Megk�v�lten �lltam �s Jasminne h�lt hely�t b�multam, amikor �szbe kaptam, hogy Carlisle �s Edward, m�g mindig el�ttem fesz�tenek, mint k�t test�r. 

A fi�k n�gyk�zl�bra ereszkedve lapultak el�ttem, mintha b�rmelyik percben arra k�sz�ln�nek, hogy a leveg�be rugaszkodva nekit�madnak valakinek. 

Carlisle jobb kez�vel a derekamat markolta, �s pr�b�lt maga m�g� tuszkolni.

- Elment! – mondta v�g�l bosszankodva, �s elengedett.

- Ez a n� nem semmi! Egy megsz�llott! – jelentette ki Edward.

- Tal�n az lesz a legjobb, hogy ha �n elmegyek innen! – mondtam v�g�l.

Carlisle remegve n�zett r�m, �s a fej�t r�zta.

- Sz� sem lehet r�la! Err�l  hallani sem akarok!

- Most �ri�si vesz�lyben vagyunk mindannyian, �s ez miattam van! – sz�ltam szomor�an  - �n okoztam a bajt, az lesz a legjobb, hogy ha �n is int�zem el.

- Nem te tehetsz r�la! – mondta Edward – Ez a Jasminne ostoba �s meggondolatlan egy n�szem�ly! L�tszik, hogy a Volturi tagja volt. A gondolatati �gy p�r�gtek az aty�ban, hogy m�g nekem is neh�z volt k�vetni! El�sz�r itt helyben akart v�gezni mindannyiunkkal, de amikor r�j�tt, hogy �n belel�tok a fej�be gyorsan lel�pett!

- Te pedig nem m�sz el! – sz�lt szigor�an Carlisle – Megfogadtam magamnak amikor megmentettelek, hogy soha t�bb� nem hagylak el! �n pedig mindig betartom az �g�retem! Szeretlek! Megv�delek az �letem �r�n is! – mondta szenved�lyesen, �s megcs�kolt.

�n viszonoztam a cs�kot, de  azt�n gyeng�den eltoltam magamt�l.

- Pont ez az! – mondtam – Nem akarom, hogy a te vagy Edward �let�be ker�lj�n az, hogy engem v�dtek!

- Mindannyiunkat megfenyegetett. Nem csak t�ged! – �rvelt a fi� – �gy ha �gy vessz�k, magunkat is v�dj�k. �s mivel te Carlisle –hoz tartozol, term�szetes, hogy t�ged is szemmel tartunk.

- K�sz�n�m. – sz�ltam, �s Edwardra mosolyogtam.  – Annyira szeretlek benneteket!  - mondtam v�g�l, �s meg�leltem Edwardot is.

A fi� nem tolt el mag�t�l, de �reztem, hogy zavarba j�tt ett�l a hirtelen �rzelmi kit�r�st�l.

- Ne haragudj! – szabadkoztam v�g�l.

- Nem baj. – mondta m�ris, de az�rt elengedett.

- Az lesz a legjobb, hogy ha �n elmegyek, �s megpr�b�lom megkeresni Jasminne –t.  – sz�lt Carlisle.

- Ez nem t�l j� �tlet! Mi lesz ha r�d t�mad? – k�rdeztem aggodalmasan.

- Biztos vagyok benne, hogy nem fog! Most megzavarodott a sok inform�ci�t�l. Id�re lesz sz�ks�ge, hogy kidolgozzon egy tervet! �s azt se felejts�k el, hogy � is menek�l. Marcus a f�rje volt! A Volturi nem t�ri k�nnyen az �rul�st!

- Sz�val �gy v�led j�nnek m�g t�bben is Olaszorsz�gb�l. – jelentette ki Edward.

- Biztosan. Ez pedig most az egyszer nek�nk kedvez! Jasminne �ket hagyta ott! Marcus pedig tudja, hogy �n sosem szerettem a feles�g�t! Ezt pedig k�nnyen be tudom bizony�tani neki, vagy ak�rmelyik test�rnek, akit idek�ldenek.

- Csak ne Jane –t. – sz�lt Edward elgy�t�rten.

- Ki az a Jane? – k�rdeztem – M�r a n�n�l is megfigyeltem, hogy nagyon f�lt, amikor kiejtette ennek a l�nynak a nev�t.

