(Lena szemsz�ge) 

- Bem�sz a h�z�ba, �s kicsalogatod az erd�be! Majd lesz�rod ezzel itt! – a kez�be nyomtam az ez�stt�rt. Edward szeme hom�lyos volt. Most megfizet az a kis cafka! Meg�lte azt az embert, aki szeretett engem, �s felnevelt, a b�ty�mat! Legsz�vesebben, �n magam v�geztem volna a piszkos munk�t, de l�ttam, hogy n�zett Bella erre a v�mp�rra. Nyilv�nval�, hogy szerelmes! Pfuj! Nevets�ges! De egyben j� is, mert �gy a sz�ve v�lasztottja, sz�rja meg �s ez m�g nagyobb f�jdalom neki. Megparancsoltam gondolatban Edwardnak, hogy induljon, a h�z fel�. Nagyon hasznos a k�pess�gem, ha valamit el akarok �rni.      

    V�gig n�ztem, ahogy Edward bem�szik az ablakon, �s egy kis id� m�lva kiugrik, de egyed�l. Majdnem oda rohantam hozz�, hogy megk�nozzam az engedetlens�ge miatt, de akkor a l�ny is kiugrott az ablakon. Elvigyorodtam. Naiv kis teremt�s! Felt�tel n�lk�l megb�zik egy ismeretlen v�mp�rba! Ez maga az �ngyilkoss�g! De ez csak a dr�ga kis Bell�nak rossz. Nekem, ez nagyon is szerencse! Sok�ig s�t�ltak, �n, pedig egyre t�relmetlenebb lettem. Mire v�r m�g az az �r�lt?! Csak bele kell sz�rni a k�st a l�nyba, �s ennyi! De nem, � m�g erre sem k�pes!

  Azt�n v�gre valah�ra meg�lltak. Edward el�h�zta a t�rt, �s se sz� se besz�d lesz�rta. Diadalittasan felki�ltottam. Majd el�b�jtam a rejtekhelyemr�l, �s Edwardhoz szaladtam.

- �gyes volt�l, nagyon! –  b�gtam a f�l�be. – Most pedig vidd Bell�t a csal�dodhoz, �s mikor oda�rsz, eml�kezz mindenre, amit tett�l, m�g erre is. – Azzal odahajoltam hozz�, �s egy vad cs�kban forrtunk �ssze. 

(Edward szemsz�ge) 

Nem kellett gondolkodnom, csak azt tennem, amit parancsolt. Miut�n elengedett fel kellett vennem egy l�nyt a f�ldr�l, �s rohanni haz�ig. Futottam, mert ezt parancsolt�k. A h�zunkn�l viszont meg kellett �llnom.  Mikor oda�rtem len�ztem a kezemben tartott l�nyra, �s mindenre eml�keztem.

Nem! Te j� �g! Mit tettem?

- Carlisle! Seg�ts! – ord�tottam. Nevel�ap�m azonnal ott termett.

- Mi t�rt�nt? – Nem volt id�m elmagyar�zni.

- Csak seg�ts rajta Carlisle, k�rlek!

- J�l van, rendben, mindent megteszek! – H�l�san n�ztem Carlislera. � mindig seg�t mindenkin, �s k�pes mindig megbocs�tani, de nem tudom ezek ut�n hajland� lesz-e m�g fiak�nt tekinteni r�m.

- Edward, hozd fel a dolgoz�szob�mba, ott megvizsg�lom. – Felrohantam, a l�pcs�n karjaim k�zt az eszm�letlen Bell�val. Amikor r�n�ztem az arc�ra furcsa �r�s  �nt�tt el. Abban a pillanatban r�d�bbentem, hogy szeretem, ezt a l�nyt, hogy meghalok, ha neki valami baja esik.

- Nem hagyom, hogy meghalj! –  suttogtam neki. – Minden rendben lesz, megl�sd! – Carlisle r�fektette az asztal�ra Bell�t, �s levette r�la a bl�z�t. Az ez�st t�r, m�g mindig benn �llt a mellkas�ban. A seb szinte nem is v�rzett, de az a p�r csepp, ami kicsordult, elb�d�tott. Vissza kellett tartanom a l�legzetem, hogy mellette maradhassak.

- A penge, csak p�r centire ker�lte el a sz�v�t. Ki kell, hogy h�zzam, mert m�sk�pp, nem tudom megvizsg�lni a v�g�st. – Carlisle egy vill�mgyors mozdulattal kih�zta a k�st, �s �gy l�that�v� v�lt a seb. Az fekete volt! De t�rt�nt m�s is, amikor kih�zta a peng�t. Bella mellkasa megemelkedett, �s egy h�rg�s szaladt ki a sz�j�n. Majd elkezdett remegni. Fogalmam sem volt mi t�rt�nt vele. Nem hallottam a sz�v�t, de ez nem volt olyan meglep� abb�l, amit ma �jszaka elmondott, nem csod�lkoztam azon, hogy nem vert a sz�ve. M�gis valahogy nyugtalan�tott, fogalmam sem volt mi�rt. �s egyszer csak elkezdett a seb�b�l �mleni a v�r. Friss v�r�s, �s az illata ellen�llhatatlan.  Azt�n a sz�ve sebesen verni kezdett, Lassan a h�feh�r b�re eg�szs�ges emberi sz�nt �lt�tt. Egy nagy leveg�t vett, a mellkasa egyenletesen emelkedett, �s s�llyedt. De a sebe m�g mindig v�rzett.

