La Push egy kis tengerparti indi�nfalucska volt, szemben a James – szigettel.

     Itt t�nyleg csak bennsz�l�ttek �ltek, �s amikor meg�rkeztem a telep�l�sre �njel�lt �reimmel, kezdett bennem megk�rvonalaz�dni az a gyan�, hogy itt mindenki tud a v�mp�r– v�rfarkas ellent�t �si eredetr�l.

     Amikor az asszonyok megl�ttak engem, sik�tozva fogt�k a fej�ket, h�nuk al� kapt�k gyermekeiket, �s berohantak a h�zaikba.

     Ephraim most megint emberi alakot �lt�tt, �s Levi k�s�ret�ben a falu k�zpontja fel� vett�k az ir�nyt.

- Ezzel addig mi legye? – k�rdezte undorodva Levi.

- Majd Quil vigy�z r�!  – sz�lt szigor�an Ephraim, �s a fiatal fi�ra n�zett, aki meg szemrebben�s n�lk�l engem b�mult.

- Nem gondolod, hogy ez az �tkozott, – mutatott r�m Levi – elvette a k�ly�k esz�t?

- Sajnos l�tom, hogy �gy van,  de most mit tegy�nk?! M�s farkas nincsen rajtunk k�v�l a k�zelben, nek�nk kett�nknek viszont most a t�rzs m�sik f� el�lj�r�j�val kell besz�ln�nk.

- Nem is tudom, hogy mi�rt is akarsz meg�llapodni vel�k?! – mondta m�rgesen Levi –  Ezek sem k�l�nbek, mint azok akikkel p�r h�napja v�gezt�nk!

- Nem tudom, hogy mir�l besz�ltek, de azt jobb lesz ha megjegyzitek, hogy �n �s a csal�dom mindenki m�sn�l k�l�nbek vagyunk!  - mondtam akaratosan, �s b�szk�n kih�ztam magam.

- Hallgass el! – d�rrent r�m Levi, �s a szemei szikr�kat sz�rtak.

- Hogy mer�szelsz �gy besz�lni velem te kutya! – sz�ltam, �s durc�san elfordultam t�le, majd mindenfajta figyelmeztet�s n�lk�l le�ltem egy far�nkre.

- Mi megy�nk! – mondta jelent�s�gteljesen Ephraim. – Quil?  -  n�zett k�tked�en a fi�ra.

- Minden rendben lesz! Csak d�ntsetek m�r v�gre! – mondta a fiatal indi�n, �s le�lt mell�m.

- Ebben egyet�rt�nk! –  sz�ltam, �s megeresztettem fel� egy halov�ny mosolyt.

     Quil k�tyagosan visszamosolygott r�m, �s nagyokat s�hajtozott.

- Vegy�l vissza a cs�ber�db�l v�rszop�!  - d�rrent r�m Levi.

- Att�l, hogy te m�g egy kib�rhatatlan �s kompromisszumra k�ptelen alak vagy, m�sok m�g lehetnek kedvesek.  – vontam v�llat.

     Ephraim m�r elindult egy k�zpontban elhelyezked� h�z fel�, de Levi m�g mindig nem mozdult.

     Quil csendben kuncogott mellettem.

- Gyere m�r! – mondta neki v�g�l az alfa h�m, �s a barnahaj�, ellens�ges indi�n v�gre valah�ra tov�bb �llt.

     Mik�zben a Nap lassan a l�t�hat�r m�g� �rt, �n m�g mindig azon a k�nyelmetlen fat�rzs�n kuksoltam, �s arra gondoltam, vajon mit is csin�lhat most Emmett.

     Ekkor Quil �llt be el�m, arc�n hatalmas mosollyal.

- Igen? – k�rdeztem t�le meglepetten.

- �gy v�lem szomjas lehetsz. – mondta.

- Ez igaz. Te �s a bar�taid,  – ezt a sz�t j� sok undoks�ggal ejtettem ki – �ppen megzavartatok minket. �n m�r  lassan h�rom napja nem vad�sztam.

- Gondoltam, mert l�tszik a szemeden.

- V�r�s ugye?

     Quil b�lintott.

- Ez�rt is gondoltam, hogy ennek �r�lni fogsz.  – mondta, �s a k�vetkez� pillanatban egy sebzett �zzel �ll�tott el�m.

- Az erd�ben tal�ltam tegnap. Azt hittem meggy�gy�thatom, de �gy t�nik, hogy a gerinc�t t�rte. Tal�n jobb lenne neki ha nem szenvedne t�bbet.

- A sz�ve m�r alig ver.  – mondtam hozz��rt�en, �s a k�vetkez� pillanatban felpattantam, megker�ltem a fi�t, elford�tottam az �zet, �s a sz�mat a nyak�ra helyeztem.

