1918 –ban Chicago v�ros�ban, m�r jav�ban tombolt a spanyoln�tha.

Dr. Carlisle Cullen, aki t�bb mint m�sf�l �ve k�lt�z�tt Illinois �llamba a v�ros k�rh�z�ban dolgozott.

Emberek milli�i haltak meg a kezei k�z�tt, hiszen ez az �j kelet� influenza hal�los volt.

Dr. Cullen minden hal�lkor �nmag�t hib�ztatta, hiszen � halhatatlan volt.

Carlisle most az egyik beteg�gy sz�l�n �lt, �s egy bronzv�r�s haj�, z�ld szem� n�vel besz�lgetett.

- Ugye nemsok�ra v�ge? – k�rdezte elhalt hangon a n�.

Az orvos megfogta a haldokl� asszony kez�t, �s megszor�totta.

- K�rem Elizabeth. Ne mondjon ilyet!

A n� l�zas volt.

 Negyvenh�rom fokos testh�m�rs�klettel, Carlisle nyugodtan megfoghatta a kez�t, a n�  �gy sem �rezte volna, hogy az �v� milyen hideg.

Elizabeth Masen most minden csepp erej�t �sszeszedve fel�lt, �s a mellette l�v� �gyra pillantott.

A fia, Edward Masen a m�sik �gyon haldoklott.

Most a doktor is a tizenh�t �ves fi�ra pillantott, aki teljesen �gy n�zett ki, mint az anyja.  

Z�ld szemek, bronzos �rnyalat� haj.

Carlisle �gy gondolta, hogy a fi� hamarabb fog meghalni, hiszen neki m�r negyvenh�t fokos l�za volt, �s k�t napja nem t�rt m�r mag�hoz. A sz�ve m�g dobogott. Nagyon lassan. N�ha ki is hagyott.

- ,, Mentse meg!” – parancsolta Elizabeth, �s megragadta az orvos kez�t.

- �g�rem �nnek, minden t�lem telhet�t megteszek a fi��rt!

- Az nem el�g! M�g ann�l is t�bbet kell �rte tennie! K�ny�rg�m �nnek! – k�rte a n�, �s k�zben nagyokat k�h�g�tt.

- Nyugodjon meg! Csak felzaklatja mag�t! Az nem tesz j�t az �llapot�nak.

- ,, Musz�j megmentenie! Meg kell tennie �rte mindent, amire csak k�pes! Amire m�sok nem k�pesek, azt is meg kell tennie az �n Edwardom�rt!”

Carlisle most megtorpant.

A n� �that� szemeibe n�zett, �s nagyon megr�m�lt.

- R�j�tt volna? – gondolta mag�ban.   – Tudja, hogy v�mp�r vagyok!

- K�rem. Esedezem �nnek! Mentse meg a fiamat. � nem ilyen hal�lt �rdemel! S�t.  – Elizabeth megremegett – � egy�ltal�n nem �rdemli meg a hal�lt! �lni kell!

- Nyugodjon meg! K�rem… - mondta Carlisle, �s lassan elh�z�dott a n�t�l.

Att�l f�lt, hogy az nyomban elki�ltja mag�t:

- Hiszen maga v�mp�r!

A doktor lassan fel�llt �s kis�t�lt a k�rteremb�l.

Elizabeth visszacs�szott az �gy�ra, �s a fia fel� fordult. Csak �t n�zte. Le nem vette r�la a szem�t.

Egy �ra telt el ami�ta Carlisle �s Elizabeth besz�lgettek.

A f�rfi az�ta gy�tr�d�tt.

 Mi�ta � is v�mp�rr� v�lt, egyed�l volt. Sosem volt senkije.

Bej�rta a vil�got, tanult. Egy ideig az olaszorsz�gi Volterr�ban �lt, ahol a Volturi vend�ge volt. Azt�n onnan is elj�tt �s �gy k�t�tt ki Amerik�ban.

1911 �ta nem m�lt el olyan nap, hogy ne gondolt volna Esme Ann Platt-re, akibe azonnal beleszeretett. �m a l�ny m�g fiatal volt. El�tte �llt az �let, �s hogy h�zast�rsat v�lasszon mag�nak.

