Csak fek�dtem �s rem�ltem, hogy Bella nem ijedt meg t�lem, f�lek, hogy az �szt�n az �rzelmek f�l� kerekedik. B�r a kezem fogta �s hallottam, hogy a l�gz�se fokozatosan gyorsul… f�ltem, hogy nem a szerelem, hanem a f�lelem miatt. Nem nyitottam ki a szemem, �reztem, ahogy a napsugarak, amik Forksban ritk�k, j�tszottak a b�r�m�n. Bella szerint „olyan, mint a gy�m�nt” de �n csak undort �rzek magam ir�nt. Egy olyan l�ny vagyok, aki folyamatosan vesz�lyben tartja Bell�t, �s m�g is… megv�dem. �nz� vagyok, de Bella szeret. Ak�rh�nyszor a nev�re gondoltam, mindig elk�pzeltem, hogy meg�rintem… �s most… a kez�t fogom, fekszem a tiszt�sunkon �s � �l… val�sz�n�leg engem n�z. Nem moccan… ez furcsa… f�lni kezdtem volna, hogy el akar menek�lni, hogy �pp’ azt tervezi, hogyan fusson el. F�ltem volna… de �reztem az er�s�d� illatb�l, hogy �ppen elpirult. A sz�ve hevesen vert �s a l�gz�se egyenetlen. Milyen �rdekes az emberi test. F�leg Bella. Bella, a neve olyan sz�p, h�t m�g �. Egy h�s-�r ember… mosolyogtam �s d�dolni kezdtem az altat� dal�t. Megszor�totta a kezem, de nem �nsz�nt�b�l, ez egyfajta reakci� volt a dalra. Mik�zben d�doltam, a h�velykujjammal simogattam Bella puha �s b�rsonyos kez�t. Szeretek a nev�re gondolni, szeretem kimondani. Jaj, Bella… ha csak el tudn�d k�pzelni, mennyire szeretlek. Te az �n szerelmem t�red�k�t tudod �rezni csup�n. De ez is el�g. Egy �tlagembernek ez megterhel�… de m�r megszoktam, hogy te elt�rsz az �tlagt�l. A tudathoz is kezdek hozz�szokni, hogy a te gondolataid sz�momra egy csukott k�nyv. Nem tudok bel�d l�tni.

• Bella? –hagytam abba az altat� d�dol�s�t �s megsz�l�tottam. Ak�rh�nysor kimondom a nev�t, mindig elfog egy k�sztet�st, hogy megcs�koljam. De… azt nem szabad. A szemem m�g mindig csukva volt.
• Igen? –mondta f�l�nken.
• Mire gondolsz, most? –furdalt a k�v�ncsis�g.
• F�k�nt, r�d. –mondta zavarba esve.

A csend �jra lesz�llt �s megt�rtem a d�dol�ssal. Bella arc�r�l a p�r m�g kor�ntsem t�nt el. �lveztem a helyzetet. T�n’ m�g sem menek�l el. Abbahagytam a d�dol�st �s elengedtem a kez�t. A leveg� mozg�s�b�l �reztem, hogy megrezzent. Kinyitottam a szemem �s az � csokol�d�barna tekintet�vel tal�lkoztam, mosolyogtam �s fel�ltem. A hideg kezeimbe vettem az � p�rt�l forr� arc�t �s egyre k�zelebb hajoltam hozz�. K�v�ncsi lettem volna, hogy mit gondol. Eg�szen k�zel hajoltam hozz� �s suttogni kezdtem.

• Szeretlek Bella. –mosolyogtam.

Nem hagytam, hogy megsz�laljon, a sz�j�ra tettem az ujjam �s lassan h�ztam le r�la. Ism�t mosolyogtam. Olyan sz�p. M�g az �n t�k�letes szemeim �ltal is gy�ny�r�. Elragad a csod�lat �s az �szinte szerelem. Nem is tudom, hogy b�rtam ki eddig Bella n�lk�l. Oly’ hossz� id� �s semmi v�ltoz�s eg�szen id�ig. Izabella Marie Swan a f�ny az �letemben… n�lk�le semmi vagyok. � is mosolygott. S�hajtott egyet �s el�gg� ismertem annyira, hogy tudjam ez mit jelent.

