogy nem! Nekem csup�n azt mondta, hogy nem akarja, hogy szemtan�ja l�gy az � gyenges�g�nek. Egy�bk�nt most is bevet�sen van, �s m�g t�bb napig nem t�r vissza.

– Nincs a v�rosban? 
– Nincs.

– �rtem.

Carlisle Edwardra pillantott, aki b�lintott. Bella gyan�totta, hogy egyfajta n�ma p�rbesz�det folytattak.

– Charlie besz�lt Ren�e-r�l is.

– Mit mondott?

– �rtes�tett�k �t, hogy mivel nagyon s�lyos �g�si s�r�l�sek is voltak a holttest�n, �gy csup�n elhamvasztj�k. Charlie beleegyezett, �s megk�rte �ket, hogy a hamvait sz�rj�k a tengerbe, mert �ll�t�lag nagyon szerette azt. Phillel is ezt teszik.

Bella csak b�lintott, mivel nem b�rt megsz�lalni. � is j�l tudta, hogy anyja od�ig volt a tengert�l. Charlie j�l d�nt�tt. Ren�e-nek is tetszene; Bella biztos volt benne.

A l�ny �rezte, hogy l�t�sa elhom�lyosul a szem�be sz�k� k�nnyekt�l. Ugyanakkor azt is �rezte, hogy valaki megsim�tja arc�t. Azt tudta, hogy nem Edward volt az, hiszen � m�g mindig �tkarolva tartotta �t.

Oldalra ford�totta fej�t, hogy megn�zhesse ki �rt hozz�, mire a k�nnyei kicsordultak, v�gigfolyva arc�n lecs�ppentek a ruh�j�ra. Nem akart s�rni. Le akarta t�r�lni azokat, de m�s gyorsabb volt.

– Ne s�rj, Bella! – k�rte Rosalie.

Bella az �jra felsz�nre t�r�  f�jdalmakt�l megd�bbenni sem tudott. Mindenkire gondolt, ki �rhetett els�k�nt arc�hoz, csak Rosalie-ra nem.

Szemeibe �jra k�nnyek gy�ltek, melyek alattomosan kicsordultak - �jra �s �jra. B�r nem akart mindenki el�tt s�rni, nem b�rt parancsolni mag�nak.

Edward nyugtat�lag simogatni kezdte h�t�t, haj�t, m�g Esme az arc�val tette ugyanezt. Alice Rosalie-val egy�tt a kanap� mell� t�rdeltek, le-let�r�lve Bella arc�r�l a k�nnycseppeket. Jasper is k�zelebb ment hozz�juk, a kanap� h�t�n�l meg�llva, kez�t a l�ny v�ll�ra rakta, hogy m�g intenz�vebben tudjon hatni Bell�ra a nyugalma. �m ez most nem �rt olyan eredm�nyt, mint szokott.

Carlisle b�ntudatosan sz�lalt meg.

– Sajn�lom, Bella. Megint felhoztam a t�m�t, ami m�g t�l friss. Az �n hib�m.

– Ne… – s�rta Bella. – Ne okold magad! �n vagyok gyenge…

– Nem vagy az. Hiszen eg�sz sz�pen viselted az �bred�sed �ta, most viszont felszak�tottam a begy�gyulni k�sz�l� sebeket.

Bella megcs�v�lta fej�t, de hangosan nem mondott semmit.

Edward k�zelebb h�zta mag�hoz.

– Ne s�rj, �desem! Akarod, hogy felvigyelek?

– Ne, nem kell, mindj�rt lenyugszom. Csak hadd �lljak fel egy kicsit. Tal�n j�t tenne…

Edward elengedte �t, Rosalie �s Alice Bell�val egyetemben fel�lltak. De a barna haj� l�ny alig tett meg egy l�p�st, �rezte, hogy �sszecsuklik. Azonban Edward, Alice �s Rosalie egyszerre kaptak ut�na, megel�zve ezzel a bajt; azt, hogy a f�ld�n k�ss�n ki.

