�jra l�that�v� v�ltam, �s meredten b�multam Edwardot. Megborzongtam. Nem tudom mi�rt, de �gy �reztem � a v�gzetem. Az �v� a lelkem a testem, minden porcik�m. Hirtelen fell�ngolt bennem valami. Nem ismertem ezt az �rz�st, de nagyon furcsa volt. �getett bel�lr�l, ki akart t�rni, mint egy vulk�n, hogy el�rasszon engem, �s mag�val ragadjon az ismeretlenbe. R�miszt� volt. � is megk�v�lten b�mult r�m. Elvesztem a szemeiben. Olyan volt, mintha kir�ntott�k volna al�lam a talajt, �s �n csak zuhanok, �s zuhanok, abba az aranysz�n� semmibe. Csak n�ztem �t, �s ez melegs�ggel t�lt�tt el. A sz�vem most elkezdett dobogni, nem nagyon gyorsan, de az�rt el�gg� ahhoz, hogy kiz�kkentsen k�bulatomb�l, �s elcsod�lkozzam a dolgon. Azel�tt m�g sohasem csin�lt ilyet, nem vert ennyire. A t�bbi v�mp�r felvont szem�ld�kkel n�zett r�m. Val�sz�n�leg m�g nem l�ttak olyat, hogy egy v�mp�rnak elkezd verni a sz�ve.

- Megtudhatn�nk mi ez? –  k�rdezte Carlisle

- Persze, de lehetne, hogy csak a h�zatokn�l? – k�rtem. � erre r�b�lintott, �s felsz�l�tott mindenkit, hogy haladjunk tov�bb. Hamar r�j�ttem, hogy � ennek a kl�nnak a vez�re. Oda�rt�nk egy gy�ny�r� h�zhoz. H�rom emelet magas volt, �s vil�gos sz�n� azonnal beleszerettem. Bement�nk, �s bel�l a kinti sz�ps�g �tsz�r�s�t tal�ltam. Az eg�sz nappali hatalmas volt. Itt valamikor t�bb helys�g lehetett, de val�sz�n�leg a falakat elt�vol�tott�k. Az eg�sz helys�g a feh�r k�l�nb�z� �rnyalataiban j�tszott. K�pr�zatos volt.

- Bemehetn�nk a dolgoz�szob�mba, �s ott megvizsg�lom a l�bad, ok�? – k�rdezte Carlisle.

- Persze, azt nagyon megk�sz�nn�m. – Bement�nk a szob�ba, �s azt mondta, hogy �ljek r�  az asztal�ra. �gy is tettem, mire � a kez�be vette a l�bam. Valamivel let�r�lte a v�g�st. Azt mondta, fert�tlen�ti. Hittem neki, b�r fogalmam nem volt, hogy az mit jelent. Val�sz�n�leg �n voltam a vil�g leg�gyetlenebb v�mp�rja, de k�rh�zakban, �s orvosi rendel�kben m�g nem nagyon volt szerencs�m lenni. Mivel, ha elestem, nem nagyon szenvedtem s�r�l�seket. Carlisle bek�t�zte a l�bam, �s azt mondta k�szen, vagyunk. �n lepattantam az asztalr�l, �s megk�sz�ntem. Bevezetett engem egy eb�dl�szer�s�gbe, ami szerintem egy hangy�nyit nevets�ges volt. De komolyan eb�dl� egy v�mp�r h�zban? Mit csin�lnak ezek? Hazahozz�k a zs�km�nyt, �s k�nyelmesen egy-egy sz�ken �lve fogyasztj�k el, vagy mi? Mindegy is le�lt�nk mindannyian, ami szerintem ugyancsak nevets�ges volt. Mi�rt �lt�nk le, ha soha nem f�radunk el?

  Azt hiszem ma egy kicsit t�l sok cinizmus, van bennem. Mindenesetre le�ltem, �s v�rtam.

