Fogalmam sem volt arr�l, hogy mi t�rt�nt azut�n, miut�n Edward hazahozott engem. Teljes s�t�ts�g. Azzal tiszt�ban voltam, hogy a szob�mban vagyok, az �gynemûm tapint�s�t �gy is, hogy csukva van a szemem, megismerem. Kellemes vanill�a illat lengte be az eg�sz szob�t, m�lyet szippantottam belõle. 

- Bella,�bren vagy? - olyan hirtelen pattantak fel a szemeim, hogy azt hittem, kiugranak a hely�krõl. 

Oldalra sand�tottam, a hang forr�s�t keresve, s azonnal meg is tal�ltam. Edward az �gyam mellett �lt egy sz�ken, kezeit maga el� rakta. Mikor �szrevette, hogy õt n�zem, elmosolyodott. 

- Edward mi t�rt�nt? Nem haltam meg? - el�g buta k�rd�snek hangzott, azt gondoltam, biztos h�ly�nek n�z, de valahogy furcs�nak tal�ltam, hogy egy ilyen balesetet t�l�ltem. 

- Term�szetesen t�l�lted. A vil�g legjobb orvosa, Carlisle Cullen kez�ben volt az �leted! - vigyorgott r�m, de azt�n az arca elkomorult. 

- Mi a baj? - k�rdeztem. 

- Azt hitt�k, hogy nem fogod t�l�lni. K�m�ban volt�l egy teljes h�tig - szomor�an n�zett r�m, kezeit t�rdelte idegess�g�ben. 

Felh�ztam a szem�ld�k�m meglepet�semben, nem gondoltam volna, hogy egyszer meg�lem azt is, hogy egy teljes h�tig aludhatok an�lk�l, hogy b�rki zargatna. Persze, ez teljesen m�s volt. 

- Szeretn�m megk�sz�nni neked, hogy megmentett�l - mondtam csendesen, �vatosan vizsg�lgatva az arc�t. 

- B�rki megtette volna - vonta meg a v�ll�t flegm�n. 

- De te tetted meg. �r�kk� h�l�s leszek neked - suttogtam. 

Feln�zett v�gre a kez�rõl a szemembe. Hosszasan n�zett engem, majd kez�t felemelte, �s �vatosan az arcomhoz �rintette. L�gyan v�gigsim�tott kez�vel az arcomon, �gyelt arra, hogy nehogy a kellet�n�l erõsebben �rjen hozz�m. Mik�zben simogatta arcomot, k�zelebb hajolt hozz�m, szinte �reztem a bõr�m�n a lehellet�t. 

- Ne keveredj t�bb� ilyen bajba! Mi�rt kellett neked ennyire sietned La Pushba? - keserûen felnevetett, elh�z�dott tõlem. 

- Megakartam elõzni a vihart. 

- Vagy csak a dr�gal�tos Jacob Blackhez siett�l - nem k�rdezte, hanem mondta ezt. 

Ideges�tett, hogy ezt gondolja, �gy h�t nem is hagytam annyiban a dolgot. 

- Nem siettem senkihez sem, legfõbbk�ppen hozz� nem! - feleltem durc�san, jobban magamra h�ztam a takar�t, most jutott ugyanis csak el a tudatomig, hogy egysz�l h�l�ingben vagyok, ami v�kony selyembõl k�sz�lt. 

- Persze,�rtem. 

Nem �gy hangzott, mint aki komolyan �rti, ink�bb arra gondoltam, hogy õ m�g mindig �gy gondolja, voltam olyan h�lye, �s az�rt siettem annyira azzal a hint�val, mert Jakehez siettem. H�t ha ezt gondolja, akkor egy�ltal�n nem ismer. Hirtelen �tlettõl vez�relve �gy d�nt�ttem, hogy felkelek az �gyb�l, nem zavartava magamat. �gy, ahogy voltam, abban a kicsi, feh�r h�l�ingben, kik�sz�l�dtam az �gyb�l, �s elindultam a f�rdõszob�ba. 

- Most meg mit mûvelsz? Ennyire nem akarsz meggy�gyulni? - hallottam a h�tam m�g�tt Edward hangj�t, de nem igaz�n jutott el a tudatomig mindaz, amit mondott nekem. 

A fejem õr�lten f�jt, olyan �rz�s volt, mintha milli� mini kis emberke dobolna bent a fejemben. Kezemet r�tapasztottam a hal�nt�komra, nekidõltem az ajt�keretnek. Hallottam, ahogy a sz�k csikorog egyet, mikor Edward felkell r�la. 

- Bella! Bella mi a baj? - aggodalmaskodott, de �n csak elmos�do foszl�nyokat �rtettem belõle. 

A szemem elõtt elhom�lyosult minden, nem �reztem semmi m�st azon a hatalmas f�jdalmon k�v�l a fejemben. 

- Bella! - a hang olyan messzirõl j�tt, hogy olyan volt, mintha ellene ny�jtva, vagy mintha lass�tott felv�tel lenne. 

Zuhanni kezdtem, de mielõtt le�rtem volna a m�lybe, egy hideg k�z elkapott �s a magasba emelt. G�rcs�sen kapaszkodtam Edward nyak�ba, aki visszavitt az �gyamba, a takar�val befedte eg�sz testemet. 

