Edward �s �n idegesen eredt�nk Carlisle nyom�ba.

Hab�r m�g �jsz�l�tt v�mp�rnak sz�m�tottam, �s rengeteg minden volt amit nem tudtam err�l a vil�gr�l, szerelmem mindent elmes�lt a Volturir�l.

Tiszt�ban voltam vele, hogy a Volturi, egy kir�lyi csal�d volt, akik Olaszorsz�gban  laktak, �s Carlisle egy ideig ott �lt vel�k, �m v�g�l elj�tt, amikor nem tudott megegyezni a di�t�t illet�en a kl�n h�rom vezet� fej�vel, akik az Aro, Marcus �s Caius nevet viselt�k.

A Volturi hozta a szab�lyokat a v�mp�rok �r�kl�t�ben, �s sokszor el�fordult m�r, hogy beleavatkoztak egy – egy m�sik hideg  �let�be, ha �k helytelen�tett�k, amit az �ppen csin�lt.

Carlisle azt is elmondta, hogy a h�rom vez�rt k�l�nleges k�pess�ggel meg�ldott test�rs�g v�delmezte.

- Aro igaz�n j� bar�tom lett.  – mes�lte Carlisle m�g tegnap – �gy v�lem � a legigazs�gosabb a Volturi vezet�i k�z�l. �m  Marcus �s Caius… – elh�zta a sz�j�t – Nos legyen el�g annyi, hogy �k  hajlamosabbak a hirtelen d�nt�sekre, �s az er�szakra is. A k�vetkezm�nyekkel, pedig nem igaz�n  t�r�dnek.

- De azt mondtad, hogy Aro a vezet�?! – vetettem ellent.

- Igen val�ban � a vez�regy�nis�g, de ett�l f�ggetlen�l a t�bbieknek is hatalmas a belesz�l�suk az int�zked�seiket illet�en.

Most hogy Edward nyom�ban felfel� baktattam a l�pcs�n nagyon megijedtem.  

- Vajon a Volturi �rt�nk j�tt? Tal�n megunt�k  elviselni a b�k�t �s a harm�ni�t, amit Carlisle teremtett maga k�r�l, �s most az�rt j�ttek, hogy mindent t�nkretegyenek?

- Rem�lem, hogy nem. – v�laszolta meg Edward kimondatlan k�rd�semet – Az igaz�n helytelen dolog lenne t�l�k! Elv�gre az m�g nem b�n, ha valaki csal�dot alap�t.  – mondta f�sultan.

Amikor be�rt�nk az emeleti szob�ba, Carlisle m�g most is az �js�got lapozgatta, �s folyton fel – fel ny�g�tt d�bbenet�ben.

- Ezt nem hiszem el! – mondta, majd hirtelen a  f�ldh�z v�gta a magazint.

- Egy Volturis. – jelentette ki Edward – Ez meg hogy lehet?

- �n sem tudom!  - sz�lalt meg szerelmem d�bbenten – Amikor elj�ttem Volterr�b�l meg�llapodtam Aro – val, hogy  nem sz�lnak, majd bele az �letembe. �n is elfogadtam az � szab�lyaikat! Sosem hittem volna, hogy �k meg erre megszegik a saj�t �g�ret�ket.

�gy l�ttam, hogy Carlisle kiss� csal�dott volt.

- Az a te bajod, hogy ennyire hiszel az emberek, eset�nkben a v�mp�rok j�s�g�ban! – d�rrent r� Edward.

- Nem tehetek r�la! Mindig is abban rem�nykedem, hogy t�bb �s t�bb hideget tudok meggy�zni a mi �letm�dunk sikeress�g�r�l! Olyan nagy b�n az, ha nem akarom az �rtatlan emberek hal�l�t?

- Mindig azt mondod, hogy fogadjam el amiv� v�ltam. De az az �rz�sem, hogy  Te magad sem fogadtad m�g el teljes m�rt�kben! P�ld�t statu�lsz, m�soknak pr�dik�lsz, holott te sem tudod annyira, hogy mit is akarsz val�j�ban!  

- Edward! – mondtam szigor�an a fi�nak – Carlisle igazi emberbar�t! Nem �rtem, mi�rt kell �t b�ntanod az elvei miatt!

- �n nem b�ntom! Nem kell m�ris f�lre�rteni! De l�tom a gondolatait!  - mutatott Carlisle hal�nt�ka fel� a fi� – � is csak  egy v�mp�r! Nem egy szent!

Carlisle  - ra n�ztem.

