M�snap ap�m hatalmas kerti partit rendezett, ahov� megh�vta Charles Evenson – �kat is.

Charles egy huszon�t �v k�r�li, magas, r�vid, feketehaj� f�rfi volt.

K�t hatalmas vir�gcsokorral �ll�tott be hozz�nk.

- Az egyiket Allison – nak – adta oda egy hatalmas mosoly k�s�ret�ben az any�mnak – A m�sikat Esme – nek. – mondta, �s miel�tt �tadta volna a csokor r�zs�t kezet cs�kolt.

- K�sz�n�m sz�pen. – mondtam, �s zavartan mosolyogtam.

- �r�l�k, hogy elj�ttetek. – mondta nagy hangon az ap�m, �s k�zben betess�kelte Charles sz�leit, Eva-t �s Mortimer - t.

�n a h�zban k�sz�tettem a s�lt csirk�t, amikor Charles bej�tt hozz�m �s �gy sz�lt:

- Sajn�lom ezt az eg�szet. – sz�lt kiss� gondterhelten.

- Mire gondolsz? – k�rdeztem tetetett �rdekl�d�ssel.

- Arra, hogy az ap�d hozz�m akar k�nyszer�teni t�ged!

Meglep�dve n�ztem a fi� z�ld szemeibe, �s nem sz�ltam semmit.

- Gondolom, hogy ez nagyon kellemetlen lehet a sz�modra, de hidd el �n meg�g�rem neked, hogy szeretni foglak.

- Hiszen nem is ismerj�k egym�st. – mondtam.

- Adhatn�l egy es�lyt, hogy megismerj�k. – �rvelt Charles.

- Te belemenn�l egy ilyen elrendezett h�zass�gba?  - k�rdeztem szomor�an.

- Ha ez a m�dja, hogy megsz�kj�nk innen, akkor persze. – v�gta r� r�gt�n, �s k�zelebb l�pett hozz�m.

Kez�vel felemelte az �llamat �s megcs�kolt.

�n hagytam, hogy megcs�koljon, holott semmit sem �reztem ir�nta.

Kedves �s becs�letes fi�nak gondoltam, aki szint�n menek�lni akart, ak�rcsak �n.

- Szerintem ha �sszeh�zasodn�nk, a sz�leid biztosan megengedn�k, hogy a v�rosba k�lt�zz�nk.  – mondta c�lzatosan.

- Akkor tal�n val�ra v�lthatn�m az �lmaimat. – suttogtam.

- Biztos vagyok benne.

- Legyen. – mondtam, �s megfogtam a kez�t.  – A feles�ged leszek.

- Pomp�s. – sz�lt vigyorogva Charles, �s kiment�nk az udvarra, hogy bejelents�k az eljegyz�s�nket.

Hab�r fiatal voltam m�g, �s t�nyleg nem szerettem az Evenson fi�t, igent mondtam az aj�nlat�ra.

A sz�leink azonnal szervezni kezdt�k az esk�v�t, amit az eljegyz�st k�vet� egy h�napra r� meg is tartottunk.

Charles �s �n, Columbus – ba k�lt�zt�nk.

A belv�ros egyik legel�kel�bb negyed�ben vett�nk egy h�zat, �s a f�rjem megengedte, hogy teljes eg�sz�ben �n rendezzem el k�v�l �s bel�l is.

Az h�zasokk�nt elt�lt�tt  els� h�napok igaz�n csod�sak voltak. Noha m�g mindig nem voltam szerelmes Charles –ba, a bar�tomnak tekintettem.

Mindig j�l elbesz�lgett�nk, �s pr�b�lt a kedvemben j�rni.

Egyik nap �gy d�nt�ttem, hogy bemegyek a v�rosi k�rh�zba annak rem�ny�ben, hogy �sszefutok egy bizonyos doktorral.

