Jasminne m�r kilencsz�z �ves volt, de az id� m�l�sa nem kezdte ki a sz�ps�g�t.

Mert azt az�rt el kellett ismernem, hogy gy�ny�r� teremt�s  volt.

Alakilag egy huszonh�rom �ves n�nek t�nt, aki �jfekete haj�t,  laza, g�nd�r coffban hordta.

N�lam sokkal magasabb volt,  �s edzettebb is.

A ruh�ja elk�peszt� volt. Selyemb�l k�sz�lt, t�gaszer� �lt�z�ket viselt.  Rajta sz�rke sz�n�  csukly�s utik�penyt. 

A szemei aranysz�n�ek voltak, amik persze a tegnapi ember ut�ni vad�szat�r�l �rulkodtak.

Csod�lkozva n�zel�d�tt a h�zban, �s igen megfontoltan vett szem�gyre  el�sz�r engem, majd Edwardot is.

�m amikor megl�tta Carlisle –t sz�les mosoly ter�lt sz�t az arc�n. Ler�ntotta mag�r�l a k�p�nyeg�t,  �s odalibbent hozz�  hogy meg�lelje.  

- Te j� �g! Engedd meg, hogy azt mondjam: Te napr�l napra j�k�p�bb vagy!

- Oh. K�sz�n�m Jasminne. – sz�lt zavartan Carlisle, �s viszonozta az �lel�st.

A n� lassan elengedte, �s fitym�l�an n�zett r�m, majd  Edwardra.

- Ezek meg kicsod�k?  -k�rdezte unottan.

- A csal�dom.

- Micsoda? – k�rdezte,  �s elfojtott egy nevet�st, �m amikor l�tta, hogy Carlisle nem viccelt elkomorodott.  – Neked csal�dod van? Az meg hogyan lehets�ges?

- �n mentettem meg �ket,  majd felaj�nlottam nekik, hogy maradjanak velem.

- �rtem. Sz�val a csal�dod. Csak nem mini Volturit csin�lsz itt Amerik�ban? – k�rdezte a n� szenvtelen hangon.

- Ez eszembe sem jutott!  - v�gta r� szerelmem – M�r ne is haragudj, de m�g a felt�telez�s is s�rt�!

- Bocs�ss meg! Akkor vedd �gy,  hogy  csak vicceltem.

Most fel�nk fordult, �s r�m mutatott.

- Mi a neved?

- Esme.

- �s a ti�d?

- Edward.

- Jasminne vagyok. �dv n�ktek.  – majd fel�nk intett – Gondoltam megl�togatom Carlisle bar�tomat,  ha m�r erre j�rtam, de arr�l fogalmam sem volt, hogy � meg id�k�zben  csal�dot alap�tott.

- Tal�n jobban tetted volna, ha nem erre vad�szol! Felt�n�st keltett�l az �js�gokban.  – sz�lt szemreh�ny�an Carlisle.

- Ugyan m�r – legyintett a n� – M�r �gy is megakart halni. A feles�ge elhagyta, �s rettegett att�l, hogy �r�kre egyed�l marad. Ha �gy n�zz�k �n csak seg�tettem neki.

- Seg�tett�l? J�l tudod, hogy mi a v�lem�nyem az ilyen dolgokr�l!

- Jaj tudom. – ny�g�tt fel a n� – M�g mindig nem n�tt�l ki a h�bortodb�l, hogy megv�dd az embereket? – k�rdezte Carlisle-t.

- Nem! �s nem is fogok! Orvos vagyok. �n sokra becs�l�m az emberi �leteket!

- H�t persze. – mondta unottan Jasminne, �s most megint engem b�mult.  – Mond csak Esme, - k�rdezte hirtelen, �s �n kiss� meginogtam amikor kimondta a nevemet. Hangja tele volt undorral �s ut�lattal.  – Milyen szerepet t�ltesz  be ebben a ,, csal�dban” ? – sz�lt, �s a csal�d sz� kiejt�sekor, id�z�jeleket �rt a leveg�be.

- Nos �n… - akartam folytatni, de Edward k�zbesz�lt.

- Ez ennyire fontos? – k�rdezte hirtelen.

- Sz�val a te szerelmed?   - n�zett r� Jasminne,  �s �gy t�nt el�gedett.

�n v�laszolni akartam, de l�ttam, hogy Edward a kez�vel nemet int, jelezv�n, hogy jobban teszem ha hallgatok.

�m arra m�r nem volt ideje, hogy Carlisle –t is figyelmeztesse.

- Esme az �n szerelmem. Hozz�m tartozik.

Edward szomor�an fels�hajtott,  �s olyan ,, minden elveszett” – kifejez�st �lt�tt az arc�ra.

Jasminne olyan d�h�s lett, hogy  aranyl� szemei most szikr�kat sz�rtak fel�m.

- � a te kedvesed?  - k�rdezte minden sz�t alaposan megnyomva.

- Igen.   – v�laszolta Carlisle.

- Ezt nem kellett volna! – sz�lt Edward. – Most alaposan benne vagyunk!

- Mi a baj? – k�rdeztem hirtelen.

- Te fogd be! – d�rrent r�m Jasminne , majd Edward fel� n�zett – L�tom a fi� gondolatolvas�! Aro �rt�keln� a tehets�gedet a Volturiban.

- K�sz, de ink�bb nem!  - v�laszolta Edward.

- Most m�r felesleges titkol�znom. – vonta meg a v�llait a n� – Igaz�b�l az�rt j�ttem, hogy szerelmet valljak Carlisle – nak. De l�tom ezzel m�r elk�stem. Am�g �n �vekig hezit�ltam, addig � m�st tal�lt. Egy ilyen kis senkih�zit!  - mutatott r�m.

- Hogy mi?  - k�rdezte �rthetetlen�l Carlisle – Hiszen te Marcus feles�ge vagy!

- Csak voltam! Amikor elj�tt�l r�gt�n r�j�ttem, hogy bel�d szerettem! Azonnal ut�nad akartam j�nni, de sok�ig megakad�lyoztak benne. Nemr�g viszont siker�lt elmenek�ln�m  a kis Jane �rz�se al�l.

Figyelmemet nem ker�lte el, hogy megborzongott, amikor a Jane nevet eml�tette.  

- �n most �ppen menek�l�k! Mindent feladtam �rted, te pedig h�tlen lett�l hozz�m! – mutatott v�dl�n Carlisle –ra.

- De Jasminne �n sosem szerettelek! Nekem csak egy bar�t volt�l!

- Ezt veszem �szre!  - sz�lt a n� megb�ntottan.

- Sajn�lom, de az �rz�seim nem v�ltoznak egyr�l a kett�re! Szeretem Esme – t, �s �r�kk� szeretni fogom. �n nem hagyom el miattad!

- Rem�ltem, hogy nem ezt mondod!  –sz�lt szigor�an Jasminne.

- Ezzel meg mire c�lzol? – k�rdeztem. 

- Arra kedves Esme, hogy ha Carlisle nem lehet az eny�m akkor, itt �s most megesk�sz�m neked, hogy t�nkreteszem az �let�t, �s addig nem nyugszom, am�g t�ged holtan nem l�tlak!

Edward �s Carlisle vicsorogva,  �s v�delmez�en ugrottak el�m.

 �m amire �szbe kaptak Jasminne m�r elt�nt a h�zb�l.