Az els� vad�szatom el�g hossz�ra, �s kiss� neh�zkesre sikeredett. �m nem az�rt, mert b�n�ztam volna, vagy nem tal�ltunk �llatokat.

�ppen az volt a baj, hogy olyan �llatokat tal�ltunk, amiket eddig aranyosnak v�ltem. �gy miut�n k�r�semre,  az �t�dik szarvascsord�t is magunk m�g�tt hagytuk  kicsit sz�gyelltem magam, de az�rt �r�ltem.

- K�sz�n�m, hogy figyelembe veszitek a bel�lem el�b�j� �llatv�d�t. – mondtam zavartan.

- Semmi gond. Meg�rtem, hogy neh�z, f�leg �gy els�re. – sz�lt Carlisle.

- Viszont j� lenne m�r olyan �llatot tal�lni, amit nem tal�lsz olyan �desnek.  – mondta Edward, de az�rt l�ttam rajta, hogy � sem haragudott igaz�n.

- Na de fiam! – korholta Carlisle.

- Semmi gond! Meg�rtem, hogy szomjasak vagytok. �g�rem, hogy a k�vetkez� csapatot, m�r nem hagyom elmenni. – mondtam egyszer�en, de magamban az�rt im�dkoztam, hogy nehogy �jra szarvasokkal tal�lkozzunk.

- Vicces. – mondta Edward, �s mosolygott – Biztos vagyok benne, hogy az �sszes agancsos biztons�gban van m�r a k�rny�ken.

- Rem�lem. – mondtam, �s �n is nevettem, mert r�j�ttem, hogy a fi� kiolvasta az agg�d� gondolataimat.

Meglep�en j�l �reztem magam, ahogy �gy hihetetlen sebess�ggel sz�guldoztunk az  erd�ben. Olyan felszabad�t� volt. A l�t�som, a hall�som, �s a szagl�som is sokkal kifinomultabb lett. Most m�r m�rf�ldekr�l meg�reztem ha valaki k�zeledett fel�nk.

- Legel�sz� hegyi kecsk�k. – suttogta Edward, �s a h�ta m�g� mutatott.

- �ket is szereted? – k�rdezte Carlisle, �s a fej�t vakarta.

- Nem!  - hazudtam – J� lesz! Menj�nk! Kapjuk el �ket!

- Nem igaz. –  �rult be Edward.  – Ne l�d�ts.

- Majd keres�nk megvadult  medv�ket. Azokat m�r te sem v�dheted annyira. – sz�lt Carlisle �s �gy t�nt, hogy tov�bb akar menni.

�n gyorsan odasuhantam el�, �s meg�ll�tottam.

- Egyszer meg kell szoknom. Rendben lesz. – �g�rtem, �s Edwardra n�ztem – Minden ok�! – mondtam neki is.

- Fel�lem. – vonta meg a v�ll�t, majd  elindult az el�bb mutatott ir�nyba.

- Biztos? – k�rdezte Carlisle.

- Igen. – sz�ltam, �s r�mosolyogtam.

Ezut�n k�vettem a bronzhaj� fi�t. � m�r beker�tett egy nagyobb p�ld�nyt, �s az �llat vadul r�ngat�zott a fogai k�z�tt.

�n m�g sosem csin�ltam ilyet, m�gis azonnal tudtam, hogy mit is kell tennem.

Lassan �s megfontoltan kil�ptem a f�ves r�szre �s �ld�zni kezdtem a bakkecsk�t.

El�sz�r menek�lt el�lem, �m amikor l�tta, hogy kicsit bizonytalan vagyok szembefordult velem, hogy fel�kleljen.  

Egy �tlagos embert gyomorsz�jon sz�rt volna a hegyes szarv�val, de bennem nem tett k�rt.

Megragadtam a szarv�n�l fogva, a f�ldh�z v�gtam, majd v�geztem vele.

A torkomban leledz� sz�r�, kapar� �rz�s lassan megsz�nt, �s �n el�gedetten �lltam fel, hogy megn�zzem mit is csin�lnak a t�bbiek.

A fi�k m�r k�szen voltak, �s r�m v�rtak.

- Brav�! – mondta Carlisle, �s d�bbenten n�zett r�m.

- Mi a baj? – k�rdeztem t�le.

- Most, hogy a szemed aranysz�n� lett, m�g gy�ny�r�bb vagy.  – b�kolt.

- K�sz�n�m. – mondtam mosolyogva �s meg�leltem.

Miut�n visszament�nk a h�zba els� dolgom volt v�gre valah�ra a t�k�r el� �llni.

Nagyon meglep�dtem, amikor belen�ztem.

Egy kicsi, �s t�r�keny n�t v�rtam, akinek karamellabarna haja mindig zil�ltan �llt. Ehelyett egy t�k�letes sz�ps�g�, s�padt, de b�szke n� n�zett vissza r�m. A haja j�lf�s�lten libegett a v�ll�n.  A szemei  csak �gy szikr�ztak az arany egy s�t�tebb �rnyalat�ban.

- Ez �n lenn�k? – k�rdeztem d�bbenten.