Amikor a s�rg�ss�gi oszt�lyra �rtem fogalmam sem volt, hogy tulajdonk�ppen kit keressek, kit�l inform�l�djak, �gy h�t egyszer�en odamentem a n�v�rpulthoz �s belev�gtam:

- Eln�z�st k�rek.  – mondtam.  

 - J� napot! Seg�thetek valamiben h�lgyem? – k�rdezte egy n�lam egy �vvel fiatalabb n�v�r.

- Nos �n tulajdonk�ppen egy orvost keresek.

- Itt sok orvos van. – sz�lt sz�rakozottan a n� – S�t �ltal�ban a legt�bb ember az�rt j�n ide, mert egy orvost keres!

- T�nyleg? – k�rdeztem kiss� d�h�sen, de �gy �reztem �n kezdtem rosszul a besz�lget�st.  – Sz�val, az unoka�cs�m elt�rte a l�b�t, �s s�rg�sen sz�ks�gem lenne a legjobb orvosra. Az egyik ismer�s�m Doktor Cullent aj�nlotta.  – hazudtam.

- Oh �rtem. Nos tudja �n m�g �j vagyok itt. Nem igaz�n ismerem az orvosokat, de ha v�r egy percet, ideh�vom a koll�gan�met, aki m�r r�g�ta itt dolgozik, �s � majd tal�n a seg�ts�g�re lehet.

- Rendben. V�rom. – mondtam, �s rem�nykedve le�ltem.

A n�v�r elt�nt a szemem el�l, �s �n zavartan n�zel�dtem.

- Mit fogok neki mondani ha tal�lkozok vele?  - tanakodtam magamban. – Mi lesz ha � nem is akar l�tni?

Megr�ztam a fejem. Ilyenre nem akartam gondolni.

Ekkor m�r hallottam is, hogy k�t n� k�zeledik fel�m, amikor k�zelebb �rtek meghallottam, Georgia Evenson hangj�t.

- M�r ezerszer megmondtam, hogy ne engedd, hogy k�rdez�sk�djenek! Ha annyira s�rg�s annak a n�nek, nem mindegy, hogy melyik orvost kapja?

Most ijedten pattantam fel a sz�kb�l, �s gyorsan beb�jtam az egyik k�rterem ajtaja m�g�.

- Te j� �g! Erre nem is gondoltam!  - morgol�dtam magamban.

Georgia, Charles n�v�re volt. Eddig is tudtam, hogy a k�rh�zban dolgozik, de most tudatosult bennem, hogy melyik oszt�lyon.  

 - �s hol van? – hallottam imm�r k�zvetlen k�zelr�l a s�gorn�m hangj�t.

- Pedig itt volt. �gy t�nik, hogy elment! – mondta sajn�lkozva a fiatal �pol�n�.

- Remek. Ha net�n visszaj�nne, k�z�ld vele, hogy Dr. Cullen m�r vagy egy f�l �ve felmondott a k�rh�zban, �s tudtommal a v�rosb�l is elk�lt�z�tt!  - mondta m�rgesen Georgia, �s visszament amerr�l j�tt.

- Rendben. – szabadkozott a n�v�r, akit bajba kevertem.

�n lassan kilop�ztam az ajt� m�g�l, �s gyorsan kereket oldottam.

- Elment. V�gleg elment. Soha t�bb� nem fogom m�r l�tni. – keseregtem, �s azon kaptam magam, hogy keser� k�nnyek �ztatj�k feh�r bl�zomat.

Azonnal hazamentem, �s szerencs�mre Charles m�g nem volt otthon.

�gy d�nt�ttem, mik�zben a vacsor�t k�sz�tettem, hogy �r�kre kiz�rom a fejemb�l a j�k�p� doktort, �s mostant�l megpr�b�lom megszeretni Charlest.

Mik�zben a konyh�ban tev�kenykedtem kiny�lt az ajt�, �s egy hatalmas kurjant�s k�s�ret�ben Charles l�pett be a h�zba.

- Esme! – ki�ltotta.

