Az t�rt�nt, amitõl f�ltem. T�dõgyullad�st kaptam, �s m�sf�l h�ten kereszt�l nyomtam az �gyat. Am�g beteg voltam, Edward minden nap bej�tt hozz�m, besz�lgett�nk, �s mindig hozott nekem valamilyen kis apr�s�got, apr� kis aj�nd�kokat, amelyeket �n teljesen feleslegesnek tartottam, de k�zben nagyon j�l esett a gondoskod�sa. Az �gyamban fek�dtem, imm�r valamivel jobb �llapotban, kezemben a kedvenc k�nyvemet, az �v�ltõ szeleket tartottam, azt olvastam, amikor kopogtat�s hallatszott. M�r automatikusan mondtam azt, hogy ,,szabad", sejtettem, hogy ki lehet a vend�gem. �s igen, az ajt�n Edward l�pett be csuromvizesen, kez�ben eserny�vel, melyet nekit�masztott a falnak. Le�lt szok�sos hely�re. 

- Szia! - k�sz�nt�tt, haj�b�l kir�zta a vizet, majd bûnb�n�an hozz�tette - rem�lem nem baj, hogy �sszevizezem a padl�t... 

- Dehogy! Majd felsz�rad mag�t�l - kuncogtam, visszat�rve a k�nyvemhez. 

- Mit olvasol? - hajolt k�zelebb. 

- Az �v�ltõ szeleket. Im�dom ezt a k�nyvet. Vagy ezerszer kiolvastam m�r - Edward rosszall�an cs�v�lta a fej�t. 

- Ink�bb pihenned kellene olvas�s helyett. 

- Pihentem eleget ezalatt a m�sf�l h�t alatt, �s nagyon meguntam m�r az egy helyben fekv�st. Csin�lni akarok valamit! - s�hajtottam fel k�ts�gbeesetten. 

- Hoztam neked valamit. Vagyis... valakit! - mosolyodott el titokzatosan. 

- Jaj ne Edward, csak nem egy �jabb kis aj�nd�k? Megmondtam, hogy nem k�rek t�bbet! - tiltakoztam, de õ csak nevetett. 

- Ez most nem olyan. Valaki nagyon szeretett volna megl�togatni t�ged. Gondoltam, elhozom neked. Bej�hetsz! - ki�ltott ki az ajt�n, s abban a pillanatban berontott a szob�ba Alice, Edward testv�re. 

Nagyon meg�r�ltem neki, hisz olyan r�g l�ttam, �s a vacsor�n olyan j�l elbesz�lgett�nk egym�ssal. Alice gondolkod�s n�lk�l a nyakamba ugrott, term�szetesen vigy�zott arra, hogy nehogy f�jdalmat okozzon, mert m�g �gy is el�g gyenge voltam, nem t�rõd�tt Edward rosszall� tekintet�vel. 

- Bella, �gy �r�l�k, hogy l�tlak! Jobban vagy? Nem f�j semmid? Ugye nem untat hal�lra t�ged Edward? - bokszolt bele b�tyja v�ll�ba. 

- Alice nyugalom! �ll�tsd le magad! - k�rte testv�r�t Edward, aki durc�san b�r, de helyet foglalt egy m�sik sz�ken. Edward el�gedetten b�lintott. 

- �n is �r�l�k neked Alice! M�r hi�nyzott a belõled �rad� vid�ms�g! - nevettem fel, Alice boldogan csillog� szemekkel m�regetett. J�l esett neki a b�kom. 

- �s a k�rd�seimre is v�laszolsz? - k�rdezte kedvesen, de ugyanakkor alig b�rta f�kezni mag�t, hogy nehogy �jra a nyakamba ugorjon. 

- Igen, jobban vagyok. Jelen pillanatban semmim sem f�j, �s... mi is volt a harmadik k�rd�s? - r�ncoltam �ssze elgondolkozva a homlokom. 

- Az, hogy nem untatlak e hal�lra - v�laszolt Alice helyett Edward. Feln�ztem r�, erõsen gondolkoztam azon, hogy mit is v�laszoljak neki. 

Nem �ppen az lenne a legmegfelelõbb v�lasz, ha azt mondan�m, hogy vele a mennyekben �rzem magam. Helyette ink�bb csak ennyit mondtam: 

- Felett�bb kellemesen �rzem magam Edward t�rsas�g�ban... - mondtam Alicenek, de k�zben m�lyen Edward szemeibe n�ztem. 

- Ennek �r�l�k! - nevetett fel csilingelõ hangj�n Alice, �s nyomott egy hatalmas puszit az arcomra. 

Ettõl magamhoz t�rtem, �s elpirulva ford�tottam el a tekintetem Edward arc�r�l. Az elk�vetkezendõ egy �r�ban, amikor Alice itt tart�zkodott, a hangulat a tetõfok�ra h�gott. Alice lelkesen csacsogott a vil�g leg�rtelmetlenebb dolgair�l is, nem volt olyan t�ma, amihez ne lett volna hozz�fûz�se. Edward is nagyon j�l �rezte mag�t, ezt onnan tudom, hogy a szeme hossz� idõ �ta elõsz�r lelkesen csillogott. H�t igen... Alice k�zel�ben senki sem lehet szomor�, mert õ olyan, mint egy apr� energiabomba, mely mag�val hordozza a vil�g valamennyi boldog �rz�s�t, �s �tadja azt azoknak, akiknek sz�ks�ge van r�. 

