Az iskola meglep�en j�l ment.

     Mindannyian beler�z�dtunk a h�tk�znapokba �s megtanultunk egy�tt �lni az emberekkel.

     N�ha – n�ha el�fordult, hogy kimaradtunk, mert a Nap kis�t�tt, de ilyenkor mindig Carlisle int�zte az igazol�sokat.

     Emmett – nek nagyon j�l mentek a testnevel�s �r�k, ez�rt �  a baseballt v�lasztotta d�lut�n k�l�n�r�nak. Azt�n meg  m�r annyit emlegette a meccseket �s a szab�lyokat, hogy az eg�sz csal�dot �rdekelni kezdte ez a labdaj�t�k, �s es�s, viharos napokon kij�rtunk mindannyian j�tszani egy k�zeli tiszt�sra.

     Edward egyre t�bb zongoraleck�t vett, �s sz�let�snapj�ra kapott is eggyet Esme – t�l.

     Ezut�n a h�z mindig Mozart, Bach, Debussy  �s m�g sok m�s zeneszerz�   klasszikusait�l visszhangzott.

     Egy id� ut�n Edward maga is elkezdett dalokat kompon�lni.

Teljesen elm�ly�lt, a szob�j�ban dudor�szott �s jegyzetelt. Ilyenkor m�g a gondolatinkra sem volt annyira fog�kony, mint �ltal�ban.

     Mindenki legnagyobb bossz�s�g�ra �n nem vettem fel k�l�n faktot az iskol�ban.

     Carlisle – nak volt is egy igen heves vit�ja az igazgat�val, de v�g�l siker�lt meg�llapodniuk egy kis p�nz fej�ben.

     Engem ink�bb sokkal jobban lek�t�ttek az �j aut�k, �s miut�n vettem magamnak egy klasszikus Ford p�ld�nyt, szinte mindent �tb�tyk�ltem benne, hogy m�g gyorsabb� �s hangtalanabb� tegyem. Egyszer�en megszerettem az aut�szerel�st.

     Emmett m�g csod�lkozott is, hogy mik�nt v�gezhetek ilyen egy�ltal�n nem l�nyos munk�t, de amikor tet�t�l – talpig olajos ruh�ban �ll�tottam be a szob�nkba, �s el�tte �lt�ztem �t valahogy nem reklam�lt �s kritiz�lt t�bbet.

     Folyamatosan vad�sztunk, de a k�rny�ken m�r annyira nem akadt �jdons�g a sz�munkra, hogy egy nap Edward azt aj�nlotta: menj�nk m�g �szakabbra, ott h�tha tal�lunk p�r Emmett – nek val� medv�t is.

     �gy t�rt�nt meg vel�nk, hogy az egyik Hoquiam –i naps�t�tte d�lut�n, iskola helyett, mi vad�szni ment�nk.

     Az �szt�neinkre hallgatva az Olympic – hegys�g fel� futottunk, �s Emmett igaz�n boldog volt, mert medv�k k�zels�g�t �rezte, �gy mint mindig, kiss� elvesztette a fej�t, �s k�l�n utakon vad�szott t�l�nk.

     Amikor Emmett visszat�rt roppant el�gedett arckifejez�ssel, r�gt�n tudtam, hogy megint � gy�zedelmeskedett.

- Egy szarvascsorda. –  suttogta Esme, �s jelzett, hogy induljunk meg d�l fel�.

- �n m�r nemigen vagyok szomjas, de az�rt elk�s�rlek benneteket. – mondta Em.

     M�r ekkor �szre kellett volna venn�nk, hogy valami baj fog t�rt�nni.

     Amikor megl�ttuk a szarvasokat sz�pen lassan v�ltunk k�t csoportra, �s ker�tett�k be �ket.

     �n, Carlisle, Edward �s Emmett k�l�n, m�g Esme a m�sik oldalr�l.

     Neki a gyeng�i voltak ezek az �llatok, �gy nem nagyon szerette l�tni, amikor v�gezt�nk vel�k.

- Tal�n jobb lesz ha �n m�sfel�  keresg�lek. – mondta Carlisle – nak, �s m�r el is t�nt a bor�kabokrok k�z�tt.

- Nem �rtem Esme –t. Ha tehetn�, akkor m�g az �llatokat is v�den�. – cs�v�lta a fej�t Emmett.

- Ne piszk�ld m�r. Esme a vil�g legkedvesebb v�mp�rja. Annyira tud szeretni.  –  vette �t v�delm�be Carlisle.

- De mi att�l m�g iszunk? Ugye?  - k�rdeztem kiss� t�relmetlen�l. 

     M�r k�t napja nem vad�sztam, �s Emmett szerint, m�g a szok�sosn�l is durc�sabb voltam.

- Gyer�nk m�r! – mondtam, �s kiugrottam a f�k k�z�l, hogy az egyik �llatra vessem magam.

- Rosalie ne! – ki�ltotta Edward – Gyere vissza de azonnal!