     A fi� dideregve n�zett r�m.

- Tal�n jobb lenne ha elforduln�l! – vettettem oda.

- Rendben. – v�gta r� r�gt�n, �s azt is tette.

     �n meg alig k�t perc alatt v�geztem is a szerencs�tlen �llattal. Elernyedt test�t arr�bb l�ktem,  majd vissza�ltem a helyemre.

- Akkor �n meg elviszem szeg�nyt! – mondta sajn�lkozva, �s a h�t�ra kapta a halott �llatot, majd elillant vele.

- K�sz�n�m. – mondtam kiss� halkan, �s Quil ragyog� csoki barna szemekkel mosolygott vissza r�m. 

- Nincs mit. Ink�bb �, mint az emberek. – tette hozz�. 

- Nem tudod, hogy a t�bbi s�ltbolond… - elharaptam a mondatot – Sz�val a t�bbiek hoztak m�r d�nt�st?

- M�g nem! Majd ha d�ntenek el�j�nnek. Addig ki nem dugj�k a fej�ket a t�rzsf�n�k h�z�b�l.

- Pomp�s. – s�hajtottam, �s a csillagos eget kezdtem b�mulni.

     Kicsit jobban volt m�r, mert a torkom nem kapart annyira.

     El kellett ismernem, hogy ez a Quil gyerek eg�szen rendes velem.

     Ekkor eszembe jutott valami.

- T�nyleg v�geztetek m�r m�s v�mp�rokkal?

- Nem is olyan r�gen. Egy nom�d banda erre k�sz�lt. A k�zeli v�rosban Hoquiam –ban. N�gyen voltak.

- Sz�val j�l gondoltam. –  mondtam hangosan.

- Mit is?

- Ti gy�jtott�tok fel a Hoquiam –i k�z�piskola tornaterm�t?

- Sajnos nem tudtuk az erd�ben elkapni �ket. �gy gondolt�k, hogy a v�rosba nem k�vetj�k  �ket. T�vedtek. J�l elb�ntunk vel�k! Igaz csak kett�vel.

- Hogy – hogy?

- A m�sik kett� m�g id�ben �szbe kapott, �s megsz�k�tt.

- Gondolom ez nagy csap�s lehetett a sz�motokra! – mondtam kiss� el�gedetten –  �gy v�lem Levi biztosan bosszankodott!

- Nagyon m�rges volt. F�leg, hogy arra a kett�re amelyik kereket oldott � maga �gyelt!

- Oh szeg�ny! – morogtam el�gedetten, �s Quil – re n�ztem.

     A fi� most kiss� m�rgesen n�zett r�m, �s �n r�gt�n meg�rtettem, hogy hi�ba k�z�s�tett�k ki a t�bbiek, � att�l m�g tisztelte �ket.

- Nem k�rek bocs�natot!  - mondtam, �s keresztbe fontam a kezeimet.

     Quil ekkor megremegett �s farkass� v�ltozott.

     Ugyanebben a pillanatban az ez�stsz�n� �s a v�r�s farkas is felt�nt.

     Vicsorogtak �s a tengerpart d�li, s�v�nyekkel ben�tt r�sze fel� kezdtek futni.

- Mi az?  - k�rdeztem hangosan, mert t�bb ember is kij�tt a h�zb�l, �s v�dl�n mutogattak r�m.

- Hitv�ny bestia! –  mondta egy �reg – Idehoztad a t�bbit is?!

- Nem! Nem! – v�dekeztem �s n�gyk�zl�bra ereszkedtem, hogy ha kell megv�djem magamat.

     Ekkor m�r �n is meghallottam h�rom v�mp�r suhog� hangj�t.

     Quil �s t�rsai el�j�k szaladtak �s hallottam, ahogy az egyik felvony�tott az erd�ben, majd egy hatalmas csattan�s k�s�ret�ben az ez�st sz�n� �llat ( Levi ) �tk�z�tt pontosan a l�baim el�.

     Felny�g�tt �s azonnal visszav�ltozott emberr�. 

- Ker�ts�k be �ket! –  hallottam egy idegen f�rfi hangj�t.

- �n elkapom a s�rg�t, te addig v�gezz azzal a sz�rk�vel �s vigy�zz a n�re!- mondta egy m�sik f�rfihang.

- A k�t sz�k�tt nom�d visszat�rt! – harsogta elhalt hangon Levi, �s r�m meredt.

     Ekkor megl�ttam a m�sodik hang forr�s�t.

     �gy suhant az �jszakban ak�rcsak j�magam �s Quil - t �ld�zte.

      Maga m�g�tt pedig nevel�any�mat cipelte.

- Esme! – ki�ltottam, �s �tugrottam Levi imm�r eszm�letlen teste felett.