Bella az imm�r �ll� Edward fel� fordult, �s �gy b�jt hozz�, ahogy m�g sosem. Szinte teljesen r�m�szott, �s �gy �lelte mag�hoz, hogy karjai belesajdultak, � m�gsem t�r�d�tt most ilyenekkel. K�nnyei patakokban hullottak, de ez sem �rdekelte m�r. Karjaival �t�lelte Edward nyak�t, fej�t annak nyak�hoz fektette, saj�t k�ny�khajlat�val pedig eltakarta arc�t. Test�t r�zta a zokog�s, m�gis egyre er�sebben b�jt bele a fi� �lel� karjaiba.

Edward f�l karj�val vonta mag�hoz, m�g a m�sikkal simogatta. Nem tudta, mivel b�rn� megvigasztalni. A jelen pillanatban �gy �rezte, a puszta k�zels�ge is megteszi.

– Ne s�rj, dr�g�m! – simogatta meg Esme Bella fej�t.

A l�ny k�b�n, s�rva feln�zett; megl�tta a n�t, aki k�zvetlen Edward m�g�tt �llt egy kicsivel, szomor�, egy�tt �rz� mosollyal arc�n.

Bella gyeng�den eltolta mag�t Edwardt�l, majd nem gondolkozva Esme nyak�ba vetette mag�t. Az el�sz�r meglep�d�tt, de az els� d�bbenet lek�zd�se ut�n vissza�lelte Bell�t, aki a karjaiban m�g nagyobb s�r�sba kezdett.

Edward szomor�an lehajtotta fej�t. Nem amiatt volt rossz hangulatban, mert b�ntotta, hogy Bella Esme karjaiban van, hanem azt, hogy nem tudja, mik�nt seg�thetne szerelm�n.

Hiszen � �szt�n�zte, hogy s�rja ki a b�nat�t! � mondta, hogy att�l jobb lesz. Most pedig � �rzi mag�t rosszul ett�l…

Mindazon�ltal tudta, hogy ez t�nyleg j�t tesz most neki. A s�r�ssal p�rhuzamosan kij�n egy r�sze a f�jdalomnak is. M�gse tudta tehetetlen�l n�zni ezt. Valamit tenni akart, amivel enyh�thetne Bella f�jdalm�n.

Bella s�r�sa csillapodni l�tszott, erre utalt az, hogy imm�r csak egy-egy k�nnycsepp hagyta el szem�t, viszont hangosan zih�lt.

– Te… te olyan j� vagy hozz�m, Esme… t�l j�… – s�rta Bella.

– Ugyan, dr�g�m! �gy besz�lsz, mintha csak Edwardot hallan�m!

Bella eltolta mag�t a n�t�l, hogy a szemeibe n�zhessen.

– Nem, ez �gy van. M�r az els� pillanatt�l elfogadt�l engem, holott m�g l�t�sb�l nem is ismert�l. Te is mindig ott volt�l nekem, ha sz�ks�gem volt r�d. B�ztatt�l, szerett�l, t�mogatt�l, er�t adt�l… Eddig �gy tekintettem r�d, mint Edward, Alice, Jasper, Rosalie �s Emmett �desanyja. Mint a Forks-beli �desany�mra. Most m�r �gy �rzem, v�g�rv�nyesen is az �n �desany�m is vagy… Szeretlek – s�rta el mag�t �jra.

Esme meghat�dva �lelte mag�hoz �jb�l a l�nyt. Annyira j�l estek neki a szavai, annyira m�lyen �rintette �t, hogy teljesen biztos volt benne, ha m�g ember volna, olyan, aki k�pes a s�r�sra, most � is Bell�val egy�tt itatn� az egereket.

– Jaj, Bella! �n is szeretlek. T�ged nem lehet nem szeretni. Mindig is az �n csupa sz�v, b�tor, intelligens, odaad�, melegsz�v�, mer�sz, szer�ny l�nyom leszel! K�sz�n�m, hogy itt vagy vel�nk.

