- Vajon hov� mehetett Edward? – k�rdezte t�lem Carlisle meggy�t�rten.

- Fogalmam sincs. – mondtam, �s a fejemet cs�v�ltam – Annyira sajn�lom! – tettem hozz�.

- Esme!  - n�zett r�m szigor�an – Nem a te hib�d! Ink�bb az eny�m!

- Hagytam, hogy egyed�l n�zzen szembe azzal a n�vel, �s � meg persze r�gt�n bevetette ellene a k�pess�g�t!

- Nem tudhattad, hogy Edward mire is k�sz�lt!

- Nekem azt mondta, hogy vad�szni megy. – panaszkodtam – Azt�n hangokra lettem figyelmes az udvaron. Kin�ztem az ablakon, �s l�ttam, hogy Edward a f�l�t fogja, mik�zben Jasminne besz�lt hozz�. Iszony� volt. Rengeteg hazugs�got mondott neki!

- El tudom k�pzelni! – mondta Carlisle, �s m�rgesen megr�zta mag�t.

- Szeg�ny fi�! Most egyed�l k�borol valahol,  �s biztosan nagyon f�l.

- Annyira sajn�lom, hogy �gy t�rt�nt, de azt el kell ismern�nk, hogy Edward sosem volt tiszt�ban azzal, hogy �n megmentettem. Pr�b�lt a lehet� legjobban viselkedni, de �lland�an k�ts�gek gy�t�rt�k. L�ttam rajta, hogy sokszor  engem figyelt, �s tudtam, hogy mire gondolhatott. Vajon t�nyleg �nzetlen�l mentettem meg, vagy volt r� konkr�t okom? Nem b�zott bennem igaz�n.

- Nagyon f�j ez neked. – vontam le a k�vetkeztet�st.

- Term�szetesen. �n fiamk�nt szerettem, �s mindig is �gy b�ntam vele. Rem�ltem, hogy egyszer, majd � is elismeri amit �rte tettem, �s m�r nem olyan idegen�l mondja ki a nevemet.

- �gy v�led, hogy sosem l�tjuk t�bb�? – k�rdeztem.

- Egy ideig biztosan nem!

- Tal�n jobb lenne ha megpr�b�ln�nk megkeresni. – sz�ltam.

Carlisle a fej�t r�zta.  

- �n is ezt szeretn�m, de nem lenne j� �tlet! A feje m�g tele van a Jasminne �ltal bemes�lt dolgokkal! F�l�, hogy r�nk t�madna. Biztos vagyok benne, hogy ak�rmit mondan�nk neki, � mindenben csak az ellene sz�tt �sszeesk�v�st l�tn�!

- De nem hagyhatjuk, hogy nom�d legyen! M�r olyan j�l megtanulta kontroll�lni mag�t! Most pedig emberekre fog vad�szni!

- Tal�n ha eltelik p�r h�nap lenyugszik mag�t�l, �s visszat�r hozz�nk. Egyenl�re csak ennyit tehet�nk �rte. Rem�lj�k a legjobbakat, �s v�runk. Ide mindig visszaj�het, mert �n nem haragszom r�, �s nem is �t�lem el.

- Term�szetesen �n sem!  - mondtam r�gt�n – �gy fog hi�nyozni! T�nyleg szerettem.

- Nekem is hi�nyzik! De most van egy sokkal nagyobb gondunk!

- Jasminne. – sz�ltam.

- Pontosan. Vajon mire k�sz�lhet? Azt m�r elint�zte, hogy Edward itt hagyjon minket, vagy is a csal�d amit �n l�trehoztam m�r nincs t�bb�!

- Mire c�lozhatott akkor, amikor az egyik legrosszabb r�m�lmom beteljes�l�s�r�l besz�lt? – tanakodtam hangosan.

- Ezt csak te tudhatod! Mit�l f�lsz a legjobban?

Carlisle aranyl� szemeibe n�ztem, �s r� mutattam.

- Att�l hogy elvesz�telek!

- Ezt most ki kell z�rnunk, mert Jasminne ak�r milyen elvetem�lt engem nem �lne meg! Biztos vagyok benne, hogy el�bb veled akar v�gezni. Szerintem �gy v�li, hogy ha te m�r nem lenn�l, akkor tal�n tudn�m szeretni �t!  - mondta Carlisle.

- Akkor nem tudom, hogy mire gondolhatott! – sz�ltam, �s d�h�sen j�rk�ltam fel – al�.

- Gondolkozz! A v�lasz ott van benned!

- Mennyivel k�nnyebb lenne ha Edward most itt volna. � biztosan megtudn� mondani. Minden rejtett gondolatomat l�tn�. – keseregtem.

- Jasminne ez�rt is �ld�zte el! Ezt akarta el�rni! Tudta, hogy ha ellene harcolunk kevesebb es�ly�nk lesz Edward n�lk�l. �gy k�t legyet �t�tt egy csap�sra. Feld�lta  a csal�di b�k�t, emellett pedig meggyeng�tett mindkett�nket! Tipikus Volturis elj�r�s!  - harsogta szerelmem.

�n m�g mindig a fejemet t�rtem, �s ekkor hirtelen r�j�ttem, hogy mit�l is f�lek igaz�n.

- Nora �s Gil! – jelentettem ki.

- Tess�k? – k�rdezte Carlisle.

L�tszott, hogy � is elmer�lt a saj�t gondolataiban.

- Nora �s Gil! – ism�teltem ijedten – �ket f�ltem a legjobban! Hiszen amikor idej�ttem �k tartott�k bennem a lelket. V�delmeztek �s seg�tettek! Nem tudn�m elviselni, ha valami t�rt�nne vel�k!

- Te j� �g! – mondta Carlisle ijedten, �s r�m n�zett. – V�gezni akar vel�k!

- Azt nem engedhetj�k! Nem!  - mondtam, �s �rr� lett rajtam a retteg�s.

- Ne f�lj! – csit�tott Carlisle – Ezt m�r nem fogjuk megengedni! Azonnal indulunk Milwaukee  - ba! – jelentette ki Carlisle, �s �n idegesen b�lintottam.

- Csak m�g id�ben �rj�nk oda!  - sz�ltam tan�cstalanul, �s szerelmemet k�vetve rohantam le a l�pcs�m, ki a h�zb�l, egykori rokonaim fel�.

Olyan siet�sen t�voztunk, hogy �szre sem vett�k a k�zel�kben meglapul�, el�gedett arcot v�g� Jasminne –t.

- Ez bizony bej�tt! – mondta a n� fennhangon. – Mindig is j� voltam m�sok �tver�s�ben! Nevets�ges banda! Azt sem sejtik, hogy a veszt�k fel� rohannak! Most majd megmutatom Carlisle – nak, hogy milyen vagyok igaz�b�l. Megb�nja, majd a napot, amikor �gy d�nt�tt, hogy ezt a n�t v�lassza, �s nem engem!  - sz�lt v�r�sen izz� tekintettel a n�, �s titokban k�vetett minket  Milwaukee kisv�rosa fel�.