- Sz�val elmes�led nek�nk ki-, vagy mi is vagy te val�j�ban? – k�rdezte Carlisle. Nem �pp udvarias megfogalmaz�s, de tekintettel arra a sok furcsas�gra, amit �n hoztam magammal az � �let�kbe,  az elm�lt f�l �r�ban, �gy �reztem ez megbocs�that� b�n. Ez�rt azt�n belekezdtem a t�rt�netembe, �s sok�ig csak besz�ltem, �s besz�ltem, �k, pedig figyelmesen hallgattak. Azt�n amikor ahhoz a r�szhez �rtem, hogy soha nem ittam emberv�rt, egy k�p jelent meg a fejemben. �jszaka van, s�t�lok az utc�n, �s egy isteni illat csapja meg az orromat. Szinte elb�dultam t�le. Elkezdek rohanni, nem t�r�dve azzal, hogy ak�r meg is l�thatnak. V�gre azt�n megtal�lom az illat forr�s�t, egy f�rfit. Odal�pek hozz�, az illata egyre jobban elk�b�t. Megsz�l�tom.

- H�, sz�pfi�, gyere velem, csin�ljunk valami izgiset! – � r�m vigyorog. Szeml�tom�st bej�v�k neki.

- Ok�, cicababa menj�nk! –  r�m kacsint, �s megfogja a kezem. �n r�villantom t�hegyes fogaim, � ett�l egy kicsit h�trah�k�l, de az�rt k�vet. Beh�zom egy s�t�t kis sik�torba, �s k�zel hajolok a nyak�hoz. Az illat�t�l elvesztem a fejem. �gy sz�lok:

- Most pedig az �leted itt v�get �r – egyetlen r�nt�ssal elt�r�m a nyak�t, ami nagyot reccsen. Ez mag�hoz t�r�t. R�d�bbenek mit tettem. M�r nem cs�b�t a v�re. Magamt�l undorodok. Megr�zk�dok. K�nnyezni nem tudok, de azok n�lk�l zokogok. Hogy tehettem ilyet? Nem b�rom tov�bb n�zni a f�rfit, aki �veges tekintettel mered a semmibe. Elrohanok. Futok ameddig el nem t�nik minden, amit eddig ismertem.

  Igaz�b�l hazudtam magamnak. Nem csak az�rt k�lt�ztem el any�mt�l, mert r� akart szoktatni az ember v�rre, hanem az�rt is, hogy h�trahagyjam sz�rny mivoltomat. A t�bbiek engem b�multak, de nem sz�ltak. Csak n�ztek.

- Sajn�lom, egy kicsit elbambultam – mondtam nekik, de �k a fej�ket r�zt�k.

- Hallottuk, amit mondt�l  – sz�lt Alice, - De te nem volt�l itt, m�rmint, te ezt v�gign�zted nem? J�v�be is l�tsz?

- Nem! – r�ztam a fejem, - Akkor ezt meg tudtam volna akad�lyozni, nem ez sajnos a m�ltam. Nem voltam el�g er�s, ez�rt meg�ltem egy embert.

- De ahhoz el�g er�s volt�l, hogy az elveidet ne tipord porba, �s nem itt�l a v�r�b�l, gondolj erre! – sz�lt Edward

- Igen, de meg�ltem! Nekem m�r ez is az elveim porba tipr�sa! Ugyanis azok nem csak abb�l �llnak, hogy nem iszok emberv�rt, hanem abb�l is, hogy ez �ltal, nem �l�k embereket, mert ha m�r t�pl�lkozom is bel�l�k az csak egy fokkal rosszabb, mint ha meg�l�m �ket. – Megr�ztam a fejem.

- Mindegy nem tudom, mi volt ez, �s hogy mi�rt besz�ltem nektek err�l, de most mennem kell, sajn�lom. K�sz�n�m a k�t�st, de most megyek.

- Ne, v�rj! Maradj m�g! –  ki�ltott Edward. Belen�ztem a szem�be. Nem kellett volna.  Megint �gy �reztem, hogy zuhanok. Megfeledkeztem a vil�gr�l, arr�l, hogy ki is vagyok �n, csak abba a t�nd�kl� szemp�rban �ltem. Azt�n nagy nehezen megtal�ltam a hangom.

- Rendben, maradok! –  � b�lintott, �s �gy sz�lt:

- S�t�lhatn�nk – most rajtam volt a b�lint�s sora. Elindult fel�m, �s megfogta a kezem, de amint k�zel �rt hozz�m megtorpant, �s d�bbent, m�r-m�r f�jdalmas arcot v�gott.

- Mi az? – k�rdeztem �n is r�m�lten.

- Az… az illatod…