L�ttam rajta, hogy nagyon megb�ntott�k Edward szavai. El�sz�r v�dekezni pr�b�lt, de most ink�bb visszasz�vta amit mondani akart, �s az egyik sarokba h�z�dott.

Ott lassan le�lt a f�ldre, �s az arc�t a kezeibe temette.

Sosem l�ttam m�g �gy viselkedni! Nagyon megijesztett! � volt a csal�d feje. Mindig is elt�k�lt volt �s magabiztos. Most pedig �sszeroppant Edward szavait�l. Nagyon  megsajn�ltam. Odamentem hozz� �s �tkaroltam.

- Ez a v�lem�nyem!  - sz�lt Edward, �s megr�ntotta a v�ll�t.

- Nem sz�p dolog t�led, hogy ilyeneket mondasz, annak a szem�lynek, aki megmentett t�ged,  �s befogadott! – sz�ltam szigor�an.

- �n sosem k�rtem, hogy mentsen meg!  - kontr�zott a fi�.

Carlisle gondterhelten s�hajtott.

- El�g!   - sz�ltam v�g�l, �s gyorsan fel�lltam.

Odamentem Edwardhoz,  �s k�ny�rg�en n�ztem r�.

- Ne b�ntsd meg m�r enn�l is jobban! K�rlek!

� csak goromb�n meredt r�m aranysz�n� szemeivel, �s v�g�l megad�an b�lintott.

- Rendben! Koncentr�ljunk most a Volturis �rkez�s�re. Gondolom, hogy miattunk j�tt ide.

- Biztosan. – felelte Carlisle.

- �s ki �? Mondan�l r�la p�r inform�ci�t?  - k�rdeztem.

Carlisle most �jra �sszeszedte mag�t, �s rettegve n�zett r�nk.

- Mindent �sszevetve �gy v�lem, hogy Marcus feles�ge, Jasminne �rkezett a v�rosba.

- Azt hittem, hogy a feles�gek sosem mozdulnak ki a palot�b�l? – k�rdezte Edward elgy�t�rten.

- Ez az!   Pont, hogy ez itt a b�kken�. – d�rrent m�rgesen Carlisle.  – Ha valami elint�zni val�juk akad,  akkor a test�r�ket k�ldik el! �k a v�grehajt�k! Nem a csal�d!

- Akkor ez el�g ellentmond�sos!  - sz�lt Edward.

- Biztos vagy benne, hogy Volturis az illet�?  - k�rdeztem – Tal�n t�vedt�l. – mondtam rem�nykedve.

- B�r �gy lenne! Viszont sok�ig �ltem vel�k. J�l kiismertem �ket.

- Ezek szerint m�gsem olyan j�l! – vetetette k�zbe Edward szkeptikusan.

- Pedig igenis, hogy j�l! – ellenkezett Carlisle – Ez a vad�szat. Ahogy v�gzett a f�rfival, majd �ngyilkoss�gnak �lc�zta. Ez Jasminne – ra vall.

- Gondolom neki is van k�l�nleges k�pess�ge. – mondtam.

- Bizony van. – b�lintott szomor�an a szerelmem.  – Jasminne ereje igen bonyolult �s �sszetett. � b�rki f�lelm�t �s gyenges�g�t felismeri, majd azt felhaszn�lva elhiteti a kiszemelttel, hogy val�ra fog v�lni amit�l annyira retteg. K�pes hamis v�zi�kat �ltetni a gondolataiba, amiknek k�z�ppontj�ban csak az adott illet� legnagyobb f�lelme �ll.

- Remek. – morogta Edward. – Egy �jabb �r�lt! Van egy�ltal�n a Volturinak olyan tagja, amelyik nem ilyen szadista k�pess�ggel rendelkezik? Vagy Aro csak az ilyeneket gy�jti?

- Ha idej�n neh�z lesz vele elb�nnunk! – mondta Carlisle.  – � m�r igaz�n kitanult, �s tapasztalt. Nem fog minket egyk�nnyen itt hagyni!

- Mit tehet�nk ellene?  - k�rdeztem, �s a gyomromban ideges r�ngat�z�s futott v�gig.

- Semmit. – v�laszolta egyszer�en Carlisle.  – Ha egyszer az a sz�nd�ka, hogy megtal�ljon minket, akkor meg is fog. Csak tudn�m, hogy mit akar val�j�ban?!  - gondolkozott hangosan.

- Az mindj�rt kider�l. – mondta Edward, hangosan  morogni kezdett.

- Itt is van? – k�rdeztem elk�pedve.

- Az el�szob�ban v�r r�nk. – v�laszolta.