Egy h�tig nem voltam iskol�ban, el kell mennem, ma elmegyek. Be�ltem a kocsimba �s elhajtottam az iskola fel�, t�z perc t�tov�z�s ut�n kit�rtam az aut� ajtaj�t �s kisz�lltam.

• Szia, Krista! - halottam magam m�g�tt egy fellengz�s hangot. Megfordultam �s Mona �llt el�ttem.
• Kristen vagyok! –jav�tottam ki ism�t. –Mit akarsz t�lem?
• H�t… csak a tudtodra adni, hogy Chad az eny�m. Egy h�tig nem volt�l itt. Megkaparintottam. Sz�llj le r�lunk.

Led�bbentem �s nem tudtam megsz�lalni. Chad. Ezt hogy tehette? De, igaza van. Otthagytam. Majdnem meg�ltem. Gondolom l�tott elrohanni is. Olyan d�h volt bennem, mint m�g soha. Nem tudtam, hogy mi�rt, de k�sz lettem volna meg�lni Chadet. De ez az �n hib�m. Nem l�ptem id�be. Most elsz�rtam mindent. A mellkasom szor�tott, �s ha tudn�k m�r s�rtam volna. Mi�t nem j�ttem suliba? �n h�lye. �… �n… nem lehet igaz… ott volt a lehet�s�g �s elszalasztottam. Bementem az els� �r�mra. Biol�gia. Idegesen lev�gtam az asztalra a k�nyvem �s le�ltem a sz�kbe. A percek, am�g a tan�rt v�rtam �veknek t�ntek. Nagy nehezen bej�tt a terembe �s letette a napl�t az asztalra. megl�tott engem �s mosolygott. Undor�t�. „Itt van… tal�n van es�lyem… a szert�r, nem a…” ok�-ok� ez durva ink�bb kisz�lltam a gondolataib�l. Egyre d�h�sebb lettem �s Chad j�rt a fejemben. Mi�rt pont Mona? �t le akarta koptatni. Ne! �n… szeretem �t. Az �r�k alig teltek el, mikor bel�ptem az eb�dl�be, nem l�ttam Chadet. Vettem egy k�l�t �s le�ltem egy �res asztalhoz. A mellkasom egyre jobban szor�tott �s a torkom is �sszesz�k�lt. M�r �nbizalmam sem volt. Hi�ba vagyok egy v�mp�r. Zsigerb�l tasz�tok mindenkit. B�rcsak ember lehetn�k. �jra. Chad…

• Szia –halottam egy hangot �s h�tran�ztem. Egy alacsony sz�ke haj� l�ny �lt el�ttem. –Marie vagyok. Te Kristen ugye?
• Igen. –mondtam keservesen.
• Csatlakozhatn�k? –k�rdezte, meg sem v�rta a v�laszom �s lehuppant egy sz�kre. –Most j�ttem ide.

Csak b�lintottam. Nem akartam leveg�t venni, mert a nagy gomb�cok a torkomban megakad�lyozt�k.

• J�l vagy? –n�zett r�m csod�lkozva –furcs�n n�zel ki. –r�zta meg a fej�t. –Ahhoz k�pest, hogy v�mp�r vagy. –suttogta.

Vennem kellett egy kev�s leveg�t, hogy v�laszolni tudjak. Honnan tudja? � is l�tott? Mikor besz�vtam a besz�dhez sz�ks�ges mennyis�get fintorogtam. Olyan er�s durva �s sz�rny� szaga van. Mint Jacobnak. �… � is alakv�lt�?

• Te alakv�lt� vagy?- v�gtam r�.
• Igen. Kiskoromban vitt el innen �desany�m �s most kerestem meg azt a helyet ahonnan sz�rmazom. De nem akartam a rezerv�tumi iskol�ba j�rni. Ink�bb ide j�ttem. Gondolom az illatom miatt fintorogt�l. Az igazat megvallva ti�d nagyon �des. Az �n �rz�keimnek sz�rny�, de megszoktam. Az �desany�m v�mp�r. Az �desap�m alakv�lt�. �t v�mp�rral �s egy igazi v�rfarkassal n�ttem fel. – az�rt nem viszi t�lz�sba. M�g a fej�be sem kell n�znem. Mindent elmond.
• �s mi�rt pont hozz�m j�tt�l ide? –ha pr�b�ltam volna sem tudtam volna bunk�bb lenni. –Bocs nem akartam… csak… ez a nap… ma nem megy.
• �rtem… majd holnap dum�lunk. Szia, Kristen. –megint nem v�rt a v�laszomra, csak mosolyogva els�t�lt.

Milyen furcsa l�ny. Chad…  hol van? Mi�rt nem j�n ide? Mona! Gy�l�l�m azt a csajt. Legsz�vesebben eltomp�tan�m az �rz�keit �s kiv�gn�m az erd�be sz�tszaggatni �s el�getni, mintha egy v�mp�r lenne…  Gy�l�l�m!

