Azt hiszem egy ismer�s�m mondta egyszer, hogy amikor valaki a hal�l�n van, annak a szeme el�tt lepereg az �lete.

Eddig sosem hittem volna, hogy ez velem is megt�rt�nhet.

Kinevettem �s nem hittem neki.

Most meg itt fekszem egy �gyon,  a testem r�ngat�zik �s �gy �rzem, hogy v�r helyett valami �lmos, neh�z anyag kering a szervezetemben. 

Minden porcik�mat t�z �geti, �s �n csak kiab�lok:

- K�rlek! K�ny�rg�m! Seg�ts rajtam! Ne engedd, hogy meghalljak!

Az a valaki aki mellettem van, pedig folyton  - folyv�st ezt suttogja:

- Minden rendben lesz Esme. Tarts m�g ki egy kicsit! Szeretlek.

�n pedig azon kapom magam, hogy lassan elcsendesedem, �s az eddig eltelt �vek filmk�nt kezdenek peregni becsukott szemeim el�tt.

Pont �gy, ahogy azt a m�sod-unokatestv�rem megj�solta.

1911 – et �rtunk. �n m�g nagyon fiatal voltam.

Ohio �llam, Columbus v�ros�nak k�lter�let�n  �lt�nk, egy kis otthonos farmon.

 �n �s a sz�leim. 

Az any�mat Allison Platt –nek h�vt�k, az ap�mat pedig Roger Platt –nek. 

Nagyon szerettem itt �lni. Olyan csal�dias �s meghitt volt idekint a l�gk�r. T�vol a nagyv�ros ny�zsg� forgatag�t�l.  

Rengeteg �llatunk volt. Tehenek, birk�k, lovak �s sok – sok baromfi. Az ap�m is ezzel foglalkozott. Igaz farmer volt.

�desany�mnak �n jelentettem mindent ezen a vil�gon.

Nagyon szeretett �s b�rmit megtett volna, hogy boldog �letem legyen. N�ha kicsit t�lz�sba is  vitte az �rtem val� agg�d�st, de k�s�bb mindig r�j�ttem, hogy csak szeretett.

T�le tanultam mindent. Az �letr�l. Az emberekr�l, a helyes viselked�sr�l.

Visszakanyarodva 1911 –hez, ez a napom is �gy indult, mint a t�bbi.

 Kor�n reggel felkeltem, seg�tettem az etet�sben �s olvastam. Szerettem olvasni. F�k�nt a r�gi korok h�zair�l sz�l� le�r�sok �rdekeltek. Egyszer�en im�dtam a h�zakat.

Leny�g�z�tt mindenfajta �p�t�si st�lus, korszak,  �s amikor �ppen nem �j inform�ci�k ut�n �rdekl�dtem, a szob�mat �s a h�zunkat rendezgettem �t.

 Vir�gokat �ltettem, vagy �jrafestettem a ker�t�st. K�pekkel ragaszottam tele a szob�m fal�t, hogy majd ha nagyobb leszek , �rett a h�zass�gra,  tudjam, hogy milyen h�zban szeretn�k �lni.

Amikor v�geztem az �llatok etet�s�vel, megfejtem a tehenet �s seg�tettem f�zni.

Ezut�n  viszont meglep� m�d�n unatkozni kezdtem. Semmi �rdemleges dolog nem akadt a kezem �gy�be, �gy h�t fogtam magam �s kis�t�ltam a h�zunk m�g�tt h�z�d� gy�m�lcs�sbe.

Volt ott egy �ri�si k�rtefa ahonnan ellehetett l�tni a v�rosig.

T�nyleg nem v�gytam a v�rosi �letre, viszont a f�r�l t�k�letes kil�t�s ny�lt, egy renesz�nsz korabeli �p�tm�nyre, amir�l sokat olvastam, �s ami m�g Kolumbusz Krist�f, a h�res felfedez� tisztelet�re �p�lt. 

�gy h�t fogtam magam �s lassan, megfontoltan felm�sztam a f�ra. Az id� nagyon kellemes volt, enyh�n lengedezett a sz�l, a Nap id�r�l – id�re kib�jt a felh�k m�g�l.

Le�ltem a kedvenc �gamra, �s a csod�latos �p�tm�ny fel fordultam.

�m t�l hirtelen �s moh�n. Az �g nagy reccsen�ssel kett�t�rt alattam, �s �n nagy lend�lettel a f�ld�n huppantam.

Hallottam ahogy �ppen kett�t�rt a l�bsz�rcsontom, �s a v�r �mleni kezdett bel�le.

Felsikoltottam, �s odakaptam a ny�lt t�r�shez. M�r alig l�ttam, mert sz�d�lni kezdtem a l�tv�nyt�l.

Ekkor meghallottam any�m hangj�t:

- Esme?  -k�rdezte aggodalmasan – Esme? Hol vagy? Megj�tt ap�d a v�rosb�l!

- Anyu.  – kil�tottam, �s a k�nnyek kicsordultak a szemeimb�l – Anyu itt vagyok a fa alatt. Elt�rtem a l�bam!