     A t�bbi ember sik�t�sban t�rt ki m�g�ttem, �s menek�l�re fogt�k a dolgot. 

- Rosei? – k�rdezte Esme – Te vagy az?

- Mi t�rt�nt veled? –  k�rdeztem agg�dva.

- Elfogtak. – mondta, �s a n�la k�t fejjel magasabb, piszkossz�ke haj� nom�dra meredt.

- Ismeritek egym�st? –  k�rdezte a f�rfi, aki �gy els� r�n�z�sre negyven �ves lehetett. Persze id�sebb volt.

- Ereszd el! – mondtam �s �jra n�gyk�zl�bra ereszkedtem.

- Mert mi lesz ha nem? –  k�rdezte incselked�en.

- Akkor v�gzek veled! –  mondtam egyszer�en, �s egyetlen ugr�ssal nekirontottam.

     Quil ek�zben m�r visszav�ltozott emberi alakj�ba, �s most Levi –t �lesztgette.

     Kir�ntottam a f�rfi szor�t�s�b�l Esme –t, �s �gy sz�ltam neki:

- Carlisle �s a t�bbiek itt vannak valahol! Menj keresd meg �ket!

- Ephraim m�r elment �rt�k! – ki�ltotta oda Quil.

- Lehetetlen! – morogta a nom�d – Ti egy�ttm�k�dt�k? Farkas �s v�mp�r? Egy�tt harcolnak? Nevets�ges!

- T�nyleg? – k�rdeztem, �s a leveg�be ugrottam, majd l�baimat a nyak�ra kulcsoltam, �s elforgattam a test�t pontosan sz�znyolcvan fokban.

     A v�mp�r a f�ldre huppant, �s most megpr�b�lt elg�ncsolni.

     Megragadta a bal l�bamat �s szorosan megfogta.

     Esme most d�h�sen megindult fel�nk, �s j�l orrba r�gta a f�rfit.

- Quil! – kil�tottam oda a fi�nak – T�zet! Most!

     Az indi�n aggodalmas arccal otthagyta Levi –t �s elszaladt.

     A k�vetkez� pillanatban egy �g� fa�ggal t�rt vissza, amit el�nk dobott.

- Esme. Most! – mondtam nevel�any�mnak, �s mindketten teljes er�b�l cib�lni kezdt�k a v�mp�rt, majd a t�zbe haj�tottuk.

- Ezt neked! – hallottam a t�volb�l Emmett hangj�t �s a m�sik nom�d is el�bukkant.

     Emmett szorosan a nyom�ban haladt ,�s ott �t�tte ahol �rte.

     Edward, Carlisle �s a v�r�s farkas nem is t�r�dtek vel�k, hanem Levi fel�  vett�k az ir�nyt.

- Meg�lt�tek  a bar�taimat!  - mondta izz� d�hvel a m�sik v�mp�r, �s hangosan morgott.

- Mi voltunk bizony. –  mondtam �s Emmett –re n�ztem.

- Rose. – mondta boldogan, �s r�m nevetett, majd elr�gta mag�t�l a nom�dot �s les�jtott r�.

      Odarohantam szerelmemhez �s seg�tettem neki a t�zbe dobni a halott v�mp�rt.

- Sajn�lom, de nem seg�thetek rajta! – hallottunk Carlisle sajn�lkoz� hangj�t.

     Emmett �s �n is odament�nk a t�bbiekhez.

     Edward Esme –t �lelte.

      Quil �s Ephraim bar�tjuk mellett �lltak.

     Carlisle a haldokl� fi� mellett hevert.

- Megharapta!  - mondta idegesen Quil– Az a m�sik megharapta!

- A m�reg m�r beker�lt a szervezet�be.   – mondta Carlisle – Nektek a karmaitok hal�losak r�nk n�zve, r�tok meg a m�rg�nk. Itt m�r nem tudok seg�teni. Megpr�b�lhatn�m kisz�vni, de akkor az �n m�rgem ker�lne a test�be.

- Sajn�lom bar�tom. – hallottam Ephraim hangj�t.

- Ne add fel Levi! –  k�rte Quil.

- M�r nem �l! – mondtam, �s egy pillanatra mindenki r�m n�zett.

     Ephraim Carlisle  - r�pillantott, aki sajn�lkozva b�lintott.

- M�r nem dobog a sz�ve!  - mondta Edward.

     A k�t indi�n azonnal farkass� v�ltozott, �s vony�tani kezdtek.

�gy vettek b�cs�t halott t�rsukt�l.

     Emmett �s �n id�k�zben k�zen fogva odas�t�ltunk a t�bbi Cullen – hez.

- Szerencs�tlen. –  suttogta Emmett.