- Na most m�r ideje mennem! Halaszthatatlan dolgom van! - jelentette ki az �r�ra n�zve, �jra megpuszilt �s meg�lelt, majd t�vozott. 

- Hov� megy? - k�rdeztem k�v�ncsian, b�r tudtam, hogy sok k�z�m nincsen hozz�. 

- Mondjuk �gy... hogy, felfedezõ�tra az erdõbe... - felelte, �s �n igyekeztem arra koncentr�lni, hogy meg�rtsem, ez mit jelent, de mivel nem siker�lt, ink�bb felhagytam a pr�b�lkoz�ssal. 

- Hoztam neked valamit - jelentette ki p�r perc csend ut�n Edward. 

- Edward, ugye nem mondod komolyan? Megmondtam, hogy... 

- Ez sem olyan aj�nd�k - v�gott a szavamba - gyere velem! 

Kez�t ny�jtotta, habozva b�r, de megfogtam. Kivezetett a szob�mb�l, �s elindultunk a folyos�n. Feltûnt, hogy m�g nem engedte el a kezem. Melegs�g j�rta �t eg�sz testemet, elmosolyodtam. Furcsa, mennyi mindent �rzek Edward k�zel�ben. 

- Hov� megy�nk? - k�rdeztem, mikor �thaladtunk a kast�ly majdnem fel�n. Erre m�r csak a rakt�rok, meg a szolg�l�k h�l�helyei voltak. 

- Ide - nyitotta ki az egyik rakt�r ajt� belsej�t. 

Bel�ptem az apr� kis helyis�gbe. Felhom�ly volt, de �gy is j�l kivehetõ volt a szoba k�zep�n �ll� hatalmas zongora. K�zelebb mentem hozz�, kezemmel v�gigsim�tottam a fel�let�n. Nagyon r�gi darabnak tûnt, de m�gis annyira gy�ny�rû �s csod�latos volt. Edward eddig az ajt�ban �llt, �s figyelte mit csin�lok, de most k�zelebb l�pett, �s helyet foglalt a zongora sz�ken. 

- �lj ide! - paskolta meg a maga mellett l�võ helyet. 

Haboz�s n�lk�l le�ltem, �s v�rtam mi k�vetkezik. Edward kezeit a zongor�ra tette �s j�tszani kezdett. A zene bet�lt�tte az eg�sz szob�t, szinte sz�lltam vele �n is. Eg�sz testem �tvette a dal ritmus�t, beleolvadtam. Az a dal, amit Edward j�tszott gy�ny�rû volt, f�lemben �r�kk� ott csengett. Behunytam a szemem, �s hagytam, hagy ragadjon mag�val. Nem figyeltem m�sra, csak arra a dalra, amit Edward profi zen�szeket megsz�gyen�tõ tud�ssal j�tszott el itt, most, nekem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a zene halkulni kezd, majd v�gleg meg�ll. Csal�dottan tekintettem fel a mellettem �lõ Edwardra. 

- Mi�rt hagytad abba? - k�rdeztem. -annyira sz�p volt! 

- �r�l�k, hogy tetszett! Ez volt az �n aj�nd�kom. Neked �rtam - felkaptam a fejemet. Edward f�loldalas mosoly�t villantotta r�m, r�j�ttem, hogy mennyire megszerettem ezt a mosolyt. 

- �rt�l nekem egy dalt? De... mi�rt? - k�v�ncsian v�rtam a v�laszt, de l�ptek zaja �t�tte meg a f�lemet. 

Edward felpattant a hely�rõl, �n is k�vettem õt, b�r j�val lassabban. A k�vetkezõ pillanatban any�m nyitott be a szob�ba, s meglepett k�pet v�gott, mikor megl�tott. 

- Sz�val csak ti vagytok azok! M�r azt hittem valaki el akarja lopni a zongor�t! Nagy r�gis�g �m ez! M�g az ap�m� volt, a te nagyap�d� Bella! - mosolygott r�nk - csak nem te j�tszott�l ilyen j�l Edward? 

- Igen �n j�tszottam. 

- Fell�phetn�l vele valahol! T�k�letesen kezeled a hangszert! - d�cs�rte, majd hozz�m fordult - Bella t�ged keresnek! Gyere k�rlek velem! 

- Ok�. Szia Edward! - intettem neki, �s any�m ut�n elhagytam a szob�t. 

Nagyon j�l �reztem magam, a zene szinte minden f�jdalmamat megszûntette, mintha nem is lett volna semmi bajom. Viszont mikor bel�pt�nk a vend�gszob�ba, hirtelen t�madt rosszkedv �rasztotta el a testemet. A vend�gem nem m�s, mint Jacob Black volt.