Amikor Edward a karjaiban tartott, elfeledtem minden gondomat, �s csak � j�rt az eszemben. Egyetlen egy sz�, egyetlen egy n�v ism�tl�d�tt folyamatosan a fejemben, mintha v�zhangzana. Edward, Edward, Edward. Minden �rint�se, minden cs�kja, a legapr�bb gesztusa olyan nagy hat�ssal volt r�m, hogy szinte sz�hoz sem jutottam, a sz�vem zakatolni kezdett, gondolkozni egy�ltal�n nem tudtam. B�r eddig m�g sosem gondolkoztam ezen, most valahogy eszembe jutott, �s ez az egyetlen gondolat bef�szkelte mag�t a fejembe, nem hagyott nyugodni. Hogy mi volt ez? Nos... az, hogy Edward �s �n mikor fogunk egym�ssal lefek�dni. Lehet, hogy ez korai m�g, de �gy �rzem, hogy Edward mellett megtal�ltam a boldogs�got, hogy � nekem a nagy �, senki m�s nem tehet boldogg�. Valahogy meg kell vele besz�lnem ezt a dolgot, csak f�ltem, hogy esetleg m�rges lesz r�m, mert ilyeneken gondolkozom, arr�l ugyanis, hogy a v�mp�rok mik�nt szeretkeznek fogalmam sem volt. Bizony�ra ugyan�gy, mint az emberek, de m�gis egy kicsit m�sk�pp.

- Min gondolkozol �desem? - k�rdezte Edward, �s egy cs�kot nyomott a kezemre, majd egyre feljebb haladt, v�g�l a nyakamn�l k�t�tt ki.

Halkan fels�hajtottam, val�sz�n�leg fogalma sincs arr�l, mennyire felizgat az effajta megnyilv�nul�saival, amikor r�j�n ez a cs�kol�si k�nyszer.

- Nem biztos, hogy akarod tudni - s�t�ttem le zavartan a szemeimet, �reztem, hogy elpirulok.

- Mindent akarok tudni ami veled kapcsolatos, ha m�r nem adatott meg a lehet�s�g, hogy a gondolataidban olvassak - kuncogott, de mikor �szrevette zavaromat, abbahagyta a nyakam cs�kolgat�s�t, fejemet maga fel� ford�totta, �s v�rt.

- Edward nem hinn�m, hogy �r�lni fogsz annak amit mondani akarok. Van egy olyan �rz�sem, hogy ki fogsz akadni. Ismerlek m�r el�gg�, hogy tudjam ezt - v�laszoltam.

Halkan felnevetett, k�zelebb hajolt arcomhoz, lehellete csiklandozta az arcomat.

- Mondd el Bella! - k�rt, �n meg nem tudtam tov�bb titkol�zni el�tte, �gy h�t arr�bb h�z�dtam mell�le, �s belekezdtem.

- Na sz�val egyszer csak eszembe jutott valami, amir�l h�t egy kicsit zavarba ejt� besz�lni, legal�bbis nekem.

- Mi jutott eszedbe? - l�tszott rajta, hogy most m�r nagyon k�v�ncsi, �s �n ett�l csak m�g jobban zavarba j�ttem, most m�r olyan v�r�s voltam mint a r�k.

- H�t az hogy... sz�val �n �s te mikor fogunk... - m�g ki sem mondtam, amikor Edward m�r vill�mgyorsan fel�llt, �s a falhoz �llt, komor arccal n�zett r�m.

- Soha Bella! Soha! - hans�lyozta ki a soha sz�t.

- De h�t m�g nem is mondtam semmit! - ellenkeztem, � megr�zta a fej�t.

- Tudom mit akart�l mondani. Hogy mikor fogunk egym�ssal lefek�dni igaz?

- Azt hittem nem tudsz olvasni a gondolataimban - pr�b�ltam humoriz�lni, hogy oldjam a hirtelen keletkezett fesz�lts�get, de Edward nem volt viccel�d�s hangulatban.

Tekintete m�g mindig komoly volt, arc�n nem mutatkoztak �rzelmek.

- Bella, ez nem vicc! Soha nem t�rt�nhet meg az a dolog! - felelte, odaj�tt hozz�m, �s �vatosan mag�hoz �lelt.

- De mi�rt nem? - hangom k�ts�gbees�sr�l �rulkodott, szememben gy�ltek a k�nnyek.

- Bella... egy apr� kis �lel�s is meg�lhet t�ged. B�rmikor �sszeroppanthatlak! - szinte k�ny�rg�n n�zett m�r r�m, hogy tegyek le err�l a tervr�l.

- De nem tenn�d meg! Te tudsz uralkodni magadon, m�g egyszer sem t�madt�l meg! - ellenkeztem.

- M�g! De nem tudom mi t�rt�nne ha mi... Bella akkor elveszten�m a fejem, lehet, hogy nem b�rn�k magamon uralkodni!

- Legal�bb pr�b�ljuk meg! Edward... k�rlek! - k�ny�r�gtem, de � hajthatatlan volt.