- Idd meg ezt! - nyomott a kezembe egy b�gre gõz�lgõ valamit, ami sejt�sem szerint tea lehetett, de gy�gyszernek mindenk�ppen kellett benne lennie. 

Inni kezdtem, a forr� ital nagyon j�t tette a torkomnak, csak most j�ttem r�, hogy az is mennyire f�j. J� ha csak torok, �s nem t�dõgyullad�st fogok kapni. M�g csak az hi�nyozna, hogy napokig betegen nyomjam az �gyat. Kiittam az utols� cseppig a folyad�kot, ami nem volt se j�nak, se rossznak mondhat�. 

- V�rj itt egy percet! H�vom ap�mat! - mondta Edward, �s m�r el is tûnt a szob�b�l. 

P�r perccel k�sõbb l�ptek zaja hallatszott, a szoba megtelt egy csom� emberrel. Itt volt Edward, Carlisle, apa �s anya, valamint akire egy�ltal�n nem sz�m�tottam, Jacob Black. Carlisle odal�pett hozz�m, kutatott a t�sk�j�ban, majd egy hossz� tûvel a kez�ben visszafordult hozz�m. 

- Beadok neked egy f�jdalom csillap�t� injekci�t. Csak egy kis sz�r�st fogsz �rezni - meg sem v�rta, hogy mit v�laszolok, m�r sz�rta is bele a tût a karomba. 

J�l mondta, olyan �rz�s volt, mintha egy sz�nyog cs�pett volna meg. Apa let�rdelt mell�m, kezeivel v�gigsim�tott a homlokomon. 

- Ugye meg fog gy�gyulni? - most elõsz�r hallottam az eddigi tizenh�t �vem alatt ap�t ennyire szomor�an besz�lni. 

- Igen persze. N�h�ny nap is m�r olyan lesz mint volt - nyugtatta meg Carlislet, majd megk�rt mindenkit, hogy t�vozzon a szob�b�l, hagyjanak pihenni. �pp azon voltam, hogy levegyem a szekr�nyen hagyott leveses t�lat, amikor hallottam ,hogy valaki bel�p a szob�ba. 

- H�t neked nem kellett volna elmenned? - k�rdeztem Edwardt�l csillog� szemekkel, nagyon j�l esett, hogy visszaj�tt hozz�m. B�r lehet,hogy csak itthagyott valamit. 

- �gy gondoltam, hogy j�l esne neked egy kis t�rsas�g - mosolygott r�m, �s a kezembe adta a t�ny�rt. 

- K�sz�n�m. �s igen, �r�l�k hogy itt vagy - zavartan les�t�ttem a szemeimet. 

Ha csak tudn�, hogy mennyire �r�l�k neki. Elkezdtem enni az �telt, ami t�rt�netesen h�sleves volt, a legjobb fajt�b�l. Edward v�gig csendben figyelt. 

- Hogy n�zett ki? - k�rdezte �k�lbe szor�tott kezekkel, komor arccal. 

- Ki hogy n�zett ki? - �rtetlenkedtem. 

- H�t a v�mp�r! - mondta a szemembe �gy, mintha egy elmebeteghez besz�lne. De most Istenem, ki eml�kezne egy h�t k�ma ut�n arra, hogy egy v�mp�r t�madta meg. Na j�, �n is eml�kszem r�, de nem ezen j�r mindig az eszem. 

- F�rfi volt, fekete hajjal. �gy 190 k�r�l lehetett - pr�b�ltam �sszeszedni a gondolataimat, de enn�l t�bb nem jutott eszembe. 

- Csak ennyi? 

-Csak ennyi. Sajn�lom, de el�gg� kihagy az agyam - feleltem viccelõdve, majd hozz� fordultam. 

- Hogy m�szt�l le hozz�m k�telek n�lk�l? - k�rdeztem meg tõle az egyik legfontosabb k�rd�st, ami eddig foglalkoztatott. 

- Voltak k�telek n�lam - magyar�zta, �s �llt a tekintetemet. 

- Nem nem voltak - �ll�tottam hat�rozottan, de õ lassan ingatta jobbra-balra a fej�t. 

- Bella te nagyon gyenge volt�l, alig volt�l magadn�l, nem eml�kszel semmire! 

- Arra gondolsz, hogy bolond vagyok?! - k�rdeztem s�rtõd�tten, �s tettem egy k�s�rletet arra, hogy fel�ljek, de õ visszanyomott az �gyba. 

- Nem nem vagy bolond, csak beteg. Most jobb lesz ha megyek - k�z�lte �s elindult az ajt� fel� - jobbul�st Bella! 

- Na de... - de mire befejeztem volna, de m�r nem volt a szob�ban. Durc�san s�ppedtem bele a puha �gytakar�ba. Most meg mi baja lett hirtelen, hogy csak �gy, ilyen gyorsan t�vozott? Olyan furcsa ez az eg�sz, az hogy megmentett, mikor nem j�hetett le csak �gy, k�telek n�lk�l, r�ad�sul itt van az a nyilv�nval� t�ny is, hogy Edward ut�lja Jaket, mikor m�g nem is besz�lt vele egy sz�t sem. Egy biztos. Ki fogom der�teni, hogy mit titkol elõlem. Mert abban biztos vagyok, hogy Edward Cullen nem az, akinek mutatja mag�t.