- Carlisle! Csin�lj m�r valamit! �gy meghal! – Azonnal cselekedett. Neki�llt el�ll�tani a v�rz�st, a sebet fert�tlen�tette, majd kik�ld�tt.

- Nem, �n idebenn maradok, Carlisle! Nem szak�thatsz el t�le! – Megfogtam Bella kez�t, �s gy�ny�r�  arc�ra n�ztem, az nem v�ltozott, m�gis, mintha teljesen m�s lett volna. M�r nem volt s�padt, ha nem eg�szs�ges sz�ne volt. �s teljesen emberi lett, m�r nem volt az a f�ld�n t�li v�mp�r sz�ps�g, hanem egy gy�ny�r� ember l�ny lett bel�le.

- Mi ez…? – k�rdeztem ap�mat, de � �pp Bell�t m�t�tte.

- Ez fura… - motyogta mag�ban Carlisle – nem azt mondta, hogy alig van v�re? Most meg? N�zd, hogy v�rzik! – R�m n�zett, majd pillant�sa Bella arc�ra t�vedt. Azt�n a szike kiesett a kez�b�l.

- Mi t�rt�nt vele? –  k�rdezte – Hogyan… de hiszen ez lehetetlens�g, ez nem fordulhat el�!

- Mi? Mi t�rt�nt vele, Carlisle? – k�rd�semre v�gre reag�lt, �s ha lehet egy v�mp�rn�l ezt mondani, teljesen els�padt.

- Most m�g �ssze kell varrnom a sebet Edward, �s el kell v�geznem egy-p�r, vagy ink�bb sok vizsg�latot, ut�na tudok v�laszolni a k�rd�sedre, addig k�rlek, hagyj magamra. – Most m�r nem ellenkeztem. Tudtam, hogy Bella �letben marad, �s hogy Carlislen�l j� kezekben lesz. De ugyanakkor megr�m�tett ap�m remeg� hangja. A gondolataib�l nem tudtam kiolvasni semmit, ugyanis elrejtette �ket el�lem. Az influenza t�neteit mondogatta mag�ban. Nem �rtettem mire f�l ez a nagy titkol�z�s. Mit csin�lhattam, az �n dr�ga Bell�mmal? Lehet, hogy visszaford�thatatlan k�rt tettem benne. A szob�mban �ltem, �s v�rtam. Majd nagy sok�ra bej�tt Carlisle, �s le�lt velem szemben.

- El�sz�r is mond el, hogy mi t�rt�nt vele! – utas�tott. Nem ellenkeztem, ha ez seg�t Bell�n nem �rdekelt, �n milyen sorsra jutok.

  - A v�ros melletti erd�ben futottam Bell�hoz, mert besz�lni akartam vele, de egy n�, pontosabban egy n�i v�mp�r el�m ugrott, �s �tadott egy k�st. Arra utas�tott, hogy sz�rjam Bell�ba. Nem kellett gondolkodnom, nem �reztem semmit, csak v�ghezvittem a parancsokat. Megtettem, amit a n� k�rt. – Az eml�kek f�jdalmasak voltak, de tudtam, hogy musz�j felid�znem �ket. Sz�gyelltem magam, s mikor mes�ltem nem n�ztem Carlisle szem�be.

- Lesz�rtam Bell�t, �s nem �rdekelt mit teszek, de csak az�rt, mert a n�, ezt parancsolta nekem. Azt�n visszaj�ttem ide. Bell�t is hoznom kellett, �s azt mondta, amint ide �rek, eml�kszek, majd mindenre. �s �gy is lett. A t�bbit m�r tudod. – mondtam neki, �s v�gre r�n�ztem. Az arc�n t�bbnyire d�bbenet l�tsz�dott.

- Teh�t mi van Bell�val? –  k�rdeztem, amikor nevel�ap�m m�r a sokadik perc elm�lt�val sem sz�lalt meg.

-Az a t�r… egy r�gi v�mp�r�l� fegyver. De mivel Bella csak f�lig volt v�mp�r � nem halt meg. – Nem ker�lte el a figyelmemet, hogy Carlisle m�lt id�ben besz�l.

- Mit �rtesz az alatt, hogy f�lig volt v�mp�r? Mi t�rt�nt Bell�val, Carlisle? – k�rdeztem emelt hangon.

- Bella, most m�r… ember…