- Te bizony. – mondta Carlisle, �s be�llt m�g�m.

Mindketten pomp�san festett�nk ehhez k�ts�g sem f�rt.  

- Csak �mulok. – sz�ltam, �s megfordultam, hogy megcs�koljam.

***

�sszesen t�z �v telt el �gy.

Semmit sem v�ltoztam, ahogyan azt Carlisle el�re mondta, �s �letemben el�sz�r most voltam igaz�n boldog.

�m gondolhattam volna, hogy ez a boldogs�g sosem tart �r�kk�, �s nem lesz felh�tlen�l k�nny� sem.

Egy napon, amikor Carlisle �s �n,  a kanap�n hever�szt�nk, Edward toppant be a szob�ba.

Idegesnek �s zaklatottnak t�nt.

- Valami baj van? – k�rdeztem r�gt�n.

- N�zz�tek az �js�got. – mondta, �s odadobta fel�nk.

Carlisle egyik kez�vel  engem �lelt, a m�sikkal meg m�g a leveg�ben elkapta a magazint.

�n is r�n�ztem a szalagc�mre.

A hatodik emeletr�l ugrott le egy f�rfi!

- Sajn�latos dolog, de mi benne a k�l�n�s? – k�rdezte Carlisle.

- Olvasd tov�bb �s megtudod. – mondta Edward.

A rend�rs�g tehetetlen.

 A f�rfi  hab�r �gy t�nt, hogy az es�st k�vet�en  vesztette �let�t, a szak�rt�i vizsg�lat ut�n kider�lt, hogy m�r az es�s el�tt halott lehetett, mert nyak�n, �s csukl�j�n ny�lt, v�rz� harap�sokat tal�ltak!

Az �gyet m�g nem z�rt�k le! A rend�rs�g tov�bbi szak�rt�k bevon�s�t k�ri!

- Uramisten. – suttogtam d�bbenten, �s borzadva kaptam sz�m el� a kezemet.

- Egy nom�d!  - mondta Carlisle,  �s nagyon m�rgesnek t�nt.

- Minden bizonnyal. – sz�lt Edward, �s idegesen j�rk�lt fel – al�.

- Nom�d? – k�rdeztem �rthetetlenkedve.

- Olyan v�mp�r vagy v�mp�rok, akik m�g mindig emberekre vad�sznak! De b�rki legyen is a tettes egyed�l van!  - mes�lte Carlisle.

- Borzalmas! Micsoda kegyetlens�g! – mondtam felh�borodva.

- Most nem ez a legnagyobb bajunk!  - sz�lt Edward idegesen – Ha egyed�l van akkor biztosan felkeres minket.

- Mi�rt? – k�rdeztem, �s most m�r kezdtem l�k�ttnek �rezni magam.

- Tudod ha egy idegen v�mp�r �rkezik egy sz�m�ra ismeretlen helyre, a vad�szat ut�n az az els� dolga, hogy fajtabelieket keres. Ez mindig �gy volt. – mes�lte  a szerelmem.

- Ez �szt�n�s viselked�s. – tette hozz� Edward.

- �rtem. Akkor most f�ln�nk kell?

- K�zvetlen�l nem vesz�lyes r�nk. De ha sok embert megt�mad az nem j�! Mellesleg ha idej�n, �s nem siker�l sz�p sz�val r�venn�nk, hogy menjen el, akkor harcba keveredhet�nk vele. �gy m�r mi is felt�nhet�nk a k�rnyezet�nkben �l� embereknek.

- Most mit tegy�nk? – k�rdezte Edward.

- Induljunk a keres�s�re! – aj�nlottam.

Carlisle agg�dva n�zett r�m.

- Nem hiszem, hogy ez j� �tlet. Bevallom, hogy f�ltelek.

- Mi�rt is? Hiszen halhatatlan vagyok!  - mondtam  - Keress�k meg �s pr�b�ljuk jobb bel�t�sra b�rni! H�tha siker�l.

- Ne l�gy ilyen optimista Esme! – intett Edward – Nem mindenki olyan j�hiszem� �s kedves, mint Te.

- Sz�rny�, hogy mindig k�zbej�n valami. – kesergett Carlisle.

- Tal�n mag�t�l elmegy. – sz�ltam �jra.

- Biztos vagyok benne, hogy felkeres majd minket.  – sz�lt Edward – Viszont m�g nincs a k�zel�nkbe, mert nem hallom a gondolatait.

- Csak id� k�rd�se, �s r�nk tal�l.  – sz�lt egyre idegesebben Carlisle.

Sokkal jobban agg�dott, mint eddig, �s folyton �jra �s �jra �tolvasta a cikket.

Sz�ke szem�ld�kei a haja al� szaladtak.

Azt�n hirtelen elengedte a derekamat, �s kiszaladt a szob�b�l.

- Mi van m�r megint? – k�rdeztem Edwardt�l.

- Nem! Nem hiszem el! – hallottunk Carlisle  hangj�t odafentr�l az emeletr�l.

- Ismeri a nom�d v�mp�rt! A Volturi tagja!  - sz�lt fenyeget�en a fi�.