K�t �ve telt el, ami�ta beh�vt�k Charles-t a seregbe.

1919- ben azt�n minden megv�ltozott.

Egy nap, amikor �ppen haza�rtem a tan�t�sb�l, egy lev�l v�rt r�m a k�sz�b�n. Azonnal megismertem a f�rjem k�z�r�s�t. Remeg� gyomorral bontottam ki a bor�t�kot, amiben csak egy piszkos, �s t�pett pap�r volt.

A megs�rgult lev�len ennyi �llt:

 H�rom nap �s �jra otthon leszek.

Charles.

S�rva rogytam le a padl�ra , �s par�nyi �kl�mmel d�h�sen csapkodtam a f�ldet.

- Mi�rt? Mit v�tettem Istenem? – k�rdeztem, �s a mennyezetre emeltem a tekintetem – Mi�rt kell ennyit szenvednem?

Mindig is tiszt�ban voltam vele, hogy Charles egyszer vissza fog t�rni, majd a h�bor�b�l, de az�rt �lt bennem a halov�ny rem�ny, hogy tal�n id�k�zben megv�ltozik, vagy egyszer�en meggondolja mag�t, �s elhagy.  

De nem tette.

Gyorsan a b�lyegre n�ztem. A d�tum szerint k�t napja adta fel.

- Akkor m�r ma itthon lesz!   - mondtam keser�en, �s fel�lltam.

�sszeszedtem minden b�tors�gomat, �s a levelet kidobtam a kuk�ba.

Amikor a konyh�ba �rtem f�ldbe gy�kerezett a l�bam.

Charles m�r ott �lt, �s r�m v�rt. Tekintete egy ideig a tank�nyveken id�z�tt, majd �gy sz�lt:

- Hazaj�ttem!  - mondta, �s megindult fel�m.  – Nem igaz�n hallottam, de mintha s�rt�l volna az el�szob�ban.  – sz�lt kiss� emelt hangon. – Rem�lem rosszul hallottam?!

- Nem s�rtam. Csak meglep�dtem a leveled l�tt�n. – sz�ltam, �s felvettem a kismerhetetlen p�kerarcomat, amit volt id�m j� sok�ig gyakorolni.

- Nem sokszor �rt�l nekem a frontra. – mondta csal�dottan.

- �n mindig a te levelidre v�laszoltam. – sz�ltam kurt�n.

- �gy v�led akkor, hogy �n �rtam keveset?!

- Ezt nem mondtam. Csak t�bbsz�r is sz�lhatt�l volna, hogy tudjam, j�l vagy –e?!

- Hi�nyoztam? – k�rdezte, �s egy halov�ny mosoly suhant �t az arc�n.

- Igen. – hazudtam szemrebben�s n�lk�l.

- Te is hi�nyozt�l nekem. Sok id�m volt gondolkodni a kett�nk dolg�r�l! �gy v�lem igen rosszul kezdt�k a h�zass�gunkat.

- Ebben egyet�rtek. Tal�n nem kellett volna belemenn�nk. – mondtam b�tortalanul.

- Nem! – mondta hat�rozottan Charles – �n �gy v�lem, hogy igen is j�l d�nt�tt�l amikor igent mondt�l nekem! Most m�r mindkett�nknek �gy kell hozz��llni a dolgokhoz, hogy szeretj�k egym�st! Vagy te nem szeretsz?

- De szeretlek. – hazudtam megint.

- L�tod. – mondta, �s b�lintott, mintha ezt akarta volna hallani. – �n is szeretlek.

- Akkor mi�rt b�ntott�l annyiszor? – k�rdeztem.

- Oh Esme!  - r�zta meg a fej�t – Minden n�nek odacsap a f�rje, ha nem az elv�rt m�d�n viselkedik!

- Egyszer  - k�tszer tal�n. De nem minden nap! – tiltakoztam haragosan.

- Te is bel�thatod hogy sokszor meg�rdemelted!

- Nem igaz! Semmi olyat nem tettem, amivel megb�ntottalak volna. Viszont te megcsalt�l!

Charles felnevetett.

- N�zd el ezt nekem! Tudtam, hogy a frontra k�sz�l�k, h�t mi�rt ne sz�rakozhattam volna egy kicsit? – k�rdezte, �s megvonta a v�ll�t.

- �s amikor m�g sz� sem volt a h�bor�r�l? Azt mondtad, hogy m�r akkor is voltak szeret�id!

- Most m�t azt�n el�g! – ki�ltotta a f�rfi, �s az asztalra csapott.

�n meg nagyon megijedtem. Megremegtem.

 Hirtelen eszembe jutottak azok a sz�rny� id�k. K�t �vvel ezel�tt is �gy kezd�d�tt minden.