- Jane, a Volturi legbefoly�sosabb test�re! A k�pess�ge iszonyatosan er�ss� teszi, �s kegyetlenn�. Aro mentette meg  Jane - t, �s az ikertestv�r�t Alec- et, amikor m�g fiatalok voltak. A n�p, m�r emberk�nt is rettegett az ikrekt�l!

- H�ny �ves ez a Jane,  �s mi a k�pess�ge? – k�rdeztem r�gt�n.

- Jane �s Alec nagyon fiatalok. Tal�n t�z-  tizenh�rom �vesek.  Tulajdonk�ppen nem tudom annyira. Az igazi �letkorukat nem ismerem. Sosem szerettem vel�k besz�lgetni! Olyan fiatalok, m�gis mindketten k�ny�rtelen sz�rnyetegek! Jane,  b�rkinek k�pes f�jdalmat okozni a gondolataival! Iszonyatos f�jdalmat, ami m�g egy er�s v�mp�rt is led�nt a l�b�r�l!

- Akkor nem csod�lom, hogy Jasminne olyan f�lve mondta ki a l�ny nev�t! – sz�ltam,  �s megborzongtam.

- Na igen. Ha igazat besz�lt �s t�nyleg Jane �rizte, akkor Jasminne az elm�lt id�szakban rengeteg rossz dolgon ment kereszt�l!

- �n l�ttam az eml�keit. Akaratlanul is visszagondolt r�juk! Higgy�tek el! Az a Jane iszonyatosan megk�nozta! – mondta Edward undorodva.

- Szeg�ny Jasminne! – mondtam.

Edward �s Carlisle megd�bbenve n�ztek r�m.

- Most meg mi�rt sajn�lod? – k�rdezte Edward.

- Az�rt gondoljatok csak bele. Az egyetlen b�ne az, hogy beleszeretett Carlisle –ba. Ez�rt pedig ennyi k�nt kellett elviselnie. �n csak sajn�lni tudom.

- Hidd el, hogy �t sem kell f�lteni!  - sz�lt Carlisle, �s mik�zben besz�lt kab�tot �s s�lat vett mag�ra – Idej�tt Eur�p�b�l, m�ris meg�lt egy embert, �s most minket fenyegetett meg!

- Tudom.  – ismertem el.

- Akkor �n elmegyek! Megpr�b�lom megkeresni! Amint tudok visszaj�v�k.

- Vigy�zz magadra! L�gy �vatos. – k�rtem, �s megcs�koltam.

- Ne agg�dj!  - most Edward fel� fordult, de miel�tt b�rmit is sz�lt volna, a fi� m�r v�laszolt is.

- Vigy�zni fogok r�! �g�rem!

- Neked hamarosan  vad�sznod kellene!  Esme –nek is!

- Majd megoldjuk valahogy. – mondtam, �s mosolyt er�ltettem az arcomra.

- Rendben. Csak �vatosan �s k�r�ltekint�en! – figyelmeztetett Carlisle, majd kisurrant az udvarra, onnan pedig a v�ros fel� indult.

***

Edward �s �n tan�cstalanul le�lt�nk az egyik szob�ban, �s v�rtuk, hogy Carlisle visszaj�jj�n valamilyen inform�ci�val.

L�ttam a fi�n, hogy egyre idegesebb lett, �s folyton odarohang�lt az ablakhoz. Szemeivel az udvart �s  a k�rny�ket p�szt�zta.

�n is egyre fesz�ltebb lettem, �s folyton r�mk�peket l�ttam, hogy Jasminne m�r megt�madta Carlisle-t, �s v�gezett vele.

- Ne agg�dj! Carlisle okos �s tud mag�ra vigy�zni! – mondta Edward.

- Rem�lem. – sz�ltam, de az�rt egy kicsit sem lettem nyugodtabb.

- Nagyon szomjas lettem! – jelentette ki Edward – Musz�j elmennem vad�szni! Haragudn�l ha magadra hagyn�lak? – k�rdezte t�lem.

- Term�szetesen nem! Menj csak nyugodtan! L�tom, hogy el�g ny�zott vagy.

- Ha valami stresszes helyzetbe ker�l�k a kellet�n�l hamarabb szomjazom meg, �s ilyenkor musz�j elmennem vad�szni!