- Most meg mi a baj? – k�rdeztem, de m�r �n is hallottam, hogy a h�tam m�g�l hangos vicsorg�s �s lohol�s k�zepette h�rom l�ny k�zeledett fel�nk.

- Lehet, hogy csak Esme az. – mondta Emmett �s elindult fel�m, de Carlisle megfogta a felkarj�n�l fogva, �s er�sen visszar�ngatta.

- Ez nem Esme. Ezek farkasok!  - mondta, �s k�zben �lesen morgott.

     Edward n�gyk�zl�bra ereszkedett k�szen hogy ha kell, azonnal ugrik �s t�mad.

- Farkasok?  -k�rdezte Emmett, �s hallottam a hangj�b�l, hogy elvigyorodott.  – Ugyan m�r? Mit �rthat nek�nk p�r korcs?

- Ezek �rthatnak! Ugyanis nem k�z�ns�ges farkasok, hanem v�rfarkasok, a v�mp�rok ellens�gei! – suttogta Carlisle, �s fel�m n�zett.

- V�rfarkasok? – k�rdeztem �lesen, majd megfordultam, �s a szemem kit�gult a hihetetlen l�tv�nyt�l.

     K�t hatalmas test�, t�nyleg nem h�tk�znapi nagys�g� farkas ugrott ki el�m a f�k k�z�l.

      A harmadik meg  �ppen �tv�ltozott.

     Amikor el�sz�r l�ttam, m�g ember volt. Hossz� fekete haj, olajsz�n�  b�r.

     Azt�n ahogy farkasszemet n�zt�nk, a teste megremegett �s a ruh�k sz� szerint lerobbantak r�la, hogy  azt�n a csupasz emberi test�n kin�j�n egy �ri�si, v�rhenyes sz�n� bunda. 

     A v�r�s sz�n� farkas v�g�l csatlakozott k�t t�rs�hoz, egy ez�st sz�n�h�z,   valamint egy okkers�rga bund�j�hoz.

     �n m�g mindig ledermedt v�gtagokkal �lltam a tiszt�s k�zep�n, holott a kiszemelt szarvasok m�r r�gen elmenek�ltek.

- Rosalie! – hallottam Emmett elkeseredett hangj�t.

- Rose! Ne t�gy semmi elhamarkodott mozdulatot! – intett Carlisle, �s l�ttam, hogy nagyon r�m�lten n�zett r�m.

- Biztosan Edward mondta meg neki, hogy mire is k�sz�l, ez�rt sz�lt r�m.  – gondoltam magamban, mert egy perccel ezel�tt, m�r er�sen azon t�rtem a fejem, hogy n�gyk�zl�bra kuporodom, �s egyetlen ugr�ssal magammal r�ntom a f�ldre valamelyik l�nyt, m�ghozz� a tork�n�l fogva.

     A h�rom elef�nt termet� farkas most �ri�si vicsorg�s k�zepette landolt velem szemben, �s azonnal harci p�zt vettek fel.

     Az ilyen dolgokban m�r �n is tapasztalt voltam.

     J�l tudtam, hogy ezek bizony nem egy  bar�ti csevely erej�ig j�ttek ide.

- Mit akartok? – k�rdeztem, �s  szemeimet ijeszt�en villantottam r�juk.

     Az ez�st sz�n� farkas most a k�z�pen l�v� v�r�sre n�zett, �s val�sz�n�leg mondhatott neki valamit, mert az felborzolta a sz�r�t, �s megr�zta nagy busa fej�t.

     Ek�zben �szrevettem, hogy Edward, Emmett �s Carlisle lassan fel�m k�zel�tettek.

     A v�rfarkasok �ket is szem�gyre vett�k, �s �szt�n�sen k�zelebb h�z�dtak egym�shoz, majd hozz�nk.

     Emmett gyorsan oda�llt mell�m, �s megfogta a kezemet.

- Itt meg mi a fene folyik? – k�rdeztem t�le fojtott hangon.

- Csss. - intett le szerelmem – Edward �ppen a farkasokkal kommunik�l. L�gy j�, �s maradj csendben!  - mondta Em.

     Pr�b�ltam f�ken tartani a d�h�met, �s Edwardra n�ztem.

     A szemeit a v�r�s farkasra emeltem.

     Edward �s �  elmebeli sz�p�rbajt folytattak.

     Halv�nyan eml�keztem m�g, amikor Carlisle mes�lt ezekr�l a l�nyekr�l.

�gy v�ltem, mivel hallhatatlanok vagyunk �r�kk� �lhet�nk.

     De nevel�ap�m, felvil�gos�tott r�la, hogy v�mp�r �lhet v�mp�rt, �s emellett a vil�gon csak m�g egy teremtm�ny k�pes v�gezni vel�nk: A v�rfarkasok.

