�sszesen h�rom �s f�l napig tartott, am�g Edward szervezet�ben a m�reg mindent  �talak�tott.

Mint arra Carlisle k�s�bb igen b�lcsen r�j�tt, k�r volt ennyi sebet ejtenie a fi�n, mert az �talakul�s, �gy tov�bb tartott a kellet�n�l.

Amikor Edward mag�hoz t�rt azonnal bep�nikolt, �s sz�kni akart.

- Hogy ker�l�k ide? – k�rdezte k�vetel�z�en.  – Mi�rt hozott ide? Hol vannak a sz�leim?

- Edward k�rlek pr�b�lj megnyugodni!  - mondta b�k�t�en Carlisle, �s megfogta a fi�t, hogy le�ltesse.

Az kikapta a kezeit, �s egyetlen ugr�ssal felpattant az �gyr�l, majd kimenek�lt a szob�b�l.

- Azonnal engedjen el! – k�vetelte – Maga a k�rh�zban dolgozott! Elrabolt?

- Ez enn�l sokkal bonyolultabb fiam…

- Nem vagyok a fia! Az �n ap�m Edward Masen! Hol vannak a sz�leim? Mi t�rt�nt velem egy�ltal�n?

Carlisle, a menek�l� fi� ut�n ment, aki id�k�zben a konyh�ban rejt�z�tt el.

M�g mindig tajt�kzott a d�ht�l, �s annyira besokkolt, hogy k�st ragadott a kez�be.

- Ha most r�gt�n nem enged el, �n esk�sz�m, hogy meg�l�m!  - figyelmeztette a fi�.

- K�rlek pr�b�lj megnyugodni! Hallgass meg! Edward!  - k�rte Carlisle, �s lassan a fi� fel� araszolt.

- Egy percet adok, hogy megmagyar�zza ut�na nem kegyelmezek!

- Figyelj r�m! Biztosan megr�miszt, majd amit most hallani fogsz, de ments�gemre szolg�ljon, hogy �n csak j�t akartam neked, �s any�d utols� k�v�ns�g�t teljes�tettem! 

- Ezt meg hogy �rti?!

- Sajn�lom, de a sz�leid meghaltak. Ap�d m�r egy hete, any�d pedig tegnap este.

- Nem! Az nem lehet!  - ki�ltotta k�ts�gbeesetten Edward.

- T�nyleg sajn�lom. �n is szerettem a sz�leidet, de a v�rus elvitte �ket.

- Hiszen �n is beteg voltam. Hogyan lehets�ges, hogy �n akkor m�gis �lek? – k�rdezte �lesen.

- Az�rt vagy �letben, mert m�r nem vagy ember. Este elhoztalak a k�rh�zb�l, �s v�mp�rr� v�ltoztattalak.

Carlisle sz�gyenkezve, lassan ejtette ki a szavakat, �s most nem mert a fi� v�r�s szemeibe n�zni.

- Maga �r�lt! Nem norm�lis! – ord�totta Edward, �s a k�ssel megindult Carlisle fel�.

Az nem is pr�b�lt megh�tr�lni el�le. V�rta, hogy a fi� les�jtson.

Edward pedig �gy is tett.

A k�st belenyomta a f�rfi gr�nit kem�ny mellkas�ba. Ezzel viszont nem �rt el semmit. Az �les ac�l csikorogva pattant kett�, �s esett le a f�ldre.

Carlisle pedig s�rthetetlen maradt.

Edward szemei kit�gultak a meglepet�st�l, �s teljesen megmerevedett.

- Maga . .. Nem �rtem… Nem sebes�lt meg!  - hebegte.

- Sebezhetetlen vagyok. Halhatatlan. �n m�r kett�sz�z�tven�t �ve vagyok ilyen.

A fi� most mag�ra n�zett.

 Tekintet�t v�gigj�rtatta h�feh�r kezein, �s hirtelen elhat�roz�sb�l felvette a f�ldr�l a kicsorbult peng�t, majd lassan v�gigh�zta azt az alkarj�n.

Ennek az lett az eredm�nye, hogy a m�r �gy is megviselt �llapotban l�v� k�s, apr� f�mforg�cs darabokra hullott.  

- Atya �g! �n is olyan vagyok, mint maga!  - mondta Edward.

- V�mp�r. – mondta Carlisle. 