Am�g Carlisle Columbus –ban �lt, mindig rem�lte, hogy �sszefut m�g a l�nnyal, de az id� eltelt, neki meg musz�j volt elk�lt�znie, mert a v�rosban m�r nem igen akadt olyan ember akinek nem t�nt volna fel v�ltozatlan k�lseje.  

- Biztosan elfelejtett m�r! – nyugtatta mag�t.

�m arra mindig sz�vesen gondolt vissza, hogy a l�ny sz�ves milyen hevesen vert, amikor r�n�zett vagy meg�rintette.  

Carlisle most azon t�n�d�tt, hogy meg – e tegye amit Elizabeth k�rt t�le.

Fej�ben ott visszhangoztak a n� szavai.

- Egyszer� orvosk�nt m�r semmi sem tehetek �rte! Viszont v�mp�rk�nt… - gondolta keser�en,  �s a fi� �gy�ra n�zett.

- Nem hiszem el, hogy Elizabeth tudta, hogy mi vagyok! Nem! L�tezne, olyan anya aki ilyen sorsot sz�nna a fi�nak? – k�rdezte mag�t�l a f�rfi.  – Biztosan csak a l�z besz�lt bel�le.

A doktor �jra a fi� fel� n�zett.

Edward arca m�g �gy a hal�ltus�ban, is gyeng�d �s j�s�gos volt.

Tiszta lelk�.

- Nem tehetem vele! De �r�kre b�nn�m, ha hagyn�m itt meghalni!

Carlisle d�nt�tt.

Odal�pett a k�t Masen �gy�hoz.

Elizabeth m�r halott volt. A szemei �vegesen meredtek a fia fel�.

- Nyugodj b�k�ben! – mondta az orvos, keresztet vetett, �s lecsukta a n� szemeit.

A  n� �gy�t kitolta a halottash�zba, majd visszaj�tt a m�g �l� fi�hoz.

- Ha lenne egy fiam azt hiszem pont ilyet akarn�k, mint amilyen te vagy! – s�gta a f�l�be, holott tudta, hogy Edward ezt nem hallhatja.

�t is kitolta a k�rteremb�l, �s a halottash�z h�ts� ajtaj�n kisurranva felcipelte a tet�re.

Ott gyeng�den feltette a h�t�ra �s a Chicago –i �jszaka s�t�tj�ben hazaosont vele a h�z�ba.

Carlisle �vatosan lefektette az �gyra a fi�t, �s meg�llt felette.

- Mit tegyek? Most m�r nem vihetem vissza! Hogyan v�ltoztassam �t? – tanakodott hangosan, �s k�zben elkezdett fel  - al� j�rk�lni a szob�ban.

Hirtelen t�bb �vet ment vissza az id�ben. Pontosan kett�sz�z�tven�t�t.

Carlisle huszonh�rom �ves volt �s az apja, aki egy�bk�nt anglik�n lelk�sz volt, a  v�rosba �rkez� v�mp�rokat �ld�zte. Azt�n az egyik id�s, erej�t veszetett nom�d, felj�tt a csatorn�b�l ahol eddig bujk�lt, �s r�t�madt a fi�ra.

T�bb helyen is megv�gta �t �les fogaival, de mivel megzavart�k a fel�je rohan� �ld�z�i, �gy akaratlanul is, de �letben hagyta Carlisle –t.  

A f�rfi most hirtelen visszat�rt a jelenbe, �s d�nt�tt.

Hat�rozott l�ptekkel megindult Edward Masen fel�, �s ugyan�gy, mint egykoron �t is, t�bb helyen is megsebezte.

A nyak�n�l, a csukl�j�n�l �s a fels�test�n.

V�mp�rm�rget jutatott a fi� szervezet�be, �s v�rakoz�an n�zett r�, hogy a fi�, hogyan is reag�l.

Edward abban a pillanatban mag�hoz t�rt. A szemei kipattantak, �s hatalmas r�ngat�z�s k�zepette ord�tani kezdett.

- Ez m�r a hal�l! – kiab�lta a fi�.

- Nem. Ez egy �j �let kezdete, amely �r�kk� fog tartani! – mondta Carlisle, �s szomor�an oda�lt a szenved� fi� mell�.