     Olyan emberb�l �llatt� alakul� l�nyek, akik arra sz�letnek, hogy hidegeket gyilkoljanak, �s olyan er�s karmaik vannak, hogy csak azok k�pesek sz�tt�pni  a mi k�kem�ny, m�rv�nyos test�nket.

     Sosem hittem volna, hogy valaha is tal�lkozunk, majd ilyen l�nyekkel.

     Edward hirtelen b�lintott, �s most fel�nk fordult, ezzel megszak�tva gondolatmenetemet.

- Hajland�ak t�rgyalni! –  mondta szigor� hangon, �s v�rakoz�an n�zett a h�rom farkasra.

     Azok megr�zk�dtak, �s �jabb transzform�ci�n estek �t.

     A sz�r�k lassan visszah�z�dott,  n�gyk�zl�br�l k�t emberi l�bra emelkedtek, �s egy �gy�kk�t�t tekertek a derekuk k�r�.

     Imm�r h�rom indi�n �llt vel�nk szemben.

     K�z�pen m�g mindig a hossz�, feketehaj� volt, akit az im�nt l�ttam �tv�ltozni. K�r�lbel�l h�sz �ves lehetett.

     T�le jobbra egy huszonh�rom  �v k�r�li r�vid, barnahaj� f�rfi, �s balra pedig egy szint�n r�videbb haj� indi�n �llt. � volt a legfiatalabb. �letkor�t tizennyolcra saccoltam.

- K�sz�nj�k, hogy meghallgattok minket. – mondta Carlisle.

     Kez�t b�k�t�en felemelte �s el�rel�pett h�trahagyva Emmett - et, Edwardot �s engem.

- A v�rszop�nak volt egy  - k�t meggy�z� �rve! – sz�lt izz� tekintettel a barnahaj�, �s Edward fel� n�zett, majd oldalra k�p�tt, jel�t adva, hogy � az�rt nem �rt eggyet.

- Korcs! – mondtam kim�rt hangon, �s a szem�be n�ztem.

     A barnahaj� m�r megint r�zk�dni kezdett, amikor a k�z�pen �ll� r�sz�lt:

- �llj le Levi!

- Nem tudom, hogy mi�rt is jutott az eszedbe, hogy meghallgassuk �ket Ephraim! – panaszkodott Levi, �s �jra k�p�tt, most egyenesen fel�m.

     Emmett tork�b�l morg�s t�rt fel,  �s vicsorogni kezdett az indi�nra.

- Fejezd be! – sz�lt  r� Carlisle, �s �n megh�kkenve n�ztem r�.

- Hajland� vagy besz�lni ezekkel? – mutattam r�juk.

- Igen. – sz�lt a doktor, �s m�g k�zelebb l�pett.

- Csak �vatosan. –  mondta Edward mell�lem.

- �n Dr. Carlisle Cullen vagyok. �k a fogadott gyermekeim – mondta, �s fel�nk egyes�vel intett – Rosalie Hale, Emmett �s Edward Cullen.

- �n Ephraim Black vagyok. � Levi Uley – mutatott Ephraim a barnahaj�ra – � itt Quil Ateara. 

     Neve hallat�n a fiatal f�rfi kiss� megrebbent.

- Volt m�g veletek valaki! – mondta k�vetel�z�en Levi.

- Igen. � a feles�gem Esme Cullen. Mivel nem b�rja l�tni a szarvasok levad�sz�s�t,�  �gy d�nt�tt m�sfel� vad�szik.  – sz�lt Carlisle.

- Emberekre? A falunkban? Vagy a k�zeli v�rosban? – sz�lt megbotr�nykozva Ephraim.

- Nem! Dehogy. – sz�lt gyorsan Edward – Az ap�m �gy �rtette, hogy m�s �llatra!

     Levi �s Ephraim �sszen�ztek.

     A harmadik legfiatalabb m�g egy sz�t sem sz�lt eddig.

- �llatra? Na persze. – mondta v�g�l Ephraim.

- Pedig mi nem olyanok vagyunk, mint a t�bbi v�mp�r! Sokkal civiliz�ltabbak �s bar�ts�gosabbak vagyunk.

- Ti?! Pi�c�k! Mind egyform�k vagytok! Embereket �lt�k!  - mondta Levi.

- Azt hittem az�rt v�ltoztatok vissza, mert meggy�ztelek benneteket?! – k�rdezte Edward.

- Gondoltunk adunk egy es�lyt! Ez m�g nem azt jelenti, hogy minden s�letlens�get elhisz�nk!  - sz�lt Ephraim.

- Mi igazat besz�l�nk! –  mondta Emmett kiss� sziszegve.

- Szeretn�m ha figyeln�tek r�nk, meghallgatn�tok.  – sz�lt Carlisle – Tal�n sz�vets�get k�thetn�nk!

     A h�rom indi�n felnevetett.

     Olyan hangosan kacagtak, hogy szinte m�r belezend�lt az erd�. 

- Mi nem k�t�nk sz�vets�get v�riv�kkal!  - jelentette ki Ephraim.