Ekkor m�r fel is t�nt. �desany�m a piros kis k�t�ny�ben fel�m rohant,  arc�n �sszeszaladtak a r�ncok az aggodalomt�l.

- �des Istenem!  - mondta falfeh�ren – Mindig mondtam, hogy ne m�ssz fel erre a f�ra! Tudtam �n, hogy ez lesz egyszer!

- Nagyon f�j! – s�rtam.

- Ne mozogj! H�vom ap�dat! A lovas kocsi, ami elhozta tal�n m�g nem ment el! Ha siet�nk egy – kett�re a v�rosi k�rh�zban leszel.

Any�mnak igaza volt. A k�t n�lunk dolgoz� f�rfi, �s ap�m �ppen a h�zban iszogattak, amikor megtudt�k a h�rt.

Gyorsan cselekedtek, �s �n azon kaptam magam, hogy Columbus belv�ros�ban vagyok.

A f�jdalom annyira elvak�tott, hogy m�g azt a gy�ny�r� h�zat sem l�thattam. �jra fels�rtam.

Ekkor be�rt�nk a k�rh�zba.

Bevittek az egyik szob�ba, �s a n�v�r adott egy f�jdalomcsillap�t� injekci�t.

- Ett�l jobb lesz kedvesk�m. – mondta m�zesm�zosan – A doktor �r, pedig mindj�rt itt lesz!

Ap�m a pap�rokat int�zte, any�mat, pedig kih�vta a n�v�r, hogy van –e p�nz�nk az ell�t�sra.

M�ly �s csendes besz�lget�sbe kezdtek, amikor az ajt� kiny�lt �s a n�v�r �gy sz�lt:

- Itt is van. Ahh – s�hajtotta – Doktor Cullen.

El�reengedte az orvost, �s r�nk csukta az ajt�t.

- J� napot!  - k�sz�nt a doktor sz�vd�gleszt� basszus hangj�n. Szemeit az irataimon j�rtatta, �s felolvasta a diagn�zist.

- Esme Ann Platt. Ny�lt l�bsz�rt�r�s.

- Igen. – leheltem, de a szememet le nem vettem r�la.

S�t, ha akartam sem tudtam volna nem �t n�zni. A helys�g, a f�jdalom �s a szoba egyszer�en elt�nt.

 A k�lvil�g megsz�nt l�tezni sz�momra.

Kih�ztam magam, �s pr�b�ltam r�nevetni.

A doktor ekkor n�zett r�m el�sz�r.

Szemeink �sszekapcsol�dtak, mint k�t m�gnes, �s �n majdnem el�jultam.

A f�rfi huszonh�rom �ves lehetett. Magas volt �s izmos. Sz�ke haja lomh�n hullott a homlok�ra.

A szemei pedig aranybarn�k voltak.

- Miss Platt. – mondta megenyh�lt tekintettel, �s le�lt mell�m.  – �gy hallottam, hogy leesett egy f�r�l. Igaz ez?  - k�rdezte, �s r�m mosolygott.

Egy pillanatig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, azt�n �szbe kaptam, hogy v�laszolnom kellene.

- Tudja Doktor Cullen… - kezdtem bele, de � a szavamba v�gott.

- Carlisle ha k�rhetn�m. Carlisle Cullen.

- Oh. – mondtam �s elpirultam – Esme, �s nem Miss Platt, ha k�rhetn�m.  – mondtam r�gt�n.

Felnevetett.

A nevet�se volt a legszebb dallam a vil�gon.

- Nos? – n�zett r�m v�rakoz�an.

- Val�ban leestem egy f�r�l. De �n csak a Kolumbusz Krist�f eml�k�re emelt �p�letet szerettem volna l�tni. �vatlan voltam �s h�t, – t�rtam sz�t a karom – most itt vagyok.

Azt m�r nem tettem hozz�, hogy a f�jdalom ellen�re ezt egy cseppet sem b�ntam.

- �rtem. Azt az �p�letet �n is szeretem. Ha j�l tudom m�g valamikor az 1800 – as �vek v�g�n emelt�k.  

- 1899. – mondtam r�gt�n.

- L�tom sokat tud. – mondta, �s r�m kacsintott – De n�zz�k, hogy �n mit tudhatok meg.

Fel�llt, �s hozz��rt� szemmel vizsg�lgatni kezdte a l�bamat.

Majd k�tszert �s k�t, egyforma fadarabot vett el�.

- Most s�nbe teszem a l�b�t. Egyenl�re t�bbet nem tehetek. Holnapig itt marad, �s be fogj�k gipszelni.

- �n gipszeli majd? – k�rdeztem �rtatlan k�ppel.

- Sajnos nem! – mondta, �s t�nyleg �gy t�nt, hogy sajn�lja a dolgot – �n ma �jszak�s vagyok. Holnap d�lut�n leszek bent, kegyedet, pedig addigra m�r hazasz�ll�tj�k.

- �rtem. – h�pp�gtem, �s elkeseredtem.

Ekkor valami j�ghideg �rt a b�r�mh�z, �s �n azonnal feljajdultam.