• Szia Kristen! –halottam egy bizonytalan hangot m�g�ttem.

Megfordultam �s led�bbentem.

• Chad? Hello.
• El kell mondanom valamit.
• Tudom…
• Tudod?
• Igen. Tudok Mon�r�l.
• Mi?
• Elmondta nekem reggel.
• Mit?
• H�t mit?! –d�h�ngtem. –Hogy j�rsz vele!
• Mon�val? Te meg�r�lt�l? T�ged szeretlek! Kristen…- hazudott? Mona… a gondolatait is n�znem kellett volna.
• Sajn�lom Chad…
• M�st akartam mondani… l�ttalak. Eszm�letlen�l gyors vagy �s gy�ny�r� �s… hideg. Halottam p�r legend�t �s… ne haragudj r�m de… azt hiszem, tudom mi vagy…

Mi??? Ennyire j�l tud k�vetkeztetni? Ne! Ut�lni fog. De… ide, mert j�nni hozz�m. Ezt nem �rtem.

• v�mp�r vagy? –n�zett r�m f�l�nken.

Csak b�lintottam �s rem�ltem, hogy nem menek�l el.

• Lenn�l a bar�tn�m? –egyre magabiztosabb lett �s csak a szem�ben t�kr�z�d�tt n�mi f�lelem.
• Igen.

Elindultunk az erd� ir�ny�ba, de nem sz�laltunk meg, nem figyeltem a gondolatait, csak „norm�l” m�don viselkedtem. F�ltem, hogy b�rmikor t�l sok lesz neki ez az eg�sz �s akkor mindennek v�ge.

• Mi�rt nem mondtad el? –k�rdezte mikor m�r az erd� m�ly�n j�rtunk.
• Mi? Milyen lett volna, hogy el�d �llok �s bocs, de v�mp�r vagyok, �s majdnem meg�ltelek �s nyomorultul bel�d esetem?
• Oh… �gy m�s. De nem sz�m�t. Szeretlek Kristen. –mondta l�gyan �s megfogta a j�ghideg kezem, majd �t�leltem, visszafojtva a l�legzetem. –sajn�lom. –mondta mik�zben visszah�z�dott. –Nem akarom megnehez�teni a dolgod. –biggyesztette le a sz�j�t. –Ink�bb… felejts el - �s sarkon fordult.

Mi? De szeretem…  �s igaza van. Nem tudn�m megadni neki azt, ami kij�r. Egy percig t�tov�ztam, majd egy elhat�roz�sra jutottam. Viszl�t, rem�nytelen �lmok. Ha el�gg� szeretem, nem �l�m meg. Ut�na futottam �s el� �lltam.

• Tegy�nk r� egy pr�b�t. - mondtam �s � mosolygott, majd j�gideg ajkaim az �v�re tapasztottam.

Persze l�bujjhegyen kellett megtennem, mert nagyon magas. �s k�nny�  volt. Csak a szenved�ly hajtott. A szerelem. �gy tett, mintha nem lenne m�s alkalom, szorosan �tkarolt �s vadul cs�kolt. Az � forr� ajka �sszeforrt az �n j�ghideg ajkaimmal. �gy �reztem, mintha a sz�vem �jra dobogna �s nem �llt volna le az id�k v�gezet�ig. A rideg testemben melegs�get lett �rr�. �n is �t�leltem �s viszonoztam a vad szenved�lyt. Mintha nem lenne holnap, mintha egy perccel k�s�bb megsz�nne a vil�g. B�r az �n vil�gom speciel kett�nkig jutott el. M�sra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy � cs�kol. �s �n boldog vagyok. �vek �ta el�sz�r �szint�n… v�mp�r l�temre beleremegtem az izgalomba. Ilyen m�g sosem t�rt�nt meg velem. Hossz� percekig csak � �s �n, majd egy reccsen�st halottunk �s a pillanat megszakadt. A cs�ppvil�gom ism�t t�gulni kezdett �s kerestem a hang forr�s�t, mik�zben a szoros �lel�st nem hagytuk abba. Mona �llt az egyik f�n�l �s fortyogott mag�ban.

