�sszesen h�rom napot voltam �ton, amikor kimer�lten, �s f�radtan v�gre valah�ra meg�rkeztem Milwaukee –ba.

M�r nagyon r�g nem tal�lkoztam Nora – val, de nemhi�ba menek�ltem ide hozz�.

�t mindig is a n�v�remnek tekintettem, �s most is �gy fogadott �s viselkedett velem, ahogy azt rem�lni mertem.

Nora harminc �ves volt.

K�z�pmagas, v�r�s haj�t �lland�an �sszefonva viselte.

M�g nem volt f�rjn�l, viszont az �lett�rs�val Gil –el, m�r �t �ve �ltek boldog p�rkapcsolatban.

- �r�l�k, hogy itt vagy. – mondta nekem, amikor becs�ngettem hozz�juk �s � kinyitotta az ajt�t.

�t�lelt, majd r�m meredt, �s beljebb tess�kelt a h�zba.

- K�sz�n�m, hogy befogadtok. – szabadkoztam, �s kiss� elsz�gyelltem magam  - Rem�lem t�nyleg nem zavarok? – k�rdeztem.

- Ugyan m�r Esme! – legyintett nagyokat, �s k�zben elindult az emelet fel� – Te sosem zavarsz! De az�rt szeretn�m tudni, hogy mi�rt is hagytad ott Charles-t. Az esk�v�t�k�n m�g olyan boldognak t�nt�l.

Mik�zben besz�lgett�nk � megmutatta a szob�mat, �s biztos�tott r�la, hogy Gil –t, sem zavarja a jelenl�tem.

- Sz�val ilyen volt val�j�ban. – mondta v�g�l, amikor elmes�ltem neki, hogy mik�nt teltek a h�zas �veim Charles mellett.

- �n soha nem fogom elfelejteni, hogy mik�nt b�nt velem! Annyira sz�rny�! – mondtam, �s elpityeredtem.

Nora oda�lt mell�m, �s b�k�t�en �tkarolt.

- Sajn�lom, hogy ilyen dolgokat kellett �t�lned! De nem kell f�lned! Ha Charles v�letlen�l r�j�nne, hogy ide sz�kt�l el�le, �s ut�nad j�nne, abban nem lenne k�sz�nete! Gil –nek van egy j� kis pusk�ja, �s a helyi rend�rf�n�k is j� bar�tunk.

- Oh Nora. Annyira h�l�s vagyok. – mondtam megk�nnyebb�lten, �s most megint s�rni kezdtem.

- Egykett�re be fogsz itt illeszkedni! Szerz�nk neked munk�t �s az is lehet, hogy r�d tal�l az igazi szerelem.

Megr�ztam a fejemet.

- Biztosan nem. �gy v�lem, hogy Carlisle nem erre �lhet. – mondtam, �s a sz�m el� kaptam a kezem, jelezv�n, hogy olyat kotyogtam ki, amit eddig senkinek.

- Nocsak. – n�zett r�m a rokonom, �s felemelte a szem�ld�k�t – Ki az a Carlisle?

- � csak egy r�gi ismer�s�m. – mondtam r�gt�n.

- Igen?  - k�rdezte hihetetlenkedve.

- Most valami m�sr�l szeretn�k besz�lni. El kell m�g mondanom valamit.

- Te j� �g? Mit?  - sz�lt gyanakodva  a m�sod-unokatestv�rem.

- Terhes vagyok.

Nora megd�bbenve n�zett r�m, majd elmosolyodott.

- Esme! Gratul�lok!  - mondta, �s  �jra �t�lelt.

- Megszeretn�m sz�lni a picit. �gy v�lem, hogy a baba tal�n seg�thetne �j �letet kezdeni.

- H�t persze! �n pedig mindenben a seg�ts�gedre leszek. Micsoda �ld�s! – mondta, majd �jra boldog mosollyal n�zett r�m.

M�snap m�r el is k�s�rt a helyi iskol�ba, ahov� r�gt�n felvettek napk�zis tan�rnak. Esme Tolmin n�ven mutatkoztam be, �s hadi�zvegynek adtam ki magam, hogy legal�bb sz�letend� gyermekem �rkez�s�t megmagyar�zzam.

A kilenc h�nap nagyon hamar eltelt. 

�n megint boldog voltam, �s id�k�zben teljes �ll�s� tan�r lettem. Rajzot tan�tottam.