 A f�jdalom �jra fell�ngolt bennem.

- Eln�z�st – szabadkozott Carlisle – A kezem el�g hideg tud lenni.

Mik�zben mes�lt egy g�zzel let�r�lte a l�bamr�l az odasz�radt v�rt, �s a kuk�ba haj�totta.

- K�sz�n�m. – h�l�lkodtam, �s �jra a szemeibe n�ztem.

- Nincs mit. Vigy�zzon mag�ra Esme. Legk�zelebb ne a k�rh�zban tal�lkozzunk!  - intett �s �jra kacsintott.

- �n szerint tal�lkozunk m�g? – k�rdeztem rem�nykedve.

Carlisle meg�llt az ajt�ban �s �gy sz�lt:

- Nagyon rem�lem. Viszl�t.

Lassan kioldalazott a szob�b�l, �s pont hallottam, ahogy any�m �s ap�m sajn�lkozva �gy sz�ltak:

- K�sz�nj�k a seg�ts�g�t doktor �r, de nincsen el�g p�nz�nk a kezel�sre!  - mondta ap�m.

- Ezzel ne is t�r�dj�n.  – emelte fel a kezeit Carlisle – A sz�ml�t �n �llom. Esme a legjobbat �rdemli.

- Az �r �ldja meg! K�sz�nj�k!  - mondta f�tyolos szemekkel az any�m.

Carlisle a nyitott ajt�ban m�g egyszer visszan�zett r�m, majd b�lintott, �s t�vozott.

Szemeinek eml�ke �r�kk� tov�bb �lt bennem.

M�snap val�ban egy m�sik orvos gipszelte be a l�bam, �s fizetn�nk sem kellet..

� m�r mindent elrendezett.

***

1917 –ben, amikor huszonk�t �ves lettem, �s m�r minden bar�tn�m f�rjhez ment nagy elhat�roz�sra jutottam.

- Ap�m, any�m. – mondtam nekik egy es�s d�lut�non – �gy d�nt�ttem, hogy tan�rnak �llok, �s nyugatra k�lt�z�m.

 - De Esme – hebegte az any�m, akin m�r l�tsz�dott, hogy  �regszik. �sz�lt, �s a r�ncai is �lland�ak lettek – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

- Igen. – mondtam szenved�lyesen – Annyira szeretn�m l�tni az orsz�g  t�bbi r�sz�t. Seg�thetn�k sok kisgyermeken.

- R�gen itt akartad le�lni az �letedet! – �rvelt any�m.

- Tudom �s sajn�lom, de m�r nem vagyok olyan fiatal, �s meggondolatlan, mint egykoron. �gy is tudod, hogy sz�momra ti vagytok a legfontosabbak. Amint lesz r� p�nzem, �s id�m hazaj�v�k.

- Nem! Ezt nem engedem! – mondta az ap�m �s fel�llt. Hat�rozottan kih�zta mag�t �s �gy folytatta:

- Nem hely�nval�, hogy egy ilyen fiatal h�lgy, mint te, egyed�l �ljen a nagyv�rosban! Ideje lenne m�r lemondanod err�l a d�delgetett butas�godr�l. Sosem lesz bel�led igazi restaur�tor, vagy hogy nevezik! – mondta, �s a szemeit forgatta idegesen.

- Mi�rt nem hiszel a sikeremben? – k�rdeztem t�le f�jdalmasan.

- Mi szeg�nyek vagyunk! Esme, gondolkozz m�r! Egy ilyen magadfajta semmirekell�, cs�r� semmire sem viszi a v�rosban! Csak a csal�d�st�l pr�b�llak meg�vni!

- Nem igaz! – kiab�ltam – Te sosem hitt�l bennem! L�ttad m�r ak�r egyetlen rajzomat is? A terveimet, hogy milyen �p�leteket rajzolok?

- Nem is �rdekelnek! – v�gta k�zbe ap�m – N�j fel v�gre, �s menj f�rjhez!

- De  … - akartam mondani, �m az ap�m felemelte a kez�t – Egy sz�t se halljak t�bbet err�l a s�letlens�gr�l! Ismerek egy fi�t, aki pont hozz�d val�! Az apja j� bar�tom.

- Gazdag mi? – k�rdeztem flegm�n.

- Igen! Val�ban �g�retes j�v� el� n�z a fi�! Neked pedig meg kell ragadnod az alkalmat!

Holnap megh�vjuk vacsor�ra, �s majd megl�tod, hogy tetszeni fogsz neki.

- Any�m, legal�bb te �llj ki mellettem!  - k�rtem.

- Sajn�lom Esme. Ap�d tudja, hogy mi a j� neked.

S�rva rohantam fel a szob�mba, �s k�zben az�rt k�ny�r�gtem, hogy elj�jj�n �rtem.

Mi�ta l�ttam minden nap csak r� gondoltam, �s arra  k�rtem a J�istent k�ldje el �t �rtem!

- B�rcsak �jra l�thatn�lak. – suttogtam mik�zben s�rtam – Carlisle.