• Krisztina! –�v�lt�tt.
• Kristen… - jav�totta ki Chad.
• Hidegen hagy… Krisztina… - kiszakadtam Chad �lel�s�b�l �s d�h�sen l�pkedtem Mona fel�…
• A nevem Kristen jegyezd meg! �s egy hazug… - elfojtottam miel�tt k�rt tettem volna benne.
• Elvetted t�lem Chadet.
• Chad d�nt�tt �gy. Tudod, l�tezik egy �rdekes dolog a f�ld�n: Szabad akarat! –�v�lt�ttem.
• Jaj, Krisztina…
• Kristen vagyok Mona! Elegem van bel�led! –m�r lend�tettem fel� a kezem, de Chad megragadta.
• Ne l�gy miatta m�rges. Szeretlek Kristen.
• Ghgh –fortyogott Mona �s elrohant.
• Sajn�lom Chad… nem akartam. �n…
• Nem csin�lt�l semmit… - mondta �s �t�lelt. - Szeretlek… - belen�ztem a barna szemeibe �s boldogs�got l�ttam a gyenge f�lelem elt�nt.

A k�t meleg kez�be vette az arcom �s egyre k�zelebb hajolt, ny�jtotta a pillanatot, majd az ajkunk ism�t egybeforrt. 

Mikor bel�ptem a szob�mba egy poh�r te�val, Chad mosolygott r�m.

• Mondtam, hogy nem vagyok szomjas. –r�zta meg a fej�t.
• De leszel –mosolyogtam �s az �r�asztalra tettem.
• Butus… - mosolygott, majd fel�llt az �gyamr�l, �s fel�m l�pkedett. Becsuktam magam m�g�tt az ajt�t �s �t�lelt.

„Nem azzal foglalkozok, mikor veled vagyok, hogy kioltsam a szomjam.” n�ztem a fej�be �s kuncogtam.

• Mi az? - n�zett r�m.
• Valamit el kell mondanom… - egy percig gondolkodott, majd b�lintott egy kis f�lelemmel a szem�ben. –Ugye… �n v�mp�r vagyok… �s Edward is �s � gondolatolvas�… Bell�nak van pajzsa… Alice j�v�be l�t… Jasper �rzelmeket befoly�sol. Renesmee k�peket mutat…
• Igen…
• �n… - mosolyogtam. –fel�rek k�t v�mp�r erej�vel �s �rz�keket tomp�tok.
• Ezt eddig is tudtam.
• De egy dolgot eltitkoltam… gondolatolvas� vagyok…
• Mi?
• Bocs… el kellett volna ezt is mondanom.
• Sz�val… mindig hallott�l.
• Nem… csak ha akartam… de az ut�bbi id�ben alig n�ztem a fejedbe. T�ls�gosan le tudsz k�tni. –mosolyogtam. –Bocs- hajtottam le a fejem.

Megfogta az �llam �s a fejem felfel� h�zta, majd megcs�kolt, de… most gyeng�den.

• M�r nem sz�m�t. –mondta mosolyogva �s ism�t megcs�kolt, viszont most �ri�si szenved�llyel. Ahhoz k�pest, hogy ember… �ri�si szerelmet tud elviselni… �s ennek �r�l�k… szeretem �t…
• Szeretlek Chad. –suttogtam.
• �n is t�ged Kristen… - �s �tkarolt, �gy, mint az erd�ben, majd az ajkai az eny�men voltak �s vadul cs�kolt, vadabban, mint valaha. Viszonoztam �s ezt egy szenved�llyel teli �jszaka k�vette.

Eg�sz hajnalban Chad gondolatait figyeltem, mik�zben aludt. Mellette fek�dtem �s v�rtam, hogy felkeljen. Mikor kinyitotta a szem�t mosolygott r�m.

• J� reggelt Kristen… - mondta, majd megcs�kolt.

Mikor fel�llt, hogy fel�lt�zz�n, sz�rnyen �reztem magam, mert megl�ttam, egy hatalmas m�ly v�g�st az oldal�n. Ez �n voltam…  R�n�ztem az �gyra �s egy kiss� v�res volt. Annyira elmer�ltem, hogy nem �reztem meg az illat�t. Soha t�bbet… nem lesz ilyen…

• Chad? Sz�lok Carlisle-nak. Lekezeli a sebed.
• Milyen sebet?
• N�zd meg az oldalad Chad… �gy sajn�lom… nem akartam…
• Oh… - tanulm�nyozta az oldal�n l�v�, hossz� egyenes vonalat �s mosolyogni kezdett. –nem sz�m�t Kristen.
• Mi?!

Csendben voltunk eg�sz v�gig, Carlisle bek�t�tte �s elhat�roztam, hogy t�bbet nem fekszem le vele. Soha. Mikor Chaddel lementem a konyh�ba, hogy reggelizzen, Emmett el�nk �llt �s egy kaj�n vigyor volt a k�p�n.

• Szado’ mi? –r�h�g�tt.
• Te �rz�ketlen tusk�! –�v�lt�ttem �s lev�gtam a l�pcs�r�l, de a j�r�lap b�nta.
• Kristen! Emmett! –sz�lt Esme.
• Sajn�lom, majd Emmett helyre hozza. –mondtam �s Chaddel bement�nk a konyh�ba.