Nora �s Gil nagyon kedvesek voltak, �s mindig ott seg�tettek ahol tudtak.

A sz�leimr�l sajnos nem kaptam h�rt, de �n nem mertem keresni �ket, mert f�ltem, hogy lebukn�k Charles el�tt.  

�m ahogy telt az id� egyre biztosabb� v�lt, hogy a f�rfi akit  �t �vig a f�rjemnek vallottam, nem pr�b�lt megkeresni, �s �n ennek igaz�n �r�ltem.  

Egy kora ny�ri napon mikor hazafel� tartottam a boltb�l megindult n�lam a sz�l�s.

Szerencs�mre k�t �p�let  v�lasztott el csup�n Nora - �k h�z�t�l, ez�rt hamar  felfigyeltek a kiab�l�somra.

Gil azonnal bevitt a k�rh�zba, addig Nora �sszepakolta a m�r elk�sz�tett cuccaimat, �s ut�nam hozta azokat.

Volt m�r v�lasztott orvosom.

�gy amikor Gil �s �n be�rt�nk, a n�v�r nyomban h�vta Dr. Holpen-t.

- Kitart�s! – mondta Nora, �s m�g utolj�ra megszor�totta a kezemet.

- Gondoljatok r�m! – k�rtem mindkettej�ket, �s �k heves b�logat�sok k�zepette mosolyogtak �s meg�g�rt�k, hogy elmondanak egy im�t is.

A kisbab�m m�g aznap este a vil�gra  j�tt.

- Gratul�lok Esme. Kisfia sz�letett. – mondta Dr. Holpen, �s a kezembe adta az apr� j�vev�nyt.

A baba m�g kicsit v�res volt, de akkor is im�dtam. Azonnal beleszerettem.

- A kisfiam. – suttogtam el�gedetten – Milyen sz�p.

- Val�ban az. – mondta a n�v�r, �s el�vett egy feh�r karszalagot.  – Mit �rhatok a c�dul�ra? Mi az ifj� fi�cska neve?

V�rakoz�an n�zett r�m, �s �n elgondolkoztam. Eddig �gy hittem, hogy kisl�nyom lesz, ez�rt ink�bb a l�ny nevekben gondolkodtam.

Azt semmif�lek�ppen sem akartam, hogy az apja nev�t kapja.

�gy h�t jobban t�rtem a fejem, �s r�j�ttem, hogy mi is lenne neki a legmegfelel�bb n�v.

- Carlisle. – mondtam, �s elmosolyodtam.

- Nocsak. Milyen k�l�nleges n�v. Eur�pai ha j�l sejtem. Net�n angol volt az �desapa?  -k�rdezte bar�ts�gosan a n�,  �s k�zben r��rta a nevet, majd a kis Carlisle v�kony csukl�j�ra tette.

- Nos nem tudom, hogy honnan ered ez a n�v. Nem az apja ut�n. Egyszer hallottam valahol ezt a nevet �s megtetszett.

- �rtem �n. – v�laszolta a n�v�r, �s �jra r�m mosolygott.  – Most viszont el kell vinnem a picit.

- De mi�rt? – k�rdeztem cs�ggedten.

- Ez a szab�ly. Sajn�lom. Tudja el kell v�gezn�nk p�r rutin vizsg�latot. De ne agg�djon, amint lehet visszahozom.

- Rendben. – mondtam megad�an, �s �tadtam a kicsit, �m el�tte megcs�koltam a kez�t �s a feje b�bj�t.  – Viszl�t kicsik�m. – k�sz�ntem el.

Az �pol�n� kivitte a fiamat, �s ez id� alatt engem �tsz�ll�tottak egy m�sik szob�ba.

Nora �s Gil agg�dva j�ttek hozz�m, de amikor l�tt�k, hogy minden rendben van megnyugodtak.

- A Carlisle nevet adtam neki. – mes�ltem.

- Gondolhattam volna. – v�gta r� Nora, �s �jra gyanakodva n�zett r�m, ah�nyszor sz�ba ker�lt ez a t�ma.

- Rem�ltem, hogy r�lam nevezed el. – mondta csal�dottan Gil, de az�rt � is nevetett.

- Sajn�lom. Majd  a ti�teket �gy fogj�k h�vni.

Nora  most hirtelen Gil - re n�zett, �s az b�lintott. 

- Esme nek�nk nem lehet gyerek�nk! Ez m�r egy �ve kider�lt.

- Oh. Nem tudtam… - szabadkoztam.