Bella zokog�sa feler�s�d�tt. De most nem a f�jdalomt�l, hanem a meghat�dotts�gt�l �s  att�l a szeretett�l, ami Esme szavaiban tal�lhat� volt. J�l estek neki a n� szavai, �lel�se, anyai szeretete. Nem tudta, mivel �rdemelte mindezt ki, amit a Cullen csal�dt�l kapott, legf�k�pp Edwardt�l.

Miut�n Bella zokog�sa elhalt, csup�n egy-egy k�sza sz�nk�zott le arc�n, elengedte Esm�t, aki b�tor�t�an megszor�totta kez�t, r�mosolygott, mire a l�ny viszonozta. Majd megfordult, mire Edwardot l�tta meg maga el�tt. Annak szem�ben annyi �des �rzelem d�lt, hogy nem tudott rajta kiigazodni.

Edward h�vogat�an sz�tt�rta karjait, �s v�rta, hogy Bella hozz�b�jjon. Az nem is habozott sok�ig, egyb�l fel� l�pett. Nem n�zett l�bai el�, min�l el�bb akart �jb�l szerelme biztons�got ny�jt� karjai k�zt lenni. Ennek eredm�nyek�pp megbotlott saj�t l�b�ban, mire Edward megragadta a k�ny�k�n�l, �s lassan felh�zta �t.

Elmer�ltek egym�s tekintet�ben. Majd csak azt �rezt�k, hogy sz�juk leheletfinoman �ssze�r, �jb�l  �s �jb�l, puszit nyomva egym�s ajkaira. Most viszont Edward nem b�rt mag�val kettej�k k�z�l: moh�n, szenved�lyt�l izz�n csapott le a l�ny sz�j�ra, aki cs�ppet sem ellenkezett. Felvette a fi� vad temp�t dikt�l� iram�t, belet�rt annak tark�j�n lev� haj�ba, �s �rezte, hogy Edward is hasonl�k�pp cselekszik.

Bella kiz�rta a k�lvil�got, ahogy Edward is. Most csakis a m�sik l�tezett nekik, �s az, hogy boldogg� tegy�k egym�st.

Bella lefele haladva v�gigh�zta mutat�ujj�t a fi� fels�test�nek k�zep�n, majd felfel�  m�r az eg�sz tenyer�vel simogatta.

Edward bizonytalanul l�pett egyet h�tra, mire a kanap�nak �tk�z�tt. Bella a fi�val egy�tt haladt - igaz, � el�re fel� -, csakhogy � nem csup�n egyet, �gy Edwardot sz� szerint levette a l�b�r�l: a fi� r�zuhant a kanap�ra, mag�val h�zva a l�nyt is, aki erre a mellkas�ra esett.

Edward belenevetett a cs�kjukba, mire Bella �rtetlen�l n�zett fel r�, megszak�tva a cs�kot.

Leb�mult a fi�ra, aki csak nevetett, �lelve Bell�t. A l�ny sz�ja is megr�ndult annak �des nevet�s�t�l, b�r m�g mindig nem �rtette a viselked�s�t.

– Min nevetsz ennyire? – Hajtotta r� a fej�t a fi� mellkas�ra.

– Csak azon, hogy emberi l�tedre mennyire k�nnyed�n led�nt�tt�l a l�bamr�l.

Bella elpirult, �m v�laszolni nem v�laszolt. K�rben�zett a nappaliban, mire d�bbenten, m�gis nyugalommal megtelve l�tta, hogy rajtuk k�v�l nincs senki a helyis�gben.

Edward �pp Bella karj�t simogatta, mikor megkordult annak hasa.

– Ideje enned.

Fel�lltak, majd a konyha fel�  vett�k �tjukat.

Edward el�vette a tegnapi marad�kot, megmeleg�tette, majd a l�ny el� tette.

– J� �tv�gyat! – adott Bella arc�ra egy puszit.

– K�sz�n�m.