• Sajn�lom, de nem tehetem.
• Mi�rt nem? –ellenkezett.
• Mert ha megcs�kollak, az lesz �leted utols� eml�ke… a t�lvil�gon. Nem tehetem meg… t�l fontos vagy nekem…
• Akkor mi�rt vagy itt?! Ha t�l fontos vagyok neked, akkor mi�rt tartod vesz�lyben minden egyes percemet?! –csattant fel. Megijedtem… de a szeme k�nnyes lett �s r�m n�zett… - Nem �gy �rtem ne haragudj… de, ez neh�z Edward… nagyon neh�z…
• Akarod, hogy k�nnyebb legyen? –n�ztem a szemeibe �s �nz� m�don rem�ltem, hogy nemet mond.

Nem mondott semmit, csak b�lintott. Let�r�ltem a k�nnyeit �s nyeltem egyet…

• Akkor nem leszel t�bb� vesz�lyben. –mondtam �s hossz� percekig b�multam a csokol�d�barna szemeibe. Nehezen er�t vettem magamon �s fel�lltam. –sajn�lom, hogy elraboltam az ut�bbi k�t h�napod Bella. –mondtam keser�en �s emberi temp�ban indultam a s�r� erd� fel�…

Nem n�ztem h�tra, b�r rem�ltem, hogy Bella meg�ll�t. Nem tette. A f�r�l �pp zuhan� v�zcseppben l�ttam Bell�t t�kr�z�dni… meggy�t�rt �s k�nnyes szemekkel b�mult ut�nam �s nem gondoltam volna, de �ri�si f�jdalmat �reztem a sz�vemben. Mintha ism�t meghaln�k. P�r perce m�g boldogan fek�dtem mellette. Nem! „Nem fordulhatsz vissza!”- sz�ltam magamra. Hogy t�nyleg ne tegyem, rohanni kezdtem. Csak futottam. Nem n�ztem h�tra… rohantam eszm�letlen gyorsas�ggal, �gy �reztem nincs mi�rt �lnem. Bell�nak remek �lete lehet m�g. Csak k�t h�nap… nem a vil�g, az � sz�m�ra. De nekem igen.

• Bella- ny�gtem. –Bella…

M�r j� p�r km-rel arr�bb lehettem, mikor tiszt�n halottam, hogy valami reccsen… t�bb km t�vols�gra t�lem, de az �n f�leimnek nem gond… majd egy gy�trelmes ki�lt�st is halottam…

• Edward! –ez Bella volt. –Edward k�rlek… ne –ezt nehezemre esett meghallani… nem fordulhatok vissza… nem… de… szenved!

Nem… Bella ne szenvedjen miattam! � ne… mit tettem?

Nem tudom, hogy mi hajtott el id�ig, de gyorsabban, mint j�ttem visszafel� suhantam, a l�bam alig �rintette a talajt. �n idi�ta! Bell�ra van sz�ks�gem �s neki r�m! Rem�ltem elk�peszt� �nz�s�ggel. Szerelmem.

• Bella? Te J� �g! –mondtam mikor megl�ttam… a f�ld�n fek�dt, s�rt, a nevem suttogta �s a l�b�n a farmer felszakadt �s v�r sz�k�tt ki a test�b�l, a v�g�s ment�n. Az � v�re. Visszafojtottam a l�legzetem…
• Edward… - szipogta. –Ne csin�ld ezt t�bb�!

Nem vehettem leveg�t, csak b�lintottam. A marad�k mennyis�gemmel m�g ki tudtam pr�selni magamb�l egy mindent elmond� sz�t.

• Szeretlek. –mondtam �s Bella mosolygott.
• �n is t�ged Edward…

Nem v�laszoltam, mert az Bella �let�be ker�lt volna, csak egy mosollyal v�laszoltam.

• A v�rem miatt nem veszel leveg�t?- n�zett a m�zbarna tekintetembe, szerencs�re nem az �jfeket�be, mert az r� n�zve…

Felemeltem, �s olyat tettem, amit nem hittem volna. Egy �szt�n fogott el �s k�zel�tettem a nyaka fel�… de nem oly’ m�don… megcs�koltam a nyak�t, majd az ajkam az �v�re helyeztem �s leveg�t vettem, nem volt neh�z, �gy hogy elragadott a szenved�ly. Lehunytam a szemem �s engedt�nk az �rnak.