- Semmi baj. De majd adopt�lunk. M�r folyamatban van az �gy. – mondta Gil, �s �jra r�m nevetett.

- Most hagyunk pihenni. Addig megy�nk megn�zz�k a kicsit.  – sz�lt Nora, �s kimentek a k�rteremb�l.

�n pedig olyan f�radt voltam, hogy r�gt�n elaludtam.

***

M�snap mikor felkeltem Nora az �gyamn�l �lt, �s s�rt.

Nagyon boldogtalannak t�nt.

- Mi a baj? Mi�rt s�rsz? – k�rdeztem t�le nyugtalanul.

Feln�zett r�m.

Szemei tele aggodalommal �s b�ntudattal.

- Esme … - suttogta – Sajn�lom, hogy nekem kell elmondanom.

- Mit? Mi az? – k�rdeztem, �s fel�ltem.

- A fiad! Haldoklik.

Mikor r�n�ztem r�gt�n tudtam, hogy igazat mond. Ugyan mi�rt viccelt volna ezzel.

- Nem! Az nem lehet! – mondtam, �s r�gt�n fel�lltam az �gyb�l.

Felvettem a k�nt�s�met, majd  elindultam az ajt� fel�.

- Nem l�togathatod meg!  - mondta, �s �jra s�rni kezdett.

- Mi�rt? Mi a baja? – k�rdeztem, �s �n is els�rtam magam.

- Fert�z� t�d�betegs�g.

- Hogyan? Mi�rt pont az �n fiam?  - k�rdeztem, �s sz�d�lni kezdtem.

- Nyugodj meg! �lj le, mert el fogsz �julni! – parancsolt r�m  a rokonom.

- Nem halhat meg! Nem! – kiab�ltam, �s megindultam az ajt� fel�.

Dr. Holpen l�pett be az ajt�n.

� is szomor� volt.

- Engedjen a fiamhoz! – ki�ltottam, �s p�f�lni kezdtem a mellkas�t.

- Esme k�rem! �rtse meg! Nem mehet a fia k�zel�be, mert f�l�, hogy �n is megbetegszik!

- Nem �rdekel! Ha Carlisle meghal nekem is vele kell halnom! – ki�ltottam, �s m�r nem b�rtam magammal.

Hiszt�rikus zokog�sban t�rtem ki.  A doktor ekkor  letuszkolt az �gyra, majd beadott egy nyugtat� injekci�t.

- A fi�t nem tudjuk megmenteni! Higgye el, annyira sajn�lom!  - mondta az orvos.

- Neeem! – �v�lt�ttem – Istenem k�rlek! Mentsd meg a kisbab�mat!

- Esme nyugodj meg! - k�rte Nora, �s megsimogatta a fejemet.

�n lassan lenyugodtam, majd  �jra elaludtam.

- Biztosan csak �lmodtam.  Most magamhoz t�rek, �s a fimnak semmi baja sem lesz! – gondoltam, amikor p�r �ra m�lva �jra magamhoz t�rtem.

Legal�bbis �n �gy �reztem.

- Mikor? – hallottam Nora hangj�t.

- Egy perce sincs! Megpr�b�lt�k �jra�leszteni, de nem siker�lt! – v�laszolta Gil.

- Szeg�ny Esme!

Megfordultam, �s a rokonaimra n�ztem.

Akkor m�r �n is tudtam, hogy a fiam, Carlisle.

Meghalt.

- Meddig aludtam?  - k�rdeztem rekedten.

- Az orvos �lland� altat�sban tartott t�ged. K�t napig volt�l eszm�leten k�v�l.

- H�rom nap.   –mondtam – Eddig �lt csup�n a kisfiam. H�rom r�pke napig! Ez nem igazs�g!

- R�szv�t�nk. – mondta Gil, �s �gy l�ttam, hogy k�nnyes volt a szeme.

- Most m�r semmit sem �r az �letem!

- Ne mondj ilyeneket!  - sz�lt r�m Nora.

- Elvesztegettem  a legboldogabbnak �g�rkez�  �veimet egy h�tlen, er�szakos f�rje. A bab�m aki a kiutat �s a boldogs�got jelentette a sz�momra pedig meghalt. Meg akarok halni!  - jelentettem ki.

- K�rlek Esme! Ne! – mondta Nora, �s megfogta a kezemet.

- V�ge. Mindennek v�ge! – mondtam, majd  �jra s�rva fakadtam.