- Itt vagyok a konyh�ban! – mondtam, �s megkavartam a levest.

- Esme! – ord�totta hangosabban, �s �n f�lni kezdtem.

- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem, majd el�mentem.

Charles az el�szob�ban d�l�ng�lt.

Ittas volt, �s m�rgesnek t�nt.

- Te r�szeg vagy? – k�rdeztem t�le, �s egyre m�rgesebb lettem.  – H�tk�znap van, �s te meg leiszod magad?!

- Hallgass el! – parancsolt r�m, �s felemelte �k�lbe szor�tott kez�t.  – Tudod mit hallottam? – k�rdezte, majd k�zelebb araszolt hozz�m, de k�zben megbotlott a sz�nyegben �s elv�g�dott.

- J�l vagy? – k�rdeztem �szinte aggodalommal, �s seg�tettem neki fel�llni.

- Nem! – �v�lt�tte, �s ler�zott mag�r�l – Georgia ma l�tott t�ged a k�rh�zban! Azt mondta, hogy egy bizonyos Dr. Cullent kerest�l!  

�n sz�gyenkezve les�t�ttem a szemeimet, �s nem sz�ltam semmit. �reztem, hogy nagy bajban vagyok.

- Hogy van az unoka�cs�d? – k�rdezte szkeptikusan, �s lekevert egy pofont.  – Sz�val ez�rt j�tt�l hozz�m?! – harsogta, �s �jra meg�t�tt – Hogy a v�rosba gyere, �s a szeret�ddel tal�lkozgass?!

- Nem! – tagadtam – Dehogy. Elismerem, hogy ma j�rtam a k�rh�zban, de kontrollon voltam. �s nem ismerek semmif�le Cullen doktort!

- Hazudsz! – kiab�lta – Loty�!

�jra fel�m fordult, �s megint meg�t�tt.

�n a f�ldre estem, �s k�rtem, hogy ne �ss�n t�bbet.

De � csak kiab�lt, �s ott vert ahol �rt.

V�g�l elvesztettem az eszm�letemet, �s  csak m�snap t�rtem magamhoz.

A testemet sok, lil�s – k�k vert seb bor�totta, Charles pedig a konyhapadl�n horkolt.

Ez pedig �gy ment.

Minden nap.

Hamar r�d�bbentem, hogy nem az�rt vert meg, mert azt hitte, hogy megcsalom. A term�szete volt ilyen. A k�lvil�gnak azt mutatta, hogy rendes �s szeret, de otthon kimutatta a foga feh�rj�t.

B�ntalmazott �s ivott. R�szegess� v�lt. Ut�lag pedig az is  kider�lt,  hogy � m�r a h�zass�gunk idej�n t�bb szeret�t tartott.

Ezt � maga vallotta be nekem, �s azt mondta, most is van neki h�rom m�sik n� az �let�ben.

Amikor egyszer hazament�nk a sz�leimhez kar�csonyozni sokat panaszkodtam, f�k�nt ap�mnak, de � csak annyit mondott, hogy legyek j� feles�g �s hallgassak.

Any�mon l�ttam, hogy nem teljesen �rtett vele eggyet, de hamar r�j�ttem, hogy � is olyan elnyomott, �s meggy�t�rt lehet ak�r csak j�magam.  

Amikor kit�rt az I. Vil�gh�bor� legnagyobb �r�m�mre a f�rjemet katon�nak h�vt�k be.

Charles pedig bevonult a hadseregbe, �n pedig olyan szabads�got �s �letet kaptam, amire eg�sz �letemben v�gytam.

Tudtam, hogy nem sz�p dolog t�lem, de akkor is �r�ltem, hogy besorozt�k.

Nem k�v�ntam a hal�l�t, pedig a legt�bb megvert, megal�zott feles�g ezt tette volna a helyemben.

�n csup�n csak azt k�rtem, hogy legal�bb sok�ig tartson ez a korl�tlan, boldog �letem.