H�tr�ltam p�r l�p�st a konyhaajt� fel�.

Charles l�tta, hogy megijesztett, �s ut�nam sietett.

Meg�lelt �s megcs�kolt.

- Ne haragudj!  - szabadkozott – Olyan volt a sz�db�l ez a sok kijelent�s, mintha �jra a  hadseregben lettem volna. Egy f�rj m�r csak elv�rhatja, hogy a feles�ge boldogan fogadja a hazat�rt�t, �s a rendelkez�s�re �lljon! Nem?

- Igen. – mondtam remeg� hangon, �s a kez�re pillantottam, ami most v�gigsz�ntott a k�k bl�zomon.

Charles lassan, egyenk�nt kigombolta a ruh�t, �s gyorsan lekapta r�lam.

- Csak annyit k�rek, hogy szeress! �n meg �g�rem, hogy nem b�ntalak t�bb�!

Visszatartottam a k�nnyeimet, �s engedelmeskedtem. Visszacs�koltam neki, holott legsz�vesebben elfutottam volna.

- Most m�r nincs menekv�s! – suttogta figyelmeztet�en egy hang  a fejemben, �s �n egyet�rtettem vele.

Odaadtam magam a f�rfinak akit gy�l�ltem.

Tudtam, hogy �gy sem fogja betartani a szav�t, de �n gy�va voltam nemet mondani neki, �s elmenek�lni.

***

Charles hazat�r�se ut�n egyetlen h�tig tartott csup�n a b�ke.

Amint azt gondoltam nem tartotta be a szav�t, �s tov�bbra is ivott, megcsalt �s megvert.

Volt amikor napokig nem j�tt haza, mert a n�csk�ivel enyelgett.

�n persze ezt egy cseppet sem b�ntam. Ilyenkor �jra szabad lehettem, m�g ha csak p�r r�pke �r�csk�ra is.

�sszesen k�t   �vet t�rtem m�g el neki, amikor egy hirtelen j�tt �llapot mindent megv�ltoztatott.

1921 volt.

 Az egyik nap furcsa dologra lettem figyelmes.

Kor�n reggel arra �bredtem, hogy f�j a fejem, �s miut�n felkeltem r�gt�n h�nynom kellett.

Azt hittem, hogy biztosan elkaptam valami nyavaly�t, �s nem sokat foglalkoztam vele. Bevettem egy kis gyomorkeser�t, majd  dolgozni mentem.

�m hi�ba pr�b�ltam figyelmen k�v�l hagyni a t�neteket, amik egyre t�bbsz�r j�ttek el�.

Az �tv�gyam megn�tt, �s szinte mindent megtudtam volna enni. Olyan �teleket amit eddig ut�ltam, most megszerettem, �s egy nap t�bbsz�r is gy�t�rt a h�nyinger.

Azt�n egy h�t eltelt�vel lassan r�j�ttem, hogy mi is az igazi bajom.

Elmentem az orvoshoz, aki meger�s�tette a gyan�mat.

Teherbe estem.

El�sz�r nagyon boldog voltam.

Hiszen mi�ta f�rjhez mentem semmi m�sra nem v�gytam jobban, mint ez kisbab�ra akit szerethetek �s felnevelhetek.

�m most az is eszembe jutott, hogy ha meg is sz�l�m a bab�t, milyen k�r�lm�nyek k�z�tt fog feln�ni.

Az apja iszik �s verekszik. Val�sz�n�leg a kicsivel sem lenne kegyesebb.

- Ezt nem engedhetem!  - mondtam magamnak, �s �gy d�nt�ttem itt az ideje, hogy a sarkamra �lljak.

A gyermek�ld�st nem k�z�ltem Charles –al, �s �gy v�ltem k�l�n�sebben nem is �rdekelte volna a dolog.

 S�t az is eszembe jutott, hogy tal�n addig �t�tt volna, am�g el nem vet�lek.

Ez a gondolat azt�n arra sarkallt, hogy megsz�kjek.

R�j�ttem, hogy nem �lhetek �gy tov�bb, �s a bab�mat sem nevelhetem fel ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt.

A sz�leimhez nem mehettem, mert tudtam, hogy Charles ott keresne el�sz�r.

�gy h�t egy nap, amikor � elment orrhonr�l, minden holmimat �sszepakoltam, �s �gy d�nt�ttem Milwaukee – ba k�lt�z�m.

Ott lakott,  Nora,  a m�sod-unokatestv�rem.  

�gy h�t fogtam a t�nkrement, darabokra hullott �letemet, �s sz�vem alatt a kisbab�mmal,  Wisconsin �llamba sz�ktem.  

Csak rem�lni mertem, hogy mostant�l jobbra fordul  majd a sorsom.