Felvette az egyik kis szobrot a szekr�nyr�l, �s �sszemorzsolta. Feh�r por hullott ki a kez�b�l, �n csak n�ztem, �s m�r elkezdtem s�rni is.

- L�tod Bella! Csak egy rossz mozdulat �s neked v�ged! Azt soha nem b�rn�m elviselni! - k�ts�gbeesett volt � is, mint �n, valahogy �gy �reztem, hogy � is akar engem, de mivel f�lt, nem mer kock�ztatni.

- Szeretsz engem Edward? - k�rdezte, � b�lintott.

- Megtenn�l �rtem b�rmit? - k�rdezte �jb�l.

- Igen b�rmit, csak ezt nem! - felelte, csal�dottan hajtottam le a fejem.

- Akkor nem is szeretsz el�gg�! - v�doltam meg, �s kirohantam a szob�b�l.

Hallottam magam m�g�tt Edward l�pteit, de nem fordultam meg. Olyan gyorsan rohantam, hogy �szresem vettem a l�pcs�t, �s lezak�ztam volna, ha Edward m�g id�ben el nem kap.

- Figyelhetn�l a l�bad el�! - szidott le haragosan, de tudtam, hogy nem emiatt m�rges r�m.

- Nem mindegy mit csin�lok? Engedj el! - �v�lt�ttem zokogva, most vettem csak �szre, hogy mindenki minket n�z, pontosabban az �sszes Cullen minket n�z.

- Bella, hogy mersz olyat mondani, hogy nem szeretlek el�gg�?! Tudod te mennyit v�rtam r�d?! Majdnem 100 �vet! Soha nem szerettem m�g senkit �gy, �s pont ez�rt nem akarlak vesz�lynek kitenni! - kiab�lta hangosan, hogy felfogjak minden egyes sz�t.

- Edward h�t nem �rted meg, hogy �n b�zok benned, �s hiszem, hogy k�pes vagy uralkodni magadon?! - f�rmedtem r� - Mi�rt nem vagy te is hinni magadban?!

- Tal�n mert t�ls�gosan szeretlek, hogy kock�ra tegyem az �letedet! - �v�lt�tte, majd elengedte a karom, �s berohant a szob�j�ba.

Hallottam, ahogy az ajt� becsap�dik m�g�tte, a h�z is beleremegett. Nem b�rtam tov�bb, zokogva borultam le a f�ldre. Csak azt �reztem, hogy valaki felemel, �s levisz a l�pcs�r�l, majd a kanap�ra �ltet. Mikor feln�ztem, l�ttam, hogy Emmett volt az, egy�bk�nt vid�m arca most szomor� volt.

- Musz�j neked is velem egy�tt b�slakodnod? - k�rdeztem r�, siker�lt is egy halv�ny mosolyt csalnom az arc�ra.

- Bella, te Edwardhoz tartozol, �s a te gondod a mi�nk is. Elmondod min veszekedtetek? - k�rdezte, de �n a fejem r�ztam.

- Biztosan hallott�tok! Edward �gy kiab�lta, mint m�g soha! - s�rtam.

Alice le�lt a m�sik oldalamra, �s szorosan mag�hoz �lelt. Fejemet az oldal�nak d�nt�ttem, �s csak s�rtam. Alice elkezdte simogatni a hajamat.

- Emmett, elmenn�l egy kicsit? Szerintem Bell�nak most n�i t�rsas�gra van sz�ks�ge - k�rte Alice, �s Emmett m�r azonnal fel is �llt, hamarosan m�r el is t�nt innen.

Csak �n is Alice maradtunk, m�g mindig ott fek�dtem, � m�g mindig �lelt engem.

- Jaj, Bella! �n tudom, mit �rzel most. L�ttam el�re ezt a veszeked�st, tudom mi volt a t�ma.

- Igen? Akkor szerinted mit tegyek? - k�rdeztem szomor�an.

- Adj neki egy kis id�t. De ne add fel! �n hiszek abban, hogy minden rendben lesz! - felelte, hirtelen elkezdtem rem�nykedni.

- L�tt�l valamit ezzel kapcsolatban? - k�rdeztem, de csak megr�zta a fej�t.

- Nem igaz�n. Csak halv�ny k�pek, de nem lehet �ket megfejteni. Egy dologban viszont biztos vagyok. Minden rendben lesz! �s v�rd ki a v�g�t! - megpuszilta a homlokom, majd fel�llt, �s kit�ncolt a lak�sb�l.

Egyed�l maradtam a gondolataimmal, �s �gy d�nt�ttem, nem adom fel, meggy�z�m Edwardot. Edward csak egy �r�val k�s�bb j�tt le a szob�j�b�l, akkor is csak az�rt, hogy hazavigyen. Nem sz�lt hozz�m az �ton egy sz�t sem, m�g meg sem cs�kolt, amikor haza�rt�nk, csak egy szi�t mondott, �s m�r el is rohant. Most azt hiszi, hogy ha ker�l engem, feladom? Na arra azt�n v�rhat, mert soha nem fog megt�rt�nni.