- Meg�rtem! Nem lesz semmi baj.

- F�l �ra �s j�v�k. – mondta Edward, �s figyelmen k�v�l hagyva a l�pcs�t, a nyitott emeleti ablakon �t t�vozott.

***

Amikor Edward le�rt az udvarra megdermedt, �s a s�t�t utc�t kezdte k�mlelni.

�rezte, hogy Jasminne itt van, �s amikor azt mondta Esme  - nek, hogy vad�szni indul csak hazudott, hogy ne ideges�tse fel a n�t.

Eld�nt�tte, hogy egyed�l pr�b�lja megf�kezni ezt a v�mp�rt

- Gyere el� tudom, hogy itt vagy! – sz�lt kurt�n.

- Rem�ltem, hogy �sszefutunk! – mondta Jasminne, �s egy hirtelen mozdulattal beugrott a ker�t�sen.

Amikor f�ldet �rt el�gedetten vigyorgott Edward fel�. 

- A helyedben nem �r�ln�k ennyire!  - mondta Edward, �s lassan megker�lt a n�t.

Jasminne �rezte, hogy a fi� b�rmikor t�madhat ez�rt � is ker�lgetni kezdte.

Ennek az lett az eredm�nye, hogy lassan ide  - oda j�rk�ltak egym�s mellett, k�szen arra, hogy egym�snak essenek. 

- �rzem, hogy mit�l f�lsz! – mondta Jasminne. – Te m�r tizenn�gy �ve vagy v�mp�r, de m�g mindig nem vagy tiszt�ban azzal, hogy Carlisle mi�rt v�ltoztatott �t!

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Edward.

- Azt hiszem tudod a k�pess�gem! Tiszt�ban vagy vele, hogy �n is bel�d l�tok, igaz csak korl�tozottan. Annyi k�ts�gbees�s, �s retteg�s van benned!

- Hazudsz! – sziszegte a fi� a fogai k�z�tt.

- Te is j�l tudod, hogy igazat besz�lek! Vajon Carlisle t�nyleg az any�d k�r�s�re tett v�mp�rr�? Vagy csak �tvert? Lehet, hogy �vek �ta az orrodn�l fogva vezet? Mi van ha � �lte meg a sz�leidet?

- �lnok k�gy�! Miket hordasz itt �ssze?

- �n csak azokat mondom amit �rzel. F�lsz szemben�zni az igazs�ggal! Carlisle elv�rja t�led, hogy ne �lj embereket! Olyann� akar form�lni, mintha te mindig is a saj�t fia lett�l volna! Pedig te tudod, hogy � nem az ap�d! Elizabeth �s Edward Masen voltak az igazi sz�leid!

- Hallgass! Hallgass! – k�vetelte Edward,  �s befogta a f�leit.

Azt �szre sem vette, hogy Jasminne besz�de egyre hangosabb� �s hipnotikusabb� v�lt. Az agy�t bebor�totta valamif�le k�d, �s � m�r nem szabadulhatott bel�le.

Elmer�lt a f�lelem tenger�ben,  �s s�llyedni kezdett!

Szinte maga el�tt l�tta, ahogy nevel�apja meg�li a sz�leit, �s k�zben nevet. Azt�n �t meg elrabolja,  �s elhat�rozza, hogy kisaj�t�tja mag�nak.

- Ugye igazam van? – k�rdezte Jasminne – Ejnye! – cs�v�lta a fej�t, de k�zben nevetett – Most, hogy Carlisle – nak itt van Esme, m�r nem is kellesz neki! Elakarnak �ld�zni maguk mell�l! Gy�l�lnek t�ged!

- Gy�l�lnek? – k�rdezte Edward k�ts�gbeesetten.

- Bizony, bizony.  – b�lintott a n� – Tal�n jobb lenne ha nem hagyn�d meg  nekik az �r�m�t, hogy �k �ld�zzenek el! T�nj el innen, �s �lj nom�dk�nt! �lj embereket! Sz�rnyeteg vagy!

- De… - kezdte a fi�, �m szemei elhom�lyosultak,  �s b�lintott – Igazad van! V�gre el kell fogadnom, hogy v�mp�r vagyok! Egy v�mp�r pedig nem lehet j�! Felhagyok ezzel az �lettel, �s a saj�t utamat fogom j�rni!

