|
7. fejezet - A megment
Erõtlenl fekdtem azon a helyen, ahol becsapdott gyenge testem. A hideg egyre jobban megemsztette a testemet, lassan falta, mint valami vadllat. Merev vgtagjaimat mozdtani sem tudtam, mindenem csupa jg volt. A ruha is rmfagyott, a fejem pedig mg mindig õrlten fjt, gy dbrgtt, mintha brmelyik pillanatban sztrobbanhatna. A szl hangosan svtett, az esõ mg azta sem llt el, meglls nlkl zuhogott tovbb. Alig brtam nyitva tartani a szememet, de minden erõmet latba vetve nem hagytam lecsukdni, fltem, hogy akkor tnyleg soha tbb nem nyitnm majd ki.
Erõtlenl fekdtem azon a helyen, ahol becsapdott gyenge testem. A hideg egyre jobban megemsztette a testemet, lassan falta, mint valami vadllat. Merev vgtagjaimat mozdtani sem tudtam, mindenem csupa jg volt. A ruha is rmfagyott, a fejem pedig mg mindig õrlten fjt, gy dbrgtt, mintha brmelyik pillanatban sztrobbanhatna. A szl hangosan svtett, az esõ mg azta sem llt el, meglls nlkl zuhogott tovbb. Alig brtam nyitva tartani a szememet, de minden erõmet latba vetve nem hagytam lecsukdni, fltem, hogy akkor tnyleg soha tbb nem nyitnm majd ki.
- Bella! Bella! - hallottam egy tvoli, mgis oly ismerõs hangot, de sehogy sem tudtam beazonostani kihez tartozhat.
- Bella merre vagy? - jtt egy msik, valamivel vkonyabb hangfoszlny.
Engem keresnek. Nem tudtam semmit sem tenni, nem brtam siktani, vagy odakiltani nekik, hogy itt vagyok. Nem tehettem semmit sem, csak fekdtem tehetetlenl ki tudja hol. Nagyon mlyre eshettem? Vagy lehet hogy csak alig pr mterre vagyok a szakadk tetejtõl? Ha megtudnm nzni, ha sszeszednm minden erõmet, akkor taln felmszhatnk.
- Bella vlaszolj ha hallasz minket! - kiltotta egy harmadik ember, de az õ hangjt azonnal felismertem.
Edward itt van. Edward itt van s engem keres. Tudtra kell adnom, hogy itt vagyok lent s lek, de hogyan, mikor ahoz sincs erõm, hogy elsuttogjak egy szt, nem hogy ahoz, hogy kiltsak?
- Ed...ward... - nygtem ki erõtlenl, majd megprbltam mg egyszer, valamivel hangosabban.
- Ed...ward! - lassan, minden erõmet felhasznlva felemeltem a fejemet, de megszdltem, s visszahanyatlottam eddigi fekvõhelyemre.
- Bella? Bella! Itt van! Megtalltam! - kiltotta Edward valahonnan fentrõl.
Nhnyan vlaszoltak ezen kijelentsre, miszerint megtallt, de szl elsodorta ezeket a hangokat, gy nem tudtam mit mondtak. Kvek potyogtak lefel a szikla oldaln, sok mellm gurult. Nem tudtam hogy a szl teszi e mindezt, vagy az, hogy valaki mszik lefel, hogy megmentsen, nem lttam semmit.
- Bella... - hallottam jra Edward hangjt a fejem felett.
Felnztem r. Õ ott volt teljes valjban, teljes Cullen pompjban.
- Edward... - suttogtam jra, de õ csendre intett.
- Felviszlek innen - mondta s gyengden, vigyzva arra, hogy nehogy fjdalmat okozzon nekem, felemelt.
Meg szerettem volna krdezni azt, hogy mgis hogy fog innen felvinni engem, ktelet ugyanis, vagy brmilyen mentõ eszkzt, nem lttam nla. Hozzbjtam annyira amennyire csak brtam, bellegeztem kellemes illatt. Kezdtem fzni, de mindez nem szmtott, ha az õ karjaiban lehettem.
- Add ide nekem! Majd viszem n! - hallottam Jacob parancsol hangjt.
- Majd n viszem - felelte hatrozottan Edward - nem szabad csak gy ide-oda adogatni mint egy trgyat. Fõleg most, hogy ilyen llapotban van.
Biztosan szrnyen nzhetek ki. Lehet hogy a testem az ess miatt teljesen sszeroncsoldott, s minden vonsom eltorzult. Lehet hogy rk letemre csny fogok maradni. Br fogalmam sem volt arrl, hogy nzhettem ki.
- Rendben van akkor vidd te! - egyezett bele kelletlenl Jake.
Edward megindult velem az egyik hint fel. Elfogott a rossz rzs, ahogy a kocsikra nztek, mert ezekrõl eszembe jutott az, hogy mi trtnt.
- Ne! Hintba ne! - ellenkeztem, br sok beleszlsom nem nagyon volt.
- Nyugi Bella! Nem fog trtnni semmi! Itt vagyok veled s vigyzok rd! - nyugtatgatott.
Megnyugodtam, a hangja nagyon kellemesen csengett a flemben. Bztam benne. Hittem neki, hogy vigyz rm. s itt van velem. A karjaiban visz engem. Ha ide jutok olyan esetekben, ha balesetem lesz, akkor gyakrabban fogok hintba lni. Hirtelen eszembe jutott a kocsis, s a vmpr.
- Edward...a kocsis meghalt. Egy...vmpr tette. n lttam - magyarztam el neki.
Komor arccal rm nzett, tekintete kifrkszhetetlen volt. Halvnyan rmmosolygott, s lassan blintott.
- Igen Bella tudom - felelte - de ne aggdj most emiatt! Most az a fontos hogy te meggygyulj!
szresem vettem, hogy idõkzben beltnk a hintba, amely immron szguld az ton a kastly fel. Csak onnan tudtam, hogy hamarosan megrkeztnk, hogy meghallottam amint az ajtk kinylnak, s reztem, ahogy Edward megmozdul s jra elindul velem. Hallottam anym ktsgbeesett kiltst, apm halk szitkozdst. Aztn nem emlkszem semmire. Azt hiszem megint elaludhattam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
