Csak �ltem a szob�ban csendesen, �s azon gondolkoztam, hogyan is juthat�k ki innen, de semmilyen lehet�s�g nem jutott az eszembe. Ha v�mp�r lenn�k �n is, csak sim�n kit�rt�nem az ajt�t, vagy let�pn�m az ajt�kr�l a r�csot, a baj csak az, hogy �n egy gyenge kis ember vagyok. Csak rem�lem Edwardnak nem estett semmi baja. Nem mintha annyira f�ltenem kellene, hisz � v�mp�r, r�ad�sul a leggyorsabb a csal�dban, �n m�gis nagyon agg�dtam �rte. Hangokra lettem figyelmes odakintr�l, �gy h�t kinyitottam az ablakot. Term�szetesen a r�cs m�g mindig elv�gta el�lem a szabadul�s �tj�t. Olyan hirtelen jelent meg az ablakban Edward, hogy majdnem felsikoltottam, de t�rt�ztettem magamat.

- Te meg mit keresel itt? B�rki megl�that, h�t nem f�lsz, hogy elkapnak? - k�rdezte, az aggodalom kicsend�lt a hangomb�l.

- Szia szerelmem! J�ttem, hogy megsz�gtesselek a gonosz s�rk�ny v�r�b�l. Lehet, hogy a sz�ke hercegre sz�m�tott�l, de helyette j�ttem �n! - sz�lesen vigyorgott, nem b�rtam ki �n se nevet�s n�lk�l.

- Edward hagyd abba! Mi van ha megl�tnak? - aggodalmaskodtam.

- Olyan �des vagy amikor agg�dsz - suttogta, �n meg szok�s szerint elpirultam.

- Hagyd most ezt abba! Ink�bb menj el innen, am�g m�g nem k�s�! - l�kd�stem kifel� az ablakb�l, de � nem indult el.

Megfogta a r�csot, �s egyetlen egy mozdulat seg�ts�g�vel kit�pte a hely�r�l. �n csak �multam rajta, hogy milyen er�s. Persze eddig is tudtam ezt, de �gy l�tni ilyen k�zelr�l teljesen m�s �lm�ny.

- L�tod, semmi sem v�laszthat el t�led! - mondta, mag�hoz h�zott a derekamn�l fogva, �s megcs�kolt.

Ak�rmennyire is nehezemre esett, de eltoltam magamt�l.

- Most komolyan meg akarsz sz�ktetni? N�latok fognak el�sz�r keresni! - estem k�ts�gbe.

- Ki mondta, hogy hozz�nk megy�nk? - nevetett, majd sz� n�lk�l a karjaiba kapott, �s kisz�guldott velem.

Gyorsan futott, de nem l�ttam merre megy�nk, fejemet lehajtottam, �s becsuktam a szememet. Nem sok�ra meg�lltunk egy kis, erdei h�zn�l, csod�lkozva pillantottam szerelmemre.

- Itt fogunk elb�jni? - k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel, � csak vigyorgott.

- Igen, egy ideig. A t�bbiek holnap �rkeznek, addig csak mi lesz�nk itt, ketten - hangosan felnevetett, majd bevitt a h�zba.

Nagyon otthonos kis hely volt, kicsi, de m�gis t�gas, csak egyetlen egy szoba volt benne, abban egy nagy francia�gy.

- Az �gy a tied. A t�bbieknek nincs r� sz�ks�g�k egy ideig semmilyen �rtelemben, ezt a p�r napot kib�rj�k.

Tudtam mire gondol, �s erre a gondolatra elpirultam, mikor eszembe jutott mire is haszn�lj�k a v�mp�rok az �gyat. Nem alv�sra az egyszer biztos. A gyomrom hangosan megkordult, Edward meghallotta ezt, �s azonnal le�ltetett egy sz�kre. El�bem tett egy nagy t�l �telt, �n sz� n�lk�l nekil�ttam.

- Esme f�z�tt neked mindent. K�t napra el�g ennival�t tett a h�t�be - mosolyodott el Edward - nagyon szeret t�ged.

- �n is szeretem �t - h�l�san gondoltam Esmere, akit jelen pillanatban jobban szerettem, mint a saj�t any�mat.

- �s engem szeretsz? - �gy n�ztem r�, mintha elmebeteg lenne.

Hogy k�rdezhet egy�ltal�n ilyet?

- H�t persze, hogy szeretlek! - mondtam, �s hogy bebizony�tsam ezt, az asztalon kereszt�lhajolva megcs�koltam.

- �n is szeretlek Bella. �s pont ez�rt lenne egy k�rd�sem.

V�rtam, de � csak habozott, majd el�h�zott a zseb�b�l egy apr� kis dobozk�t.

- Tudom, hogy tal�n nem ez a legmegfelel�bb pillanat, de nem akarok elk�sni vele. Bella, leszel a feles�gem? - �n felkeltem a sz�kr�l, �s a nyak�ba ugrottam, id�k�zben ugyanis m�r � is fel�llt.

- Igen, igen, igen! A v�laszom igen! - lelkendeztem, hat�rtalanul boldog voltam.

Edward megcs�kolt, �s karjaiba kapott. Mondanom sem kell, hogy a h�l�szob�ban k�t�tt�nk ki.

- Annyira szeretlek! - ezt mondogatta m�r az�ta, ami�ta reggel fel�bredtem.

- �n is t�ged. De fel kellene �lt�zn�nk, mert hamarosan meg�rkeznek a t�bbiek! - �s m�r sz�lltam is ki az �gyb�l, hogy felvegyem a ruh�imat.

Edward is k�vette a p�ld�mat, hamarosan mindketten fel�lt�zve �lltunk egym�s mellett, a gy�r� ott csillogott az ujjamon.

- Gratul�lok nektek! - l�pett be az ajt�n Alice, �s mindkett�nket �t�lelt.

�gy tett a t�bbi Cullen is, m�g Rosalie is valamivel kedvesebb volt, mint �ltal�ban.

- Na �s hov� fogunk menni? - k�rdeztem, mert erre m�r nagyon k�v�ncsi voltam.

- Van egy kl�n Denaliban, �k szint�n veget�ri�nusok, hozz�juk megy�nk majd el - t�j�koztatott Carlisle.

- �rtem. De ott nem fognak megtal�lni minket? - aggodalmaskodtam.

- Ne f�lj! Mi megv�d�nk! Senki sem fog t�ged b�ntani! - suttogta Edward, �s mag�hoz �lelt, �n meg tudtam, hogy mellette biztons�gban lehetek.

�sszepakoltunk az �tra, �s m�r indultunk is el Denaliba.