- Ez lesz a lehet� legjobb! Menj! Siess! �gy minden f�lelmed elm�lik �s k�nnyebb lesz!

- Hagyd �t b�k�n! – ki�ltotta Esme, aki id�k�zben felfigyelt Jasminne �s Edward besz�lget�s�re, �s halotta, ahogy a n� bevetette k�l�nleges k�pess�g�t, hogy meggy�zze Edwardot egy csom� hazugs�gr�l.

- Ugyan m�r! Semmit sem tehetsz ellenem!  - sz�lt Jasminne, �s Esme el� l�pett.

Lekevert neki egy hatalmas pofont,  majd  teljes er�b�l megl�kte.

Esme a leveg�be emelkedve t�bb m�tert rep�lt a h�z fel�, majd teljes er�b�l a falba csap�dott.

- Szerencs�tlen! Ostoba kis �jsz�l�tt! – mondta neki Jasminne – Fogalmam sincs, hogy mi�rt tetszel annyira Carlisle –nak! Gyenge vagy!

- Nem vagyok gyenge!  - sz�lt d�h�sen Esme, majd fel�llt �s l�b�val gyomorsz�jon r�gta a feketehaj�  sz�ps�get.

Jasminne egyens�ly�t vesztve borult a bokrok k�z�. 

Esme gyorsan odarohant Edwardhoz,  �s megr�zta a fi�t.

- Csak hazudott! Ne higgy neki! Tudod, hogy mi a k�pess�ge! A legnagyobb f�lelmedet haszn�lja fel ellened! Carlisle �s �n is  fi�nk�nt szeret�nk t�ged!

- Hazudsz! – ki�ltotta Edward,  �s ell�kte mag�t�l Esme - t.  – Elmegyek innen, �s soha t�bb� nem j�v�k vissza! Gy�l�llek benneteket!  - ord�totta a fi�, majd kir�gta az udvar ker�t�s�t,  �s elt�nt az �jszak�ban.

Jasminne most el�gedetten �llt fel,  �s j��z�en hahot�zott.

- V�gre el�rtem amit akartam! Ez a fi� annyira gyenge volt! Tele retteg�ssel! K�nnyen el�rtem n�la, hogy higgyen nekem!

- T�nj innen te… - sz�l Esme, de k�zben elharapta a mondatot, mert meg�rkezett Carlisle.

- Mi t�rt�nt? Edward meg hov� ment? – k�rdezte, �m amikor megl�tta Jasminne – t �ssze�llt a k�p.

- �n megmondtam, hogy t�nkreteszem a csal�dodat! Velem nem sz�rakozhatsz!

- Mi�rt teszed ezt? Mit v�tettem ellened? – k�rdezte Carlisle majdhogynem esedezve.

- Nem szeretsz!  Ez nekem �ppen el�g nagy v�ts�g!

- K�rlek Jasminne hagyj minket b�k�n! Menj vissza a f�rjedhez! Tal�n m�g nem k�s�, hogy megbocs�sson neked!

- Hogyne! – horkant fel a n� – R�gt�n v�gezn�nek velem, s�t v�gezni is fognak! De el�tte �n v�gzek veletek! T�nkreteszlek ha addig �lek is!

-  Azt mondtad, hogy szeretsz! Ha igaz�n szeretn�l hagyn�d, hogy b�k�ben �ljek a csal�dommal!  - mondta Carlisle.

- Nekem m�r csak a bossz� jutott! Azt pedig a lehet� legtov�bb  fogom ki�lvezni!

- Bestia!  - sz�lt Esme,  �s r�vicsorgott a n�re.

- Ne f�lj! Most te k�vetkezel! –  vetette oda kurt�n Jasminne.

- Engem �gy sem tudsz befoly�solni!

- Meg sem pr�b�lom! De h�la a kis besz�lget�s�nknek �szre sem vetted, de a te f�lelmeidet is kipuhatoltam! K�sz�lj fel, hogy az egyik legnagyobb r�m�lmod fog val�ra v�lni!

- Micsoda?  - k�rdezte felb�sz�lve Esme, de Jasminne csak mosolygott,  �s �jra elfutott miel�tt Carlisle meg�ll�thatta volna.