- V�mp�r? Hiszen  a v�mp�rok csak legend�k! Nem l�teznek!

- Nekem elhiheted, hogy igenis l�teznek. T�bb ezer hideg �l a vil�gon, �s most m�r te is egy vagy k�z�l�k.

- �r�k �let?  - k�rdezte Edward megk�v�lten.

- Pontosan. Alakilag, te most m�r mindig tizenh�t �ves maradsz!

- Hangokat hallok!  - mondta hirtelen a fi�, �s kezeit a f�l�re tapasztotta. Sok ezer kis hang a fejemben. Ez �rj�t�!

Edward a f�ldre rogyott, majd  kezeit a t�rd�re kulcsolta.

Carlisle aggodalmasan n�zett a fi�ra, �s hirtelen esz�be jutott a Volturival t�lt�tt id�szak.

- Volturi? K�l�nleges k�pess�g? Gondolatolvas�? – ism�telte hangosan a fi�, �s most megint Carlisle – ra n�zett.

- Nos akkor nem t�vedtem. – mondta a doktor fennhangon. – M�r el�tted is ismertem k�l�nleges �rz�kekkel meg�ldott v�mp�rokat. �gy t�nik, hogy te is kapt�l egy ilyen aj�nd�kot.

- �gy v�li, hogy hallom a gondolatokat?

- Biztos vagyok benne. Az a sok hang a fejedben erre ad bizony�t�kot.

- Nem hiszem el, hogy az any�m k�rte ezt! � nem akarta volna, hogy elvesszen a lelkem!  - kiab�lta Edward, �s most �jra fel�llt.

Olyan gyorsan mozgott a h�zban, hogy azt m�g n�zni is sz�d�t� volt.

- Ha nem hiszel a szavaimnak, higgy a gondolataimnak! Ott m�r azt�n t�nyleg nem tudok hazudni. – �rvelt Carlisle, �s most visszagondolt a tegnap esti besz�lget�s�re Elizabeth Masen-el.

Edward tekintet�t a f�rfire emelte,  �s most hirtelen � is �jra l�thatta a hal�ltus�j�ban szenved� asszonyt, aki a fia megment�s��rt k�ny�rg�tt.

- Szeg�ny any�m! – s�hajtott, �s k�h�gni kezdett. A tork�hoz kapott.  – Nagyon �get! F�j a torkom!  - panaszkodott.

- Szomjas vagy! – �llap�totta meg Carlisle.

- V�rre. Most m�r v�rt fogok inni!  - mondta undorodva Edward, �s megr�zta a fej�t.

- Ha velem maradsz akkor �n seg�thetek neked megtanulni, hogy mik�nt kontrol�ld az �szt�neidet, �s nem kell embereket �ln�d. J�magam sosem ittam emberi v�rt, �s erre b�szke is vagyok!

- �llatok? – k�rdezte a fi�, jelezv�n, hogy a t�bbit, m�r kiolvassa Carlisle gondolataib�l.

- Igen. �gy nem leszel gyilkos!

- Mag�val maradok!  - mondta Edward, �s most m�r  kicsit megk�nnyebb�lten n�zett k�rbe a lak�sban.

- Megtisztelsz vele! Rem�lhetem, hogy egyszer megbocs�tasz nekem, az�rt amit veled tettem? – k�rdezte �vatosan.

Edward, az elgy�t�rt tekintet� doktorra n�zett, aki visszahozta �t a hal�l tork�b�l, �gy k�nyszer�tv�n az �r�k s�t�ts�gre.

- Nem tudom, hogy valaha is k�pes leszek –e megbocs�tani mag�nak vagy �ppen az any�mnak! �gy �rzek. Sajn�lom.

Carlisle meg�rt�en b�lintott, �s k�zelebb l�pett a fi�hoz, majd a kez�t ny�jtotta fel�.

- Dr. Carlisle Cullen.  – mutatkozott be.

- Edward… - elharapta a mondat v�g�t.

- Ha nem veszed tolakod�snak tal�n felvehetn�d az �n nevemet. Nagyon �r�ln�k, ha egyszer a nevel�ap�dnak tekinten�l. �g�rem, hogy mindent megteszek, hogy elviselhet�bb� tegyem sz�modra az �r�kk�val�s�got.

- Ez esetben, – sz�lt elgondolkozva – Edward Cullen.  – mondta a fi�, �s kezet r�ztak.